Part

 1 I  |       tovább a fiu, - amikor én magát először megláttam, az valami
 2 I  |   idegen, mind olyan más. Mikor magát megláttam Esztike, maga
 3 I  |       az még szebb volt, amikor magát megláttam. Az is ünnepi
 4 I  |      nem akartam megszomorítani magát. Hiszen nincs mért tagadnom,
 5 I  | Bizonyosan. Kezdetben sajnáltam magát, hogy ilyen messzire kijár,
 6 II |      nyugodtan, - csillapitotta magát Ábel.~S tovább figyelte
 7 II |       gondolt, hogy felakasztja magát Eszterék háza előtt a fára?
 8 II |        a völgyben.~Már látta is magát: hogyan fog függeni a fán,
 9 VI |    menytől. Az anyós még mindig magát érzi egynek gyermekével.
10 VII| rágondolt Ábelra és nem értette magát, hogy hogyan lobbanhatott
11 X  |      ostoba vagyok! - nyugtatta magát, - hiszen ha belém botlik,
12 XI |         mért veti ez az asszony magát az én szivemre, ha nem akar
13 XII|          Én igazán el is venném magát, ha ez csak a szív kérdése
14 XIV|       nemsokára megkoronáztatja magát. És másefféle.~- És ilyen
15 XV |      hogy akarattal sebezte meg magát?~- Nem. Az ilyen mérgezés
16 XV | morfiummal pusztította volna el magát.~Az asszony a fejét rázta:~-