Part
1 Eloszo| danol egyet.~Ez a könyv meg annak a dalnak a szövegét
2 I | a virágok tulajdonosa is meg nem jelent az ablakban.~
3 I | Könyvet olvasott. Az ifjú megemelte a kalapját, de a
4 I | napon korán reggel jelent meg a fiú. Az ablak már nyitva
5 I | Tisztelt Kisasszony!~Bocsásson meg, hogy ismeretlenül írok.
6 I | Kegyedet megláttam. Már meg van kötve rövidre, csomóba.~
7 I | megvetően néz.”~Ez a levél meg nagyon is száraznak érzett.
8 I | lakik a kisasszonynyal, meg mégegy lakó van a házban,
9 I | kiskutya ádáz mérgesen rohanta meg, s különösen a nadrágjára
10 I | úton. Remegő kézzel emelte meg a kalapját:~- Szabad jóestét
11 I | hogy kijött, - szólalt meg aztán a fiu, - ha ki nem
12 I | Az én apám börtönben halt meg, Kufsteinban, - mondotta
13 I | fiúra.~Aztán a fiú szólalt meg újból:~- Mily csodálatos
14 I | Esztike, minek? Hát nem engedi meg, hogy lássam?~A leány hallgatott.
15 I | a kert végén, - szólalt meg végre.~- Jó, az éppen jó.~-
16 I | nappal? Bizonyosan óvatos. Meg akar előbb ismerni. Vagy
17 I | susogta forró hangon, - ez meg a tegnapi, Esztike.~A leány
18 I | a leány.~Aztán ő szólalt meg:~- Nekem is olyan ismerős
19 I | nézett reá:~- És mikor érezte meg… mikor érezte meg... az
20 I | érezte meg… mikor érezte meg... az én érzésemet?~A leány
21 I | mondanivalója, de sohse mondta meg, mi. Csak nézett a fiura
22 I | olyan fontos ügyet. Mondja meg édes Eszter, mi az igazi
23 I | Dehát mégis... Nem mondhatja meg?~A leány a bodzabokor leveleit
24 I | kiáltva folytatta:~- Bocsásson meg, hogy ilyet gondoltam. De
25 I | élet útján, hogy a kezét meg ne szorítsam.~- Köszönöm, -
26 I | aztán Pesten telepedik meg.~- Dehát hogy mehet hozzá,
27 I | a mi reménységünk. Mink meg ahelyett, hogy eltemetnénk,
28 I | angyalt”, se én. Fogadjuk meg, hogy nem beszélünk róla.~-
29 I | a jó Isten vigasztaljon meg bennünket. Lássa délelőtt
30 I | nyujtott:~- Isten áldja meg, Ábel.~- Isten áldja meg,
31 I | meg, Ábel.~- Isten áldja meg, Eszter.~Elváltak. A fiu
32 I | szabad arra gondolnunk, hogy meghaljunk. Lássa, magának
33 I | hajadonfőtt. Ettek, ittak, - meg is részegedtek néhol. Egy
34 I | Lefürészelték. A törzsökét meg vagy ott felejtették, vagy
35 I | bujnak és alusznak, nappal meg a nagy hőségben lótnak-futnak.~
36 I | gondoltam. S nem volt szabad megmozdulnom. Mert ha mama
37 I | Szent Isten, - rándult meg Eszter, - ránk virrad!~-
38 I | beszélgethettünk. Ha együtt várhatnánk meg a napkeltét.~- Hát nem kell
39 I | Bánom is én.~- Hát várjuk meg. Tudod, hogy én még sose
40 II | Gyermekeket tanított, aztán meg beállt könyves kalmárnak.~
41 II | átváltozik nekik elevenné, s meg nem válnak tőle a világért
42 II | ült, vidéki plébánosféle, meg egy kékruhás elegáns német
43 II | szabad szívvel, - szólalt meg mellettök egy tüskés haju
44 II | ezer női szépség fordult meg.~- Ön csak a húst boncolta! -
45 II | húst boncolta! - szólalt meg a pap a fejét rázva. - Az
46 II | mellé egy öregasszonyt, meg egy tizenötéves leánykát.
47 II | pirossága is tetszik, pedig meg se esszük azt a pirosságot:
48 II | tudják. Minden gondjuk a ruha meg az ékszer, meg a puder,
49 II | gondjuk a ruha meg az ékszer, meg a puder, meg a tükör.~-
50 II | az ékszer, meg a puder, meg a tükör.~- Városon. De nem
51 II | szeretetére, amilyenre millió meg millió nő képes, de férfi
52 II | gyászruhás hölgy volt a vendég, meg egy fiatal barna ember.
53 II | fordult a fiatalembernek, megrendült. Arra a fiatalemberre
54 II | ott-maradtak a verandán, a doktor meg intett a leánynak.~- Sétáljunk
55 II | teremtések, mint a férfiak.~Hát meg fog halni egyedül. Nem ott
56 II | függeni a fán, hogyan hökken meg az első arrajáró. Látta
57 II | mulatóhelyen zene szólalt meg. Az úton sétálók jelentek
58 II | Az úton sétálók jelentek meg: fiatal párok, kiránduló
59 II | szeretem.~- Megmondtad?~- Meg.~- És mit felelt?~- Azt
60 II | ameddig akarod.~- Áldjon meg az Isten!~S átölelte a leányt,
61 II | virágfürtöt csókolt volna meg.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, -
62 II | gondolkodjunk. Gondolja meg, Eszterkém, hogy én szegény
63 II | szegény ördög vagyok, az meg gazdag Eördögh. Megrontsam-e
64 II | az meg gazdag Eördögh. Megrontsam-e a maga szerencséjét?~-
65 II | kövérasszony leszidja, a leány meg elbúcsuzik!~Bement a legközelebbi
66 II | is tudott volna róla, ha meg nem mondja. De amaz arra
67 II | Végre is abban nyugodtak meg, hogy a kérdéses summát:
68 II | amikor megesküsznek.~Itélje meg most már maga az ügyünket
69 II | valakit, azzal bizonyitja meg, hogy szereti, ha teljesíti
70 III | magad vagy. Nem állhattam meg, hogy be ne jőjjek.~- Köszönöm
71 III | magához vette az anyját meg a nénjét. Az én anyám is
72 III | Csodálkozva nézel reám. Bocsáss meg, hogy nem írtam. De olyan
73 III | gyomromból gyűlölöm. Bocsáss meg: talán igaztalan vagyok
74 III | búsan. Mintha azt mondaná: Megcsókolnálak! De már nem
75 III | Ha ült ott valaki, Ábel megfogta Eszternek a kezét,
76 III | gondolta: Minek mondaná meg a lakását, hiszen én ugyse
77 III | érdekes betegségek fordultak meg a műtermében, mind elmondta.
78 III | orvos kacagott rajta.~- Meg kell szokni! - mondta, -
79 III | másikban az öreg Eördöghné meg a huga. A legnagyobbik szoba
80 III | kezdetben is a főzőkanál meg a kulcsok karikája. Azt
81 III | reggelenkint a cseléddel meg Lidi nénivel (az öreg kisasszonynyal)
82 III | tejfelt csak ők ismerték meg, hogy igaz-e. S ha egy tojásra
83 III | Nohát most már nem halsz meg.~Az asszony Ábelra gondolt.
84 III | szemek néma villámai jelentek meg eltitkolhatatlanul.~Másnap
85 III | beszéltem vele. Senki ezt nekem meg nem tilthatja.~És akkor
86 III | nézni ment be. Nem látta meg a két nő arcát.~Kardosné
87 III | megölelte az anyját:~- Nyugodjon meg anyám, mindig tudom, hogy
88 III | pletykákat. A két vidéki hölgy meg kálvinista volt: azok meg
89 III | meg kálvinista volt: azok meg a Kálvintéri-templomba jártak, -
90 III | oldaltükörben Lidi nénit pillantja meg.~Az öreg kisasszony az utca
91 III | Egyúttal kért egy papiroskát meg tollat. Azt mondta, hogy
92 III | férjének, - jer, nézzük meg a tüzet. Sohse láttam még
93 III | hítta Károlyt, hogy nézzék meg a tüzet. Ha fáradt volt
94 IV | néha, hogy ezt vagy azt megrendelje. Hol Lipcséből
95 IV | Megesküdtem. Nem szegem meg az eskümet.~És olvasgatott,
96 IV | Eszterkém!~- Nyugodj meg, - mosolygott az asszony, -
97 IV | Aztán az ajakát csókolta meg hosszasan.~Az asszony akkor,
98 IV | asszony vagyok, nem csókoltál meg, csak ma.~- És vétkeztem
99 IV | Hallgattak. Aztán Eszter szólalt meg ismét:~- Nem tudom mikor
100 IV | Csak percek multán szólalt meg bágyadtan:~- Mért nem beszélsz
101 IV | Ábel folytatta:~- Bocsáss meg, de annyira ismerem a szivedet,
102 IV | irántad, hogy nem feledkeztél meg rólam. Magam mondom, hogy
103 IV | nem lehet.~- Hát próbáljuk meg, - felelte az asszony a
104 IV | megérintette a kocsist:~- Álljon meg.~- Isten veled Eszter! Isten
105 V | ezt a szótárból fejtette meg.~chéri = szeretett, - ezt
106 V | szóban, harmadikban botlott meg: egy mondatot se birt kihüvelyezni.~
107 V | csak azt, hogy ha nem áldja meg a házasságodat gyermekkel
108 V | mintha jégzajlás indult volna meg.~Nem annyira a fölfedezés
109 V | is, hogy Ábel nem jelenik meg. Hiszen megbeszélték, hogy
110 V | hamar pótolták. A doktor még meg is duplázta este. De azért
111 V | de a doktor nem ütközött meg rajta. Tudta, hogy a nők
112 V | viselkedtem.~Reggelre kelve meg szinte elrémült, hogy az
113 V | sem történt volna. Ábel meg fogja érteni, hogy nem haragszik.~
114 V | körülpillantva, - nem jött meg? Igen várom.~- Holnap jön
115 V | Igen várom.~- Holnap jön meg nagyságos asszonyom, - felelte
116 V | épp a kalapját vette föl, meg napernyőt kapott.~Ha egyedül
117 V | csak a temetés után tudta meg a szomszédoktól. Sohse költött
118 V | kenyéren, főzeléken tengődött, meg két-három tyúkja volt, azoknak
119 V | csak a halála után tudtam meg: hogyan élt.~S a szeme könnybe
120 V | van annyi fizetésem, hogy meg se éreztem volna.~És megcsókolta
121 VI | a köznép járt akkoriban, meg a környékbeli gyerekek.
122 VI | boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk. Látod az
123 VI | akkor cselekedték volna meg, mikor már győztek.~- Okos
124 VI | ideges-izgatottan jelent meg az asszony a Muzeum kertjében.~-
125 VI | éjfélig is dolgozik, reggel meg már öt órakor fölcsengeti
126 VI | férjem is délben. De én megkeményedtem:~- Mától fogva
127 VI | kálvinista boszorkányra, az meg azt mondta, hogy ha ő egy
128 VI | agyonütötte a gyermekét és aztán meg világot adna érte, ha föltámaszthatná.~
129 VI | Nem, anyám. De fizessük meg egyhavi bérét a leánynak.
130 VI | mind a két kezem. Bocsásson meg. Ne haragudjon aranyos mamukám.
131 VII | ezután? Csak mégegyszer meg tudja békíteni, csak mégegyszer
132 VII | letérdel eléje s úgy kérleli meg.~Végre elkövetkezett a vasárnap.~
133 VII | Talán éppen azért betegedett meg... óh szegény Ábel! Bizonyára
134 VII | haragudni soha.~De hogyan tudja meg most már Ábelnak a lakását?~
135 VII | kérdezze?~Hordárt bizzon meg a kereséssel?~De hátha a
136 VII | felbontott ágyat pillantott meg. Az ágy előtt egy tizenkét
137 VII | az asszony. - Nem ösmersz meg?~Ábel behunyta a szemét.
138 VII | kötött reá.~- Nem ismersz meg Ábel! Ábel!~- Édes Eszter, -
139 VII | viaszosvászon-divány minden lukszusa, meg egy zöldburkolatu mállott
140 VII | Eszter bólintással köszönte meg.~Az orvos tovább írt. Nem
141 VII | Ezt az orvosságot hozassák meg és mikor láza jelentkezik,
142 VII | sárga. Hirtelenbajok lepték meg. Csak fölkelt és kifutott.
143 VII | vasaltak, a szenet kivánta meg, hogy roppantson belőle.~
144 VII | De a nők nem nyugodtak meg. Eszter magaviseletében
145 VII | Megtörtént!~- Mi történt meg?~- Eszter csalja az urát!~-
146 VII | Kicsoda ez az ember? - szólalt meg végre Eördögh a betegre
147 VII | Halálán van. Bár vele halnék meg!~Kardosnénak amúgy is rémült
148 VII | beszéljen erről többet. Igérje meg, hogy Eördöghékkel se beszél
149 VII | családdal? Hogyan tudta meg? Hogyan került a Lachapelle
150 VII | Menjen el hozzá. Nézze meg, hogy van? Én nem birom
151 VII | hogy van? Én nem birom meg, hogy mégegyszer kard kard
152 VII | Eszter ingerülten rándult meg.~- Rögtön magam megyek,
153 VII | Az orvos azt mondta, hogy meg fog gyógyulni.~Attólfogva
154 VII | bizonynyal jőjj el.~- Nem mondta meg.~- Nem? Csodálom. Ámbár
155 VIII | Eszter az anyjától tudta meg, hogy elutazott s hogy azt
156 VIII | Édes jó Eszterem!~Bocsáss meg, hogy búcsuzatlanul távoztam.
157 VIII | Nem tudom, hogyan szokom meg, hogy téged vasárnaponkint
158 VIII | vasárnaponkint se lássalak. De meg kell szoknunk, mint azt
159 VIII | meghalunk.~Írsz nekem? Áldjon meg az Isten, ha írsz! De gondold
160 VIII | Isten, ha írsz! De gondold meg, hogy a te életed a mostani
161 VIII | bontsak: s neked szüljem meg Eördögh gyermekét. Várjunk.
162 VIII | csak a szívem nem.~Írd meg, hogy vagy? Ne élj magánykodó
163 VIII | laknak.~Ugy ismerkedtem meg velök, hogy a család feje
164 VIII | emberekre találtál. Írd meg, hogy milyen az a leány?
165 VIII | hideg-e a szobád? Vigyázz: meg ne hülj! A hideg mindenkinek
166 VIII | csodálatos válaszok jelentek meg a papiroson.~Ábel eleinte
167 IX | volna a köszvényét: most meg az fekszik. Egyebet nem
168 IX | megtudakolta, hogy kik haltak meg az utóbbi tíz napban? Aggódó
169 IX | lába remegett.~- De hátha meg se halt? Csak én gondolom?~
170 IX | mondotta Töröknének, - kérdezze meg kérem apróra, hogy a leánya
171 IX | eltemették vagy nem halt meg.~S nyugtalanul járkált föl
172 IX | Akkor is csak az anyja halt meg.~- Hát a felesége nem?~-
173 IX | öt ablak.~Tehát nem halt meg. Él. Ha a fal üvegből volna,
174 IX | cselédet, aki kijött.~- Állj meg egy szóra Marcsa.~- Én nem
175 IX | szólt rá Ábel, - állj csak meg.~- Engem?~- Téged ám. Ösmered
176 IX | akkor fölugrott és bement. Ő meg elaludt.~Hát azok a hangok
177 X | házasságot gyermekkel erősíti meg a Sors!~Valóban azt kell
178 X | Olyanféle érzés szállotta meg, mint aki virágzó orgonabokor
179 X | letelt a szobabér, újra meg újra megküldötte.~Ekközben
180 X | S a szeme tünődve állt meg egy magas barna leányon,
181 X | neki a kezét.~- Nem ismer meg?~- Berta? Maga volna a Bertácska,
182 X | szoba volt neki a haza, meg az a fehérhajú asszony,
183 X | az a fehérhajú asszony, meg az a gyermekleány lett volna,
184 X | hogyan nem feledkezett meg rólam!~És összebámultak.~
185 X | Vizet hozzak ugye? - szólalt meg aztán a leány. - Hozok azonnal.~
186 X | asszony volt. Guta ütötte meg. Azt mondják: szerencsés
187 X | szép, hogy nem feledkezett meg róla.~- Hogy feledkeztem
188 X | Hogy feledkeztem volna meg az én kis barátomról, -
189 X | szórakozottan, - csak az lepett meg, hogy ennyire megnőtt. Tegnap
190 X | Tegnap még gyermek volt, ma meg már tessék: férjhez menő
191 X | ott a Pesti Naplót. Odább meg gyermekek zajongtak.~Ha
192 X | Esztert, nem szólította volna meg, csak ránézett volna messziről,
193 X | véletlenül találkoznak, meg fogja szólítani:~- Nagyságos
194 X | kedves mosolygással köszönte meg. Világoskék ruhába volt
195 X | lelkiismeretünk szólalt meg a Nyéky úr ajkán. Mink a
196 X | mint akkor. Nem változott meg semmi. Az anyókák nem fogynak
197 X | divatos ruháju hölgyön állt meg, aki az úriasszonyok között
198 XI | Hogy megleptél!~- Te leptél meg!~És Ábel magához szorította,
199 XI | Elválok tőled! Indítsd meg a válópert! És elválsz.
200 XI | boldog fészkében várjuk meg az oldást.~- Amint akarod, -
201 XI | gyermekemtől hogy váljak meg?...~Elhallgattak. Ábel elővette
202 XI | Ábelhoz és átölelte:~- Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked!
203 XI | persze: a doktorné, - szólalt meg aztán az asszony elburkolt
204 XI | sem az, hogy nem kinálják meg leüléssel. A kedvetlenségüket
205 XI | keletkezzenek. Másrészről meg kellemetlen volt nekem,
206 XI | Az a templomi véletlenség meg igazán furcsa volt: hogy
207 XII | lehetett nevezni. Anyám meg, - Isten nyugtassa, - olyan
208 XII | lenni. Öt pohár bort ittam meg.~Ábel búsan bólintott:~-
209 XII | kényes húrt megpendítse. Én meg hát, - tudod.~- És sohse
210 XII | őszült.~- Mért nem házasodol meg? Meg kellene neked házasodnod
211 XII | Mért nem házasodol meg? Meg kellene neked házasodnod
212 XII | Pesten. Hogyan nem akad meg a szemed eggyen? Hozzánk
213 XII | Rosszat mondtam, bocsáss meg.~- Igaz az a mondás, hogy
214 XII | Kuszált ceruza-vonások. Megismerte Eszter irását:~„
215 XII | Aztán a doktorné szólalt meg erőltetett nevetéssel:~-
216 XII | Arra aztán Ábel zavarodott meg. De hamar kerékvágásba talált:~-
217 XII | egymás mellett, Ábel aztán megszólalt:~- Bertácska, -
218 XII | néha az angyalok szólalnak meg. Én igazán el is venném
219 XII | több is.~Ábel elámulva állt meg.~- És énhozzám, hozzám jönne?~-
220 XII | is nagy komolyság szállt meg. Bertát ismerem gyermek
221 XII | lesz testileg. Lelkileg meg az enyém maradsz.~ ~
222 XIII | doktornéval tanácskozták meg a legapróbb kérdést is.
223 XIII | belvárosi templomban történt meg. Ugyanabban a templomban,
224 XIII | csak a doktorné volt jelen, meg Bertának három leánybarátja.~
225 XIII | nyakába borult és hosszan megcsókolta. Aztán a doktorné
226 XIII | szakálad mért vetted le?~Ábel meg volt borotválkozva. Nevetett.~-
227 XIII | kellemetlenség?~- Nem.~- Bertával meg vagy elégedve?~- Meg. Igazán
228 XIII | Bertával meg vagy elégedve?~- Meg. Igazán hálára köteleztél,
229 XIII | rendben a kerekek. Bocsáss meg, hogy elérzékenyültem. De
230 XIII | hogy sohse nősültem volna meg. Te löktél be a házasság
231 XIII | kell haza. A szemed mosd meg édesem hideg vizzel, mielőtt
232 XIII | uzsonnára hazamegyek. Egye meg a holló azt az uzsonnát,
233 XIV | legényemberek, a doktornéhoz meg azelőtt se jártam.~- Az
234 XIV | dehogy.~- Ha nem látogatod meg, ő se jön többé hozzád.
235 XIV | kedvességtől. Testvérként csókolta meg Nyékynét, s bevezette őket
236 XIV | viszont az arcát csókolta meg.~Berta aztán elcsevegte
237 XIV | Egyszer vendégelhetlek meg, és akkor se fogadod el!~-
238 XIV | megismerhetem. A kislányom meg kérem úgy szereti önt, hogy
239 XIV | ideges mostanában: engedje meg, hogy visszakisérjem.~-
240 XIV | csak a komplikált betegség, meg az a ház, amelyet megveszünk
241 XIV | és ő megbecsül téged.~- Meg? Azt hiszed? Minden héten
242 XIV | förtelmes pilulákat, nekem meg azon keserün. Edd meg magad!~-
243 XIV | nekem meg azon keserün. Edd meg magad!~- Hát veszekedtek?~-
244 XIV | kissé az értelme, de a szive meg magasabb. A nőnek épp az
245 XIV | gondolkodása női. A szive meg angyali.~Eszter hozzáérintette
246 XIV | korholta, hogy nem látogatja meg. A kisleánya is vele volt.~
247 XIV | férjének, hogy csókolja meg ő is.~Ábel megcsókolta a
248 XIV | meghallotta, hogy kocsi áll meg a ház előtt, kitekintett
249 XIV | kedvetlen mosolygás jelent meg az arcán, és szólott keserü
250 XIV | amelylyel előtted becsültem meg a feleségemet, nem is annyira
251 XIV | hálátlan kigyó. Bocsáss meg a szóért, de igen illik
252 XIV | Megházasítottalak. Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~-
253 XIV | kis okosom, csak gondold meg, hogy itt ülök melletted,
254 XIV | hajtsd fel édesem, hogy meg ne hülj.~- Köszönöm.~- Eljösz
255 XIV | Reggel a fejem fájt, most meg a mellemben érzek szurásokat.~-
256 XIV | volna?~- No ideje is, egye meg a farkas azt a sok konferenciát.
257 XIV | is el kell járnom.~Ezen meg a társ csodálkozott el:~-
258 XIV | darabra tört.~De mingyárt meg is bánta, hogy heveskedett.~-
259 XIV | Ábelnak a nyakába.~- Bocsáss meg! Csak most az egyszer bocsáss
260 XIV | most az egyszer bocsáss meg! te jó! te kedves! te igaz!
261 XIV | jó lélek vagy, - szólalt meg azután, - de az mégse lehet,
262 XIV | nehogy a tegnapi jelenet megujuljon.~Eszter a kezét
263 XV | milyen áldott vagy! Én meg sem érdemlem, hogy az Isten
264 XV | érezték, hogy a házasságuk meg van szentelve. Oh, mert
265 XV | óraközben ott pillantotta meg az iskola folyosóján.~Egyedül
266 XV | pilláján könny csillant meg.~Fölkelt és letörülte.~S
267 XV | Apám.~- Oh nem, - rettent meg Eszter, - ha valami fáj,
268 XV | az fáj.~- Hát mi? Mondd meg nyiltan, tudod, úgy mint
269 XV | érezzen.~Ábel hálával csókolta meg Eszternek a kezét.~- Milyen
270 XV | mikorra hazaért, Bertával telt meg ismét a szeme és lelke.
271 XV | városba. Bölcsőt keresett, meg valami tea vételével bizták
272 XV | valami tea vételével bizták meg. Utközben egy szép sárga
273 XV | selyem-napernyőt pillantott meg egy kirakatban: megvette
274 XV | lapon gyászkeretes név fogta meg a tekintetét:~ Dr. Eördögh
275 XV | fertőzés érte, s attól halt meg.~Ábellel fölfordult a kávéház,
276 XV | csapás, mint mikor anyám halt meg. Irtózom a haláltól. Nem
277 XV | Mindennap, mindholtig. Egyszer meg azt mondta, hogy ő soha
278 XV | hogy akarattal sebezte meg magát?~- Nem. Az ilyen mérgezés
279 XV | is bizonyosan tudta. Ha ő meg akart volna halni, morfiummal
280 XV | tétetni, hogy bármiképpen hal meg... De nem fogadták el.~És
281 XV | maradok estig. Csak igérd meg nekem, hogy nem rémledezel,
282 XV | kezét. A szeme könnyel telt meg, s a könnyeken át hálásan
283 XV | angolképű iskolástárs vette meg, aki azelőtt mint afféle
284 XV | elhagyta Esztert. Nem mondta meg, hogy miért, de a tekintetéből
285 XV | vasárnap délután jelent meg Eszternél, hogy megnézze
286 XV | Kedves Eszterem. ~Bocsáss meg, hogy nem írok mindennap,
287 XV | Végre is abban nyugodott meg, hogy Ábel a gyászruhát
288 XV | maga elé nézett. Eszter meg őrá. És olyankor Eszter
289 XV | Ábelra várt, hogy ő szólal meg majd egyszer?~Vélte, hogy
290 XV | gyászruha van még köztük, meg talán kisideig még a bölcső.~
291 XV | selyemernyőt tett reá.~Hát Ábel meg is jelent. Csupa öröm volt
292 XV | hogy a fia mivel lepte meg ma reggel:~- Fölkapaszkodott
293 XV | játszogatott a porcellán macskával, meg a bábujával:~- Cic, mondd:
294 XV | volt azon a napon a fiával, meg egy különös ügygyel, amely
295 XV | valami üzletben. Az a leány meg a fiucska tartja fenn a
296 XV | szép. Ha most ő ragadná meg Ábelt itt a szeretetnek
297 XV | haját:~- Én kedves, én, meg a jó Isten.~Térdére emelte
298 XVI | hagyta el énértem az urát, én meg hagyjam el most a gyermekemet,
299 XVI | Felforr egy-két percre, aztán meg lehiggad, s bánkódik. Azóta
300 XVI | bánkódik. Azóta bizonyára megnyílott már az ajtó, s Eszter
301 XVI | apró zivatarokban, most meg - életében először, - maga
302 XVI | Meghaltunk egymásnak!~S újra meg újra fontolgatott:~- Lám
303 XVII | feketekeztyüs kéz jelenik meg a szeme előtt. A kéz gyöngéden
304 XVII | olyan kavarodással rohanták meg a szivét, hogy nem birt
305 XVII | volt, úgy bánt velem... Meg is ütött egyszer. Pofon
306 XVII | A feleségét is az ölte meg. Csendes élete volt vele.~-
307 XVII | kanálnyit. Aztán Ábel szólalt meg:~- Azt mondod: szegedi asszony,
308 XVII | a cukrásztól.~- Bocsáss meg, hogy ily gyenge ebédre
309 XVII | asszonyom, aki takarit, meg megkeféli a ruhámat.~- És
310 XVII | skatulyát, és a skatulyából meg még egy tenyérnyi selyempapírosból
311 XVII | mondotta, - hogy nem kerestél meg engem, mikor a fővárosba
|