Part

 1 I   |        gondolni, csak Kegyedre. Boldog vagyok, ha látom. És boldogtalan,
 2 I   |    köszönöm, hogy feltüzte. Oly boldog voltam!~- Éppen azért: nem
 3 I   |     szenvedett, fölfelé néz. Ha boldog volt, lefelé.~Ballagott.
 4 III |     hosszan nézett a szemébe:~- Boldog vagy-e?~Az asszony lehunyta
 5 V   |         nők? És a gyermek? Mily boldog lehet az a nő, aki anya!
 6 VII |         Nyéky úr, az én leányom boldog volna, ha maga nem élne
 7 VIII|        április közepére várjuk.~Boldog karácsont édes Ábelem! Menj
 8 IX  |       leánykájával együtt. Igen boldog. A vőm is majd megbolondul
 9 XI  |         És elválsz. És a magunk boldog fészkében várjuk meg az
10 XI  |    Repülünk, szállunk, mint két boldog vándormadár. Bécsben egy
11 XIII|       házasélet.~- Örülök, hogy boldog vagy, - sohajtott Eszter.~-
12 XIII|        sürög-forog, dolgozik.~- Boldog?~- Hát hogyne! Tudod hogy
13 XIII|       kivánt mást férjül.~- Hát boldog? nagyon boldog?~- Csakúgy
14 XIII|    férjül.~- Hát boldog? nagyon boldog?~- Csakúgy sugárzik, annyira.~
15 XIV |         kérdezte Ábel.~- Arra a boldog időre, - sóhajtott Eszter.~
16 XIV |        megcsókolgatta:~- Milyen boldog vagy, hogy gyermeked van! -
17 XIV |     nézett reá, amellyel csak a boldog nők tudnak nézni.~A doktorné
18 XV  | mentegetődzött. De azért mindig boldog volt az arca mikor megjelent.