Part

 1 I  |      Kegyed? S nekem mégis nem idegen.~A világon annyi ember van,
 2 I  |       sok leány, de mind olyan idegen, mind olyan más. Mikor magát
 3 I  |   Esztike, maga nem volt nekem idegen. Magának minden vonása kedves
 4 II |   szivemben érzem. Ha magázol, idegen vagy.~Ábel azon az éjszakán
 5 IV |      kellett nézniök egymásra, idegen hangon kellett szólaniok.
 6 V  |       szeme.~Kibontja. Hát egy idegen nyelvü levél.~Talán vissza
 7 V  |     volt Lachapelle kisasszony idegen.~- De én téged csak a lelkemmel
 8 VI |    egynek gyermekével. A másik idegen neki. Akaratlanul is küzd
 9 X  |       otthon, másutt mindenütt idegen.~Végre egy tavaszi napon
10 XI | elájult a tolongásban, és ő az idegen, humánus kötelességet teljesített.
11 XI |        hogy ne is gondoljanak. Idegen nőt is kötelesség megvédeni
12 XI |        ott vagyok. Ha teljesen idegen volnék is, hazakisértem
13 XII|      Ha nem a Ligetben vannak, idegen járókelők között, bizonyára
14 XIV|     megszeppent:~- Te nem vagy idegen. Téged mink hozzánktartozónak
15 XIV|       hát akkor mit nyomhat az idegen vélemény?~Egy kicsit vakaródzott,