Part
1 Eloszo| temetőben. A névirat rajta csak ennyi:~Ábel és Eszter.~Semmi
2 I | mindenki elmosolyodott. Csak a kövér hölgy nem. Boszusan
3 I | virág-arcszín foglalta el, amely csak gyermeken és leányon látható.~
4 I | megbámulta a házat, ahogy csak királyi palotát szoktak
5 I | El nem ment onnan, míg csak a virágok tulajdonosa is
6 I | déltájt az ablakban. Eleinte csak úgy kandikált ki, mint a
7 I | fiatalemberre. De nem sokáig. Csak éppen hogy a virágaival
8 I | összetartoznánk!~- Gondolkodjunk csak nyugodtan! - csillapítottam
9 I | bolondok házába. S Kegyed még csak azt se mondta volna:~- Szegény.~
10 I | feleségül.~Boldogok.~Ebből csak azt magyarázom ki, hogy
11 I | kerülhetem. Nincs álmom más, csak Kegyed. Nem tudok másra
12 I | Nem tudok másra gondolni, csak Kegyedre. Boldog vagyok,
13 I | amelynek útja egy.~Mondja csak a levelemre maga is:~- Ostoba!~
14 I | könyvkereskedő vagyok, - most még csak segéd. Remélem nem olyan
15 I | tudok megírni? Gondolkodjunk csak nyugodtan!~Másnap korán
16 I | változást nem látott.~Darabig csak állt ott és gondolkodott.
17 I | kapuhoz ment és benyitott.~Csak épp hogy szétpillanthatott
18 I | szétpillanthatott az udvaron; csak annyit láthatott, hogy az
19 I | felelte az asszony. - Csak elmenni sommerwohnung, nyárálni.~
20 I | s elkomolyodott. Azontúl csak lopva pillantott feléje.~
21 I | Milyen szép! Milyen bájos! Csak két szárny kellene a vállára,
22 I | pirosság. Csendesség volt, csak a mező bogárlakói zenélték
23 I | jóestét kivánnom?~A leány csak éppen rápillantott. A kezében
24 I | kezet nyujtott, lányosan, csak épp az ujjahegyét, s tovább
25 I | Könyvkereskedő vagyok, de most még csak segéd.~A leány pillogott.~-
26 I | gondolom... az ember is csak olyan vetés mint a búza...
27 I | kezét.~- Ide jöjjek?~A leány csak nézett. Halkan, édes vonakodással
28 I | de sohse mondta meg, mi. Csak nézett a fiura hallgatva,
29 I | bodzabokor leveleit tépegette.~Csak a fejével intett, hogy nem.~-
30 I | nem kételkedhetett benne. Csak nézett rá elképedten, megdermedten.~-
31 I | hogyan kel fel korán reggel csak azért, hogy nekem virágot
32 I | varróleány volna, akinek csak két gombolyag cérna a hozománya!~...
33 I | kérdezte susogva.~- Hát csak eljöttem, - felelte Ábel, -
34 I | erdő enyhében. Sétáltak, csak föl és alá sétáltak egy
35 I | és csevegtek mindenről, csak a bánatukról nem.~Mikor
36 I | felelte Ábel búsan, - csak azt nem, hogy nem gondolok
37 I | előre számíthatatlan.~- Csak jó nem, Esztike, jó nem.
38 I | könnybe lábadt.~- Nekem még csak arra sincs jogom, - rebegte, -
39 I | A fiu utána nézett, míg csak láthatta. A leány aztán
40 I | Jézus Mária...~- Fél?~- Csak a dörgéstől.~Aztán mélyen
41 I | bokrok közé. Nem nézett föl, csak amikor elmentek.~- Jaj,
42 I | vagyok mikor a holdat látom! Csak éjjel szép az élet Ábel!
43 I | fehér kasmirkendő. A haja csak úgy hirtelen egy csomóba
44 I | egymásután haladtak. Ábel csak fülelgetett, el nem tudta
45 I | ebéd után elaludt, és este csak forgolódott, sohajtozott.
46 I | legérdekesebb olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné a sorok között
47 I | sugár.~De Ábel akkor is csak Eszter arcát nézte. Amint
48 I | kis szikra égne.~Eszter csak állt és hunyorgott a nap
49 II | eltáplál engem.~A ház bizony csak egyszobás viskó volt, a
50 II | emberségére helyezkedik ha csak akkora bolttal is, mint
51 II | de az ő levele jobbára csak tanácsolás volt, hogy vigyázzon
52 II | butorokért is kapsz valamit. Csak a Mária-képet ne add el.
53 II | semmi.~És a vízre nézett.~- Csak egy mozdulat kellene, egy
54 II | azután?~Elsétált onnan, csak a társaság kacagására fordult
55 II | a leányba, hogy egyszer csak arra gondoltam, hogy elveszem.
56 II | házasság szerelem nélkül mégis csak üzlet.~- Pogányok! - fakadt
57 II | szépség! Semmi se szép, csak a szemünk tetszése vagy
58 II | szépség fordult meg.~- Ön csak a húst boncolta! - szólalt
59 II | a szépsége a főértéke.~- Csak az. Ők maguk is tudják.
60 II | víznél.~Ismét nevettek.~Csak a pap maradt komoly. Az
61 II | gúnyosan mozdítva felelte:~- Csak az élete első évére gondoljon
62 II | cselekvést ábrázolt, amilyenek csak a régi németalföldi festők
63 II | becsülöm, tisztelem, mint önök, csak más szemmel nézem. Megengedik
64 II | Utálatos volt!~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, - csillapitotta
65 II | tartózkodó volt, - mosolygása csak a vendéglátás nyájassága.~
66 II | ágyához.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan!~Az idő kiderült.
67 II | mikor besötétedett, megint csak ott lapult a kiskapu mellett.~
68 II | boldogság volt az a tájék. Csak ő egyedül volt boldogtalan.~
69 II | volna meg.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, - mondotta rezgő
70 II | kell néznem. Gondolkodjunk csak nyugodtan!~Eltökélte, hogy
71 II | világosság is gyatra volt. Csak ennyit tudott elolvasni
72 II | összeházasítják őket.~Ezt a fogadást csak megerősítette egy kétes
73 II | Bécsből kapott levelet. Csak ennyi volt:~Holnap esküszöm.
74 II | harmadnapra kapott ismét levelet. Csak ennyit: Nem felejtelek,
75 III | megölelje. De a mozdulat csak kéznyujtássá változott.~-
76 III | asszony lehunyta a szemét. Csak percek multán felelt:~-
77 III | tekintett, s fölkelt.~- Csak egy percre maradjon még
78 III | Zöldfa-utcában lakott. Ábel eleinte csak a Hatvani-utcáig kisérte,
79 III | elfogyasztok egy almát, de csak egy kicsit.~Sohasem evett
80 III | gomolyodtak egymás felé, ideiglen csak a napsütött oldalukkal.~
81 III | karikája. Azt mondta, hogy csak addig, míg a fiatal menyecske
82 III | De aztán a doktor mindig csak neki adta ki a konyhapénzt,
83 III | valami munkát a kezébe. Csak ők tudtak mindent, miből
84 III | mindent spóroltak. A levest csak ők tudták megfüszerszámozni.
85 III | megfüszerszámozni. A befőtteket csak ők tudták elrakni. A szalonnát
86 III | tudták elrakni. A szalonnát csak ők tudták abárolni. A tejfelt
87 III | tudták abárolni. A tejfelt csak ők ismerték meg, hogy igaz-e.
88 III | tekintgetett miben segithetne? De csak olyan volt köztük mint Pupák
89 III | is kezdte hinni, hogy ő csak tudatlan, pazarló városi
90 III | semmihez máshoz nem ért, csak ahhoz: hogyan lehet mentül
91 III | nem dörgött még egyik se, csak a szemek néma villámai jelentek
92 III | Eszter a következő napon csak azért is keresett okot a
93 III | hogyan oltanak.~Lidi néni csak este érkezett haza. A nyelve
94 IV | szeretett olvasni, de leginkább csak divatujságot, verses könyveket
95 IV | az ő családja se, hanem csak ami kölcsönképpen került
96 IV | orvos fizette a kontókat.~Csak Kardosné tudta, hogy mért
97 IV | beszélnie. Az érintkezésük néha csak egy meleg pillantás lehetett.~
98 IV | gyepre s arra hevertek le. Csak a doktor hiányzott.~A cseléd
99 IV | Távolabb sivalgott valahol, csak a magas sipok hangja hallatszott
100 IV | haragszom, de tekints engem csak annak, ami tavaly voltam:
101 IV | vagyok, nem csókoltál meg, csak ma.~- És vétkeztem ma?~Az
102 IV | szemmel nézett maga elé. Csak percek multán szólalt meg
103 IV | és nekem nem maradt más, csak az az érzés, hogy én vagyok
104 IV | a mellemből a szívemet: csak a sebét érzem a helyén.~
105 V | hetekig nem nyúlt a levélhez, csak tanult franciául. Mikor
106 V | hogy boldogtalan légy, csak azt, hogy ha nem áldja meg
107 V | visszagondolásra, Eszter csak kábultan tünődött.~Ujra
108 V | Eördögh-nő sose beszélt másról, csak Károlyról.~Hát azt kérdi
109 V | kisasszony idegen.~- De én téged csak a lelkemmel szerettelek.
110 V | hazasietett.~Otthon az öregek csak nézték.~- Sirtál? - mondotta
111 V | legtöbben.~Az orvos többnyire csak két óra felé szabadulhatott
112 V | spanyolviaszért. Nem öltözött át, csak épp a kalapját vette föl,
113 V | szegénységben élt az anyja. Ő csak a temetés után tudta meg
114 V | szegény öregasszony semmire. Csak kenyéren, főzeléken tengődött,
115 V | lelkemet, - sóhajtott, - hogy csak a halála után tudtam meg:
116 VI | keltsen. Ha valahova ment, csak az anyjával vagy Lidi nénivel
117 VI | a másik férfié, - az övé csak üvegen át. Mi köti hozzá?
118 VI | húst senkise tudja megmosni csak ők, a füszeres mindenkit
119 VI | füszeres mindenkit megcsal, csak őket nem, hogy egy ruhát
120 VI | agyonvert ember, akiben már csak pislog a lélek. És egyetlen
121 VI | ismeretlen ház, amelynek csak egy-két szobája van nyitva.
122 VI | lány, csendes kis teremtés, csak kissé szunyók. De hogyisne:
123 VI | összecsatáztunk. Az anyám csak kérlelt. Aztán a férjem
124 VI | Nem maradt belőle más, csak a szeme előtt Ábel képe,
125 VI | kulcs, legyen nálad minden! Csak békétlenség ne legyen a
126 VI | egyhavi bérét a leánynak. És csak gazdasszonykodjék tovább.
127 VI | aranyos mamukám. Hiszen én csak azért ingerlődtem fel, csak
128 VI | csak azért ingerlődtem fel, csak azért ostobálkodtam, mert
129 VII | hárítsa a felelősséget, csak abban a pillanatban villámlott
130 VII | szenvedőnek lássa, hogy csak távoli ködös gondolatokként
131 VII | őket, mivé válik ezután? Csak mégegyszer meg tudja békíteni,
132 VII | mégegyszer meg tudja békíteni, csak mégegyszer beszélhessen
133 VII | lelke remegett a bánattól, s csak azért nem ment el a könyves
134 VII | padba. A pad tulsó végén csak egy betegforma iparosféle
135 VII | milyen elhagyatott!~S csak akkor nézett körül a szobában.~
136 VII | kisebb szobából.~A falon csak egy kép függött, egy ijedt
137 VII | senkije. A takarító asszony csak reggel járhat fel. Megkért
138 VII | leányka bólintott.~- Igen. De csak ócska kalapból csinál ujat.
139 VII | pirosfülü. A hajacskájának csak akkora fonata volt, mint
140 VII | hallatszott más a szobában, csak az orvos órájának a kecegése.~
141 VII | Hirtelenbajok lepték meg. Csak fölkelt és kifutott. Aztán
142 VII | orvosságot a családjának. Csak nevetett, legyintgetett
143 VII | aggódott. A doktor azonban csak legyintgetett:~- Hagyjátok:
144 VII | feleséged kószál?~- Hát aztán? Csak hagyják.~- De nem úgy van.
145 VII | jár!~A doktor nem értette, csak pislogott.~- Most már bizonyos,
146 VII | azonnal! Első emelet 5. szám. Csak nyiss be!~A doktor kővé
147 VII | távollétem alatt?~- Nem. Csak most ebben a három napban.~-
148 VII | egyik-másik boltba.~- Gondolkozzék csak.~- Vigyáztunk reá mindig,
149 VII | Lachapelle fiu Pestre?~Az még csak eszébe se jutott, hogy mégegyszer
150 VII | megszagolta, s a kezében tartotta. Csak amikor magukra maradtak,
151 VII | köpönyeg, mellények.~Ábelnak csak lehullt a könyv a kezéből,
152 VIII | férjeddel. Szeresd őt amennyire csak lehet és feledj el engem,
153 VIII | De minden megváltozhatik, csak a szívem nem.~Írd meg, hogy
154 VIII | különöset kívánsz enni, csak egyél bátran, mert van abban
155 VIII | folyik. Napestig tanulok, csak délutánonkint sétálok egy
156 VIII | irod, hogy elrútultál. Én csak azt érzem, hogy ez fáj neked.
157 VIII | Eszternek az arcát. De csak olyan volt az, mint a füst,
158 VIII | Levetkezett.~Lefeküdt.~De csak könyökölt a párnán s maga
159 IX | kalapjukat valamennyit.~Ábel még csak azt kérdezte, hogy van-e
160 IX | De hátha meg se halt? Csak én gondolom?~Visszasietett
161 IX | az ablakokba.~Ha Esztert csak egy pillanatra látja, hazamegy
162 IX | Régen volt a. Akkor is csak az anyja halt meg.~- Hát
163 IX | szólt rá Ábel, - állj csak meg.~- Engem?~- Téged ám.
164 IX | Azt azt, Annát! Nézd csak én annak a falujából jöttem.
165 IX | Mikor haza indult, megint csak visszafordult a Zöldfa-utcába.~
166 IX | világosak voltak, de már csak három ablak.~Ábel szomorúan
167 IX | úgy-e nem valami nehéz?~- Csak ahogy szokott lenni ilyenkor.~-
168 IX | kis Eszter nincs többé: csak Eördöghné, - s el is fog
169 X | két hónap múlván érkezett csak egy rövid levélke.~„Lányom
170 X | szélesebb vállu volt Eszternél. Csak a szeme, a szeme!~Ábelnak
171 X | Drezdába. Dehát magyar ember csak a szemét hordozza ott, nem
172 X | lakik benne. De meneszti, csak jőjjön. Két hét multán jöhet,
173 X | a haza képe. Az ember is csak egyhelyen van otthon, másutt
174 X | szerencsés halál. Most már csak Lidi néni él. Eljön néha
175 X | keres. Telik neki újra. Csak Lidi néni kalapjai a régiek.
176 X | Töröknének az eszevilágában csak kalapok kerengtek. Végre
177 X | felelte Ábel szórakozottan, - csak az lepett meg, hogy ennyire
178 X | kiment a szobából, egyszer csak meglepődve látta, hogy a
179 X | nem szólította volna meg, csak ránézett volna messziről,
180 X | kezét:~- Ah igen, igen. Csak a neve nem jut az eszembe.
181 X | Szervita-templom. Vajjon jár-e még oda? Csak egykicsit szeretné látni,
182 X | egykicsit szeretné látni, csak a fejét hátulról, csak a
183 X | csak a fejét hátulról, csak a kezét amint fordít az
184 X | imádságos könyve levelein. Csak úgy szeretné látni, mint
185 X | gyermekkorában játszott. Csak megnézné, de már nem játszana
186 X | hogy Esztert ott találja, csak Eszternek az emléke. Hányszor
187 X | megmozdul, fölébred.~Mintha csak álom volt volna, hogy évekig
188 X | arcizma se fog megmozdulni. Csak látni akarja, látni! látni!~
189 X | lába remeg.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan! - rebesgeti.~
190 X | A régi édes finom arc, csak kissé teltebb. Templomi
191 XI | tudtak egyebet mondani, csak egymás nevét. Lihegtek,
192 XI | egymás nevét. Lihegtek, csak szaggatott szavakat rebegtek:~-
193 XI | férjednek levelet írsz, csak ennyit: Elválok tőled! Indítsd
194 XI | elutazunk! A pénzem nálam van. Csak egy percig fog állani a
195 XI | Kékszőllőben. De hallgasson csak kérem tovább. Én hát elutaztam
196 XI | volna.~- De egy pohár bort csak tölthetek? - kérdezte Berta
197 XII | barnabőrü, mint az apja, csak a szeme és az ajka olyan
198 XII | kellett tartaniok. A doktornak csak kocsija volt, lovat és kocsist
199 XII | nőbarátoddal.~- Hát... azóta csak tiszteljük egymást.~És nevetett.~-
200 XII | Lehetett vele beszélni nemcsak a zsemlyemártásról. Hogy
201 XII | szorított Ábellal. A nőket csak mosolyogva üdvözölte.~-
202 XII | mosolyogva üdvözölte.~- Hát csak mulassanak, - mondotta, -
203 XII | a társaságot.~A doktorné csak akkor sápadt el. Berta még
204 XII | el is venném magát, ha ez csak a szív kérdése volna. De
205 XII | beszélgetésképp mondotta, csak éppen, hogy ne hallgassanak.~-
206 XII | az egyetlen álmom.~Ábel csak nézte. A leány lesütötte
207 XII | omlott volna Ábelnak. De így csak álltak mint két gőzoszlop.~-
208 XII | szívnek a házassággal? Én csak arra gondoltam, hogy te
209 XII | Mindenki lopja, csalja. Csak lézeng a világban, mint
210 XII | lelkednek minden szálában. De csak most látom, hogy a te angyali
211 XII | Angyali lélek, te!...~- Csak vedd el nyugodtan. Az én
212 XIII | tanártársa szerepelt. Kívülök csak a doktorné volt jelen, meg
213 XIII | nem állt az oltár mellé, csak az első padba. Az arca kissé
214 XIII | Ábel is kezet csókolt, de csak alig pillantott reá. Zavarodott
215 XIII | zárható. A doktor most már csak délután fogad otthon beteget:
216 XIII | Kedves, jó teremtés! Mintha csak azért született volna, hogy
217 XIII | a mellére borult. Akkor csak hátrahanyatlott.~Ábel megfogta
218 XIII | hogy elérzékenyültem. De ez csak egy egyheti essőzésnek az
219 XIII | Hát azért nem durva. Csak hallgat, és az arca elsötétül,
220 XIII | egyáltalán nincsenek barátai. Ő csak magának él, jobban mondva
221 XIII | Eszter elmosolyodott:~- Hát csak eredj.~És Ábel kezét a két
222 XIV | inkább egy ujjnyicska kávét, csak épp hogy én is uzsonnázzak
223 XIV | érzett a nyájasságán, hogy csak afféle, ahogy a betegeivel
224 XIV | bizonyosra mondani. Testi szemmel csak a testet láthatjuk. A lelket
225 XIV | fogait láttassa. Eszter csak mosolyogni szokott, s olyankor
226 XIV | mosolyogni szokott, s olyankor csak egy kis fehér vonal látszott
227 XIV | ajtaját. Most már úgyis csak a parázs ég.~És lehajolt.
228 XIV | fordult ki a karjából.~Ábel csak nézett:~- Mi bajod édesem?~
229 XIV | édesem?~Berta hallgatott, csak az orrát szivogatta.~Ábel
230 XIV | világ üres, az ég is üres, csak az ő feje nem üres. Semmise
231 XIV | nem üres. Semmise szép, csak a pénz szép amit a betegek
232 XIV | fizetnek. És semmise érdekes, csak a komplikált betegség, meg
233 XIV | Hát veszekedtek?~- Nem. Csak én. Ő olyankor nevet. És
234 XIV | Hiszen abban élünk. Ezek csak felhők. Az ég se napos mindig.
235 XIV | érzéssel nézett reá, amellyel csak a boldog nők tudnak nézni.~
236 XIV | Hát mi?~- Igazán semmi, csak rosszul aludtam.~Valóban
237 XIV | most már ő is férj: mintha csak a maga felesége iránt figyelmeskedett
238 XIV | megszúrták volna, felpattant:~- Csak nem beszélted el neki...?~-
239 XIV | festenek. Azt mondtam, hogy csak lánykori imádód voltam,
240 XIV | Eszterem, te kis okosom, csak gondold meg, hogy itt ülök
241 XIV | vacsorát, de ő nem evett, csak ült, bágyadozott.~- Mi bajod? -
242 XIV | mindennap.~- Dehogy mindennap, csak havonkint egyszer.~Berta
243 XIV | nevetett:~- Könnyü ennek. Ennek csak egyszer van havonkint, de
244 XIV | nekem befütöttél!~A társ csak akkor ocsúdkodott.~Locsogott,
245 XIV | szomszéd kávéházba?~Ábel csak akkor látta, hogy a feleségének
246 XIV | heveskedett.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, - mormogta.~Föl
247 XIV | az orvos kérdéseire.~Az csak bólogatott:~- Mellszúrás…
248 XIV | nyakába.~- Bocsáss meg! Csak most az egyszer bocsáss
249 XV | felelte az asszony, - csak egy percre jöttem ide, hogy
250 XV | arra jár. Nem találsz ott. Csak néha, legalább havonkint
251 XV | nem is találkoztak többé, csak így. Eszter minden második
252 XV | negyedóráig. Keveset beszélt. Csak nézett Ábelra elgondolkodón,
253 XV | terhelné a lelkét, de ez csak futó érzés volt: mikor már
254 XV | kezét:~- A tied vagyok.~- Csak az ajkad mondja ezt Ábel.~-
255 XV | egyre ritkábban találkozott. Csak olyan volt már néki, mint
256 XV | rohanna Eszterhez. De ez csak egy nagy szívdobbanás volt.
257 XV | mindig mindenben egyesült, csak a bölcsőnél vált el.~Ábel
258 XV | hideg volt, mint életében, csak nagy fekete bajusza borzolódott
259 XV | Rendelkezz velem. Én csak most értesültem az újság
260 XV | Semmitse kérek, Ábel, csak maradj mellettem. Oly hirtelen
261 XV | és veled maradok estig. Csak igérd meg nekem, hogy nem
262 XV | Berta azokban a napokban csak esténkint látta az urát.
263 XV | józsefvárosi házacskába költözött. Csak vasárnap délután jelent
264 XV | délután megfordult nála. Néha csak negyedórára, néha továbbra
265 XV | szezon alkalmas reá. De ő csak maradt: hátha elmulik a
266 XV | biztatta Ábel is, - hiszen csak a levegőváltozás is orvosság
267 XV | gyászruha minden nőnek illik. Csak persze vidámkodni bajos
268 XV | a titkos találkozásokon. Csak a gyászruha van még köztük,
269 XV | vak, az anya köszvényes. Csak egy leánytestvér keres a
270 XV | tanácsot.~De a kisleány csak némán, ijedt szemmel bámult
271 XV | bámult reá.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan, - mormogta Ábel.~
272 XVI | XVI.~Ábel darabig csak bámulta a kilincset. Végre
273 XVI | haragudna soha.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan!~És akkor arra
274 XVI | Bántott valaki?~- Nem. Csak gondolkodom, - felelte Ábel.~
275 XVI | Ábel megáll előtte, és csak ennyit szól:~- Szereted?~
276 XVII | gumis végü bot.~A kocsiban csak éppen egy hely volt, az
277 XVII | hirtelenében mégse tudta kicsoda? Csak bámult rá. Közben rápillantott
278 XVII | imádságos könyv.~Az öregúr csak bámult. Az asszonyka nézett
279 XVII | csorba fogu, fonnyadt szemü. Csak a ruhájának finomsága, választottsága
280 XVII | Ábel legyintett:~- Én is csak magam lődörgök a világban.~
281 XVII | családos voltam valaha. Csak olyan mintha álmodtam volna.
282 XVII | gyülemlett.~- Hova mégy?~- Csak ki a Ligetbe. Wampeticshoz.
283 XVII | mélyen behunyta a szemét.~- Csak egy kis hűlés, - felelte
284 XVII | sétál azzal a nővel, aki csak emlék volt már neki.~Beléptek
285 XVII | nyitotta ki.~- Eredj be, csak eredj be Ábelkám, - mondotta
286 XVII | beretvált arcu kos.~De ő csak Esztert nézte. A kép abban
287 XVII | készülhetett, mikor elváltak. Csak éppen hogy nyájasabban néz
288 XVII | és boldogan ha hetenkint csak egyszer látlak is. Te azonban
289 XVII | A tied a legsikerültebb, csak kissé sárgább, mint voltál.~
290 XVII | ember. Gondolhatod, hogy csak muszájból adtam németnek.
291 XVII | és vakmerő. A kapitányhoz csak boszuból ment férjhez. Egy
292 XVII | itt a képe. Szép fiu volt, csak kissé hebegett. Hát azt
293 XVII | nem volt rossz asszony. Csak éppen hogy könnyen kifolyt
294 XVII | volt a neve.~- Nekem még csak kutyám sincsen.~- Hász most
295 XVII | hallotta a nevét. A két ura csak Esztert mondott, Eszterkémnek
296 XVII | Eszterkémnek nem hivta senki, csak Ábel.~Felkönyökölt az asztalra,
297 XVII | Ki visel rád gondot?~- Csak kettő. Van egy bejáró asszonyom,
298 XVII | hiszed nem kerestelek? Pedig csak látni akartalak, meglátni
299 XVII | akkor nem tartóztatlak. Csak még egy kicsit maradj. Negyedórát
300 XVII | Ábel tréfás megijedéssel. - Csak nem akarsz tán táncolni?~-
|