Part

 1 I  |       de kénytelen vagyok vele. Apám birtokos volt, de harcolt
 2 I  |          Csakhogy az én szegény apám oda is veszett az isaszegi
 3 I  | elfogulatlanul beszélt.~- Az én apám börtönben halt meg, Kufsteinban, -
 4 I  |     elképedten, megdermedten.~- Apám akarata, - sóhajtott a leány.~
 5 I  |     szaggatta a bodzalevelet.~- Apám akarta... Még akkor gyermekek
 6 V  |       neked azt mondotta volna: apám!”~Eszter megkövülten nézett
 7 VI |  vennünk. Látod az én boldogult apám mondott nekem valamit, amit
 8 VI | meghalnék.~- Szegény Ábel.~- De apám szava jutott az eszembe,
 9 XII|    Ábelkám.~- Öregszem barátom. Apám is korán őszült.~- Mért
10 XV |      azt mondogatja majd nekem: Apám.~- Oh nem, - rettent meg
11 XV |   megszólal, azt fogja mondani: apám!~Sokszor gondolok rád Eszterem,