Part

1 I   |            a szomorú­fűzfa.~Eszter megölelte a fiút, s a mellére hajtotta
2 III |        szerencsétlen.~Eszter akkor megölelte az anyját:~- Nyugodjon meg
3 VI  | békétlenség ne legyen a háznál!~És megölelte.~- Ne haragudj, ne gyülölj.~-
4 VII |             Tehetek én róla?~Aztán megölelte az anyját:~- Ne aggódjék
5 XIV |          az orrát szivogatta.~Ábel megölelte:~- Mi bajod?~- Tudod, -
6 XIV |            engedem.~És akkor Berta megölelte Ábelt. Vidáman terített
7 XV  |         igy állott, Ábel gyöngéden megölelte, megcsókolta az arcát.~-
8 XV  |           a keblére dőlt és forrón megölelte. Valamit akart mondani,
9 XVII|          Isten hozott!~S gyöngéden megölelte, arcát egy percre a mellére