Part

 1 I   |        Egy rokonom a vőlegény. Alig ismerem. Gyermekkoromban
 2 II  |        egy szerencsés vétellel alig egy héten szerezte és a
 3 III |      konyhán, de a két öreg nő alig engedett valami munkát a
 4 V   | felhuzzák, bomlottul zörömböl.~Alig várta hát a vasárnapi litániát.
 5 VII |                    VII.~Eszter alig várta a következő vasárnapot.~
 6 VII |     nem volt ott.~Az asszonyka alig bírta elrebegni a mondókáját:~-
 7 VII |     tállal:~- Végy még, hiszen alig ettél.~Ez annyit jelentett:
 8 VIII|     gondoltam és kilenc órakor alig birtam visszatartani a könnyeimet.~
 9 XII |    fizetésem, hogy magamnak is alig elég.~Mindezt egykedvű beszélgetésképp
10 XIII|      is kezet csókolt, de csak alig pillantott reá. Zavarodott
11 XIV |        borult a diványra.~Ábel alig birta lecsendesíteni.~-
12 XV  |     minden délután, - mondotta alig mozduló ajakkal az asszony, -
13 XV  |       le és aludt délig. Akkor alig kapta be az ebédet, lódult
14 XVII|        pompás ebéd! Te azonban alig eszel valamit, Eszterkém.~