Part

 1 I   |          volna közöttük. A leány oly nehezen, olyan gyászosan
 2 I   |         köszönöm, hogy feltüzte. Oly boldog voltam!~- Éppen azért:
 3 I   |         És szomoruan nézett reá, oly szomoruan, hogy a szeme
 4 III |      fekete magas sovány termete oly annyira kivált a járókelők
 5 IV  |         évben jártak.~Az idő épp oly napfényes volt, a fák épp
 6 IV  |        lombosak, az árnyékok épp oly fűillatos hüvösek. A gyepen
 7 VII | bizonyára elvette volna. De neki oly lehetetlennek látszott,
 8 VIII|      magaddal.~És hogy elmentél, oly gyönge egészséggel! Oh mennyire
 9 X   |      abba a városba, ahol a sors oly kegyetlen volt iránta? Hiszen
10 X   |          vajjon mondja-e? Hiszen oly régen nem látták egymást!~
11 XII |   Európát.~Mégis, hogy mindenről oly bizalmasan beszéltek, mint
12 XII |          amit nem értek. Hogy te oly megadással tetted a fejed
13 XII |          tudsz te arról, hogy én oly tudatlanul mentem férjhez,
14 XII |      Dehát nekem a te gondolatod oly képtelen valami, hogy te,
15 XIV |       kellemetlenség?~És mindezt oly szives érdeklődéssel kérdezte,
16 XV  |         a ravatalon. Az arca épp oly hideg volt, mint életében,
17 XV  |           csak maradj mellettem. Oly hirtelen jött ez a csapás,