Part

 1 I   |            Aznaptól fogva azonban Ábelt egy ösmeretlen ember réme
 2 I   |       fölkelt, maga mellett látta Ábelt. Ott térdepelt a fiu, mögötte.~-
 3 I   |          azon túl is!~Megcsókolta Ábelt és kifejlett a karjaiból.
 4 II  |       össze és onnan értesítették Ábelt.~Mikorra Ábel odaérkezett,
 5 V   |    gyalázatosak!~Mikor felnézett, Ábelt látta maga előtt sápadtan,
 6 V   |        kapott.~Ha egyedül találná Ábelt!~Ott ült a szőke emberek
 7 VII |      szívünkben? És hogy gyávázta Ábelt, szegény jó Ábelt!~Az a
 8 VII |        gyávázta Ábelt, szegény jó Ábelt!~Az a gondolata, hogy Ábelra
 9 VII |           szinte remegve nyit be. Ábelt nem látja a szokott helyén.~
10 VII |           Öt hete, hogy nem látta Ábelt, s vasárnap délután őrizetlenül
11 VIII|          Eszter arról értesítette Ábelt, hogy az anyósa meghalt.
12 X   | hasonlított Eszter szeméhez, hogy Ábelt szinte átnyilalta. Pedig
13 XI  |            mégegyszer megcsókolta Ábelt:~- Ne haragudj!~- Hiszen
14 XIV |         doktor.~Szivarral kinálta Ábelt. Félreültek az asztaltól,
15 XIV |             Mit tanít? - kérdezte Ábelt.~- Történelmet és nyelveket.
16 XIV |          És akkor Berta megölelte Ábelt. Vidáman terített vacsorára.~
17 XIV |          ingerlékenység.~Kiküldte Ábelt a szobából, aztán néhány
18 XV  |       szép. Ha most ő ragadná meg Ábelt itt a szeretetnek azzal
19 XV  |         addig áhítattal hallgatta Ábelt, megmozdult és Ábel elé