Part
1 Eloszo| névirat rajta csak ennyi:~Ábel és Eszter.~Semmi egyéb.~
2 I | Budapest, Zöld-udvar.~Nyéky Ábel.”~Letette a tollat. Mosolygott.
3 I | Kardos Eszter.~- Az én nevem Ábel, Nyéky Ábel.~A leány kezet
4 I | Az én nevem Ábel, Nyéky Ábel.~A leány kezet nyujtott,
5 I | Gondoltam, - szólt hévvel Ábel, - és lássa azt hiszem,
6 I | eltünt a bokrok között.~Ábel örömtől repeső szivvel ballagott
7 I | szomorún.~Szombaton aztán Ábel megkérdezte, hogy másnap
8 I | rokonaink.~A következő szombaton Ábel ismét kifejezte azt az óhajtását,
9 I | Már el vagyok jegyezve.~Ábel megrendült, mintha a föld
10 I | hát el a maga közeledését, Ábel. (Először ejtette ki a keresztnevét.)
11 I | akartam magával beszélni Ábel, mert láttam hogyan érdeklődik
12 I | hiba.~- Nem, nem! - felelte Ábel, - köszönöm, hogy feltüzte.
13 I | szorítsam.~- Köszönöm, - felelte Ábel.~S a leány kezét a két tenyerébe
14 I | Hogy hívják? - kérdezte Ábel.~- Eördögh Károly.~- Eördögh.
15 I | végzett orvos. Bécsben van.~Ábel gondolkodott.~- Nem bizonyos, -
16 I | kérdezte fájdalmasan Ábel.~- Istenem, - sohajtott
17 I | választottam.~És könnyezett.~Ábel az úton egy láthatatlan
18 I | Valaki meghalt, - mondotta Ábel, - annak már nem kellenek
19 I | a szeme is elnedvesült.~Ábel magához ölelte és megcsókolta
20 I | csak eljöttem, - felelte Ábel, - hiszen tegnap mondta,
21 I | szinte görnyedezett a bokor.~Ábel lemetszett egy méternyi
22 I | Eszter mellett:~- Lássa Ábel, - mondotta a leány, - ma
23 I | Megfogadhatom, - felelte Ábel búsan, - csak azt nem, hogy
24 I | mellére hajtotta a fejét.~Ábel szeme könnybe lábadt.~-
25 I | nyujtott:~- Isten áldja meg, Ábel.~- Isten áldja meg, Eszter.~
26 I | Bár ide sujtana, - felelte Ábel.~- Jaj, ne mondjon ilyet.~-
27 I | nézett Ábelnak.~- Vigyázzunk, Ábel, hogy kisértetbe ne essünk!
28 I | a szeretet is szenvedés.~Ábel megrendült.~A leány a vállára
29 I | leány a vállára hajolt:~- Ábel, szeretsz-e engem mindig,
30 I | jó mama nem ellenkezett.~Ábel már várta őt a templom előtt.
31 I | Gyerünk beljebb, - mondta Ábel.~Egy mohos fatörzsökre találtak
32 I | ott-maradt.~Eszter megállt. Ábel látta, hogy le akar ülni,
33 I | rakta és összerendezgette.~Ábel elnézte azt a hőségtől piros
34 I | Üljön le maga is Ábelkám.~Ábel leült melléje és gyöngéden
35 I | világmindenség óráját, - mondotta Ábel.~A leány szomorúan mosolygott.~
36 I | muzsikált:~- Tud-e maga táncolni Ábel?~- Tudok, de nem szoktam.
37 I | megismert volna! Menjünk haza, Ábel.~A karját Ábel karjába öltötte.
38 I | Menjünk haza, Ábel.~A karját Ábel karjába öltötte. S hozzásimulva
39 I | Nem. Szégyelném maga előtt Ábel.~- Énelőttem? Nekem olyan
40 I | Csak éjjel szép az élet Ábel! Éjjel mikor a hold süt,
41 I | Mikor először láttam Ábel, olyan színtelen volt, szinte
42 I | Bent is ilyen hőség volt Ábel?~- Bent mégnagyobb Esztike.~-
43 I | sétálni.~Beleöltötte a karját Ábel karjába és lesétáltak a
44 I | tartotta. Odarázta az arcára.~Ábel mosolygott:~- Most maga
45 I | leány magához szorította, és Ábel arcához nyomta az arcát:~-
46 I | arcát:~- Legyen maga is az!~Ábel édes hevüléssel ölelte magához,
47 I | Befutott mezítláb a fűbe.~Ábel utána indult, de a leány
48 I | lihegve futott vissza, és Ábel mellé roskadt a padra.~-
49 I | Hagyja úgy, - mondotta Ábel. - Nem is képzeli, milyen
50 I | leány fölemelt keze erre Ábel nyaka köré fonódott, s forró
51 I | lábát, hogy megtörülje.~Ábel eléje térdelt, és a maga
52 I | szép a lába, - mondotta Ábel. - De milyen hideg. Nem
53 I | nyomott a lábafejére.~- Ábel, - rebegte felocsudva a
54 I | Másnap szombat este volt. Ábel már tíz órakor ott ült a
55 I | negyedek egymásután haladtak. Ábel csak fülelgetett, el nem
56 I | És felhágtak a sziklára. Ábel elől, Eszter utána, Ábel
57 I | Ábel elől, Eszter utána, Ábel kezétől segítve. És Eszter
58 I | az oromra is felhágott. Ábel lejebb maradt a szikla vállán.~
59 I | villan föl az első sugár.~De Ábel akkor is csak Eszter arcát
60 I | szebbet!~- Én se! - felelte Ábel.~De ő a leányt bámulta.~ ~
61 II | telegrafálták, hogy halálosan beteg, Ábel éjjel, vasuton utazott Pozsonyba.~
62 II | értesítették Ábelt.~Mikorra Ábel odaérkezett, az öreg asszony
63 II | éve nem látták egymást. Ábel tizenötéves korában már
64 II | volt, a kert is kicsiny. Ábel arra vélekedett, hogy az
65 II | szeretettel szerették egymást. Ábel minden vasárnap küldött
66 II | kutya illedelmesen evett.~Ábel kedvetlenül nézte:~- Ime, -
67 II | értékes, egyik sem csodálatos.~Ábel figyelemmel nézett a vidáman
68 II | az esső délfelé megszünt. Ábel omnibuszon ment ki. Délben
69 II | Eszterék ott szoktak ebédelni.~Ábel már messziről látta, hogy
70 II | volt a szalmakalapos. Ábel nagy szívdobogással szemlélte.
71 II | nyugodtan, - csillapitotta magát Ábel.~S tovább figyelte őket,
72 II | kavicsos útján sétáltak. Ábel behuzódott a bokor lombjai
73 II | leány kezét és megcsókolta.~Ábel nem nézhette tovább. Elfordult
74 II | többé vissza! - kesergett Ábel.~De mikor besötétedett,
75 II | Bécsbe. Még ujévig ott marad.~Ábel hallgatott.~A leány rátette
76 II | A leány rátette a kezét Ábel karjára:~- Szegény Ábelkám.~-
77 II | megmondom, hogy megvárlak Ábel; ha kell tíz esztendeig
78 II | Ha magázol, idegen vagy.~Ábel azon az éjszakán nem aludt.~-
79 II | gyermeke vagyok. Isten önnel, Ábel. Ha a szemem könnyezni fog,
80 II | Eszter.~Egy hónap mulván Ábel Bécsből kapott levelet.
81 II | gondolta szive szakadásával Ábel.~Aztán harmadnapra kapott
82 II | Nem felejtelek, ne busulj!~Ábel azokban a napokban tíz évet
83 III | III.~Egy téli napon Ábel a könyvesboltban ült, s
84 III | át is piros a hidegtől.~Ábel kigyuló arccal ugrott föl,
85 III | felesége!~Az asszony megérezte Ábel gondolatait és szintén elhalaványult
86 III | Ülj le kissé, - rebegte Ábel, - beszélgessünk. Ez ugyan
87 III | nap, hogy minden órában.~Ábel szeme elnedvesült.~Eszter
88 III | vagy és szeretsz engem.~Ábel szeme megtelt könynyel.~
89 III | Lehetetlen, - rebegte Ábel, - a férjedet gyűlölöm én,
90 III | maradjon még kérem, - mondotta Ábel üzletiesen.~S az öregúrhoz
91 III | öregúr.~- Nincs, - felelte Ábel kedvetlenül.~- Amelyik a
92 III | Hát láthatlak? - kérdezte Ábel. - Írj, hogy mikor és hol
93 III | akarod?~- Írni nem írok Ábel. Az írás véletlenül a férjem
94 III | tiszta hely...~Megszorította Ábel kezét, ránézett, hosszan,
95 III | templomban találkoztak. Ábel többnyire a leghátulsó pad
96 III | váltottak. Ha ült ott valaki, Ábel megfogta Eszternek a kezét,
97 III | érezték.~Aztán hazaindultak. Ábel elkisérte valameddig a kevéssé
98 III | De egyik se mondta ki.~Ábel azt gondolta: Bizonyára
99 III | a Zöldfa-utcában lakott. Ábel eleinte csak a Hatvani-utcáig
100 III | megvan.~Másnap vasárnap volt. Ábel megpillantotta az égést.
101 III | olyan színü, amilyenben őt Ábel megszerette.~A doktor a
102 III | az utját. Mi történik, ha Ábel eléje talál jönni? ha üdvözli
103 III | meglátja őket a templomban? ha Ábel a fülébe susog? És hátha
104 III | hitvallást olvasta hangosan. Ábel bent állt az ajtó mellett.
105 III | annélkül, hogy rápillantana.~Ábel kibontja a papirost, és
106 IV | hangon kellett szólaniok. Ábel néha nem is volt közelben
107 IV | leginkább déltájt, hogy Ábel maga volt a boltban. Olyankor
108 IV | másképp kedvez nekünk.~Másnap Ábel kiment a Ligetbe.~A fasor
109 IV | olyanba, mint az előbbi évben. Ábel látta a mozdulatán hogyan
110 IV | Hajtson a Zugligetbe!~Ábel elrémült:~- Eszterkém!~-
111 IV | órakor a Zugligetbe értek.~Ábel nem kérdezte, hogy mért
112 IV | virágait rendezte össze.~Ábel szótlanul nézte a kezét.
113 IV | hogy én férjhez mentem?~Ábel a keblére vonta és csókkal
114 IV | karjából.~- Ne tedd ezt többé Ábel!~Ábel búsan nézett reá:~-
115 IV | Ne tedd ezt többé Ábel!~Ábel búsan nézett reá:~- Mért?
116 IV | voltam: leánynak.~Aztán Ábel karjába fűzte a karját,
117 IV | haladt. Eszter megfogta Ábel kezét és édes-búsan szólott:~-
118 IV | Megfeledkeztünk.~Szomorún mondta. Ábel válaszul az ajkához emelte
119 IV | visszatérünk, megkereslek.~És Ábel kezére tette a kezét.~Ábel
120 IV | Ábel kezére tette a kezét.~Ábel elborult szemmel nézett
121 IV | lesütött szemmel hallgatott.~Ábel folytatta:~- Bocsáss meg,
122 IV | mögött ez a gondolat van: „Ábel ma megcsókolt. Ez több,
123 IV | Nem, - felelte szeliden Ábel. - De mért nem beszélsz
124 IV | közös halottunk a reménység.~Ábel megfogta Eszter kezét és
125 IV | A Vérmezőhöz érkeztek. Ábel kiszállt.~- Mikor térsz
126 IV | azonnal, vagy én is leszállok!~Ábel visszaült. A kocsi tovább-haladt.~-
127 IV | És akkor erősen átölelte.~Ábel érezte, hogy az asszony
128 IV | ahol legsötétebb az út, Ábel megérintette a kocsist:~-
129 V | S még aggódott is, hogy Ábel nem jelenik meg. Hiszen
130 V | egyideig nem találkoznak.~De Ábel ott volt. Bizonyára arra
131 V | fordítást, átcsusztatta Ábel kezébe.~Ábel a gyér templomi
132 V | átcsusztatta Ábel kezébe.~Ábel a gyér templomi világosságban
133 V | igaz, de idegeneket nem.~Ábel nevetett.~- Neki se volt
134 V | piszkos cipővel az oltár elé.~Ábel vállat vont.~- Férfinál
135 V | Ábelra:~- Hát talán te is...~Ábel pillogott.~- Kérlek, - hebegte, -
136 V | fejecskéjében az ügyet. Ábel nyilatkozatának különösen
137 V | lassankint a szivére.~- Szegény Ábel, - gondolta, - nagyon is
138 V | mintha mi sem történt volna. Ábel meg fogja érteni, hogy nem
139 V | hogy nem haragszik.~Azonban Ábel nem volt ott.~- A divatlapom, -
140 V | könnyedén köszönt.~- Szegény Ábel, - gondolta künn megrázkódó
141 V | aztán könnyezve omlott Ábel mellére:~- Szegény Ábelkám!
142 V | Ábelkám!~- Köszönöm, - felelte Ábel a homlokát megcsókolva.
143 VI | egymást, beszélgettek.~Ábel sokszor eltünődött, hogy
144 VI | terhet rak rám, - felelte Ábel, - most már nekem kell fogadnom
145 VI | asszony a háznál?~Akkor aztán Ábel csendesítette Esztert:~-
146 VI | bárcsak meghalnék.~- Szegény Ábel.~- De apám szava jutott
147 VI | Eszter rátette a kezét Ábel kezére, és könnyes szemmel
148 VI | Ábellal érezte az asszony. Ábel arca nem takart el előle
149 VI | neki is voltak titkai, de Ábel előtt nem. Neki mindent
150 VI | mindent elmondott. S ha Ábel annyira testi ember lett
151 VI | között se igen beszélnek. Ábel nem kérdezett affélét soha.~
152 VI | pénztár: én vagyok az asszony!~Ábel hüledezett.~- És a férjed?
153 VI | a zsebkendőjébe temette.~Ábel gondolkodott:~- Jól tetted,
154 VI | voltam! Ilyen megalázás!~Ábel csillapította:~- Mégis tudod
155 VI | Gyáva!~És elsuhogott.~Ábel utána lódult, hogy elérje.
156 VI | Jobbról-balra lökdöste őket. Mikorra Ábel utólérhette volna, már künn
157 VI | más, csak a szeme előtt Ábel képe, amint halvány képedezéssel
158 VI | Visszasietett a muzeumkertbe.~De Ábel már nem volt ottan.~ ~
159 VII | átgázolni a család akaratán, Ábel bizonyára elvette volna.
160 VII | mindannyiszor hátrapillant. Nem Ábel, ez sem Ábel!~Ujjai görcsösen
161 VII | hátrapillant. Nem Ábel, ez sem Ábel!~Ujjai görcsösen kapcsolódnak
162 VII | Egyszer fölkel és körülnéz. Ábel nincs!~Másnap mingyárt ebédután
163 VII | ebédután bement a boltba.~Ábel nem volt ott.~Az asszonyka
164 VII | betegedett meg... óh szegény Ábel! Bizonyára azért nem jött
165 VII | Mert eljött volna, el. Ábel nem fog őrá haragudni soha.~
166 VII | levelet hoztam egy úrtól Nyéky Ábel úrnak. Erre azt fogják mondani:
167 VII | maga elhozza nekem Nyéky Ábel úrnak a címét. De vigyázzon:
168 VII | orvosságot kevert pohárban.~Ábel hőtől pirosan ült inkább
169 VII | fényhullámok játszottak.~- Ábel, - kiáltotta az asszony. -
170 VII | asszony. - Nem ösmersz meg?~Ábel behunyta a szemét. Nem felelt.~-
171 VII | felelősségemre!~Megfogta Ábel kezét. Olyan volt az, mint
172 VII | kötött reá.~- Nem ismersz meg Ábel! Ábel!~- Édes Eszter, -
173 VII | Nem ismersz meg Ábel! Ábel!~- Édes Eszter, - rebegte
174 VII | Édes Eszter, - rebegte Ábel szenvedő arccal. - De hány
175 VII | hosszáig. Azzal tért haza, hogy Ábel éjfélután két órakor fordult
176 VII | ha maga nem élne Pesten.~Ábel hitetlenül nézett reá.~Az
177 VII | nem sok, annyit se szólt.~Ábel elgondolkodott.~- Mihelyt
178 VII | Rohant egyenesen Ábelhoz.~Ábel már az ablaknál ült és egy
179 VII | látlak!~- Vártalak, - felelte Ábel boldogan, - ma reggel izentem
180 VII | örvendezett.~- Hálistennek Ábel! Megsegített az Isten!~És
181 VII | borult.~- No, - mondotta Ábel - hát most már Eszter az
182 VII | Sohajtott.~- Nem lehet Ábel: hát nem látsz! Nem látod,
183 VIII | VIII.~Ábel kiment Berlinbe. El se búcsuzott.
184 VIII | Csókolom a kezed helyett.~Ábel.~~Pest, nov.15~Édes Ábelkám!~
185 VIII | kapcsolatos.~Isten veled Ábel! Isten veled!~Érezd itt,
186 VIII | kedveskedik.~Pedig megirom neked Ábel, hogy sohse voltam olyan
187 VIII | jelentek meg a papiroson.~Ábel eleinte a festőre gyanakodott,
188 VIII | asztalka inog és mozog. Ábel fölemeli, hogy mi jegyeket
189 VIII | kérdezték Erdőssyék.~Ábel elhalványult.~- Egy ismerősöm.~
190 VIII | valaki a nevén szólítaná:~- Ábel...~A szempilláin át opálszín
191 VIII | olyan lengő, bizonytalan.~- Ábel...~Ábel érezte, hogy haj
192 VIII | bizonytalan.~- Ábel...~Ábel érezte, hogy haj simul az
193 VIII | illatát annak a hajnak.~- Ábel...~Akkor megnyitotta a szemét.~
194 VIII | mormol. A lámpás is ég.~Ábel bámult.~Ha megvizsgálta
195 VIII | az arca ahhoz hajlott.~De Ábel nem vizsgált semmit. Nyugtalanul
196 IX | egyszerre a nyakába szökött.~- Ábel bácsi! Ábel bácsi!~Ábel
197 IX | nyakába szökött.~- Ábel bácsi! Ábel bácsi!~Ábel csókot nyomott
198 IX | Ábel bácsi! Ábel bácsi!~Ábel csókot nyomott az arcára,
199 IX | kalapjukat valamennyit.~Ábel még csak azt kérdezte, hogy
200 IX | Hát akkor van, - mondta Ábel.~S elsietett.~- Ha meghalt
201 IX | Az még nem? - fuldoklott Ábel, - hát az is halálán van?~-
202 IX | félvállról az ember, - nem tudom.~Ábel visszatért az utcára.~Már
203 IX | Téged vártalak, - szólt rá Ábel, - állj csak meg.~- Engem?~-
204 IX | a papucsban.~Elég volt. Ábel megértette, hogy éppen arra
205 IX | a baj bácsi? - kérdezte Ábel ijedten.~- A feleségem beteg, -
206 IX | de már csak három ablak.~Ábel szomorúan ballagott haza,
207 IX | kosár volt. Mentek a piacra.~Ábel utánok járt. Azt a pillanatot
208 IX | az asszony utána.~Akkor Ábel eléje került. Köszönt neki.~-
209 IX | Gratulálok, - bókolt Ábel elszoruló szívvel. - De
210 IX | és tovább gömbölygött.~Ábel búsan állt a kövezeten.
211 X | Törökné megbizhatatlan?~E.”~Ábel eltünődött: egy anya aki
212 X | telepedik az asztala mellé. Ábel megmozzant, amikor a nő
213 X | a szobát megmeszelteti.~Ábel elküldte a szobabért, de
214 X | áramlata szállt be az ablakon.~Ábel takarító asszonya kis szegfűcsokrot
215 X | asszonya kis szegfűcsokrot tett Ábel asztalára. Az emeletről
216 X | szemétbe dobni, pohárba tette Ábel asztalára.~Ábel a csokor
217 X | pohárba tette Ábel asztalára.~Ábel a csokor illatára édes megmozdulást
218 X | vágyakozna, nem térne vissza. Ábel lelkében is föl-fölébredt
219 X | Isten, hogy megváltozott!~Ábel szakált eresztett míg odajárt,
220 X | feketébben ragyogott Ábelra. És Ábel kérdő szavára csakugy hirtelen,
221 X | szekrényből, és megindult Ábel előtt, hogy megnyissa a
222 X | elváltozott nagyleánynak.~Ábel szinte röstelkedve nyújtott
223 X | leánynak furcsa volt, hogy Ábel nem tegezi. Ábelnak furcsa
224 X | Hozok azonnal.~És eltünt.~Ábel körülnézett. Csakazok a
225 X | nyílott:~- Hát nem leveleztek?~Ábel némán legyintett.~- Igaz,
226 X | sok lakktól.~És nevetett.~Ábel érdeklődéssel hallgatta.
227 X | rákancsalított.~- Az, - bólintott Ábel, - igen gyermekkori.~Mert
228 X | kis barátomról, - felelte Ábel szórakozottan, - csak az
229 X | idő.~Május első hete volt.~Ábel hozzájok csatlakozott. A
230 X | és olasz-jázmint árultak. Ábel vett egy csokor nárciszt
231 X | Kristóf szobrához érnek, Ábel lépése meglassúdik:~- Ne
232 X | hölgyek beültek a padba. Ábel állva maradt.~Nem az az
233 X | elmúlasztja az érzéseket. Ábel azt kereste: mi maradt belőlük?~
234 X | éppen ott ahol azelőtt! Ábel hátán édes borzongás bizsergett
235 X | hivek megindultak kifelé.~Ábel az ajtó közelében állott.
236 X | érkeznek ki, mint Eszter.~És Ábel arca izgalomtól piros, a
237 X | vonásain. Kilép. A szeme megáll Ábel arcán. Megáll és elnyílik.
238 X | percben egy megrázkódó „Ábel!” kiáltással omlik a mellére.~
239 X | mellére.~Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~A tolongók
240 X | susogják az asszonyok.~De Ábel a karját erősen az Eszter
241 XI | szaggatott szavakat rebegtek:~- Ábel!~- Te kedves! Te édes!~-
242 XI | megleptél!~- Te leptél meg!~És Ábel magához szorította, ezer
243 XI | mámorosan nézett reá.~- Ábel...~- Menjünk el azonnal!
244 XI | odahuzódunk.~Az asszony Ábel nyakához fonulva nézett
245 XI | szinte sodorta a láng, amely Ábel szivéből fölcsapongott.
246 XI | egyszercsak letágult a karja Ábel nyakáról. A szeme elborult.~-
247 XI | Visszük magunkkal!~Az asszony Ábel vállára hajtotta a fejét!
248 XI | föl a melléből:~- Szegény Ábel!~Ábel elszomorodva nézett
249 XI | melléből:~- Szegény Ábel!~Ábel elszomorodva nézett reá:~-
250 XI | Visszük!~- Nem lehet, Ábel!~- Nem lehet? Mi az, ami
251 XI | váljak meg?...~Elhallgattak. Ábel elővette a zsebkendőjét
252 XI | megfosztani az apja szeretetétől.~Ábel hallgatott.~- Neked sohase
253 XI | Mért hagytad el apámat?~Ábel elszorult szívvel sülyedt
254 XI | lakol? - kérdezte csüggedten Ábel.~- Ábel! Ne haragudj rám
255 XI | kérdezte csüggedten Ábel.~- Ábel! Ne haragudj rám Ábel!~-
256 XI | Ábel! Ne haragudj rám Ábel!~- Nem haragszom.~- De haragszol.
257 XI | anyjának élő lelkiismerete.~Ábel nem erőltette tovább. Ime,
258 XI | kifelé sétálunk a fasoron.~Ábel kezet csókolt az asszonynak,
259 XI | régen ismernek, - folytatta Ábel, - hogy tudhatják, szoktam-e
260 XI | asztalon.~- Köszönöm, - felelte Ábel, - egy barátommal fogok
261 XII | leszálltak a fasor végén és Ábel csatlakozott hozzájuk. Ha
262 XII | hozzájuk. Ha essős volt az idő, Ábel beült a kocsiba.~A leányka
263 XII | ajka olyan mint az anyjáé.~Ábel először idegenül nézett
264 XII | mászott és vékonyka karjait Ábel nyaka köré fonta: megcsókolta
265 XII | az én szivemmel!~És akkor Ábel is megmelegedett a gyermek
266 XII | csupa szín és csupa édesség. Ábel ajkán egyszer kitört a panasz:~-
267 XII | Öt pohár bort ittam meg.~Ábel búsan bólintott:~- Hiszen
268 XII | igazán beszéljünk másról.~Ábel gondolkodón nézett reá:~-
269 XII | A melegben elálmosodott. Ábel az ölébe vette. S amig tovább
270 XII | tovább beszélgettek, elaludt.~Ábel aztán az ölében vitte a
271 XII | azért kell megházasodnod Ábel. Törökné öreg, édes lelkem.
272 XII | valami jóravaló leányt.~Ábel vállat vont.~- Hát keress.~-
273 XII | falevél sincs egyforma.~Ábel sóhajtott:~- Hagyjuk abba
274 XII | Dehát így nem maradhatsz Ábel. Ha valaki tudná, hogy te
275 XII | tanultam. A lázunk elmúlt Ábel, és te még mindig nem nézed
276 XII | nézed józanul az életet.~Ábel a fejét csóválta:~- Óh Eszter!~-
277 XII | megnedvesedett. A kezét Ábel kezére tette:~- Szegény
278 XII | Mért nem jön hozzánk Ábel bácsi?~Képzelheted hogy
279 XII | fiatal nővel lásson téged.~E.~Ábel megdöbbent.~Szombat volt
280 XII | nagyságos asszonyom? - kérdezte Ábel.~- Igen tanár úr. Mutatkozzál
281 XII | engedelmeskedett:~- Öjdög Ijén vagyok.~Ábel az ölébe kapta, s odatartotta
282 XII | hajolt:~- Ez Berta néni, ez Ábel bácsi, ez Török néni.~És
283 XII | csakugyan megszólalt:~- Ábel bácsi, gyerünk a hattyukhoz!~
284 XII | magának teremtette.~Arra aztán Ábel zavarodott meg. De hamar
285 XII | kézenfogta. Megindult Töröknével.~Ábel Bertához csatlakozott. Néhány
286 XII | izzadtak egymás mellett, Ábel aztán megszólalt:~- Bertácska, -
287 XII | forintom van, sőt több is.~Ábel elámulva állt meg.~- És
288 XII | volt az egyetlen álmom.~Ábel csak nézte. A leány lesütötte
289 XII | Bertácska nyugodtan, - rebegte Ábel.~S megszorította a leány
290 XII | sétáltak tovább.~~Másnap aztán Ábel ismét maga ment a találkozóra.~-
291 XII | mint a gazdátlan kutya.~Ábel elgondolkodva rajzolgatott
292 XII | kamatja fizeti a ruháit.~Ábel nevetve rázott a fején.~-
293 XII | agglegény.~- Hát jó, - sohajtott Ábel, - elveszem. Elveszem, mert
294 XIII | Köznapi csendes esküvő volt. Ábel magyar ruhába öltözött,
295 XIII | ki iránta. A doktornénak Ábel is kezet csókolt, de csak
296 XIII | takarékosságnak a gyümölcse volt az. Ábel egyszerre jómódba került.
297 XIII | megérkeztek a nászútról, Ábel már másnap a fasor végén
298 XIII | este érkeztünk, - felelte Ábel.~S hogy az asszony beljebb
299 XIII | szakálad mért vetted le?~Ábel meg volt borotválkozva.
300 XIII | Hát hogyne, - felelte Ábel könnyedén, - hiszen feleségem.
301 XIII | szemére nyomta a zsebkendőjét.~Ábel elijedt:~- Mi bajod?~- Valami
302 XIII | Oh Istenem! Istenem!~Ábel zavarodottan nézett reá:~-
303 XIII | hát nem te akartad...~- Én Ábel, én, de a szivem megszakad!~
304 XIII | Akkor csak hátrahanyatlott.~Ábel megfogta a kezét.~- Dehát
305 XIII | essőzésnek az utólja volt.~Ábel megértette. Szegény asszony
306 XIII | majd meglátjuk, - mondotta Ábel.~És az órájára pillantott:~-
307 XIII | elmosolyodott:~- Hát csak eredj.~És Ábel kezét a két kezébe fogta.
308 XIII | Eljövök holnap is, - felelte Ábel.~S megcsókolta Eszternek
309 XIV | Az esküvő után két hétre, Ábel látogatásra nógatta a feleségét.
310 XIV | már hatnapos a szakálad.~Ábel pillogott. A szakálát dörzsölgette.
311 XIV | férjét.~- Eredj, eredj!~Ábel odavolt jó eggyóra hosszáig.
312 XIV | érdeklődéssel kérdezte, hogy Ábel elámult rajta.~A szalonban
313 XIV | mi a legujabb kalapdivat.~Ábel akközben érdeklődéssel szemlélődött
314 XIV | skatulya szivart tett eléje, de Ábel nem gyujtott rá. Eszter
315 XIV | megérti, mért nem fogadja el Ábel a szivart. A szemének egy
316 XIV | bámulva dicsért mindent. Ábel a hálószobánál megfordult
317 XIV | főhelyre Bertát ültette. Ábel eltolta a csészét:~- Én
318 XIV | jobban, mint engem. Mindig: „Ábel bácsi, Ábel bácsi.”~Ábel
319 XIV | engem. Mindig: „Ábel bácsi, Ábel bácsi.”~Ábel pillogott:~-
320 XIV | Ábel bácsi, Ábel bácsi.”~Ábel pillogott:~- A mesterségemmel
321 XIV | Az igazi ember, - felelte Ábel nyugodtan. Vagy a hús az
322 XIV | szivarjáról. Hallgatott.~Ábel se folytatta.~Mind a ketten
323 XIV | mondotta rá diadalmasan Ábel, - az ismeretlen erőkben
324 XIV | az ember beteg - gondolta Ábel.~A hölgyek ekközben vidáman
325 XIV | kigyótéri patikából való.~Ábel intett neki, hogy menjenek
326 XIV | néhány percig. Végre is Ábel szólt Bertának:~- Igen kedvesen
327 XIV | meghülünk, ha korán fütünk.~Ábel a kályhához ültette:~- Melegedjék
328 XIV | mindig-mosolygó kövér leány. Ábel csodálkozva látta, hogy
329 XIV | hölgyek vidáman csevegtek. Ábel szivarozva, hallgatva ült
330 XIV | ugyanazt a szót ő mondja.~Ha Ábel szobrász volt volna, Bertát
331 XIV | a fölkelő napot várták.~Ábel szerette volna neki mondani:~-
332 XIV | az is arrafelé lakott.~Ábel levetkezett, s magára öltötte
333 XIV | hidegen fordult ki a karjából.~Ábel csak nézett:~- Mi bajod
334 XIV | csak az orrát szivogatta.~Ábel megölelte:~- Mi bajod?~-
335 XIV | folyton a doktornét nézed!~Ábel hüledezett.~- Én néztem?
336 XIV | sírva borult a diványra.~Ábel alig birta lecsendesíteni.~-
337 XIV | megirom nyiltan...~- De Ábel!~- Még téged se eresztelek.
338 XIV | terített vacsorára.~Másnap Ábel elment a találkozóra. A
339 XIV | világrendet kritizálta.~Ábel pillogott.~- Értelmes úriember
340 XIV | nyilt szív. Mit beszéltetek?~Ábel elmondta.~Az asszony bólogatott:~-
341 XIV | elégedetlenkedned, - vigasztalta Ábel. - Elvégre gyermeketek is
342 XIV | alacsonyabbrendű hitványabb teremtések?~Ábel a fejét rázta:~- A nő nő
343 XIV | hozzáérintette az ajkát Ábel halántékához.~- Te okosabb
344 XIV | Mire gondolsz? - kérdezte Ábel.~- Arra a boldog időre, -
345 XIV | hogy csókolja meg ő is.~Ábel megcsókolta a kisleányt
346 XIV | meg-megigazította a lábán és Irénkén. Ábel segített neki. A meleg gyapjutakarót
347 XIV | alatt.~Eszter hallgatott.~Ábel arra gondolt, hogy valami
348 XIV | már a szeme villámlott.~Ábel megszeppent:~- Te nem vagy
349 XIV | haladtak tovább a kocsiban. Ábel nem tudta mit mondjon. Látta,
350 XIV | Eszterkém! - szólt rá Ábel ellágyultan.~Mert mindig
351 XIV | Istenem, - sóhajtott Ábel, Eszternek a kezét a kezébe
352 XIV | boldogság nem kirakati cikk.~Ábel már értette.~- Hallgass
353 XIV | már fájdalmasan mondta.~Ábel megfogta a kezét, és a szemébe
354 XIV | tovább esti hat óráig.~Mikor Ábel kiszállt a kocsiból, Eszter
355 XIV | Köszönöm.~- Eljösz holnap?~Ábel bólintott:~- Holnap és mindennap.~
356 XIV | Holnap és mindennap.~Mikor Ábel hazatért, a feleségét a
357 XIV | Sok, sok minden, - felelte Ábel nyugtalanul.~- Az órarended
358 XIV | Mi bajod? - kérdezte Ábel nyugtalanul.~- Nem tudom.
359 XIV | megint étvágytalankodott. Ábel ebédután már készülődött,
360 XIV | Berta rábámult Ábelre.~Ábel zavarodottan nevetett:~-
361 XIV | kedveskedjen a vendégnek.~Ábel ránézett a barátjára:~-
362 XIV | gyöngélkedik, - mentegetődzött Ábel. - Ismersz-e valami jó nőorvost?~-
363 XIV | aztán négy óra felé elment. Ábel otthon maradt. Berta tovább
364 XIV | Berta tovább is hallgatott. Ábel fel és alá sétált a szobában.
365 XIV | kabátot:~- Ne soká maradj!~~Ábel fiakeron sietett ki a fasorba.
366 XIV | szólt Berta nyugodtan.~Ábel pislogott:~- Megvárod tán
367 XIV | ide a szomszéd kávéházba?~Ábel csak akkor látta, hogy a
368 XIV | az ura arcába.~- Hazudik!~Ábel vállat vont:~- Rossz kedvű
369 XIV | nagyzokogva az anyjára borult.~Ábel úgy elfűlt, hogy szinte
370 XIV | névjegyet átnyujtotta:~- Nyéky Ábel úr? Ön hagyta nálam?~Ábelnek
371 XIV | megint konferencia volt. Ábel türelmetlenül várta a kocsi
372 XIV | Meghagyom újra, - mentegetődzött Ábel.~Aztán elmondta, hogy micsoda
373 XIV | nem szabad elhanyagolnod.~Ábel pillogott, gondolkodott.~-
374 XIV | eszedbe jutok, megtalálhatsz.~Ábel nem sokáig időzött aznap:~-
375 XIV | s nem szorította vissza Ábel kezét. Nem is intett utána
376 XV | XV.~Ábel azután már otthon töltötte
377 XV | és figyelemben egymással. Ábel mindennap elvitte sétára.
378 XV | hozzá, lelke beleolvadt Ábel lelkébe, mint a cukor a
379 XV | Talán tíz nap telt el, hogy Ábel nem látta Esztert. Olykor
380 XV | fátyol. Föl és alá sétált.~Ábel bevezette az iskolai múzeumba,
381 XV | letörülte.~S ahogy igy állott, Ábel gyöngéden megölelte, megcsókolta
382 XV | mondtam mindig: Szegény Ábel! most te mondod: Szegény
383 XV | megint eljövök.~S mielőtt Ábel megcsókolhatta volna a kezét,
384 XV | Hogy vagytok otthon?~Ábel elmondta. Eszter bólogatott.
385 XV | családjáról se beszélt semmit.~Ábel mindig valamelyes kis meglepődéssel
386 XV | mondotta végre csendesen.~Ábel megfogta a kezét:~- A tied
387 XV | Csak az ajkad mondja ezt Ábel.~- Hát ki változott: én?
388 XV | meleget is, hideget is.~S hogy Ábel némán csókolgatta a kezét,
389 XV | engem a szivedben az ajtón.~Ábel tagadón ingatta a fejét:~-
390 XV | osztatlanul a magáénak érezzen.~Ábel hálával csókolta meg Eszternek
391 XV | Az érkezés éjjel történt. Ábel csaknem táncolt örömében.~
392 XV | csak a bölcsőnél vált el.~Ábel reggel feküdt le és aludt
393 XV | bajusza borzolódott széjjel.~Ábel belépett a szalonba. Nők
394 XV | egyik nő fölemelkedett:~- Ábel! Ábel!~És zokogva omlott
395 XV | nő fölemelkedett:~- Ábel! Ábel!~És zokogva omlott a karjai
396 XV | karjai közé.~A vendégek, - Ábel nem látta kik, - bámultak.~
397 XV | nem látta kik, - bámultak.~Ábel az ablakmélyedésbe vezette
398 XV | az én egyetlen testvérem!~Ábel megvárta míg lecsillapul.
399 XV | tehetek érted? - kérdezte Ábel. - Rendelkezz velem. Én
400 XV | kávéházban.~- Semmitse kérek, Ábel, csak maradj mellettem.
401 XV | lecsüggeszti a szárnyát.~Ábel vállat vont:~- Hát ő? boldogított
402 XV | vagyok az oka, én, én, én.~Ábel vigasztalta:~- Mindenki
403 XV | szállást egy éjszakára?~Ábel elmosolyodott.~- Én édesem
404 XV | hallgatva nézett maga elé.~Ábel nyugtalankodott:~- Haza
405 XV | doktort aztán eltemették. Ábel mindvégig ott volt Eszter
406 XV | gondolata a gyermeké volt.~Ábel pedig szívbeli kötelességének
407 XV | is rendjénvalónak érezte.~Ábel keresett neki új lakást
408 XV | hogy megnézze Irénkét.~Ábel immár szabadon járhatott
409 XV | amit nem mondott ki, de Ábel már nem olvasott úgy a szemében,
410 XV | Mindig azt várta, hogy Ábel megszólal, hogy egyszer
411 XV | volt!~- Eredj, - biztatta Ábel is, - hiszen csak a levegőváltozás
412 XV | Hát végre is engedett. Ábel kisérte ki a vasutra is.~
413 XV | Eszter igazán szomorú volt.~Ábel megigérte, hogy írni fog
414 XV | is valami három levelet.~Ábel legutóbbi levele így szólt:~
415 XV | és mindennap megcsókol ~Ábel.~Eszter háromszor is elolvasta
416 XV | abban nyugodott meg, hogy Ábel a gyászruhát is látja, amikor
417 XV | megkezdődtek az iskolák. Ábel több munkát vállalt, mint
418 XV | hallgatta. Aztán beszélgettek.~Ábel ha ujságolt valamit, mindig
419 XV | tartó csend szakadt közéjök. Ábel maga elé nézett. Eszter
420 XV | mégbúsabbá vált.~Mikor aztán Ábel az órára tekintett, Eszter
421 XV | majd egyszer?~Vélte, hogy Ábel ismét az övé, mint valamikor,
422 XV | néha három nap is, hogy Ábel nem látogatott fel. Eleinte
423 XV | egycsomóba kötötte, mint akkor.~Ábel már négy napja nem volt
424 XV | selyemernyőt tett reá.~Hát Ábel meg is jelent. Csupa öröm
425 XV | szőnyegre eléjök és háttal Ábel bácsi lábához támaszkodva
426 XV | fehér ruhára mond valamit Ábel, de Ábelnak a feje tele
427 XV | előbb beszélnünk, - vélte Ábel. - Hátha a szülők késztették
428 XV | tartja fenn a családot.~Amíg Ábel mindezt apróra elbeszélte,
429 XV | az jutott eszébe, amikor Ábel hazatért külföldről és a
430 XV | templom előtt találkoztak, s Ábel beemelte őt a bérkocsiba,
431 XV | lángjával; ha azt mondaná: „Ábel menjünk! Menjünk! Menjünk!
432 XV | arcára rózsaszinek vonultak.~Ábel elvégezte a megható történetet
433 XV | hallgatta Ábelt, megmozdult és Ábel elé állott. Két kicsi kezével
434 XV | nézett a szemébe:~- Ugye Ábel bácsi, most már te vagy
435 XV | édes várakozással hajolt Ábel felé.~Ábel megsimogatta
436 XV | várakozással hajolt Ábel felé.~Ábel megsimogatta a leányka haját:~-
437 XV | Lehajtotta a fejét. Nem felelt.~Ábel lebocsátotta a leánykát.
438 XV | bevonult a másik szobába.~Ábel elkövülten csodálkozott
439 XV | csak nyugodtan, - mormogta Ábel.~Elvörösödve nézett maga
440 XVI | XVI.~Ábel darabig csak bámulta a kilincset.
441 XVI | leánykájának:~- Elment már Ábel bácsi?~De hogyan van az,
442 XVI | Csak gondolkodom, - felelte Ábel.~S bement a dolgozó-szobájába.
443 XVI | fölemelve idegenül néz reá.~Ábel megáll előtte, és csak ennyit
444 XVI | szőnyegen.~Szörnyű álom volt, Ábel kábuldozva, szinte betegen
445 XVII | mosolygással.~- Nem ismersz? Ábel.~Az öregúr megrezzent:~-
446 XVII | kerülsz ide? - rebegte végre Ábel, mintha kisértettel szólana.~-
447 XVII | pillogott Ábelra:~- És te?~Ábel legyintett:~- Én is csak
448 XVII | csóválta a fejét.~- Szegény Ábel! Azt hittem már unokáid
449 XVII | hittem már unokáid is vannak.~Ábel vállat vont:~- Már elfeledtem,
450 XVII | állomásra ért. Leszálltak. Ábel elől, s a kezét nyujtotta
451 XVII | Az asszony látta, hogy Ábel meggörbült, s hogy lötyög
452 XVII | És ahogy így bicegnek, Ábel az asszonyra pillantott.~
453 XVII | susogta az asszonyka maga elé.~Ábel maga is elfogódottan gondolt
454 XVII | kopogtass. Nincs odabe senki.~Ábel belépett. Eszter egy percre
455 XVII | konyhai rendelkezés végett.~Ábel addig körülszemlélődött
456 XVII | üvegkancsóban viz és egy zsemlye.~Ábel tovább nézgelődött. A falon
457 XVII | cserépkályha lehelte a meleget. Ábel odaállt és reá tapasztotta
458 XVII | percre a mellére hajtotta.~Ábel meghatottan nézett reá.
459 XVII | gazember! - hörkent fel Ábel. - Dobd le onnan a falról!~
460 XVII | Annak nincs itt a képe.~Ábel hümmentett.~Eszter megértette:~-
461 XVII | Anyácskám mért nem jön hozzánk Ábel bácsi?~Az asszony mélyen
462 XVII | A kapitány agyonlőtte.~Ábel elhőkölt:~- Mért?~Eszter
463 XVII | mellé.~Ebédközben aztán Ábel beszélte el, hogy neki három
464 XVII | asszony a szakácsom. És mondd Ábel: szeretted, igazán szeretted
465 XVII | szeretted azt az asszonyt?~Ábel egy késhegynyi paprikát
466 XVII | szerettél... leánykoromban?~Ábel gondosan kavargatta a paprikát.~-
467 XVII | néhány kanálnyit. Aztán Ábel szólalt meg:~- Azt mondod:
468 XVII | Eszter a két combot, mellet Ábel tányérára tette. A salátára
469 XVII | De kérlek, - szólt Ábel, - hiszen ez pompás ebéd!
470 XVII | Eszterkémnek nem hivta senki, csak Ábel.~Felkönyökölt az asztalra,
471 XVII | lakol?~- Budán, - felelte Ábel a tortát aprózva.~- És hogy
472 XVII | kávét tett a másik asztalra.~Ábel kezet csókolt az asszonynak.~-
473 XVII | a szivart még elszivod.~Ábel nevetett. Fölnyitotta a
474 XVII | reumájáról panaszkodott. Ábel arra jó orvosságot tudott.
475 XVII | menthol-bedörzsölés: másnapra elmúlik.~Ábel viszont a háta fájásáról
476 XVII | előtt.~Közben beesteledett.~Ábel az ablakra pillantott.~-
477 XVII | Budára? - kérdezte Ábel tréfás megijedéssel. - Csak
|