Part

 1 I   | támaszkodva ült s álmodozva nézett Ábelra.~- Milyen szép a lába, -
 2 III |         könyvek falán. Aztán ismét Ábelra fordult az arca:~- Gondoltam:
 3 III |          nem halsz meg.~Az asszony Ábelra gondolt. Milyen más szemmel
 4 V   |         Eszter megállt és ránézett Ábelra:~- Mit szólsz rá?~- Sajnálnálak,
 5 V   |            Eszter elképedve nézett Ábelra:~- Hát talán te is...~Ábel
 6 VII |           Minden percben rágondolt Ábelra és nem értette magát, hogy
 7 VII |        Ábelt!~Az a gondolata, hogy Ábelra hárítsa a felelősséget,
 8 VII |         nézett az asszonyra, aztán Ábelra:~- Nyéky úr nem akar orvost.~-
 9 X   |         annál feketébben ragyogott Ábelra. És Ábel kérdő szavára csakugy
10 XIV |      csinálsz az arcodból, - szólt Ábelra, - magyar ember létedre
11 XV  |    kivántalak.~És szomorúan nézett Ábelra.~- Holnap elmegyek Eszter.~-
12 XV  |       Keveset beszélt. Csak nézett Ábelra elgondolkodón, szomorún.~-
13 XV  |      melegen, olyan édes-mosolygón Ábelra, mint azelőtt. A maga családjáról
14 XV  |      könyörgő szemmel nézett ismét Ábelra:~- Ne hagyj el!~- Itt maradok
15 XV  |        könnyeken át hálásan nézett Ábelra.~~A doktort aztán eltemették.
16 XV  |   büszkeség zárta-e az ajkát? Vagy Ábelra várt, hogy ő szólal meg
17 XVII|          újra örvendezve pillogott Ábelra:~- És te?~Ábel legyintett:~-
18 XVII|   támasztotta az arcát. Rámélázott Ábelra.~- Hol lakol?~- Budán, -