Part

 1 I   |       nem látott.~Darabig csak állt ott és gondolkodott. Mintha
 2 I   |        elpirult.~A fiatalember állt előtte ragyogó szemmel,
 3 I   |     este kilenc óra tájban ott állt a kert sarkán. Az ajtót
 4 I   |   kelet felől a felhők szélét.~Állt. Várt. A szeme egyre a világló
 5 I   |    maga engem!~A leány habozva állt előtte. Fájdalmasan nézett
 6 I   |       szikra égne.~Eszter csak állt és hunyorgott a nap fényes
 7 III |       fel a munkájáról.~Eszter állt előtte, Eszter. Rövid prémes
 8 III |    olvasta hangosan. Ábel bent állt az ajtó mellett. A kalapját
 9 V   |    Eszter nem birja egy hétig. Állt szép fekete atillában, a
10 V   | fátyolát. Egy percig szótlanul állt ott.~- Hát majd néhány nap
11 IX  |    tért vissza. Reggel már ott állt a Zöldfa-utca és a Szénatér
12 IX  |        gömbölygött.~Ábel búsan állt a kövezeten. Maga is érezte,
13 X   | elégedetten.~S a szeme tünődve állt meg egy magas barna leányon,
14 X   |     egy divatos ruháju hölgyön állt meg, aki az úriasszonyok
15 X   |       arcomat.~S a templom elé állt, közel az ajtóhoz, hogy
16 XII |     sőt több is.~Ábel elámulva állt meg.~- És énhozzám, hozzám
17 XIII|      félgyászban járt, hát nem állt az oltár mellé, csak az
18 XV  |       arcu ember az özvegy elé állt, és néhány szóval az iskolás­
19 XVII|       amelynek félajtaja tárva állt. Magá­nyos rézágy, fölötte