Part

 1 I   |       szólt hévvel Ábel, - és lássa azt hiszem, hogy minket
 2 I   |      hogy ilyet gondoltam. De lássa engem nyugtalanít ez a maga
 3 I   |      tovább Eszter mellett:~- Lássa Ábel, - mondotta a leány, -
 4 I   |   vigasztaljon meg bennünket. Lássa délelőtt már nem szomorkodtunk.
 5 I   |      nem szomorkodtunk. Aztán lássa sok minden történik a világon,
 6 I   | gondolnunk, hogy meg­haljunk. Lássa, magának is van öreg édesanyja,
 7 I   |     éji csendben a völgybe.~- Lássa, - mondotta, - ez volt a
 8 II  |    elbúcsuzzék, hogy utoljára lássa.~A leány helyett a cseléd
 9 VII |       anyja arcát szenvedőnek lássa, hogy csak távoli ködös
10 VII |   hogy a szivére beszéljen:~- Lássa Nyéky úr, az én leányom
11 X   |        Berta elmosolyodott:~- Lássa mama: a litániánk elmaradt
12 X   | Oldalt került, hogy profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive
13 X   |      állhatna úgy félre, hogy lássa Eszter arcát, de úgy hogy
14 X   |  arcát, de úgy hogy Eszter ne lássa őt.~Milyen ostoba vagyok! -
15 X   |     az ajtóhoz, hogy közelről lássa, közelről.~Ha Eszter véletlenül
16 XII |        mennyire összeillenek. Lássa Nyéky úr, maga elvehetné
17 XVII|   volt.~Közelebb hajolt, hogy lássa a képet. Megismerte, hogy