Part

 1 III |             felelte azon a nyugodt igaz hangon, amelyen Évának minden
 2 V   |     kételkedem a leveledben, de ha igaz, nem kivánom, hogy boldogtalan
 3 V   |               Téged szerettelek az igaz, de idegeneket nem.~Ábel
 4 VII |          el a kövér asszony. - Nem igaz!~- Lehetetlen! - rebegte
 5 VII |               Nem? Csodálom. Ámbár igaz, hogy nem igérte. Hát Eszterkém
 6 IX  |      fekszik. Egyebet nem beszélt. Igaz: a levelet kérdezte. El
 7 X   |           Ábel némán legyintett.~- Igaz, hiszen én tudnám, - szólt
 8 XII |       aranyozott szegélyü levelet? Igaz: mi lett abból a Lachapelle-ügyből?~-
 9 XII |            mondtam, bocsáss meg.~- Igaz az a mondás, hogy a házastársak
10 XII | rajzolgatott a porba a botjával.~- Igaz, - mondotta, - igaz. De
11 XII |    botjával.~- Igaz, - mondotta, - igaz. De hogy éppen te...~- Ha
12 XIII|              Milyen ostoba vagyok. Igaz a férjem szava, hogy a nők
13 XIV |         napos mindig. Dehát mondd: igaz, hogy a nők alacsonyabbrendű
14 XIV |        Eszter ugyanugy fogadta.~Az igaz, hogy hideg is volt. Éjjel
15 XIV |   melletted, én, a fiatal házas.~- Igaz, - bólintott Eszter megengesztelődve.~
16 XIV |          meg! te jó! te kedves! te igaz! te leghívebb férj a világon!~~
17 XV  |           hangjából, mit gondol.~- Igaz, - felelte, - de az szörnyü
18 XVII|         Ahogy ő akarta...~- Hát az igaz, hogy kerültem a perpatvart.
19 XVII|        kutyám is megdöglött. Ámbár igaz: az később volt. Te nem