Part

 1 I   |            Mama nem tud magáról semmit.~- Hát akkor maga gondolja
 2 II  |       és hogy ne féljek Bécstől semmit: ő is hozzánk jön, és csakúgy
 3 V   |         zsebében, de nem talált semmit se.~Délután aztán, hogy
 4 VII |       fakó. Vállat vonintott:~- Semmit!~- Semmit? Még azt mondod,
 5 VII |   Vállat vonintott:~- Semmit!~- Semmit? Még azt mondod, semmit!~-
 6 VII |         Semmit? Még azt mondod, semmit!~- Semmit anyám, amire a
 7 VII |       Még azt mondod, semmit!~- Semmit anyám, amire a belső kisbíró
 8 VII |    Eördöghékkel se beszél erről semmit. Elvégre is nem tudnak bizonyosra
 9 VII |        is nem tudnak bizonyosra semmit. Ámbár én azt se bánom,
10 VIII| férjemhez egy hétig nem szóltam semmit. És gondolkodtam, hogy a
11 VIII|   hajlott.~De Ábel nem vizsgált semmit. Nyugtalanul bámult a lámpása
12 X   |     kérdezős­ködik, ne tudjanak semmit.~Visszavonult a templom
13 XIV |       mondotta, - én nem hiszek semmit, amit nem látok, nem hallok,
14 XIV |       tegnap, mikor elmentem?~- Semmit. Azt mondta, kedves vagy.
15 XIV |        leveleimet?~- És egyebet semmit se mondtál el nekik?~- Még
16 XV  |     maga családjáról se beszélt semmit.~Ábel mindig valamelyes