Part

 1 I   |         megtaláltalak!~De akkor bizonyára úgy jártam volna, mint az
 2 I   | csekélyli a foglalkozásomat, de bizonyára csekélyli.~- Nem.~- De igen.
 3 II  |       jó életet biztosit néked. Bizonyára szeret is. Énvelem ne törődjél
 4 III |   mondta ki.~Ábel azt gondolta: Bizonyára nem jönne.~Eszter azt gondolta:
 5 III |      utóbb kérdezi a feleségét, bizonyára megütközött volna a színe
 6 V   |  találkoznak.~De Ábel ott volt. Bizonyára arra gondolt, hogy Eszter
 7 V   |         és ma ez a gyászhir! És bizonyára nincs, aki vigasztalja!~
 8 VII |         a család akaratán, Ábel bizonyára elvette volna. De neki oly
 9 VII |         meg... óh szegény Ábel! Bizonyára azért nem jött a litániára
10 VII |        érte kedves. Az édesmama bizonyára megengedi.~A leány vonakodva
11 VII |         téged Ábelnak hívnának, bizonyára adnál orvos­ságot.~A természete
12 VIII|   betegségem óta ideges vagyok. Bizonyára magam írtam le akaratlanul.~
13 IX  |    csütörtök van.~- Meghalt! óh bizonyára meghalt!~- Nem hallottam.~-
14 X   |      megy vele először sétálni, bizonyára a Múzeum-kertbe.~Szeretett
15 X   |   ablakra, amelyben Eszter arca bizonyára gyakorta megjelent. Aztán
16 XI  |      viszonyom volt volna vele, bizonyára nem utaztam volna külföldre.~-
17 XII |       volna, ha nagyon kéri, de bizonyára sok lelki nyugtalansággal
18 XII |        idegen járókelők között, bizonyára a nyakába omlott volna Ábelnak.
19 XVI |     lehiggad, s bánkódik. Azóta bizonyára meg­nyílott már az ajtó,