Part

 1 I  |      Azoknak kiáltották, akik a kövér asszony után nyomakodtak.~
 2 I  |  mindenki elmosolyodott. Csak a kövér hölgy nem. Boszusan pillantott
 3 I  |        Akkor az volt a divat.~A kövér hölgygyel szembe egy beteg-színü
 4 I  |      neveletlenek! - dohogott a kövér asszonyság.~Körülbelül negyvenesztendős
 5 I  |         A Kétszív-útca sarkán a kövér hölgy fölkelt és intett
 6 I  | kémlelődött, hogy látja-e ott a kövér asszonyt is? De sem azt
 7 I  |   uzsonna-asztalnál. Az ismerős kövér asszony olyan krinolinban,
 8 I  | megrezzentek.~A sötétségen át a kövér asszony kiáltása hallatszott:~-
 9 II |         délután Budára. Hátha a kövér asszony alszik, s Eszter
10 IV |        komoly sovány hölgyet, a kövér Kardosnét, a karcsu édeseggyemet.
11 VII|           Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. - Nem igaz!~- Lehetetlen! -
12 VII|      leányom, - rázta a fejét a kövér asszony, - az én leányom
13 VII|     anyám, a mienk, kettőnké!~A kövér asszony tétovázva állott:~-
14 VII|    Rögtön magam megyek, ha...~A kövér asszony odaidőzött másfél
15 IX |         mikor végre megjelent a kövér asszony a cseléddel. Mindenikénél
16 X  |      meghalt. Szegény. Jó vidám kövér asszony volt. Guta ütötte
17 XIV|       volt, egy mindig-mosolygó kövér leány. Ábel csodálkozva