Part
1 Eloszo| rajta csak ennyi:~Ábel és Eszter.~Semmi egyéb.~Megérthető,
2 I | kérdezte:~- Mi a neve?~- Eszter, - felelte fölpillantva
3 I | fölpillantva a leány, - Kardos Eszter.~- Az én nevem Ábel, Nyéky
4 I | nincs nekem messze semmi.~Eszter a kezét nyujtotta, és eltünt
5 I | Talán maga nem akarja Eszter!~- Óh!...~- Hát akkor a
6 I | Hát akkor maga gondolja Eszter, hogy csekélyleni fog.~-
7 I | fontos ügyet. Mondja meg édes Eszter, mi az igazi ok?~- Ne kérdezze!~
8 I | Eszterke, mint maga ővele.~Eszter hallgatott. Nem akarta megmondani,
9 I | halántékát.~Másnap vasárnap volt. Eszter bement a Krisztinavárosba.
10 I | Míg a cseléd bevásárolt, Eszter misét hallgatott a templomban.
11 I | aztán délfelé járt az idő, Eszter haza gondolt.~- Kisérjen
12 I | tisztogatva haladt tovább Eszter mellett:~- Lássa Ábel, -
13 I | gyümölcstelenül, mint a szomorúfűzfa.~Eszter megölelte a fiút, s a mellére
14 I | rebegte, - hogy megcsókoljam.~Eszter fölemelte a fejét, s lehunyt
15 I | Ábel.~- Isten áldja meg, Eszter.~Elváltak. A fiu utána nézett,
16 I | litániára is elkéredzett Eszter az anyjától. A cseléd ugyis
17 I | Phü de meleg van! - mondta Eszter.~- Gyerünk beljebb, - mondta
18 I | elvinni, de ott-maradt.~Eszter megállt. Ábel látta, hogy
19 I | falevelek közül ráaranylott. Eszter behunyta a szemét, s kissé
20 I | tartaná, hogy le ne essen.~Eszter kivonta a tűt a kalapjából
21 I | találkoztak, hanem tíz tájban.~Eszter az anyját korán lefektette
22 I | együtt. Az ajtót mindig Eszter zárta be kétszeresen, persze
23 I | lélekzéséről mindig tudta Eszter, hogy mikor osonhat ki.
24 I | égnek tejfényü lámpása. Eszter tíz órakor kisurrant a házból.
25 I | a gyalogútra, - mondotta Eszter. - Itt a völgy közepén van
26 I | volna.~A táj elhagyott volt. Eszter mégis susogva beszélt; susogva
27 I | hevüléssel ölelte magához, de Eszter kifejlett a karjaiból.~-
28 I | földön.~- Nézze, - mondotta Eszter, - itt a selymes fű. Üljön
29 I | zsebkendőjével segített neki. Eszter lábát a térdére vette s
30 I | ült a bodzabokor alatt. Eszter azonban nem jött. Pedig
31 I | Szent Isten, - rándult meg Eszter, - ránk virrad!~- Bizony.
32 I | Micsoda?~- Te magad, édes.~Eszter elmosolyodott.~És felhágtak
33 I | felhágtak a sziklára. Ábel elől, Eszter utána, Ábel kezétől segítve.
34 I | Ábel kezétől segítve. És Eszter még az oromra is felhágott.
35 I | sugár.~De Ábel akkor is csak Eszter arcát nézte. Amint rásütött
36 I | mintha két kis szikra égne.~Eszter csak állt és hunyorgott
37 II | kövér asszony alszik, s Eszter kilopódzhat? A ház alatt
38 II | Ott fogja találni reggel Eszter holtan!~Mert ha Eszter is
39 II | reggel Eszter holtan!~Mert ha Eszter is olyan szívvel szeretné
40 II | suhogás hallatszott a kertben. Eszter megjelent.~A homályban nem
41 II | a leánynak:~- Menj hozzá Eszter. Az a fiatal ember jó életet
42 II | ne törődjél többé.~S ha Eszter netán azt mondja:~- Nem,
43 II | mindig Ön lesz az eszemben!~Eszter.~Egy hónap mulván Ábel Bécsből
44 III | pillantott fel a munkájáról.~Eszter állt előtte, Eszter. Rövid
45 III | munkájáról.~Eszter állt előtte, Eszter. Rövid prémes bársony bundácska
46 III | kéznyujtássá változott.~- Eszter!~S mind a két kezével megszorította
47 III | két kezével megszorította Eszter kezét.~S nézett rá. A nő
48 III | be ne jőjjek.~- Köszönöm Eszter.~S egyben elbocsátotta a
49 III | Ábel szeme elnedvesült.~Eszter látta ezt, de félrenézett,
50 III | szeme megtelt könynyel.~Eszter a pultra könyökölt. Mosolygott:~-
51 III | leghátulsó pad mögött állott. Eszter megérintette, amikor mellette
52 III | Beültek egy homályos padba. Eszter térdelve imádkozott, aztán
53 III | gondolta: Bizonyára nem jönne.~Eszter azt gondolta: Minek mondaná
54 III | következett. A három nő szeme Eszter arcára fagyott. Az anya
55 III | boncolgassanak, vizsgálódjanak.~Eszter fölkelt az asztaltól és
56 III | az éhenkórászszal voltál!~Eszter dacosan nézett az anyjára:~-
57 III | tisztességes asszony vagy-e?~Eszter megrázkódott:~- Az vagyok
58 III | Eördöghné akkor lépett be. Eszter gyorsan letörölte a könnyét,
59 III | nem szabad emlékezned reá Eszter! Légy hű, hiszen hűséget
60 III | házasságtok szerencsétlen.~Eszter akkor megölelte az anyját:~-
61 III | öregasszonyokhoz járt, akikhez Eszter nem szokta elkísérni, mert
62 III | még szénatéri templomba.~Eszter hát egymaga indult a kis
63 III | melegítette a nedves utcát. Eszter az Egyetem-utcán egy esztergályos
64 III | arccal mindig őfelé fordulva.~Eszter egyre sápadtabban folytatta
65 III | a tenyerébe. Ugyanakkor Eszter haladt el mellette, annélkül,
66 III | csúszott volna végig a hátán.~Eszter beült egy csoport asszony
67 III | az imádságos könyvébe.~~Eszter a következő napon csak azért
68 III | Miket beszélsz, hiszen Eszter rég itthon van.~Lidi néni
69 IV | IV.~Eszter délutánonként olvasott.
70 IV | Az Isten szerelmére! Eszter!~- Ha megöl is édesanyám,
71 IV | tehetek róla, - makacskodott Eszter. - Nekem látnom kell őt,
72 IV | pillantás lehetett.~De azért Eszter mégis eljárt: hétközben
73 IV | bizalmasan beszélgethettek. Eszter a vállával Ábelnak támaszkodott:
74 IV | magukban voltak, azt mondja Eszter Ábelnak:~- Holnap ünnep
75 IV | egymással beszélgetett.~Eszter rózsaszinü ruhába volt öltözködve,
76 IV | rá látta hogyan kel fel Eszter ijedten, hogyan kapkod a
77 IV | ernyője le volt eresztve.~Eszter intett neki, hogy üljön
78 IV | tettem.~- De ők visszavárnak.~Eszter elővonta az óráját.~- Most
79 IV | hozzájuk.~Leültek a fatörzsre. Eszter a virágait rendezte össze.~
80 IV | mégis csodálta, szerette.~Eszter fölpillantott:~- Mire gondolsz?~-
81 IV | látlak, borult az időm.~Eszter álmodozó szemmel nézett
82 IV | Mért? Haragszol tán érte?~Eszter tükröcskét vett elő és összeigazította
83 IV | Mikor leértek a hegyről, Eszter a temető keresztjéhez ment
84 IV | A kocsi léptetve haladt. Eszter megfogta Ábel kezét és édes-búsan
85 IV | reá. ~Hallgattak. Aztán Eszter szólalt meg ismét:~- Nem
86 IV | mert új házasok vagytok.~Eszter lesütött szemmel hallgatott.~
87 IV | Haragszol? - kérdezte kérlelően Eszter.~- Nem, - felelte szeliden
88 IV | reménység.~Ábel megfogta Eszter kezét és az ajkához emelte.~-
89 IV | tovább-haladt.~- Nem haragszom Eszter, ne érts balul. De én magam
90 IV | a sebét érzem a helyén.~Eszter szeme könnybe lábadt.~-
91 IV | az anyját?~- Félreértesz! Eszter félreértesz! Nem vádollak
92 IV | Álljon meg.~- Isten veled Eszter! Isten veled... álmom!~Az
93 V | V.~Még a télen történt:~Eszter egy délelőtt a férje könyveit
94 V | nyúzott emberek, vagy sebesek. Eszter irtózott tőlük.~A könyvekből
95 V | azt mondotta volna: apám!”~Eszter megkövülten nézett a levélre.
96 V | ilyen visszagondolásra, Eszter csak kábultan tünődött.~
97 V | vagy Lachapeau, ilyenféle.~Eszter hallgatva varrt tovább.~~
98 V | Bizonyára arra gondolt, hogy Eszter nem birja egy hétig. Állt
99 V | helyén, az utolsó pad mögött.~Eszter megérintette a kezét, s
100 V | szótlanul ültek a padban, aztán Eszter kinyitotta az imádságos
101 V | Károly-kaszárnya árnyékában Eszter megállt és ránézett Ábelra:~-
102 V | közössége sincs a testtel.~Eszter elképedve nézett Ábelra:~-
103 V | hitványak! - fakadt ki Eszter, - hát tebenned is csalódtam!~
104 V | a könnyeit letörülte.~- Eszter!~- Nem ismerem önt uram, -
105 V | ismerem önt uram, - felelte Eszter méltósággal.~És elment mellette,
106 V | Elvesztettem a pénzemet! - felelte Eszter, - húsz forint volt az erszényemben.~
107 V | duplázta este. De azért Eszter szomorú maradt.~Az orvos
108 V | történeteket mondott el, hogy Eszter a veszteségét csekélységnek
109 V | férfiak hitványak! - felelte Eszter elgondolkodva.~Semmi kapcsolata
110 V | gondolkodásában nincsen logika.~Eszter aztán lecsillapodott, s
111 V | utaznia: meghalt az anyja.~Eszter leeresztette a fátyolát.
112 V | vigasztaljon szomoruságodban.~Eszter.~Arra nem is gondolt, hogy
113 V | szabadulhatott az asztalhoz.~Eszter harmadnapra lefutott délben
114 V | iró-asztala előtt és írt.~Eszter belépett, s körülnézett,
115 V | a szeme könnybe lábadt.~Eszter vigasztalta:~- Édesanyádnak,
116 V | Eszternek a kezét:~- Köszönöm Eszter, hogy eljöttél. Úgy érzem
117 VI | hogy csevegő természetű. És Eszter el is mondta, hogy ezzel
118 VI | Nem talált reá választ. Eszter kedves volt neki. Szerette
119 VI | gazda? - kérdezte egyszer Eszter.~- Egyre több terhet rak
120 VI | nálatok történt‑e valami?~Eszter erre a kérdésre mindig fölhúzta
121 VI | a karomból kicsapolnom.~Eszter nevetett:~- Hát mikor én
122 VI | is arra gondoltál?~- Arra Eszter, bizonyisten arra. És ha
123 VI | tudom mi történt volna velem Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert
124 VI | nyugodtabban gondolkodtam.~Eszter rátette a kezét Ábel kezére,
125 VI | biztatgatták egymást.~A férjével Eszter megvolt jó egyetértésben,
126 VI | elburkolt maradt előtte. Eszter sose olvashatta le az arcáról,
127 VI | házasság pokoli szerződés.~De Eszter az anyjával se volt egységben.
128 VI | gondolatot. Ha hallgatott is, Eszter tudta mit gondol. A férje
129 VI | tettem jól! - pattant fel Eszter. - Ostoba voltam! Gyenge
130 VI | így beszélsz! - toppantott Eszter, - a te gyávaságod az oka!~-
131 VI | volna ellentállni!~- De Eszter!~- Mit nekem szegénység?
132 VI | boldogságomat ne ellenezze.~- De Eszter!~- De te gyáva vagy! gyáva!
133 VI | volt az utcán.~~Mikorra Eszter hazaért, maga is lehült.
134 VI | képedezéssel hebegi:~- De Eszter! Eszter!~És akkor a kis
135 VI | képedezéssel hebegi:~- De Eszter! Eszter!~És akkor a kis madáreszü
136 VI | pillogott megilletődve Eszter.~- A mi családunkban sohase
137 VI | kívánod, a cseléd is maradhat.~Eszter megcsókolta a kezét:~- Nem,
138 VII | VII.~Eszter alig várta a következő vasárnapot.~
139 VII | lesznek, a homály nagyobb.~S Eszter szinte remegve nyit be.
140 VII | betegforma iparosféle térdel. Eszter is letérdel és keresztet
141 VII | ajtó világossága bevillan, Eszter mindannyiszor hátrapillant.
142 VII | Hideg leli vagy mi...~Eszter nem mert többet kérdezni.
143 VII | Zöldudvar, I. emelet, 5. ajtó.~Eszter szinte repült oda.~Az emeleten
144 VII | Hallottam hogy beteg, - rebegte Eszter, - remélem nem nagyon?~S
145 VII | Gyermekhang kiáltotta a szabadot.~Eszter világos utcai szobába lépett.
146 VII | ágyban. A feje be volt kötve. Eszter felé nézett, de a szeme
147 VII | ismersz meg Ábel! Ábel!~- Édes Eszter, - rebegte Ábel szenvedő
148 VII | Istenem, - sohajtott Eszter, - milyen elhagyatott!~S
149 VII | maga kedves? - kérdezte Eszter a leányt.~A leányka mintha
150 VII | feküdni? - kérdezte Esztert.~Eszter helyett a fehérhajú felelt:~-
151 VII | baj? - kérdezte félénken Eszter.~- Tüdőgyulladás, - felelte
152 VII | Kegyed a felesége talán?~Eszter összerezzent.~- Nem, de
153 VII | asszony széket tett eléje.~Eszter bólintással köszönte meg.~
154 VII | orvos órájának a kecegése.~Eszter aggodalmasan nézett a betegre.~
155 VII | Tüdőgyulladás szeptemberben, - szólt Eszter, - hiszen ilyenkor nem lehet
156 VII | azért... bocsánat, - dadogta Eszter.~- Ezt az orvosságot hozassák
157 VII | Gyászos csend maradt utánok. Eszter a betegre bámult. A leányka
158 VII | ijedt macska Eszterre.~Aztán Eszter őhozzá fordult:~- Hogy is
159 VII | lakik?~- Itt a szomszédban.~Eszter fölkelt és kiment a fehérhajú
160 VII | magára.~~Azokban a napokban Eszter maga is gyöngélkedett. Sápadt
161 VII | Minden csekélységre orvosság?~Eszter kedvetlenül ült vissza.
162 VII | a nők nem nyugodtak meg. Eszter magaviseletében mindennap
163 VII | Megtörtént!~- Mi történt meg?~- Eszter csalja az urát!~- Eszter? -
164 VII | Eszter csalja az urát!~- Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. -
165 VII | szemmel nézett a feleségére.~Eszter felkelt. Amúgy is halavány
166 VII | De az Isten szerelmére Eszter, hát nem gondolsz arra,
167 VII | arra, hogy asszony vagy?~Eszter fájdalmasan sohajtott:~-
168 VII | hallgasson mint a ponty.~Eszter aztán várta, hogy következik
169 VII | birod elhagyni, elfelejteni?~Eszter ingerülten rándult meg.~-
170 VII | maradtak, ennyit kérdezett:~- Eszter küldi?~- Ő, - susogta ijedt
171 VII | Eszterre.~- Angyali látogatás.~Eszter melléje ült és átölelte:~-
172 VII | egy marok aranyat tartott Eszter elé. Belenyúlt a másik zsebébe
173 VII | vetted?~- Gazdag vagyok Eszter! Gazdag! A mennyország kulcsát
174 VII | voltak a két üvegcsőben.~Eszter leöntötte az aranyakat az
175 VII | mondotta Ábel - hát most már Eszter az enyém vagy. Az enyém.
176 VII | aztán végre-valahára...~Eszter búsan nézett reá. Sohajtott.~-
177 VIII | búcsuzott. Ment azon betegen. Eszter az anyjától tudta meg, hogy
178 VIII | a levelek.~Március végén Eszter arról értesítette Ábelt,
179 VIII | olvasható volt ez a szó: Eszter.~- Ki az? - kérdezték Erdőssyék.~
180 IX | szalag nélkül. Oh szegény Eszter! Szegény Eszter! De miért
181 IX | szegény Eszter! Szegény Eszter! De miért is voltam akkor
182 IX | kétszer is a lajstromot. Eszter nem volt közte.~- Talán
183 IX | maga itthon van?~- Hogy van Eszter?~- Köszönöm jól, a leánykájával
184 IX | ezzel és mégis fájt neki. Eszter, a régi édes kis Eszter
185 IX | Eszter, a régi édes kis Eszter nincs többé: csak Eördöghné, -
186 X | felelt. Mit is feleljen? Ha Eszter a feleletet várja, úgyse
187 X | amikor a nap először süt Eszter halvány arcára. Szerette
188 X | nézése olyannyira hasonlított Eszter szeméhez, hogy Ábelt szinte
189 X | szinte átnyilalta. Pedig nem Eszter volt. Magasabb termetü,
190 X | Akármivel foglalkozott, mindig Eszter képe lebegett előtte. Látta
191 X | mehetne annyi idő után ismét Eszter elé?~Mégis szeretett volna
192 X | fiatalkori bolondság elmúlt. Eszter is más lett, én is megváltoztam.
193 X | idő?~Azt gondolta, hogy Eszter elmúlt álma neki, mégis
194 X | nézett az ablakra, amelyben Eszter arca bizonyára gyakorta
195 X | onnan nézte tovább. Mikor Eszter megmozdult, mikor az imádságos
196 X | állhatna úgy félre, hogy lássa Eszter arcát, de úgy hogy Eszter
197 X | Eszter arcát, de úgy hogy Eszter ne lássa őt.~Milyen ostoba
198 X | közelről lássa, közelről.~Ha Eszter véletlenül rátekint, nem
199 X | később érkeznek ki, mint Eszter.~És Ábel arca izgalomtól
200 X | kallós malom.~Ime előtünik Eszter is. A régi édes finom arc,
201 X | Ábel a karját erősen az Eszter karjába fűzi, s elvonja
202 XI | családi tekintetnek vége!~Eszter mámorosan nézett reá.~-
203 XI | maradni? Azt mondod magadban: Eszter nem szeret úgy, mint azelőtt!
204 XI | azt fogják mondani, hogy Eszter elájult a tolongásban, és
205 XII | lelkét, testét a férjéhez. Eszter leánykorában bimbózó bokor
206 XII | mosolygott a fejét rázva Eszter, - nem készültem reá. Jóformán
207 XII | szeptemberi délután azt mondja Eszter Ábelnak:~- Ősz szál van
208 XII | megmondjam milyen legyen?~Eszter elmosolyodott. Látta Ábelnak
209 XII | Hagyjuk abba ezt a kérdést Eszter. Az én életem már olyan,
210 XII | Ábel a fejét csóválta:~- Óh Eszter!~- Rosszat mondtam, bocsáss
211 XII | lenni, mint a férjed,~Akkor Eszter szeme megnedvesedett. A
212 XII | ceruza-vonások. Megismerte Eszter irását:~„Ma ne csatlakozz
213 XII | Nini a férjem! - mondotta Eszter.~A doktor sietve kacsázott
214 XII | Elveszem, mert te akarod Eszter. És hát nekem csakugyan
215 XII | hogy leszünk mink akkor?...~Eszter vállat vont:~- Hogy? Hát
216 XIII | első hó.~Vajjon kijön-e Eszter? Ki kell jönnie: azt mondta,
217 XIII | felé megjelent a kocsi. Eszter örömtől megrebbenve intett
218 XIII | boldog vagy, - sohajtott Eszter.~- Neked köszönhetem édes!
219 XIII | Csakúgy sugárzik, annyira.~Eszter bágyadtan mosolygott. A
220 XIII | nekem feleségem legyen!~Eszter a szemére nyomta a zsebkendőjét.~
221 XIII | a szemembe, - fuldokolt Eszter.~És heves sirásra fakadt.~-
222 XIII | Magam is nevettem magamat.~Eszter erre magához tért. Megtörülte
223 XIII | nálunk fogunk találkozni.~Eszter szeme megvidámult:~- Ti
224 XIII | gyöngéden kezet csókolt.~Eszter görcsösen szorította a kezét:
225 XIII | első, a legelső uzsonna.~Eszter elmosolyodott:~- Hát csak
226 XIII | Eszternek mind a két kezét.~Eszter gondolkodó arccal sülyedt
227 XIV | doktor nem volt otthon. Eszter maga fogadta őket. Virágos
228 XIV | kékruhás bábuval foglalkozott.~Eszter hozzáfordult:~- Lidi néni,
229 XIV | de Ábel nem gyujtott rá. Eszter rá-rápillantott.~A pillantás
230 XIV | kérdő volt. Aztán látszott Eszter arcán, hogy megérti, mért
231 XIV | néni kávét szolgált be. Eszter a főhelyre Bertát ültette.
232 XIV | kérek nagyságos asszonyom.~Eszter bántódva és kérlelőn nézett
233 XIV | ekközben vidáman beszélgettek. Eszter maga felé legyintett, és
234 XIV | pillantott.~Fölkelt. Búcsúztak. Eszter megcsókolta az asszonyt:
235 XIV | Berta fiatalabb volt, de Eszter leányosabb. Berta haja tömöttebb,
236 XIV | orra szabályos görög orr. Eszter ideges macska-testalkat,
237 XIV | szép fehér fogait láttassa. Eszter csak mosolyogni szokott,
238 XIV | mögött.~Berta bársony volt, Eszter selyem. Berta a földön járt,
239 XIV | selyem. Berta a földön járt, Eszter a felhőkben. Bertát lehetett
240 XIV | Ne, ne, - szólalt fel Eszter, - olyan kedves a homály
241 XIV | de nem közönséges ember.~Eszter nevetett:~- Engem ugyan
242 XIV | női. A szive meg angyali.~Eszter hozzáérintette az ajkát
243 XIV | sziklán állva néztük a napot.~Eszter lehunyta a szemét.~- Mire
244 XIV | boldog időre, - sóhajtott Eszter.~Harmadnapra ismét elment
245 XIV | házassággal, - mosolygott Eszter.~Berta odatartotta a kisleányt
246 XIV | Ne mondj nekem ilyet Eszter. Látom az arcodról. A férjeddel
247 XIV | iránt figyelmeskedett volna.~Eszter ugyanugy fogadta.~Az igaz,
248 XIV | ropogott a kocsi kerekei alatt.~Eszter hallgatott.~Ábel arra gondolt,
249 XIV | néni. De már nem avatkozott Eszter családjának az ügyeibe.~
250 XIV | mit mondjon. Látta, hogy Eszter rosszkedvü. Azt is érezte,
251 XIV | igazságtalan, azt is, hogy nem.~Eszter elővonta a zsebkendőjét,
252 XIV | kell szenvednem! - szipogta Eszter, - mennyit kell szenvednem!~-
253 XIV | szörnyetegnek, amelyik fölébredt.~Eszter mintha megszúrták volna,
254 XIV | azontúl minden megszünt.~Eszter gondolkodón nézett maga
255 XIV | házas.~- Igaz, - bólintott Eszter megengesztelődve.~Aztán
256 XIV | Ábel kiszállt a kocsiból, Eszter visszaszólította:~- A gallérodat
257 XIV | a kocsi megjelenését:~- Eszter! Eszter! - lobogott az örömtől, -
258 XIV | megjelenését:~- Eszter! Eszter! - lobogott az örömtől, -
259 XIV | örömtől, - tudod-e mi ujság?~Eszter azonban nem örült annyira:
260 XIV | találkozhatunk ezentúl.~Eszter kibámult az ablakon.~- Hát
261 XIV | lehet, hogy sohse lássalak.~Eszter szomorúan mosolygott:~-
262 XIV | tegnapi jelenet megujuljon.~Eszter a kezét nyújtotta, s nem
263 XV | fájt neki az a hiány. Hát Eszter nélkül is élet az élet?~
264 XV | Ábelra.~- Holnap elmegyek Eszter.~- Nem, nem engedem. A kocsim
265 XV | megcsókolta az arcát.~- Szegény Eszter!~Eszter szomorúan mosolygott:~-
266 XV | arcát.~- Szegény Eszter!~Eszter szomorúan mosolygott:~-
267 XV | most te mondod: Szegény Eszter.~És kezet nyujtott. Kifelé
268 XV | találkoztak többé, csak így. Eszter minden második héten ellátogatott
269 XV | vagytok otthon?~Ábel elmondta. Eszter bólogatott. Már nem nézett
270 XV | Oh nem, - rettent meg Eszter, - ha valami fáj, nem az
271 XV | tudod, úgy mint máskor.~Eszter arca erre mégbúsabbá vált.
272 XV | volt. Mingyárt érezte, hogy Eszter épp úgy nem örül az ő örömének,
273 XV | a nagy világmindenség.~- Eszter özvegy!~A levegő megtelt
274 XV | mondani: Nem szeretted.~Eszter megértette a hangjából,
275 XV | te ennek oka nem vagy.~Eszter sóhajtott:~- Nem tudtam
276 XV | Fiam született! Az éjjel!~Eszter elnyitotta a szemét, aztán
277 XV | veled lesz ezen az éjszakán.~Eszter mégegyszer a keblére dőlt.~-
278 XV | amilyen mindig voltál.~Eszter megszorította a kezét. A
279 XV | Ábel mindvégig ott volt Eszter mellett. A koporsónál is
280 XV | Eszterrel legyen, és ezt Eszter is rendjénvalónak érezte.~
281 XV | hetek multak el anélkül.~Eszter idegessége érzékenysége
282 XV | az angolos képű orvos is. Eszter még java virágában volt,
283 XV | vidámkodni bajos benne. S Eszter igazán szomorú volt.~Ábel
284 XV | mindennap megcsókol ~Ábel.~Eszter háromszor is elolvasta ezt
285 XV | zsámolyra, és úgy olvasott. Eszter mosolyogva hallgatta. Aztán
286 XV | közéjök. Ábel maga elé nézett. Eszter meg őrá. És olyankor Eszter
287 XV | Eszter meg őrá. És olyankor Eszter mégbúsabbá vált.~Mikor aztán
288 XV | Ábel az órára tekintett, Eszter mindig megkérdezte:~- Mikor
289 XV | korán leszállott téli estén Eszter fehérbe öltözött. A mély-gyász
290 XV | bábujával:~- Cic, mondd: cic...~Eszter várta, hogy a fehér ruhára
291 XV | már te vagy az én papám?~Eszter kezén remegés futott át.
292 XV | nézett Eszterre:~- Kihez?~Eszter megrázkódott, fölpattant
293 XV | megnyomta a kilincset.~- Eszter, - könyörgött, - Eszterkém!~
294 XVI | hányszor pattant már így Eszter a szeme közé! Eszternek
295 XVI | megnyílott már az ajtó, s Eszter kinézett rajta könnyes szemmel.
296 XVI | Abban hogy megnősült?~Hát Eszter nem ment-e férjhez?~Abban
297 XVI | hagyja el a családját?~Hát Eszter elhagyta-e?~Eszter nem volt
298 XVI | Hát Eszter elhagyta-e?~Eszter nem volt akkor poltron?~
299 XVI | ennyit szól:~- Szereted?~Eszter fagyos-nyugodtan nézi vissza,
300 XVI | poltron!~A pisztoly durran. Eszter fölemeli a jobbját, mintha
301 XVI | templomban esküvő volt. Eszter férjhez ment. Egy zágrábi
302 XVII | Az öregúr megrezzent:~- Eszter!~S az ujság kiesett a kezéből.~
303 XVII | sorra a gyerekeim. Így állok Eszter.~S fölemelte a mutató ujját.
304 XVII | ujját. A szeme elnedvesült.~Eszter sajnálkozón csóválta a fejét.~-
305 XVII | odabe senki.~Ábel belépett. Eszter egy percre kivül maradt, -
306 XVII | nagy olajfestésü arckép: Eszter fekete selyemruhában és
307 XVII | tüskés haju komor ember. Eszter mellett a második férj,
308 XVII | zott mind a két szobában.~Eszter mosolyogva tipegett be,
309 XVII | amelyeken az utolsó estén ültek. Eszter a szemét törölgette: elő-előcsillant
310 XVII | férjhez mentem, - kezdte Eszter. - Igen megharagudtam akkor
311 XVII | volt, később azonban...~Eszter beszéde itt megtört. A szeme
312 XVII | Dobd le onnan a falról!~Eszter vállat vont.~- A házasság
313 XVII | a képe.~Ábel hümmentett.~Eszter megértette:~- Jó családból
314 XVII | Ábel elhőkölt:~- Mért?~Eszter sokáig tartotta a zsebkendőt
315 XVII | vele.~- Persze, - fakadt ki Eszter. Teveled csöndes élete lehetett.
316 XVII | perpatvart. De igazán mondom Eszter, nem volt rossz asszony.
317 XVII | borsó nem úszkált benne.~Eszter mosolygott. Megizlelte a
318 XVII | után rántott csirkét ettek. Eszter a két combot, mellet Ábel
319 XVII | elővonta a szivartárcáját.~Eszter azonban lefogta a kezét:~-
320 XVII | fővárosba visszatértél?~Eszter lesütötte a szemét:~- Azt
321 XVII | rátette a kezét a kezére.~Eszter megfogta a kezét és szomorú
322 XVII | betegségükről beszélgettek. Eszter a reumájáról panaszkodott.
323 XVII | fájásáról panaszkodott. Arra Eszter tudott jó orvosságot: jól
324 XVII | Bizonyosan. No ez kedves gondolat Eszter. Visszaérezzük magunkat
325 XVII | nap fölkeltét. Ámbátor...~Eszter szomorún mosolygott:~- A
|