Part

 1 I   |              A fiatalember pillogva nézte. Szinte falta a szemével.~
 2 I   | felkönyökölt a korhadt ajtólécre és nézte.~- Életemnek legboldogabb
 3 I   |          akkor is csak Eszter arcát nézte. Amint rásütött a nap, narancsszínű
 4 II  |             evett.~Ábel kedvetlenül nézte:~- Ime, - mondotta magában, -
 5 III |       aggodal­masan, szinte ijedten nézte. Az anyósa a szeme szögletéből.
 6 III |         gondolt. Milyen más szemmel nézte az a kezét! Milyen más hangon
 7 IV  |      rendezte össze.~Ábel szótlanul nézte a kezét. Milyen gyengéded
 8 IX  |          tíz napban? Aggódó szemmel nézte végig kétszer is a lajstromot.
 9 X   |          templom homályába, s onnan nézte tovább. Mikor Eszter megmozdult,
10 XII |           egyetlen álmom.~Ábel csak nézte. A leány lesütötte a szemét.
11 XIV |          karos székben és elmélázva nézte őket. Akaratlanul is összehasonlította
12 XIV |             a kályhát. Gyönyörködve nézte.~Ahogy a tűz fénye rápiroslott
13 XV  |         órákig ült a tükör előtt és nézte benne sovány arcát, sovány
14 XV  |           amikor fehérbe öltözötten nézte a nap felkeltét. A ruhát
15 XVII|         arcu kos.~De ő csak Esztert nézte. A kép abban az időben készülhetett,
16 XVII|           látvány a szivére olvadt. Nézte aztán a mellette függő képeket