Part

 1 I   |        Köszönöm, hogy kijött, - szólalt meg aztán a fiu, - ha ki
 2 I   |         és a fiúra.~Aztán a fiú szólalt meg újból:~- Mily csodálatos
 3 I   |       ott hátul a kert végén, - szólalt meg végre.~- Jó, az éppen
 4 I   |      csendesen a leány.~Aztán ő szólalt meg:~- Nekem is olyan ismerős
 5 II  |        nem is szabad szívvel, - szólalt meg mellettök egy tüskés
 6 II  |         csak a húst boncolta! - szólalt meg a pap a fejét rázva. -
 7 II  |         nyári mulatóhelyen zene szólalt meg. Az úton sétálók jelentek
 8 IV  |        Hallgattak. Aztán Eszter szólalt meg ismét:~- Nem tudom mikor
 9 IV  |         elé. Csak percek multán szólalt meg bágyadtan:~- Mért nem
10 VII |          Kicsoda ez az ember? - szólalt meg végre Eördögh a betegre
11 X   |            Vizet hozzak ugye? - szólalt meg aztán a leány. - Hozok
12 X   |       Most a mi lelkiismeretünk szólalt meg a Nyéky úr ajkán. Mink
13 XI  |        No persze: a doktorné, - szólalt meg aztán az asszony elburkolt
14 XII | megmerevedett.~Aztán a doktorné szólalt meg erőltetett nevetéssel:~-
15 XII |         mellett, Ábel aztán meg­szólalt:~- Bertácska, - mondotta, -
16 XIV |     meggyujthatjuk.~- Ne, ne, - szólalt fel Eszter, - olyan kedves
17 XIV |        Valóban jó lélek vagy, - szólalt meg azután, - de az mégse
18 XVII|    néhány kanálnyit. Aztán Ábel szólalt meg:~- Azt mondod: szegedi