Part

 1 I   |      És elgondolkodón, szinte szomorúan nézett a fiura.~- Sokan
 2 I   |        mondotta Ábel.~A leány szomorúan mosolygott.~A fák között
 3 IX  |    már csak három ablak.~Ábel szomorúan ballagott haza, a Zöld-udvarba.~-
 4 XII | szentség párnáját.~Az asszony szomorúan mosolygott:~- Mit tudod
 5 XIII|        Köszönöm, - mosolygott szomorúan - én még egy percre itt
 6 XIV |  látványosságtól.~És hidegen, szomorúan nézett félre.~Hallgatva
 7 XIV |   hogy sohse lássalak.~Eszter szomorúan mosolygott:~- Kijárunk ezután
 8 XV  | jöttem ide, hogy lássalak.~És szomorúan nézett Ábelnak fülig simára
 9 XV  |    mégis látni kivántalak.~És szomorúan nézett Ábelra.~- Holnap
10 XV  |        Szegény Eszter!~Eszter szomorúan mosolygott:~- Látod, így
11 XVII|      egy kis hűlés, - felelte szomorúan.~- Nyujthatom a karomat?~