Part

 1 I  |        és intett a leánynak.~A leányka kifelé haladtában hidegen
 2 II |        lélek, de ráncosképü. A leányka akaratos, ostoba, mint a
 3 VII|        egy tizenkét éves forma leányka éppen valami rubinszínü
 4 VII| mondotta fanyaran mosolyogva a leányka, - azt véli álmodik.~- És
 5 VII|    kérdezte Eszter a leányt.~A leányka mintha álomból rántották
 6 VII|           Mama kalapkészítő?~A leányka bólintott.~- Igen. De csak
 7 VII|     Eszter a betegre bámult. A leányka mint az ijedt macska Eszterre.~
 8 XII|        Ábel beült a kocsiba.~A leányka már akkor három éves múlt;
 9 XII|     reá, sőt gyülölettel. De a leányka a gyermekek ártatlan bizal­
10 XV |      felé.~Ábel megsimogatta a leányka haját:~- Én kedves, én,