1-500 | 501-524
Part
1 Eloszo| gondoltak vele, hogy az évszámot is odavéssék a kőre.~Minek
2 Eloszo| odavéssék a kőre.~Minek is? Nem keresi azt a sírt soha
3 I | neveletlenek!~Egy kisasszony is fölszállt vele. Az is komoly
4 I | kisasszony is fölszállt vele. Az is komoly maradt. De elpirult,
5 I | nagy. Ámbár a föld röge is róla álmodik.~A bentülők
6 I | ült vele, de mintha nem is látta volna: egykedvüen
7 I | vonszolta, s ott ketten is emelték. Az egyik nagyot
8 I | haladt ottan. A bentülők is érdeklődéssel nézték a különös
9 I | anyjára.~És ez az elmosolyodás is bájos volt.~A fiatalember
10 I | Leszálltak.~A fiatalember is leszállt. A nyomukban haladt.
11 I | csak a virágok tulajdonosa is meg nem jelent az ablakban.~
12 I | multával pontosan megjelent ő is déltájt az ablakban. Eleinte
13 I | megjelent a fiatalember.~A leány is.~A rózsát ott látta a fiatalember
14 I | Megöntözte a virágait. A rózsát is. És ismét kipillantott.~
15 I | egy mogyorónyi bimbócska is rajta. Soká kémlelődött,
16 I | látja-e ott a kövér asszonyt is? De sem azt nem látta, sem
17 I | sem a kisasszonyt. Végre is odalopta a rózsát a többi
18 I | vagyok! - mormogta. - Hogy is gondolhattam, hogy így az
19 I | lábára. A leánynak tán nem is a lába fájt annyira, mint
20 I | egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál
21 I | én érzem, hogy bennünket is köt egymáshoz ilyen fonál.
22 I | Mondja csak a levelemre maga is:~- Ostoba!~Mély tisztelettel,
23 I | Kegyed ablaka alatt.~Napestig is ott őgyelegnék, de munkámból
24 I | Ez a levél meg nagyon is száraznak érzett. Írt egy
25 I | iskolába jár. De még a kutyát is ismerte. Egy borzas kiskutya
26 I | mérgesen, mintha legalább is a magyar koronakincseket
27 I | volna rá, hogy őrizze. Azt is tudta, hogy a kiskutya azon
28 I | nyugtalanul járt föl és alá. Végre is elment.~Délben aztán a szokott
29 I | volna a levegőből. Végre is a kapuhoz ment és benyitott.~
30 I | ugrált, mint a hörcsök.~Végre is kilépett a német asszony,
31 I | ónnal írt apró-betüs szavak is látszottak a névjegy alján:~
32 I | és magas.~A leány aznap is rózsaszínü ruhába volt öltözve,
33 I | visszatértek. A fiatalember is.~És ahogy a fiatalember
34 I | ismerték volna egymást.~A leány is bizalmasan, melegen nézett
35 I | Elvették a birtokukat. Mink is úgy jártunk. Csakhogy az
36 I | Csakhogy az én szegény apám oda is veszett az isaszegi csatában.~
37 I | csatában.~S már a leány is elfogulatlanul beszélt.~-
38 I | azt gondolom... az ember is csak olyan vetés mint a
39 I | többet?~- Nem... az úton is járnak.~És elgondolkodón,
40 I | jöhetek ki? És talán nem is illik...~És kivette a kezét
41 I | ablakocska fénye eltünt. A ház is eltünt: belémult az esti
42 I | amikor magát megláttam. Az is ünnepi borzongás volt, de
43 I | Aztán ő szólalt meg:~- Nekem is olyan ismerős volt maga.~
44 I | aztán a következő napokon is, a kertajtó mellett egy-két
45 I | csekélyleni fog.~- Nem: mama is kereskedő családból származott.
46 I | nincs mért tagadnom, hogy én is úgy éreztem... maga valaki
47 I | amikor azt láttam, hogy ide is kijön, éppen azért mentem
48 I | Nem.~- Akkor ez az ügy nem is komoly.~- Azt véli?~- Azt
49 I | a házasság terminusáról is beszéltek. Hogy élénk természetű
50 I | fiatalember, nem rút, de nem is kedves. Igen komoly természetü.
51 I | szomoruan, hogy a szeme is elnedvesült.~Ábel magához
52 I | sorsom nem olyan, hogy jókat is várhatnék tőle. Ezek a napok
53 I | haljunk. Lássa, magának is van öreg édesanyja, nekem
54 I | van öreg édesanyja, nekem is. Ha szenvedés van ránk mérve,
55 I | egymásért. Hiszen a szeretet is szenvedés.~Ábel megrendült.~
56 I | ünnep délutánján litániára is elkéredzett Eszter az anyjától.
57 I | hajadonfőtt. Ettek, ittak, - meg is részegedtek néhol. Egy gyermeket
58 I | daloltak. Az erdei madarak is csicseregtek, fütyörésztek.
59 I | odább ült.~- Üljön le maga is Ábelkám.~Ábel leült melléje
60 I | Azoktól megtanultam.~- Én is tudok. De elhiszi-e, hogy
61 I | anyját korán lefektette Ő is lefeküdt vele együtt. Az
62 I | beszélgettek éjfélig, néha tovább is.~Augusztus végén éjjel holdtölte
63 I | Nekem olyan maga nappal is, mint valami tündér, aki
64 I | holdvilágnál!~- Nem, nem. A ruhám is hosszu; csatakos lenne.~-
65 I | Esztike?~- Lehet. Az álom is szép, ha szép. Tudja-e hogy
66 I | jó, hanem az egészségének is.~A következő napon tikkasztó
67 I | egy csomóba kötve.~- Bent is ilyen hőség volt Ábel?~-
68 I | rá a krinolinban. Magának is szép a lába Esztike.~És
69 I | mosolygott:~- Most maga is harmatos virág!~A leány
70 I | az arcát:~- Legyen maga is az!~Ábel édes hevüléssel
71 I | fehérsége. Valami dallamot is dúdolt. A két kezét szétterjesztette.
72 I | lengett. Aztán a kendőt is lekapta a válláról, és körbe
73 I | mondotta Ábel. - Nem is képzeli, milyen szép most
74 I | Örökké.~- Még azon túl is!~Megcsókolta Ábelt és kifejlett
75 I | nem jött. Pedig virágot is hozott neki. Öt szál liliomot.
76 I | Minek hoztad? hiszen nekünk is van. De azért köszönöm.
77 I | virrad!~- Bizony. Még nem is beszélgethettünk. Ha együtt
78 I | kell hazatérned?~- Bánom is én.~- Hát várjuk meg. Tudod,
79 I | És Eszter még az oromra is felhágott. Ábel lejebb maradt
80 I | első sugár.~De Ábel akkor is csak Eszter arcát nézte.
81 I | kásmir-kendőt. A kezében a liliom is olyan volt, mintha aranynyá
82 I | volna. És a leány szemében is mintha két kis szikra égne.~
83 II | egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny. Ábel arra vélekedett,
84 II | hogy az apja vagyonából is megmenthetett az anyja valamit.~
85 II | helyezkedik ha csak akkora bolttal is, mint a szivarskatulya,
86 II | foglalkozott. És az öregasszony is írt neki minden héten, de
87 II | Akkor eladhatod a házat is, a kertet is. Talán ezekért
88 II | eladhatod a házat is, a kertet is. Talán ezekért a nagy butorokért
89 II | ezekért a nagy butorokért is kapsz valamit. Csak a Mária-képet
90 II | ültek. A csoportban pap is ült, vidéki plébánosféle,
91 II | nekem száraz kenyér. Én is el vagyok ám bélyegezve
92 II | ismerem.~- Házasodni nem is szabad szívvel, - szólalt
93 II | beszél. Hiszen a kis ügyeket is megfontoljuk.~- Önök kalmárok! -
94 II | mosolygott:~- Mert hát mi is a szépség? Ha az emberek
95 II | fordult vissza.~A kutyás német is megszólalt:~- Dejszen ifju
96 II | boncoló késem alatt legalább is ezer női szépség fordult
97 II | szép. Az alma pirossága is tetszik, pedig meg se esszük
98 II | főértéke.~- Csak az. Ők maguk is tudják. Minden gondjuk a
99 II | vonás?~- A szentek közt is több a nő, mint a férfi.~-
100 II | nyokat, művészeteket.~- Ma is több köztük a martír.~-
101 II | pap. Ezt a gondolkodást is lehet különben analizálni.
102 II | évére gondoljon doktor: ön is rászorult akkor egy nőnek
103 II | rovására nevettek. A hölgy is visszatért.~- Bocsánat, -
104 II | mint az agg. A földmíves is más szemmel, mint a csillagász.
105 II | valamennyinek más. Nohát a nő is ilyen. Önöknek arany, nekem
106 II | elfuthat a gyomrától. Az ember is így menekülne olykor a saját
107 II | Eszter holtan!~Mert ha Eszter is olyan szívvel szeretné őt,
108 II | ablaka alatt, nem, - mért is okozna neki ijedelmeket,
109 II | itt a völgyben.~Már látta is magát: hogyan fog függeni
110 II | egyben látta az öregasszonyt is, az édesanyját, amint odaviszik
111 II | érzés: Szép az élet!~És ők is bizonyosan kisétáltak: sétálnak
112 II | nem baj. Majd megszokom. Ő is úgy ment férjhez.~- Borzasztó!~-
113 II | féljek Bécstől semmit: ő is hozzánk jön, és csakúgy
114 II | ha kell tíz esztendeig is elvárok. Huszig is, vagy
115 II | esztendeig is elvárok. Huszig is, vagy ameddig akarod.~-
116 II | néked. Bizonyára szeret is. Énvelem ne törődjél többé.~
117 II | teremt, teremt oda füvet is.~De nem igen bizott a csillagában.
118 II | káprázott. A világosság is gyatra volt. Csak ennyit
119 II | Ön állapota olyan volna is, hogy elvehetné, nem lehetne.
120 II | orvosnál, vagy akár jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől
121 II | teljes életükön át. Egyszerre is házasodtak. A menyekzőjük
122 II | házasodtak. A menyekzőjük is együtt volt. A menyekzőjük
123 II | szerezte és a társa nem is tudott volna róla, ha meg
124 II | szerzemény közös.~Végre is abban nyugodtak meg, hogy
125 II | akaratukat nem teljesíteném is, anyám egzisztenciája az
126 II | reá. És tudom: az oltárnál is Te lész az eszemben, Te
127 III | bundácska rajta. A fején is ugyanolyan kalpag. Az arca
128 III | kalpag. Az arca a fátyolon át is piros a hidegtől.~Ábel kigyuló
129 III | kezét.~S nézett rá. A nő is nézett bús édes mosolygással.~-
130 III | meg a nénjét. Az én anyám is velünk van. Én nem vagyok
131 III | férjem... Gondolkodtam azon is, hogy a férjemnek elmondom...
132 III | igaztalan vagyok iránta.~- Ő is gyűlölne téged. És nekem
133 III | nyelvemre: nehogy előtte is bizalmasan beszéljek veled.~-
134 III | el hozzám! Az asszonynak is a nyelvén volt sokszor a
135 III | válasszal. A házhoz jártak nők is, férfiak is. Gyakorta megtörtént,
136 III | házhoz jártak nők is, férfiak is. Gyakorta megtörtént, hogy
137 III | idegekre. Görög és latin szavak is forogtak a magyarázatában,
138 III | nők már megszokták. Ha nem is értették, rásejtették valamire.
139 III | elmondta. Vélte, hogy a nőknek is érdekes.~S mulatott azon,
140 III | hazavitték, hogy otthon is boncolgassanak, vizsgálódjanak.~
141 III | már ettől az öregasszonyok is csaknem megbetegedtek, hát
142 III | napsütött oldalukkal.~Maguk is féltek az első villám megjelenésétől.~
143 III | Ő fogadta a cselédeket is s az ő kezében volt mingyárt
144 III | volt mingyárt kezdetben is a főzőkanál meg a kulcsok
145 III | konyhapénzt, s a főzőkanál is az ő kezében maradt.~A fiatal
146 III | bevásárlásokra, aztán segítgetett is a konyhán, de a két öreg
147 III | tojásra ránéztek, még tán azt is tudták, hogy tyúk kelt volna-e
148 III | volna a fiatal asszonyka is gazdasszonykodni! Oda-odaállt
149 III | betegére, és ugyanúgy kötötte is be.~- Nohát most már nem
150 III | volt ő otthon!~Utoljára is megunta az ötödik kerék
151 III | ötödik kerék szerepét. Maga is kezdte hinni, hogy ő csak
152 III | megrázkódott:~- Az vagyok és az is maradok. Mi rosszat cselekedtem?~-
153 III | Ha apáca volnék, akkor is szabad volna beszélnem az
154 III | szerencsétlenséget! Akármennyire szereted is azt az embert, elmult a
155 III | vagyok.~De utána sohajtott is egyet.~~A következő vasárnapon -
156 III | percre.~Függtek ott oldalt is tükrök: zsebtükör, kézi
157 III | susog? És hátha a férje is követi őket?~Az Úri-utcán
158 III | következő napon csak azért is keresett okot a magányos
159 III | érkezett haza. A nyelve is lógott a fáradságtól. Az
160 III | Bement?~- Be. Ott van most is. Vártam rá egyideig. De
161 IV | megtanult németül.) S már ő is tudta, hogy a könyvet könyvesboltban
162 IV | könyvesboltban árulják. Maga is elment néha, hogy ezt vagy
163 IV | könyvkereskedők.~Olykor elő is fogta a leányát és aggodalommal
164 IV | szerelmére! Eszter!~- Ha megöl is édesanyám, nem tehetek róla, -
165 IV | szólaniok. Ábel néha nem is volt közelben és akkor Eszternek
166 IV | mégis eljárt: hétközben is legalább egyszer látnia
167 IV | elment ebédelni, a segédek is, - vevő különben se forgott
168 IV | karcsu édeseggyemet. A cseléd is ott volt velök. Nagy szőnyeget
169 IV | hiányzott.~A cseléd egy kosarat is tett a szőnyeg mellé. Bizonyosan
170 IV | szemmel nézett reá:~- Mit is mond Kalderon? „Az élet
171 IV | Az élet álom.” Hátha az is álom, hogy én férjhez mentem?~
172 IV | aki tavaly voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~
173 IV | vissza azonnal, vagy én is leszállok!~Ábel visszaült.
174 IV | megfeledkeztem arról, hogy az arcod is férjhez ment, a fájdalomnak
175 IV | hogy nem haragszom, nem is haragudtam. Soha jobban
176 IV | szerettelek mint ma, és te is érezted ezt, mert arra gondoltál
177 V | nyelvü levél.~Talán vissza is teszi mingyárt, de az iráson
178 V | gondolta tünődve. Egy évet ő is tanult franciául a klastromban,
179 V | tudta.~gros = nagy, - ezt is tudta.~coq = kakas, - ezt
180 V | eltágult a szeme. A Charles szó is előtünt a levélből, tehát
181 V | púpos, aki bármi pénzért is púpot fogadna a hátára,
182 V | mint inkább az, hogy Károly is családi kivánatoknak vetette
183 V | nem keserü. Az első napok is langyosak voltak. A férje
184 V | A férje ha megcsókolta is, nem volt benne a csókjában
185 V | felelte az anyós. - Mi is volt a neve, Lidi?~- Valami
186 V | eltökélte, hogy legalább is két hétig nem találkozik
187 V | fogadalom volt neki. Arra nem is gondolt, hogy a kényszeritett
188 V | litániát. S még aggódott is, hogy Ábel nem jelenik meg.
189 V | nézett Ábelra:~- Hát talán te is...~Ábel pillogott.~- Kérlek, -
190 V | diákkori ostobaságok...~- Neked is volt!~- Nem igen. És én
191 V | ki Eszter, - hát tebenned is csalódtam!~És szinte fuldoklott.~-
192 V | letörülje a könnyeit. Végre is befordult egy házba, és
193 V | pótolták. A doktor még meg is duplázta este. De azért
194 V | Ábel, - gondolta, - nagyon is szigoruan viselkedtem.~Reggelre
195 V | mert más megrendelésem is volna. Már megszoktam, hogy
196 V | neki diktáljam le, a hogy is hivják úrnak.~- Nyékynek
197 V | szomoruságodban.~Eszter.~Arra nem is gondolt, hogy talán utcanév
198 V | gondolt, hogy talán utcanév is kellene a telegrammra.~~
199 V | szokott rendelni, de a betegek is úgy szokták, hogy az utolsó
200 V | homlokát megcsókolva. Ha még te is elhagytál volna engem, igazán
201 V | belekivánkoztam volna magam is a földbe.~Aztán elpanaszolta,
202 V | gondolod. Megszokta. Nem is kivánt jobbat.~- Hacsak
203 V | jobbat.~- Hacsak öt forintot is küldtem volna neki... Most
204 VI | Az ötpercből néha két óra is lett, de az nem keltett
205 VI | természetű. És Eszter el is mondta, hogy ezzel vagy
206 VI | aki abból a kötelékből nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik:
207 VI | kötelékből nem is oldózkodik, nem is oldozkodhatik: minden méze
208 VI | minden ügye iránt, és őt is érdekelte, hogy hogyan él
209 VI | kell fogadnom a segédeket is, én vagyok értök felelős.
210 VI | hogy egy ruhát háromszor is megfordítanak, és hogy mindig
211 VI | boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk. Látod
212 VI | órát töltenem. Az anyám is ott volt szegény. Akkor
213 VI | apád.~- Az volt, ha nem is afféle könyves tudós. De
214 VI | én férjhez mentem, akkor is arra gondoltál?~- Arra Eszter,
215 VI | a törzszsel. A léleknek is megvan a maga vérkeringése.
216 VI | különbözteti el az anyóst is a vőtől vagy menytől. Az
217 VI | idegen neki. Akaratlanul is küzd a maga egységéért mind
218 VI | lehet-e kényszeríteni meleget is a szívbe?~Az egységet Ábellal
219 VI | gondolatot. Ha hallgatott is, Eszter tudta mit gondol.
220 VI | gondol. A férje előtt neki is voltak titkai, de Ábel előtt
221 VI | amennyire nem volt, olyasmiket is kérdezhetett volna tőle,
222 VI | De hogyisne: este éjfélig is dolgozik, reggel meg már
223 VI | leánynak már a szeme pillája is kihúll a sok álmatlanságtól.
224 VI | kérlelt. Aztán a férjem is délben. De én megkeményedtem:~-
225 VI | elbujdosik a háztól! És a fiát is leszidta, hogy ő neki már
226 VI | elintéződött...~- Így beszélsz? Te is így beszélsz! - toppantott
227 VI | szobám lett volna! És elvégre is az az anyámnak is kötelessége,
228 VI | elvégre is az az anyámnak is kötelessége, hogy a boldogságomat
229 VI | Mikorra Eszter hazaért, maga is lehült. Lehült, mint a zivatar,
230 VI | utcai ruháit, mintha a dühét is levetette volna. Nem maradt
231 VI | öregasszony, - a ti családotokban is a szeretet volt az úr a
232 VI | háznál. Ha kívánod, a cseléd is maradhat.~Eszter megcsókolta
233 VI | tovább. Magának a kisujja is többet ért hozzá, mint nekem
234 VI | talál most helyet.~Az arcát is megcsókolta.~- Nem történt
235 VII | fel annyira! Mintha nem is ő szólott volna akkor az
236 VII | iparosféle térdel. Eszter is letérdel és keresztet vet
237 VII | lakunk, de a mienk ez a szoba is. Mama bérlőnek szokta adni.~-
238 VII | ujat. Tegnap egy bárónénak is. Igen tetszett a bárónénak.~
239 VII | megjelent. A fehérhajú asszony is bekisérte.~Leült az ágy
240 VII | egyenesen fekszik. Mink is aggódunk. Jóravaló ember.
241 VII | Eszter őhozzá fordult:~- Hogy is hívják kedves?~- Török Berta
242 VII | Azokban a napokban Eszter maga is gyöngélkedett. Sápadt volt,
243 VII | nélkül toppant be. A kalapja is a fején maradt. Megállt
244 VII | feleségére.~Eszter felkelt. Amúgy is halavány arca méginkább
245 VII | halnék meg!~Kardosnénak amúgy is rémült arca mégrémültebbé
246 VII | beszél erről semmit. Elvégre is nem tudnak bizonyosra semmit.
247 VII | bánom, ha mindent tudnak is.~- Károly meglepett?~- Nem
248 VII | nyugodt lehetsz. Azért is rohantam azonnal hozzád,
249 VII | Engedelmeskedtem magának is: feláldoztam a boldogságomat.
250 VII | akarták bocsátani. De ő nem is felelt. Rohant egyenesen
251 VII | tartsd hát a kezed. Itt is van még, itt is.~- Mi történt
252 VII | kezed. Itt is van még, itt is.~- Mi történt veled?~- Hát
253 VII | Aztán, hogy a Mária-képet is el akarom vinni, lebontottam
254 VII | bányarészvények. Jók! A rámában is valami nehéz. Nézem: két
255 VIII | hogyha a magam gazdája vagyok is, az nekem elviselhetetlen.~
256 VIII | állapotodban hasznos. Sört is igyál, ha jólesik. Azt mondja
257 VIII | jótanács van benne. A férjemnek is megmutattam. Azt mondta:
258 VIII | és egy férjhezmenő leánya is van. Meghivtak karácsonestére.
259 VIII | mikor rút vagy?~De mért nem is lehet az emberi arcot a
260 VIII | hideg. Bizonyosan Pesten is. Vigyázz, nehogy a sikos
261 VIII | beszélnél vele, ha össze is barátkoznátok, - ha lenne
262 VIII | És így következtek aztán is tíznaponkint a levelek.~
263 VIII | napon nem utazom-e el én is az anyósom után? Fiatal
264 VIII | s néhol még tudományosan is vizsgálták. Erdőssyék házában
265 VIII | természettudós lakott. Az is kutatta a titkot, Erdőssy
266 VIII | kutatta a titkot, Erdőssy is. Magyarázzák emberi mágnességnek,
267 VIII | a némettel, hiszen azért is múlt divatja az asztaltáncoltatásnak,
268 VIII | legjobban.~Egy áprilisi estén is az asztalkára teszi a kezét,
269 VIII | gyakorta eszemben van és írni is gyakorta leírom. A betegségem
270 VIII | áprilisi nap volt az, még hó is esett. A kályhájába begyujtott,
271 VIII | halkan mormol. A lámpás is ég.~Ábel bámult.~Ha megvizsgálta
272 IX | a levelet kérdezte. El is vitte. Különben igen összebarátkoztunk
273 IX | Kardosnéval. Már ebéden is volt nálam. Én csinálom
274 IX | Szegény Eszter! De miért is voltam akkor olyan gyáva!~
275 IX | szemmel nézte végig kétszer is a lajstromot. Eszter nem
276 IX | hazamegy nyugodtan, nem is köszön neki. De nem látta.~
277 IX | neki. De nem látta.~Végre is bement a ház gondozójához.
278 IX | Régen volt a. Akkor is csak az anyja halt meg.~-
279 IX | fuldoklott Ábel, - hát az is halálán van?~- Nem tudom, -
280 IX | kiküldte a konyhába. Őmaga is kivonult oda, s ott gondolkodott
281 IX | belső szobában három asszony is sürgött-forgott. Hallani
282 IX | valakit. Egy óra hosszáig is.~A gombkötő nagyokat ivott,
283 IX | jutottak Ábelnak az eszébe. Ő is itt ül, mint a gombkötő, -
284 IX | gombkötő, - pedig hát nem is az ő kötelessége a remegés.~
285 IX | Szénatér sarkán.~Tán egy órája is ácsorgott már ott, mikor
286 IX | együtt. Igen boldog. A vőm is majd megbolondul örömében.
287 IX | megbolondul örömében. Magam is örülök.~- Gratulálok, -
288 IX | búsan állt a kövezeten. Maga is érezte, hogy az új jövevény
289 IX | csak Eördöghné, - s el is fog hízni, mint az anyja.
290 X | föl a betegágyból, először is neki ír, a Senkinek. Hát
291 X | anyának.~Nem felelt. Mit is feleljen? Ha Eszter a feleletet
292 X | látni.~Dehiszen ha odamenne is, ott a férj. Az vezetgeti,
293 X | a gondolatait papirosra is leirnia s elküldenie?~Künn
294 X | osztályt. Az érettségit is letette.~Akkor aztán arra
295 X | mégegyszer látnia kell.~Hát mi is van abban? mondotta. Egyszer
296 X | látom talán többé sohase. Az is meglehet, hogy olyan állapotban
297 X | térne vissza. Ábel lelkében is föl-fölébredt a haza képe.
298 X | föl-fölébredt a haza képe. Az ember is csak egyhelyen van otthon,
299 X | bolondság elmúlt. Eszter is más lett, én is megváltoztam.
300 X | Eszter is más lett, én is megváltoztam. Ha találkozunk
301 X | megváltoztam. Ha találkozunk is véletlenül, tünődve fog
302 X | körszakált, s a szakál tíz évvel is véníti az arcot. Különben
303 X | véníti az arcot. Különben is öt évet volt oda. Fiatal
304 X | az ő Mária-képe. Az ágy is ugyanazon a helyen, az ablaksarokban.~
305 X | haj a fején. Aztán maga is elmondta, hogy külföldön
306 X | iskolákat végzett; még itthon is tanul egy évig, aztán professzor
307 X | ide. Az ősszel a doktorné is járt itt. Én igazítom a
308 X | kalapok kerengtek. Végre is látszólag egykedvüen odavetette
309 X | nem jut az eszembe. Hol is találkoztunk?~Másnap elment
310 X | nem jár ő már oda! Hogy is járna! A gyermekének az
311 X | Lánchidig, a Lánchidon túl is. Megnézték az épülő Magyar
312 X | tudományos akadémiát. Körül is járták. Bizony csúnya kavicsos
313 X | gyöngyvirággal. A hölgyek is tavaszias tarka ruhában.
314 X | látnia többé. Törökéktől is el fog költözködni, nehogy
315 X | malom.~Ime előtünik Eszter is. A régi édes finom arc,
316 XI | asszony. - És ha úgy gyülölném is a férjemet, mint a varangyos
317 XI | kiszakítom az apja kezéből, akkor is feléje fogja nyujtani. És
318 XI | itélet lesz. Ha nem mondja is ki, itélet lesz.~Hozzásimult
319 XI | kötelességet teljesített. Az is lehet, hogy valami ismerős
320 XI | vágyakoznak a kezére. Én is vágyakoztam. Hogy mennyit
321 XI | jött nőül.~Akkor már Berta is ránézett Ábelnak az arcára.
322 XI | én azt szeretném, hogy ne is gondoljanak. Idegen nőt
323 XI | gondoljanak. Idegen nőt is kötelesség megvédeni a gyanutól,
324 XI | De tudott arról, hogy én is szerettem volna elvenni.
325 XI | A nők képzelődése nála is erős. Mikor az a tüdőgyulladásom
326 XI | külföldre.~- De ön még nem is vacsorázott, - mondotta
327 XI | oka a levélváltásunknak is. Az a templomi véletlenség
328 XI | Ha teljesen idegen volnék is, hazakisértem volna.~- De
329 XII | szivemmel!~És akkor Ábel is megmelegedett a gyermek
330 XII | felelte a gyermek.~És azután is mindennap találkoztak ottan.
331 XII | kocsis a bakra. Hogy másutt is találkozzanak, arra nem
332 XII | találkozzanak, arra nem is kérte az asszonyt. Talán
333 XII | nem tehettél egyebet. Nem is vádollak.~- Aztán, - folytatta
334 XII | belezavarodnék. Mert egy mondatot én is tudok hazudni, de tovább
335 XII | szál van a hajadban, nem is egy Ábelkám.~- Öregszem
336 XII | Öregszem barátom. Apám is korán őszült.~- Mért nem
337 XII | gondolkodok rajta. Elvégre is így nem maradhatsz. Nézd:
338 XII | jövedelmed. Lakhatnál szebben is.~- Megszoktam. Törökné olyan
339 XII | jársz társaságba. Csodálom is. Annyi szép lány van Pesten.
340 XII | mondaná, bolond vagyok. Bánom is én. Nekem kell, hogy mindennap
341 XII | gondolkodása egybealakul. Már te is olyan hidegjózan kezdesz
342 XII | Lidi néni velünk lesz. Az is lehet, hogy a férjem. Lehet,
343 XII | Néha esténkint különben is szokott velök sétálni a
344 XII | rokonok volnának.~És kedves is volt a társaságuk. Berta
345 XII | vadgesztenye-fasor már el is hullatta a levelét. Októberi
346 XII | szerencse! - örvendezett. - Mink is sétára jöttünk.~Törökék
347 XII | mellette. Nyékynek még a bokája is megmerevedett.~Aztán a doktorné
348 XII | elvehetné Bertát. Az Isten is magának teremtette.~Arra
349 XII | kerékvágásba talált:~- Én el is venném, - mosolygott vállat
350 XII | szólalnak meg. Én igazán el is venném magát, ha ez csak
351 XII | fizetésem, hogy magamnak is alig elég.~Mindezt egykedvű
352 XII | Tízezer forintom van, sőt több is.~Ábel elámulva állt meg.~-
353 XII | tréfáltam lelkem. Nagyon is nagy komolyság szállt meg.
354 XII | kevéskivánságú, csinos is, fiatal is, kedves is.~-
355 XII | kevéskivánságú, csinos is, fiatal is, kedves is.~- Tudod, hogy
356 XII | csinos is, fiatal is, kedves is.~- Tudod, hogy tízezer forintja
357 XII | nyugodtan. Az én lelkem is nyugodtabb lesz, ha látom,
358 XIII | kisasszonyt fogadott, kettőt is.~A lakás bebútorozásában
359 XIII | bebútorozásában a doktorné is segített. A városligeti
360 XIII | meg a legapróbb kérdést is. Vele választották a bútorokat,
361 XIII | képeket, - még a gyúródeszkát is.~Az esküvő aztán a belvárosi
362 XIII | öltözött, a tanár-társai is. A menyasszony nyulánk termetére
363 XIII | iránta. A doktornénak Ábel is kezet csókolt, de csak alig
364 XIII | palóc leányt, aki főzni is tudott. Uj házaspárnak mi
365 XIII | Berta csakugyan vitt pénzt is a házasságába: tizenkét
366 XIII | egyszerre jómódba került. Neki is szépen volt fizetése.~~Mikor
367 XIII | hogy a férje rossz időben is kiküldi a gyermeket a levegőre.
368 XIII | Hát hogyne! Tudod hogy nem is kivánt mást férjül.~- Hát
369 XIII | rád gondoltam a nászúton is mindig. Már másnap vettem
370 XIII | üveg szekfü-parfönt. Magam is nevettem magamat.~Eszter
371 XIII | szeme megvidámult:~- Ti is eljöttök hozzánk! A téli
372 XIII | Dehát nekünk kötelességünk is hogy meglátogassunk téged.
373 XIII | meglesz. Eljöttök, szives is lesz a fogadástok. De meglásd,
374 XIII | leszek.~- Eljövök holnap is, - felelte Ábel.~S megcsókolta
375 XIV | se jön többé hozzád. Nem is jöhet addig. Nemcsak illetlenség
376 XIV | illetlenség lenne, hanem bántás is.~Az asszony még kissé vonakodott,
377 XIV | borotválkozik. Különben is hatnapos szakál már szakál,
378 XIV | Liszt Ferenc hangversenyére is.~Berta megnyugodott. Délután
379 XIV | szalonban ott ült Lidi néni is a kis Irénnel, aki egy kékruhás
380 XIV | Dehiszen az én vagyonom fele is benne van itt mindenben.~
381 XIV | aztán őket a többi szobába is. Berta bámulva dicsért mindent.
382 XIV | kávét, csak épp hogy én is uzsonnázzak a társasággal.~
383 XIV | nagyabb nyájasságot? Leült ő is az asztalhoz, és beöntött
384 XIV | nyájaskodott, - örülök, hogy magam is megismerhetem. A kislányom
385 XIV | gyermeke? Hát annak az arcát is agyon tudja gondolni?~A
386 XIV | üvegecskével.~- Dehiszen a te ruhád is szegfü-parfünös, - felelte
387 XIV | fogadta az ajándékot. Nem is sejtette, hogy a kigyótéri
388 XIV | mentek néhány percig. Végre is Ábel szólt Bertának:~- Igen
389 XIV | Bertának egy leánypajtása is ott volt, egy mindig-mosolygó
390 XIV | nézte őket. Akaratlanul is összehasonlította Bertát
391 XIV | szeretni, Esztert imádni is.~A szoba már homályosodott.~-
392 XIV | magával vitte a másik hölgyet is, - az is arrafelé lakott.~
393 XIV | a másik hölgyet is, - az is arrafelé lakott.~Ábel levetkezett,
394 XIV | pattogott Berta. - Ha te még ma is szerelmese vagy, minek vettél
395 XIV | ahogy te mondod, de magad is érzed, hogy nincs igazad!
396 XIV | fordulva. Nem vagy-e néha te is úgy, hogy rábámulsz valamire
397 XIV | bizony megteszem. Elvégre is a mi békességünk az első!~-
398 XIV | ennyire nem...~- De még irok is neki, megirom nyiltan...~-
399 XIV | Ábelnak a férjéről?~- Még nem is beszélhettünk azóta. Mondd:
400 XIV | Hogy a világ üres, az ég is üres, csak az ő feje nem
401 XIV | Ábel. - Elvégre gyermeketek is van, és ő megbecsül téged.~-
402 XIV | mégjobban boszant, mert ez is kicsinylés. Azt mondja vele:
403 XIV | látogatja meg. A kisleánya is vele volt.~Berta az ölébe
404 XIV | férjének, hogy csókolja meg ő is.~Ábel megcsókolta a kisleányt
405 XIV | egyuttal a felesége arcára is cuppantott egy csókot.~Mért
406 XIV | Valóban halvány volt. Fázott is. A kocsitakarót meg-megigazította
407 XIV | betakarni a lábát, de most már ő is férj: mintha csak a maga
408 XIV | fogadta.~Az igaz, hogy hideg is volt. Éjjel fagyott. A föld
409 XIV | hogy Eszter rosszkedvü. Azt is érezte, hogy igazságtalan,
410 XIV | hogy igazságtalan, azt is, hogy nem.~Eszter elővonta
411 XIV | becsültem meg a feleségemet, nem is annyira csók volt, mint
412 XIV | mondtál el nekik?~- Még azt is annyira elrajzoltam, mint
413 XIV | Megházasítottalak. Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~-
414 XIV | semmi bajom.~Másnap nem is volt baja, de harmadnap
415 XIV | hogy volna?~- No ideje is, egye meg a farkas azt a
416 XIV | de nekem az Akadémiába is el kell járnom.~Ezen meg
417 XIV | Mi a manó? Hát te oda is jársz?~- Hogyne: külső tag
418 XIV | otthon maradt. Berta tovább is hallgatott. Ábel fel és
419 XIV | bement egyuttal a nőorvoshoz is, akit a tanártársa ajánlott.
420 XIV | darabra tört.~De mingyárt meg is bánta, hogy heveskedett.~-
421 XIV | mosolygott:~- Kijárunk ezután is, mint eddig. Ha valamikor
422 XIV | szorította vissza Ábel kezét. Nem is intett utána mégegyszer
423 XV | nem féltékenykedett, nem is beszélt róla. Megbocsátotta,
424 XV | hiány. Hát Eszter nélkül is élet az élet?~Szinte megrezzent
425 XV | tudtam, hogy nem jösz el. Nem is akarom. Megértem, hogy új
426 XV | leszel?~Az asszony mintha nem is hallotta volna. Az ajtóban
427 XV | kezét, elsietett.~S nem is találkoztak többé, csak
428 XV | érzékenyebb a kénesőnél is. Megérzi a legeltitkoltabb
429 XV | legeltitkoltabb meleget is, hideget is.~S hogy Ábel
430 XV | legeltitkoltabb meleget is, hideget is.~S hogy Ábel némán csókolgatta
431 XV | mosolygott:~- Lásd, érzem azt is, hogy ebben a pillanatban
432 XV | kirakatban: megvette azt is a feleségének. Éjjeli lámpáskát
433 XV | feleségének. Éjjeli lámpáskát is vett, tulipán alakut, vörös
434 XV | kanyarodott, négy-öt csomólék is nehezlett már a hóna alatt.~
435 XV | történik!...~De egyben arra is gondolt, hogy Eszterre ez
436 XV | hogy eljösz! Vártalak! Ki is vígasztalna engem, ha nem
437 XV | idejöttem. Még a bolti holmit is otthagytam a kávéházban.~-
438 XV | odamenni a ravatalhoz.~- Nem is szükséges. Dehát mit sirsz?
439 XV | ameddig akarod.~- Ugy-e te is azt véled, hogy akarattal
440 XV | mérgezés kinos. Az ujság is írja, és ő is bizonyosan
441 XV | Az ujság is írja, és ő is bizonyosan tudta. Ha ő meg
442 XV | Eszter mellett. A koporsónál is az ő karja támogatta. A
443 XV | karja támogatta. A sírba is együtt vetették az utolsó
444 XV | esténkint látta az urát. Nem is kérdezte hol járt. Minden
445 XV | Eszterrel legyen, és ezt Eszter is rendjénvalónak érezte.~Ábel
446 XV | keresett neki új lakást is. A gimnázium közelében bérelt
447 XV | ember gyakran volt vendégük is.~Egy szobát Lidi néninek
448 XV | negyedórára, néha továbbra is.~Az asszony mindig sugárzó
449 XV | elmulik a gyöngesége itthon is?~Olykor órákig ült a tükör
450 XV | apadt halántékát. Végre is megrémült attól a gondolattól,
451 XV | Eredj, - biztatta Ábel is, - hiszen csak a levegőváltozás
452 XV | hiszen csak a levegőváltozás is orvosság lesz az idegeidre.~
453 XV | az idegeidre.~Hát végre is engedett. Ábel kisérte ki
454 XV | Ábel kisérte ki a vasutra is.~Marienbadba ment. A fürdő
455 XV | hiányoztak. Esztert hárman-négyen is kisérgették a sétákon. Még
456 XV | Még az angolos képű orvos is. Eszter még java virágában
457 XV | írni fog neki. Váltottak is valami három levelet.~Ábel
458 XV | titka az én hajlékomban is megjelent s mihelyt megszólal,
459 XV | Ábel.~Eszter háromszor is elolvasta ezt a levelet,
460 XV | búsan nézett reá. S másnap is elolvasta, mintha azt gondolná,
461 XV | többet ért belőle. Végre is abban nyugodott meg, hogy
462 XV | hogy Ábel a gyászruhát is látja, amikor a gondolatával
463 XV | kissé megtelt. A szemében is látszott ismét a régi életerő.~
464 XV | milyen szivesen várták! S ő is szivesen járt oda. Mintha
465 XV | szivesen járt oda. Mintha az is az ő családja volna.~Irénkének
466 XV | Azonban eltelt néha három nap is, hogy Ábel nem látogatott
467 XV | megjelent. Megcsókolta Esztert is, Irénkét is mind a két orcájukon,
468 XV | Megcsókolta Esztert is, Irénkét is mind a két orcájukon, mind
469 XV | selyemernyőt tett reá.~Hát Ábel meg is jelent. Csupa öröm volt
470 XV | elé ültek. A kis Irénke is oda telepedett a szőnyegre
471 XV | szülők késztették rá. Akkor is a szülőket büntessük, ne
472 XV | fölemelkedik, hallotta a hangját is, de a beszédére nem ügyelt.~
473 XV | hiszen még fiatal vagy, szép is vagy. De kihez?~Végig ment
474 XVI | bámulta a kilincset. Végre is megboszankodott, haza lódult.~
475 XVI | életében először, - maga is felháborodik és haragszik
476 XVI | lámpásra. A feleségének fel is tünt a komorsága:~- Bántott
477 XVI | ragaszkodtam hozzá azután is, hogy férjhez ment, azután
478 XVI | hogy férjhez ment, azután is, hogy nem hagyta el a férjét
479 XVI | méltóságosan, mintha legalább is egy miniszterrel sétálna.
480 XVI | lehetett az az úr! No de én is visszanéztem ám...~Ábelnak
481 XVII | Klotild-palota áll. A fasorból is utca lett. A kürtös lóvonatok
482 XVII | éppen egy hely volt, az is a belső sarokban.~Az öregúr
483 XVII | rápillantott az asszony ruhájára is. Fekete bő bársonykabát,
484 XVII | te?~Ábel legyintett:~- Én is csak magam lődörgök a világban.~
485 XVII | Az én családi életem is átalakult temetkezési vállalattá:
486 XVII | Azt hittem már unokáid is vannak.~Ábel vállat vont:~-
487 XVII | mintha álmodtam volna. Te is olyan voltál. És most ha
488 XVII | ha elválunk, holnap azt is álomnak gondolom, hogy veled
489 XVII | személyre?~- Ha nem volna, akkor is lenne, ha te jösz hozzám.~
490 XVII | hogy lötyög rajta a kabát is, nadrág is.~A férfi látta,
491 XVII | rajta a kabát is, nadrág is.~A férfi látta, hogy az
492 XVII | asszonyka maga elé.~Ábel maga is elfogódottan gondolt arra,
493 XVII | hogy megvénültek a butorok is! A plüsbe foltokat rágott
494 XVII | odatévedt a tekintete, a szive is eldobbant.~Az ő arcképe
495 XVII | a mellette függő képeket is: azok is olyan korú fiatal
496 XVII | mellette függő képeket is: azok is olyan korú fiatal emberek, -
497 XVII | bekandikált a másik szobába is, amelynek félajtaja tárva
498 XVII | mentegetődzöl, vagy akármit csinálsz is, de legalább megbékülünk,
499 XVII | megbékülünk, és élek tovább is özvegyen, és boldogan ha
500 XVII | hetenkint csak egyszer látlak is. Te azonban nem jöttél...~-
1-500 | 501-524 |