Part

 1 I  |                ment és benyitott.~Csak épp hogy szétpillanthatott az
 2 I  |               nyujtott, lányosan, csak épp az ujjahegyét, s tovább
 3 I  |                vélem, hogy az a rokona épp úgy nem gondol magával Eszterke,
 4 IV |            előbbi évben jártak.~Az idő épp oly napfényes volt, a fák
 5 IV |              oly napfényes volt, a fák épp olyan lombosak, az árnyékok
 6 IV |            olyan lombosak, az árnyékok épp oly fűillatos hüvösek. A
 7 IV |            fűillatos hüvösek. A gyepen épp úgy hevertek az ingujjra
 8 IV |         ingujjra vetkezett iparosok és épp úgy futkostak az emberi
 9 V  | spanyolviaszért. Nem öltözött át, csak épp a kalapját vette föl, meg
10 XI |               igazán furcsa volt: hogy épp akkor szédül el a hőségben
11 XIV|             egy ujjnyicska kávét, csak épp hogy én is uzsonnázzak a
12 XIV|            szive meg magasabb. A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása
13 XV |           Mingyárt érezte, hogy Eszter épp úgy nem örül az ő örömének,
14 XV |            feküdt a ravatalon. Az arca épp oly hideg volt, mint életében,