Part

 1 I  |     nézett a fiura hallgatva, olykor mosolyogva, olykor komolyan,
 2 I  | hallgatva, olykor mosolyogva, olykor komolyan, szinte szomorún.~
 3 II |     Az ember is így menekülne olykor a saját szivétől.~Az arca
 4 IV |   hozatnak a könyvkereskedők.~Olykor elő is fogta a leányát és
 5 IV |    andalogva, virágot szedve, olykor meg-megállva, egymás szemébe
 6 XIV|   teás csészéjéből itatta, és olykor azzal a lélekbe mélyedő
 7 XIV|   tanulókról kell értekeznünk olykor.~- De mindennap.~- Dehogy
 8 XV |       a hit, de mégis megérzi olykor, hogy van valami fölöttünk
 9 XV |       Ábel nem látta Esztert. Olykor rágondolt és csodálkozott,
10 XV |       a gyöngesége itthon is?~Olykor órákig ült a tükör előtt
11 XV | mosolygással hallgatta.~Aztán olykor percekig tartó csend szakadt
12 XV | Ábelnak az ajka mozog, a keze olykor fölemelkedik, hallotta a