Part

 1 II  |     tudja mennyi szenvedés vár rám? Nem jobb lenne‑e ma, mint
 2 VI  |          Egyre több terhet rak rám, - felelte Ábel, - most
 3 VI  |       maradsz.~Az anyósom erre rám herreg:~- Mit avatkozol
 4 VI  |        bocsánatot az anyjától. Rám­parancsolt, mint a kutyára!~
 5 VIII|      én betegem volnál, mintha rám volnál bizva az Égtől, hogy
 6 IX  | bemehet. A doktor nem ismerhet rám. Megnézem. Mégegyszer látni
 7 X   |        véletlenül, tünődve fog rám nézni, hogy ki vagyok?~Harmadnapra
 8 XI  |      Ábel.~- Ábel! Ne haragudj rám Ábel!~- Nem haragszom.~-
 9 XIII|   párolog. Az asszony mosolyog rám. Cirógat, kedveskedik. Oh
10 XVI |     sétálók között. Ugy nézett rám, olyan méltóságosan, mintha
11 XVII|        a térdemre könyökölt és rám nézett:~- Anyácskám mért