Part
1 I | krinolinosak, kalpagosak. Akkor az volt a divat.~A kövér hölgygyel
2 I | Áprilisi tavaszias meleg volt az idő. Az órák delet mutattak.
3 I | jómódra vallott. Fekete ruhája volt. Bársony-kalpagján strucc-toll
4 I | vélekedett, hogy Széchenyi nem volt őrült, hanem a bécsi rendőrség
5 I | pecér zöld rácsos kocsija volt ott látható. A pecér egy
6 I | szegényt, s a hangja zengő volt, mint a muzsika.~Aztán elmosolyodva
7 I | az elmosolyodás is bájos volt.~A fiatalember pillogva
8 I | előtt. A háznak virágos volt az egyik ablaka: két muskátli
9 I | persze az omnibuszbeli leány volt.~Először csodálkozva nézett
10 I | eltünt.~Akkor már tavaszi volt az idő: az ablaktáblák mindig
11 I | fiú. Az ablak már nyitva volt. Egyideig az útca túlsó
12 I | visszatért. Öntöző kannácska volt a kezében. Megöntözte a
13 I | szemének egy nyájas mozdulata volt az, nem bólintás. De a köszöntést
14 I | omnibusz maga a mennyország volt akkor. S mintha az angyal
15 I | húzódott a kapu mellé. Bot nem volt nála. A lábát mozgatta hát
16 I | ajtón elsárgult névjegy volt látható. A fiatalember szinte
17 I | boldogan.~Másnap vasárnap volt, borongós, essőre készülő,
18 I | Ódon és kis sárga ház volt az. Szinte elmerült a bokrok
19 I | kerti asztalra. Uzsonna-idő volt.~A fiatalember elsétált
20 I | aznap is rózsaszínü ruhába volt öltözve, de batiszt ruhába.
21 I | batiszt ruhába. A haja le volt eresztve kétágba magyarosan.
22 I | kétágba magyarosan. Akkor az volt a divat.~- Milyen szép!
23 I | hamvadozott a pirosság. Csendesség volt, csak a mező bogárlakói
24 I | vagyok vele. Apám birtokos volt, de harcolt negyvennyolcban...~-
25 I | vöröslött. A házikó belső ablaka volt az. Az égen a hold előre
26 I | az valami csodálatos nap volt.~A leány föltekintett:~-
27 I | megláttam Esztike, maga nem volt nekem idegen. Magának minden
28 I | vonása kedves és elbűvölő volt egyszerre. És olyan szent
29 I | amikor a husvét egyidőben volt a fák virágzásával, és nagyszombaton
30 I | lehetett.~- De az még szebb volt, amikor magát megláttam.
31 I | Az is ünnepi borzongás volt, de meleg és boldogító.
32 I | Nekem is olyan ismerős volt maga.~Elhallgatott. A fiú
33 I | rokonaink.~Ábelnak különös volt a leány hangja.~- Talán
34 I | származott. Buzakereskedő volt az öregapám.~- Hát akkor
35 I | okozzak fájdalmat magának. Ez volt a hiba.~- Nem, nem! - felelte
36 I | halasztottam, mert nehéz volt megmondanom. Nehéz...~-
37 I | Városmajoron.~Az út sötét volt és csendes. A városból magános
38 I | mint én, vagyhogy boldogabb volt? Ha szenvedett, fölfelé
39 I | fölfelé néz. Ha boldog volt, lefelé.~Ballagott. Meg-megállt.
40 I | halántékát.~Másnap vasárnap volt. Eszter bement a Krisztinavárosba.
41 I | Zugligetbe.~A liget tele volt városi néppel. A gyepen
42 I | fütyörésztek. Vidámság volt a világ.~A két fiatal szerelmes
43 I | fák közt. A lapja akkora volt, mint a malomkő lapja. Sokszázados
44 I | helyen laktam, ahol sok volt a leány. Azoktól megtanultam.~-
45 I | Táncoljunk!~Egy kis tisztás tér volt a törzsök előtt. A verkli
46 I | Augusztus végén éjjel holdtölte volt. A táj fehér világosságába
47 I | láttam Ábel, olyan színtelen volt, szinte beteges.~- A bolti
48 I | következő napon tikkasztó meleg volt. Az éj utána mégenyhébb.
49 I | Rövidebb fehér szoknya volt rajta, mint szokott lenni,
50 I | kötve.~- Bent is ilyen hőség volt Ábel?~- Bent mégnagyobb
51 I | Lássa, - mondotta, - ez volt a legutolsó rövid szoknyám.
52 I | omladéka volna.~A táj elhagyott volt. Eszter mégis susogva beszélt;
53 I | És a hangja szinte lázas volt, szinte borzongott a holdas
54 I | alatt megálltak. Padocska volt ottan. Vasárnaponkint egy
55 I | roskadt a padra.~- Óh, de jó volt!~Hátranyúlt, hogy visszakösse
56 I | beszélgetésük halk, édes gügyögés volt, mint ahogy az alvó madár
57 I | között.~~Másnap szombat este volt. Ábel már tíz órakor ott
58 I | Minduntalan rád gondoltam. S nem volt szabad megmozdulnom. Mert
59 I | kisajtón.~Hosszu szoknya volt rajta, s a vállán fehér
60 I | kezében a liliom is olyan volt, mintha aranynyá változott
61 II | Nyékyné szívbajos asszony volt. Időnkint elájult s napokig
62 II | öreg asszony már eszméletén volt.~Hét éve nem látták egymást.
63 II | bizony csak egyszobás viskó volt, a kert is kicsiny. Ábel
64 II | jobbára csak tanácsolás volt, hogy vigyázzon az egészségére,
65 II | napjaiban.~Ábelnak bizony nem volt félretett pénze, hatosa
66 II | a vasutnál.~Az ég felhős volt. Mindenki kiült a hajófödélre.
67 II | hölgy, - hát olyan csunya volt az a leány?~- A leány szép
68 II | a leány?~- A leány szép volt, de a házasság... Annyi
69 II | Rövidnyakú tömzsi ember volt; szemöldöke összenőtt. Apró
70 II | okosság.~Másnap vasárnap volt. Gondolta: kimegy délután
71 II | oldalán kis nyitott veranda volt. Eszterék ott szoktak ebédelni.~
72 II | Hát a két gyászruhás hölgy volt a vendég, meg egy fiatal
73 II | egy fiatal barna ember. Az volt a szalmakalapos. Ábel
74 II | beszélt.~- Eördögh!~Már nem volt olyan okos arcú mint tegnap.
75 II | mint tegnap. Gyűlöletes volt! Utálatos volt!~- Gondolkodjunk
76 II | Gyűlöletes volt! Utálatos volt!~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, -
77 II | Pedig a leány tartózkodó volt, - mosolygása csak a vendéglátás
78 II | fiatalember arca derült volt, a leányé szórakozott. Mit
79 II | szivétől.~Az arca sápadt volt. A szeme könnyben lábbogott.~
80 II | kijön-e?~Az ég csillagos volt. A hold még nem kelt fel.
81 II | kelt fel. Béke és boldogság volt az a tájék. Csak ő egyedül
82 II | a tájék. Csak ő egyedül volt boldogtalan.~Az ablak négyszögében
83 II | Szomoru hírrel jövök: Eördögh volt itt nálunk. Szeptember végén
84 II | A világosság is gyatra volt. Csak ennyit tudott elolvasni
85 II | gyermek apja buzakereskedő volt. Unokatestvérek negyedágiak;
86 II | A menyekzőjük is együtt volt. A menyekzőjük napján megfogadták
87 II | kapott levelet. Csak ennyi volt:~Holnap esküszöm. Ime lásd,
88 III | két veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben senki, néhány
89 III | asszonynak is a nyelvén volt sokszor a kérdés: Hol lakol? -
90 III | boncoló teremben egy külön kád volt, amelybe a levágott kezeket
91 III | lakásuk különben ötszobás volt. Az egyik kis szobában Kardosné
92 III | legnagyobbik szoba ebédlő és szalon volt. A másik a fiatalok hálószobája.
93 III | ketté: a betegek várószobája volt a nagyobbik fele.~A feszültség
94 III | cselédeket is s az ő kezében volt mingyárt kezdetben is a
95 III | segithetne? De csak olyan volt köztük mint Pupák Guszti
96 III | megvan.~Másnap vasárnap volt. Ábel megpillantotta az
97 III | kezedet?~Hát olyan fölösleges volt ő otthon!~Utoljára is megunta
98 III | vasárnapon - virágvasárnap volt, - először öltött tavaszi
99 III | tavaszi ruhát. Szép rózsaszínü volt az, éppen olyan színü, amilyenben
100 III | vidéki hölgy meg kálvinista volt: azok meg a Kálvintéri-templomba
101 III | könyvvel.~Az idő áprilisi volt. Délelőtt esett, délután
102 III | fáradságtól. Az arca hosszu volt és izzadt. A szeme meredező.~
103 III | konditottak.~- Akkor nem ő volt. Összevétetted valakivel.~-
104 III | tűzre kongattak, itthon volt. Még ő hítta Károlyt, hogy
105 III | nézzék meg a tüzet. Ha fáradt volt volna, itthon maradt volna.
106 III | itthon maradt volna. Nem ő volt akit láttál.~A vénkisasszony
107 IV | szólaniok. Ábel néha nem is volt közelben és akkor Eszternek
108 IV | déltájt, hogy Ábel maga volt a boltban. Olyankor a gazda
109 IV | fasor mellett akkor kaszáló volt. Délután három órakor ott
110 IV | édeseggyemet. A cseléd is ott volt velök. Nagy szőnyeget terítettek
111 IV | mellé. Bizonyosan az uzsonna volt abban. És a három feketeruhás
112 IV | Eszter rózsaszinü ruhába volt öltözködve, éppen olyanba,
113 IV | Lövőháznál.~A kocsi ernyője le volt eresztve.~Eszter intett
114 IV | ne lássák. Szegfüparfön volt rajta, mint leánykorában.~
115 IV | Az idő épp oly napfényes volt, a fák épp olyan lombosak,
116 IV | tavaly voltam. Nekem is az volt az érzésem. Megfeledkeztünk.~
117 IV | Ez a mai nap emlékünnep volt, mint mindenszentek délutánja.
118 V | hirlapról levett címszalag volt, némelyikben levélboriték,
119 V | púpnak tekinti. Langyos volt iránta, de nem keserü. Az
120 V | férje ha megcsókolta is, nem volt benne a csókjában a lelke.
121 V | De amúgy eléggé gyöngéd volt, eléggé figyelmes.~Eszternek
122 V | felelte az anyós. - Mi is volt a neve, Lidi?~- Valami Chapeau,
123 V | szeme előtt kötött fogadalom volt neki. Arra nem is gondolt,
124 V | anyja természetét. Olyan volt a jó kövérasszony, mint
125 V | találkoznak.~De Ábel ott volt. Bizonyára arra gondolt,
126 V | Ábel nevetett.~- Neki se volt Lachapelle kisasszony idegen.~-
127 V | ostobaságok...~- Neked is volt!~- Nem igen. És én még akkor
128 V | felelte Eszter, - húsz forint volt az erszényemben.~És újra
129 V | elgondolkodva.~Semmi kapcsolata nem volt a megjegyzésének az elbeszéléssel,
130 V | bement a könyvesboltba. Az volt a szándéka, hogy nyájasan
131 V | haragszik.~Azonban Ábel nem volt ott.~- A divatlapom, - kérdezte
132 V | tengődött, meg két-három tyúkja volt, azoknak a tojásán. Este
133 V | mécset, mert még olajra se volt pénze. Télen nem fűtött.~-
134 V | Édesanyádnak, Isten nyugtassa, nem volt az olyan nehéz, mint te
135 VI | szerda délutánja szabad volt. Az asszony a hét többi
136 VI | Lidi nénivel ment. Könnyű volt hát szerdán délutánonként
137 VI | reá választ. Eszter kedves volt neki. Szerette nézni, szerette
138 VI | lassacskán. Ábelnak nem volt senkije az anyja eltávozása
139 VI | Kufsteinba vitték, szabad volt vele egy órát töltenem.
140 VI | töltenem. Az anyám is ott volt szegény. Akkor mondta, hogy
141 VI | lehetett az a te apád.~- Az volt, ha nem is afféle könyves
142 VI | gondolatom az az óhajtás volt, hogy bárcsak meghalnék.~-
143 VI | házasságukból. A doktor gyengéd volt iránta, mint valami gyermek
144 VI | örömeit, bajait. Olyan volt mint az ismeretlen ház,
145 VI | De Eszter az anyjával se volt egységben. A házasságra
146 VI | volna, mint amennyire nem volt, olyasmiket is kérdezhetett
147 VI | utólérhette volna, már künn volt az utcán.~~Mikorra Eszter
148 VI | A mi családunkban sohase volt zörgés, - folytatta az öregasszony, -
149 VI | családotokban is a szeretet volt az úr a háznál. Ha kívánod,
150 VI | muzeumkertbe.~De Ábel már nem volt ottan.~ ~
151 VII | villámlott elő. Hiszen ha ő kész volt volna úgy átgázolni a család
152 VII | bement a boltba.~Ábel nem volt ott.~Az asszonyka alig bírta
153 VII | Tíz perc múlván a kezében volt Ábelnak a lakása címe: Városháztere,
154 VII | feküdt az ágyban. A feje be volt kötve. Eszter felé nézett,
155 VII | álmodik.~- És orvos nem volt még itt?~- Nem. Ő maga rendelt
156 VII | Megfogta Ábel kezét. Olyan volt az, mint a tűz. Aztán levette
157 VII | Kétablakos utcai szoba volt az, de szegényes: egy vedlett
158 VII | már akkor hatvan forint volt a havi fizetése: nemrég
159 VII | Eleven kis barna leány volt, soványka, tejképű de pirosfülü.
160 VII | hajacskájának csak akkora fonata volt, mint a malac farka.~A hivott
161 VII | is gyöngélkedett. Sápadt volt, szinte sárga. Hirtelenbajok
162 VII | magaviseletében mindennap volt valami különös. Egy délután
163 VII | méginkább elfehérült. De nyugodt volt az arca és elszánt.~- Kicsoda
164 VII | fiatal asszony arca olyan volt, mint a festett kő: merev
165 VII | ment. Aztán a vacsoránál az volt az első szava, hogy megkinálta
166 VIII| markába. De egyszer az ő keze volt az asztalkán s az asztal
167 VIII| látszottak, de tisztára olvasható volt ez a szó: Eszter.~- Ki az? -
168 VIII| elgondolkodott.~Hideg áprilisi nap volt az, még hó is esett. A kályhájába
169 VIII| az arcát. De csak olyan volt az, mint a füst, olyan lengő,
170 VIII| járatrendet.~Éjfélre künn volt az állomáson.~ ~
171 IX | Nem hallottam.~- Hát mikor volt itt utoljára az anyja?~-
172 IX | Kardosnéval. Már ebéden is volt nálam. Én csinálom a kalapjukat
173 IX | a lajstromot. Eszter nem volt közte.~- Talán még nem jelentették
174 IX | gyüszü belül aranyozott volt. Odaadta neki, mintha Berlinből
175 IX | megmondja.~Délután négy óra volt. Elsietett a Zöldfa-utcába.~
176 IX | vonva gyászba a kapuja? Nem volt. Tehát vagy eltemették vagy
177 IX | halálozás történt...~- Régen volt a. Akkor is csak az anyja
178 IX | elcsattogott a papucsban.~Elég volt. Ábel megértette, hogy éppen
179 IX | cseléddel. Mindenikénél kosár volt. Mentek a piacra.~Ábel utánok
180 X | ahol a sors oly kegyetlen volt iránta? Hiszen ahányszor
181 X | tőrdöfést fog érezni.~Pénze még volt valami háromezer forintja.
182 X | átnyilalta. Pedig nem Eszter volt. Magasabb termetü, szélesebb
183 X | termetü, szélesebb vállu volt Eszternél. Csak a szeme,
184 X | még reá?~És ismét kishijja volt, hogy vonatra nem ült.~De
185 X | arcot. Különben is öt évet volt oda. Fiatal legényből férfivá
186 X | arca csakolyan tejszínü volt, mint gyermekkorában, de
187 X | szobáját.~Ábelnak olyan volt, mintha haza érkezett volna.
188 X | érkezett volna. Az a kis szoba volt neki a haza, meg az a fehérhajú
189 X | összebámultak.~A leánynak furcsa volt, hogy Ábel nem tegezi. Ábelnak
190 X | nem tegezi. Ábelnak furcsa volt, hogy a leány nem bácsizza.~
191 X | Jó vidám kövér asszony volt. Guta ütötte meg. Azt mondják:
192 X | megnőtt. Tegnap még gyermek volt, ma meg már tessék: férjhez
193 X | Zöldfa-utcában van.~Ha már most ott volt, végigbandukolt az utcán
194 X | az idő.~Május első hete volt.~Ábel hozzájok csatlakozott.
195 X | köszönte meg. Világoskék ruhába volt öltözve, sötétkék bársony
196 X | ének. A Mária-oltár föl volt diszítve gyöngyvirággal.
197 X | hosszu finom nyaka feltünő volt, amint arccal a két imádkozó
198 X | fölébred.~Mintha csak álom volt volna, hogy évekig nem látta;
199 XI | hallgatott.~- Neked sohase volt gyermeked, - folytatta az
200 XI | Hiszen előre látható volt...~Ábelnak nem tünt fel
201 XI | Mikor az a tüdőgyulladásom volt, azt gondolta, hogy szerelmi
202 XI | Ha nekem akkor viszonyom volt volna vele, bizonyára nem
203 XI | megkinálhatjuk?~Hideg borjuhus volt az asztalon.~- Köszönöm, -
204 XI | Másrészről meg kellemetlen volt nekem, hogy férjes nővel
205 XI | fejlődött ki közöttünk. Ez volt az oka a levélváltásunknak
206 XI | véletlenség meg igazán furcsa volt: hogy épp akkor szédül el
207 XII | levegőre vitte. Ha napos volt az idő, leszálltak a fasor
208 XII | csatlakozott hozzájuk. Ha essős volt az idő, Ábel beült a kocsiba.~
209 XII | Az út többnyire néptelen volt. A kocsistól se kellett
210 XII | A doktornak csak kocsija volt, lovat és kocsist egy fiakeres
211 XII | leánykorában bimbózó bokor volt, most virágzó bokor: csupa
212 XII | nyugtassa, - olyan gondatlan volt, hogy úgy eresztett útnak,
213 XII | hogy mit mondok. Villám volt, amelyről nem tudtam, hogy
214 XII | Ábel megdöbbent.~Szombat volt aznap. Könnyen rábeszélhette
215 XII | Olyan bizalmas viszony volt köztük, mintha rokonok volnának.~
216 XII | rokonok volnának.~És kedves is volt a társaságuk. Berta iskolát
217 XII | nekem gyermekkorom óta ez volt az egyetlen álmom.~Ábel
218 XII | Mégis hallod pogány tréfa volt.~- De én nem tréfáltam lelkem.
219 XIII| lakást. Háromszobás kis lakás volt az. Az anyós megmaradt a
220 XIII| a régi helyen, mert oda volt szokva a közönsége. Berta
221 XIII| városligeti jelenet óta nem volt kedvesebb barátja Bertának.
222 XIII| Köznapi csendes esküvő volt. Ábel magyar ruhába öltözött,
223 XIII| Zöld-udvar a szomszédságban volt. Tanuképpen Ábelnak két
224 XIII| Kívülök csak a doktorné volt jelen, meg Bertának három
225 XIII| Az arca kissé halavány volt.~A néptelen templomban ünnepien
226 XIII| Zavarodott és meghatott volt a jó ember.~Aztán elvonultak.
227 XIII| takarékosságnak a gyümölcse volt az. Ábel egyszerre jómódba
228 XIII| jómódba került. Neki is szépen volt fizetése.~~Mikor megérkeztek
229 XIII| álldogált.~Hideg, borult idő volt pedig. Az égből nagy pelyhekben
230 XIII| mért vetted le?~Ábel meg volt borotválkozva. Nevetett.~-
231 XIII| fénylő szemmel, - fogalmam se volt arról, hogy mi a házasélet?
232 XIII| Eszterkém nekem sejtelmem se volt arról, mi a házasélet.~-
233 XIII| egyheti essőzésnek az utólja volt.~Ábel megértette. Szegény
234 XIV | doktorékhoz.~A doktor nem volt otthon. Eszter maga fogadta
235 XIV | Virágos japáni pongyolában volt öltözködve. Az arca sugárzott
236 XIV | szemlélődött körül. A szalon pompás volt: fehértapétás falain aranyrámás
237 XIV | melege és előlkelő pompája volt az a szoba.~A doktorné egy
238 XIV | rá-rápillantott.~A pillantás kérdő volt. Aztán látszott Eszter arcán,
239 XIV | szemének egy lassu pillantása volt az, rosszaló pillantás:~-
240 XIV | Bertára.~Az asszony kedvetlen volt. Nem felelt. Szótlanul mentek
241 XIV | Egyedül. Fehér bársony-kabát volt rajta, és kócsagtollas sötétkék
242 XIV | egy leánypajtása is ott volt, egy mindig-mosolygó kövér
243 XIV | Eszterrel.~Berta fiatalabb volt, de Eszter leányosabb. Berta
244 XIV | mondja.~Ha Ábel szobrász volt volna, Bertát szivesebben
245 XIV | mint Esztert, de ha festő volt volna, Esztert becsülte
246 XIV | ajkak mögött.~Berta bársony volt, Eszter selyem. Berta a
247 XIV | rápiroslott az arcára olyan volt, mint leánykorában, amikor
248 XIV | mondani:~- Emlékszel-e?~Este volt mikor a doktorné elment.
249 XIV | a találkozóra. A nyelvén volt, hogy elmondja a tegnapi
250 XIV | de Eszternek mingyárt az volt az első kérdése, hogy mi
251 XIV | ültél fehér kabátban, olyan volt az arcod, mint azon a hajnalon,
252 XIV | meg. A kisleánya is vele volt.~Berta az ölébe vette a
253 XIV | találkozásban szomorúbb volt a szeme a szokottnál, hidegebb
254 XIV | szeme a szokottnál, hidegebb volt és szótalanabb.~- Történt
255 XIV | az arcodról. A férjeddel volt bajod?~- Nem!~- Hát mi?~-
256 XIV | aludtam.~Valóban halvány volt. Fázott is. A kocsitakarót
257 XIV | Az igaz, hogy hideg is volt. Éjjel fagyott. A föld sara
258 XIV | pedig a sírás egyfiókban volt a mosolygással.~- Mennyit
259 XIV | feleségemet, nem is annyira csók volt, mint inkább morfium.~- ?~-
260 XIV | szemébe nézett, amely tele volt harmattal.~- Édes Eszterem,
261 XIV | én szerelmes hangsúlylyal volt mondva. A feleség kivánja,
262 XIV | semmi bajom.~Másnap nem is volt baja, de harmadnap megint
263 XIV | esküvőjén az egyik tanu volt.~Berta megvidámult. Örült
264 XIV | bizottságukról, de már késő volt. Berta fagyosan hallgatott.~-
265 XIV | ajánlott. De az orvos nem volt otthon, hát nála hagyta
266 XIV | persze megint konferencia volt. Ábel türelmetlenül várta
267 XIV | micsoda veszedelmes délutánja volt.~- A feleségem gyanakszik.
268 XV | mosolygott. Már egységes egy volt a férjével. Eszterre már
269 XV | iskola folyosóján.~Egyedül volt. Az arcán fátyol. Föl és
270 XV | lelkét, de ez csak futó érzés volt: mikor már mellette ült,
271 XV | találkozott. Csak olyan volt már néki, mint egy elmúlt
272 XV | örömében.~Az első érzése az volt, hogy bárcsak már délután
273 XV | csak egy nagy szívdobbanás volt. Mingyárt érezte, hogy Eszter
274 XV | perc nem telt belé, ott volt a halottas háznál.~A kapu
275 XV | háznál.~A kapu gyásszal volt bevonva. Az orvos a betegek
276 XV | ravatalon. Az arca épp oly hideg volt, mint életében, csak nagy
277 XV | Egyre sötétebb és sötétebb volt a lelke. Az utóbbi napokban
278 XV | engem. Nekem a nyelvemen volt Lachapelle Rosalie, de nem
279 XV | a könnyei.~- Boldogtalan volt! Én vagyok az oka, én, én,
280 XV | eltemették. Ábel mindvégig ott volt Eszter mellett. A koporsónál
281 XV | Minden gondolata a gyermeké volt.~Ábel pedig szívbeli kötelességének
282 XV | afféle nőtlen ember gyakran volt vendégük is.~Egy szobát
283 XV | gyanújának a megfejtése volt.~Elment csaknem búcsuzatlanul.
284 XV | Az arca mindig halvány volt és szenvedő. Az orvosok
285 XV | akart lenni, még szebb mint volt!~- Eredj, - biztatta Ábel
286 XV | ment. A fürdő még népes volt, és pesti ismerősök se hiányoztak.
287 XV | Eszter még java virágában volt, s a gyászruha minden nőnek
288 XV | S Eszter igazán szomorú volt.~Ábel megigérte, hogy írni
289 XV | amelyben valami szép novella volt, vagy vers, vagy ujdivatról
290 XV | De azért mindig boldog volt az arca mikor megjelent.
291 XV | Ábel már négy napja nem volt nála, most bizonyosan eljön.
292 XV | meg is jelent. Csupa öröm volt az arca. Porcellán macskát
293 XV | de Ábelnak a feje tele volt azon a napon a fiával, meg
294 XV | büntessük, ne a gyermeket.~Nem volt rest, elment a szülőkhöz.
295 XV | világában!” Mindez olyan volt akkor, mint egy rapszodikus
296 XV | Eszterkém!~De az ajtó be volt már zárva.~ ~
297 XVI | feleségemet! Ő tisztességes volt akkor. Én nem vagyok tisztességes,
298 XVI | Eszter elhagyta-e?~Eszter nem volt akkor poltron?~Én poltron
299 XVI | nyomás alól. De a tárca nem volt a zsebében. Bizonyosan ottmaradt
300 XVI | Eszternél.~Értékes tárca volt pedig, sárgára fényezett
301 XVI | De tegnap... dermesztő volt, mint kígyó.~- Nem megyek
302 XVI | keresett feledést. De azért nem volt olyan nap, hogy ne gondolt
303 XVI | szobába. Vacsora-bevásárláson volt. Izgatottan dobta le az
304 XVI | szőnyegen.~Szörnyű álom volt, Ábel kábuldozva, szinte
305 XVI | egyetemi templomban esküvő volt. Eszter férjhez ment. Egy
306 XVII| rajta. A szemén cvikker volt, a kezében gumis végü bot.~
307 XVII| kocsiban csak éppen egy hely volt, az is a belső sarokban.~
308 XVII| elmélyedten.~Valami érdekes cikk volt a lapban. A címe kiáltó
309 XVII| szemek.~Az öregúrnak ismerős volt az az arc, igen ismerős.
310 XVII| megvénültem?~Valóban vén volt: hervadt arcu, csorba fogu,
311 XVII| a nővel, aki csak emlék volt már neki.~Beléptek egy nyaralóforma
312 XVII| Az ablak-fülkében már ott volt a teriték egy teaasztalkán.
313 XVII| eldobbant.~Az ő arcképe volt.~Közelebb hajolt, hogy lássa
314 XVII| készült. A szőkesége sárgább volt, mint ahogy ő emlékezett
315 XVII| Eleinte igen szerető férj volt, később azonban...~Eszter
316 XVII| férjem... hiszen tudod milyen volt, de durva nem volt soha.
317 XVII| milyen volt, de durva nem volt soha. A második... ha rossz
318 XVII| második... ha rossz kedve volt, úgy bánt velem... Meg is
319 XVII| házasság is. Mégiscsak uram volt...~- És a leányod? Hogy
320 XVII| Jó családból való ember volt, - mentegetődzött, - és
321 XVII| apjához. A természete is olyan volt: hideg és vakmerő. A kapitányhoz
322 XVII| sincs itt a képe. Szép fiu volt, csak kissé hebegett. Hát
323 XVII| megbékültek. De már akkor késő volt. És tudod mi vége lett az
324 XVII| el, hogy neki három fia volt. Mind a hármat fölnevelte
325 XVII| ölte meg. Csendes élete volt vele.~- Persze, - fakadt
326 XVII| igazán mondom Eszter, nem volt rossz asszony. Csak éppen
327 XVII| kifolyt a pénz a kezéből. Nem volt neki elég soha a pénz hónap
328 XVII| jó leves ez.~Borsóleves volt, de borsó nem úszkált benne.~
329 XVII| kavargatta a paprikát.~- Az volt a szerencsém, különben vele
330 XVII| veled. A sors kegyetlen volt irántam. Mindenkit elragadott
331 XVII| megdöglött. Ámbár igaz: az később volt. Te nem ismerted a kutyámat.
332 XVII| ismerted a kutyámat. Picurka volt a neve.~- Nekem még csak
333 XVII| neve említésére. Mily rég volt az, mikor így hallotta a
334 XVII| az asszonynak.~- Jó ebéd volt kedves, igen jó. De ez igazán
|