Part

 1 I   |             csak arra sincs jogom, - rebegte, - hogy megcsókoljam.~Eszter
 2 I   |            El fogom tenni emlékül, - rebegte a fiu.~A leány kezet nyujtott:~-
 3 I   |              a lábafejére.~- Ábel, - rebegte felocsudva a leány.~S elkapta
 4 III |     elmosolyodott.~- Ülj le kissé, - rebegte Ábel, - beszélgessünk. Ez
 5 III |          lehetetlen.~- Lehetetlen, - rebegte Ábel, - a férjedet gyűlölöm
 6 VI  |            Mi bajod?~- Megaláztak! - rebegte az asszony kiomló könnyel. -
 7 VII |              Hallottam hogy beteg, - rebegte Eszter, - remélem nem nagyon?~
 8 VII |               Ábel!~- Édes Eszter, - rebegte Ábel szenvedő arccal. -
 9 VII |            Nem igaz!~- Lehetetlen! - rebegte a másik.~- Való! Én már
10 XI  |            oldást.~- Amint akarod, - rebegte mámorosan az asszony.~S
11 XI  |      szeretetéből nem vihetjük ki, - rebegte az asszony. - És ha úgy
12 XII |    Ilyesmivel nem szabad tréfálni, - rebegte a leány.~- Mért volna ez
13 XII |      énhozzám, hozzám jönne?~- Oh, - rebegte Berta könnyes szemmel, -
14 XII | Gondolkodjunk Bertácska nyugodtan, - rebegte Ábel.~S megszorította a
15 XVI |          hogy kinézett, és bánatosan rebegte a leánykájának:~- Elment
16 XVII|     változott.~- Hogy kerülsz ide? - rebegte végre Ábel, mintha kisértettel
17 XVII|            szemén.~- A báró miatt, - rebegte aztán. - A bárót is agyonlőtte.~