Part

 1 I   | megdermedten.~- Apám akarata, - sóhajtott a leány.~És idegesen szaggatta
 2 I   |         megcsókolta.~- Aztán, - sóhajtott a leány, - amikor azt láttam,
 3 II  |         nincs menekvés?~A leány sóhajtott.~- Nincs. A vendégek itt
 4 V   |      nyomni fogja a lelkemet, - sóhajtott, - hogy csak a halála után
 5 XII |    falevél sincs egyforma.~Ábel sóhajtott:~- Hagyjuk abba ezt a kérdést
 6 XIV |        tudja gondolni?~A doktor sóhajtott:~- Sajnos. Tudom, hogy mért
 7 XIV |          Arra a boldog időre, - sóhajtott Eszter.~Harmadnapra ismét
 8 XIV |        szenvednem!~- Istenem, - sóhajtott Ábel, Eszternek a kezét
 9 XIV |   Jobban sajnálom én magamat, - sóhajtott Berta.~És akkor nagyzokogva
10 XV  |      ennek oka nem vagy.~Eszter sóhajtott:~- Nem tudtam boldogítani.~
11 XVII|        bácsi?~Az asszony mélyen sóhajtott és a fejét rázta.~- Mily