Part

 1 I   |         hogy feltüzte. Oly boldog voltam!~- Éppen azért: nem akartam
 2 I   |           De elhiszi-e, hogy sose voltam még bálban? még táncmulatságon
 3 II  |          német, - olyan szerelmes voltam a leányba, hogy egyszer
 4 IV  |      engem csak annak, ami tavaly voltam: leánynak.~Aztán Ábel karjába
 5 IV  |    éreztél egy percre, aki tavaly voltam. Nekem is az volt az érzésem.
 6 VI  |         volna velem Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert ember,
 7 VI  |      pattant fel Eszter. - Ostoba voltam! Gyenge voltam! Muja voltam!
 8 VI  |             Ostoba voltam! Gyenge voltam! Muja voltam! Ilyen megalázás!~
 9 VI  |       voltam! Gyenge voltam! Muja voltam! Ilyen megalázás!~Ábel csillapította:~-
10 VI  | hevességét.~- Milyen igazságtalan voltam!~Meregette a szemét maga
11 VIII|    megirom neked Ábel, hogy sohse voltam olyan rút mint most. Szégyenkeznék,
12 IX  |       Szegény Eszter! De miért is voltam akkor olyan gyáva!~A városházán
13 XIV | véletlenül úgy ültem, hogy feléje voltam arccal fordulva. Nem vagy-e
14 XIV |         hogy csak lánykori imádód voltam, és hogy azontúl minden
15 XVI |           met, fiacskámat. Hát mi voltam én? Tartalékférj? Hogyha
16 XVII|         elfeledtem, hogy családos voltam valaha. Csak olyan mintha
17 XVII|      tetőled hallom. Igazságtalan voltam és vak, most már elitélem