Part

 1 II  |            a levelük.~A fiatalember szótlanul fogta a levelet, és eltámolygott.~
 2 IV  |       virágait rendezte össze.~Ábel szótlanul nézte a kezét. Milyen gyengéded
 3 V   |       elhaladt mellette. Negyedórát szótlanul ültek a padban, aztán Eszter
 4 V   |         kisillabizálta az irást, és szótlanul visszaadta.~Akkor az asszony
 5 V   | leeresztette a fátyolát. Egy percig szótlanul állt ott.~- Hát majd néhány
 6 VII |                Hazajösz?~A felesége szótlanul megindult.~A kocsiban se
 7 VII |        lépcsőn. A doktor az ajtóban szótlanul előrebocsátotta. Odabent
 8 VII |    előrebocsátotta. Odabent szintén szótlanul elváltak: a doktor visszatért
 9 VII |             haragszol-e?~Az asszony szótlanul vett ki egy szárnyat.~Tehát
10 X   |           Hányszor ültek ők ketten, szótlanul egymásra nem nézve, csupán
11 XII |     megszorította a leány kezét.~És szótlanul sétáltak tovább.~~Másnap
12 XIV |          szeme elsötétült.~Az utcán szótlanul mentek néhány percig. Végre
13 XIV |         kedvetlen volt. Nem felelt. Szótlanul mentek hazáig.~A doktorné
14 XVI |          Kedvetlenül vacsorázott és szótlanul bámulgatott a lámpásra.
15 XVII|            beleöltötte a karját, és szótlanul bicegtek, a Nagy János-utca