Part
1 Eloszo| faragtatták az alatta nyugovók. S akik eltemették őket, nem
2 Eloszo| reá a nyárelei hónapokban, s danol egyet.~Ez a könyv
3 I | elszállt a bíboros pirosság s a helyét az a virág-arcszín
4 I | utolsó szót halkan mondta, s aggodalommal pillantott
5 I | pecér a kocsihoz vonszolta, s ott ketten is emelték. Az
6 I | sz-szel mondta a szegényt, s a hangja zengő volt, mint
7 I | leszállt. A nyomukban haladt. S amikor a nők befordultak
8 I | megállt a virágai mögött s ránézett nagykomolyan a
9 I | hogy a virágaival babrált s körültekintett. Megint babrált,
10 I | cserépbe, a jázminka mellé.~S elrohant, mintha lopott
11 I | volna.~Délben tizenkét óra s harminc perckor, pontosan
12 I | leány fölvette a rózsát s megszagolta, aztán visszatűzte
13 I | pillantott a fiatalemberre s eltűnt.~Aztán ismét visszatért.
14 I | Másnap ismét megjelent s örült, hogy a virágát ott
15 I | mennyország volt akkor. S mintha az angyal benne földi
16 I | krinolinosan ülne valami tréfából, s nekem valamiképpen testvérem
17 I | szivemre öleltem volna, s azt mondtam volna:~- Te
18 I | volna a bolondok házába. S Kegyed még csak azt se mondta
19 I | Nem tudom kicsoda Kegyed? S nekem mégis nem idegen.~
20 I | kertésznél csokrot csináltatott, s amikor visszatértünk, odavitte
21 I | csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja
22 I | mégegyszer elolvasta a levelet, s elkomolyodott.~- Ez a levél
23 I | végül lecsapta a tollat, s föl-alájárt a szobában.~-
24 I | nárciszt a Városház-téren, s kiment ismét az első omnibuszszal
25 I | ádáz mérgesen rohanta meg, s különösen a nadrágjára haragudhatott
26 I | sommerwohnung, nyárálni.~S hátat fordított. Visszatért
27 I | felé eloszlottak a felhők, s meleg sugárral kedveskedett
28 I | megigazgatta a nyakkendőjét, s bekémlelődött.~Az udvaron
29 I | egynéhányszor a ház előtt s gondolkodó arccal pörgette
30 I | szegeződött reá. Elpirosodott, s elkomolyodott. Azontúl csak
31 I | szárny kellene a vállára, s fölrepülne az égbe!~Amikor
32 I | bevonta a kis rácsos kaput, s a fiu felé pillantott.~A
33 I | felé. A kapuban megállt, s nekitámaszkodott a kapufélfának.~
34 I | igazított a nyakkendőjén, s átlépett az úton. Remegő
35 I | susogta tartózkodón.~S elpirult.~A fiatalember
36 I | csak épp az ujjahegyét, s tovább simogatta a gallyacskát.~
37 I | veszett az isaszegi csatában.~S már a leány is elfogulatlanul
38 I | nyújtott mosolyogva, melegen, s nemcsak az ujjait.~A fiu
39 I | Köszönöm Esztike, köszönöm.~S megragadta a leány kezét.~-
40 I | vonakodással felelte:~- Nem.~S elvonta a kezét.~- Hát hol,
41 I | Köszönöm, Esztike, köszönöm.~S megragadta ismét a leány
42 I | aztán a ház felé pillantott s hirtelen mintha határozott
43 I | remélem egy percre kijöhetek.~S befutott, eltünt a bokrok
44 I | hallatszott végre a csendben, s egyre közelebb-közelebb.~
45 I | félrehajlította a lombokat, s megállt. Aztán nesztelenül
46 I | fénye megvilágította fejét s finoman árnyékolta a homlokát.
47 I | azonnal valami hivatalba s mégtovább tanulok. Dehiszen
48 I | Köszönöm, - felelte Ábel.~S a leány kezét a két tenyerébe
49 I | orvos megjelent előtte, s megrontotta az álmait.~Aztán
50 I | művelt társaságok szalonjai.~S keresztet vetett magára.~
51 I | Szűz képe előtt térdelt, s gondolatban imádkozott,
52 I | országútig. Ott aztán elválunk.~S andalogtak az országút felé.~
53 I | virágom, elmúl a tavaszom, s maradok gyümölcstelenül,
54 I | Eszter megölelte a fiút, s a mellére hajtotta a fejét.~
55 I | Eszter fölemelte a fejét, s lehunyt szemmel nyujtotta
56 I | Aztán a leány kibontakozott, s hallgatva mentek az útig.
57 I | egy félig nyilt virágot, s Ábelnak a kabátjába illesztette.~-
58 I | Egyszer zivatar tört rájuk, s ők egy terebélyes juharfa
59 I | Eszter behunyta a szemét, s kissé odább ült.~- Üljön
60 I | kivonta a tűt a kalapjából s a kalapot a fatörzsre tette.
61 I | Ábelnak a vállára hajolt, s úgy rakosgatta tovább csokorba
62 I | karját Ábel karjába öltötte. S hozzásimulva sétált vele
63 I | Kinyitotta az ajtócskát, s kilebbent.~- Gyerünk sétálni.~
64 I | el a hosszu szoknyában! S még rá a krinolinban. Magának
65 I | Ábel nyaka köré fonódott, s forró arca hozzásímult Ábelnak
66 I | Eszter lábát a térdére vette s gyöngéden felitatta róla
67 I | a fának támaszkodva ült s álmodozva nézett Ábelra.~-
68 I | rebegte felocsudva a leány.~S elkapta a lábát. Gyorsan
69 I | Gyorsan rávonta a harisnyáját s a cipőt. Aztán újra egymás
70 I | szoknyasuhogás.~- Te még itt vagy! - s a nyakába borult, - óh te
71 I | Minduntalan rád gondoltam. S nem volt szabad megmozdulnom.
72 I | beszélgetést kezd velem, s akkor nincs vége. Oh te
73 I | Hosszu szoknya volt rajta, s a vállán fehér kasmir-kendő.
74 I | Elindultak karbaöltekezve s beszélgettek.~Miket beszélget
75 I | között a szive dobogását s a másik szívnek a dobogását.
76 II | édesanyja Pozsonyban lakott s azt telegrafálták, hogy
77 II | asszony volt. Időnkint elájult s napokig feküdt. De mivel
78 II | átváltozik nekik elevenné, s meg nem válnak tőle a világért
79 II | Pogányok! - fakadt ki a hölgy.~S elsétált onnan.~A fiatalember
80 II | a kövér asszony alszik, s Eszter kilopódzhat? A ház
81 II | vizes fűben a völgy felé, s onnan a lombok takarója
82 II | csillapitotta magát Ábel.~S tovább figyelte őket, mint
83 II | Jóestét Ábelkám. Régen vársz?~S kezet nyujtott.~- Mióta
84 II | Áldjon meg az Isten!~S átölelte a leányt, és megcsókolta
85 II | Énvelem ne törődjél többé.~S ha Eszter netán azt mondja:~-
86 II | birói pecsét alá teszik, s a biróság a gyermekeinknek
87 II | hiszen ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat nem teljesíteném
88 III | Ábel a könyvesboltban ült, s valami kisvárosi kaszinónak
89 III | kigyuló arccal ugrott föl, s arra mozdult, hogy megölelje.
90 III | nyujtássá változott.~- Eszter!~S mind a két kezével megszorította
91 III | megszorította Eszter kezét.~S nézett rá. A nő is nézett
92 III | jőjjek.~- Köszönöm Eszter.~S egyben elbocsátotta a keztyüs
93 III | egy könyvet és nézegesd.~S hogy az asszony leült, hosszan
94 III | Mindennap gondolok reád. S van olyan nap, hogy minden
95 III | asszony az órára tekintett, s fölkelt.~- Csak egy percre
96 III | mondotta Ábel üzletiesen.~S az öregúrhoz fordult.~-
97 III | öregúr kedvetlenül nézett, s megfordult, elkocogott.~-
98 III | csókolnálak! De már nem szabad!~S elsietett.~~Vasárnaponkint
99 III | visszaigazodott a padra, s ültek egymás mellett, mint
100 III | spárgát, bort, mindenfélét s elhálálkodtak a konyhán.~
101 III | gyalog találkozik velük?~S a tányérjába bámult.~Egy
102 III | Látom, hogy okosodol.~S evés közben újra elmagyarázta,
103 III | hogy a nőknek is érdekes.~S mulatott azon, ha borzadoztak.~
104 III | az ilyesmitől irtóznia!~S másnap, hogy szoktassa,
105 III | asszonynak a szivét pakolta be, s kitette a tornácra a hidegre, -
106 III | a fiatalok hálószobája. S egy világos utcai szoba
107 III | fogadta a cselédeket is s az ő kezében volt mingyárt
108 III | neki adta ki a konyhapénzt, s a főzőkanál is az ő kezében
109 III | ismerték meg, hogy igaz-e. S ha egy tojásra ránéztek,
110 III | Egyszer zsirt sütöttek, s neki a kezére feccsent egy
111 III | lelte az édes kis kezedet?~S a kezébe vette. Gyöngéden
112 III | gyorsan letörölte a könnyét, s lehajolt mintha a szőnyeget
113 III | Dobogó szívvel indult tovább, s az üvegkirakatok tükrözésében
114 III | bement egy virágkereskedésbe s egyszál szegfüt vett. Egyúttal
115 III | végezte a prédikációját s a szokásos hitvallást olvasta
116 III | egy csoport asszony közé, s belehajolt az imádságos
117 III | Egy általházon átsurrant, s éppen akkor ért haza, amikor
118 IV | eléggé megtanult németül.) S már ő is tudta, hogy a könyvet
119 IV | Mégis megtörtént néha, s leginkább déltájt, hogy
120 IV | szőnyeget terítettek a gyepre s arra hevertek le. Csak a
121 IV | mondja neki:~- Eredj, mulass!~S a leány kezet csókolt és
122 IV | az óráját.~- Most három s egynegyed. A férjem beteget
123 IV | mért mennek oda? Tudta, s mosolyogta.~A kocsisnak
124 IV | hegyen.~Virágot szedtek s megkeresték a tisztást.~
125 V | névjegy, kontó, bécsi étlap s más effélék.~Egy aranyozott
126 V | vett egy francia nyelvtant, s nagybuzgón tanult. Egy hét
127 V | nem hihetem. Ha férfi vagy s diplomás orvos, megélsz
128 V | hát a vasárnapi litániát. S még aggódott is, hogy Ábel
129 V | Eszter megérintette a kezét, s elhaladt mellette. Negyedórát
130 V | kinyitotta az imádságos könyvet, s kivette belőle a francia
131 V | Eszter aztán lecsillapodott, s meghányta-vetette a fejecskéjében
132 V | és írt.~Eszter belépett, s körülnézett, aztán könnyezve
133 V | tudtam meg: hogyan élt.~S a szeme könnybe lábadt.~
134 VI | Rókus-kórházban hivataloskodott, s mindig mintha valamelyik
135 VI | sorsa más férfihoz van kötve s aki abból a kötelékből nem
136 VI | szava jutott az eszembe, s mintha erre valósággal eret
137 VI | találkoztak ők minden szerdán, s így biztatgatták egymást.~
138 VI | Neki mindent elmondott. S ha Ábel annyira testi ember
139 VI | szerda délután kisírt szemmel s ideges-izgatottan jelent
140 VI | rídogál szegény a konyhán, s panaszkodik nekem, hogy
141 VI | parancsolt, mint a kutyára!~S a szava zokogásba fulladt.
142 VI | amely eldörögte a villámait, s lezuhintotta a záporát.~
143 VI | történt semmi. Feledjük.~S fogta a napernyőjét.~- A
144 VII | lelke remegett a bánattól, s csak azért nem ment el a
145 VII | előtt, vagy letérdel eléje s úgy kérleli meg.~Végre elkövetkezett
146 VII | lesznek, a homály nagyobb.~S Eszter szinte remegve nyit
147 VII | hátha a férjével találkozik, s a hordár éppen akkor tér
148 VII | Eszter, - remélem nem nagyon?~S aggódó szemmel várta a választ.~-
149 VII | levette a fejéről a kendőt s frisset kötött reá.~- Nem
150 VII | Eszter, - milyen elhagyatott!~S csak akkor nézett körül
151 VII | Valami nevet mondott neki, s komolyan ismételte, hogy
152 VII | erszényéből öt forintot, s mondta, hogy holnap ismét
153 VII | napernyőjét: lódult a városba. S másnap délelőtt ez ismétlődött.~
154 VII | tízet. Az én felelősségemre.~S még mindig sápadtan, komoly-udvariasan
155 VII | mennie délelőtt, délután. S mindennap vitt egy szál
156 VII | kezébe vette, megszagolta, s a kezében tartotta. Csak
157 VII | hete, hogy nem látta Ábelt, s vasárnap délután őrizetlenül
158 VIII | tudta meg, hogy elutazott s hogy azt igérte, írni fog.
159 VIII | küldi kettős borítékban.~S következtek a levelek:~Berlin,
160 VIII | állapotban házasságot bontsak: s neked szüljem meg Eördögh
161 VIII | asztaltáncoltatás csodáival, s néhol még tudományosan is
162 VIII | ő keze volt az asztalkán s az asztal azonnal megindult.
163 VIII | társaságban a legjobb médium, s ő maga csodálkozott ezen
164 VIII | asztalkára teszi a kezét, s néz a többire: várja, hogy
165 VIII | hideg szobában vetköződnie.~S ahogy ott ült a karosszékében,
166 VIII | Odadobta, mikor hazaérkezett, s hogy elszendergett, az arca
167 VIII | csak könyökölt a párnán s maga elé bámult. Egyszer
168 IX | hajtatott a Zöld-udvarba, s lelkendezve robogott fel
169 IX | folyosón Berta futott eléje, s egyszerre a nyakába szökött.~-
170 IX | csókot nyomott az arcára, s lerázta magáról: benyitott
171 IX | akkor van, - mondta Ábel.~S elsietett.~- Ha meghalt
172 IX | eltemették vagy nem halt meg.~S nyugtalanul járkált föl
173 IX | felesége nem?~- Az még nem.~S visszaült. Fölvette a kártyát.~-
174 IX | amit magamnak nem kivánok.~S elcsattogott a papucsban.~
175 IX | asszony!~Darabideig még föl s alá járt ott, maga se tudta
176 IX | Őmaga is kivonult oda, s ott gondolkodott egy szál
177 IX | bolondságnak, hálistennek.~S bólintott, és tovább gömbölygött.~
178 IX | többé: csak Eördöghné, - s el is fog hízni, mint az
179 X | lassankint közéjük száll az idő s elfelejtik egymást.~Mégis
180 X | mennie, akit nem szeretett! S még az ilyen házasságot
181 X | gondolatait papirosra is leirnia s elküldenie?~Künn maradt
182 X | elküldenie?~Künn maradt s tanult. Minden évben elvégzett
183 X | sárgán szőke puha körszakált, s a szakál tíz évvel is véníti
184 X | kérdezte elégedetten.~S a szeme tünődve állt meg
185 X | egykedvüen.~Berta rápillantott, s mélyen ráhajlott a varrására.~
186 X | hol vagyok?~Berta elpirult s ráhajlott a munkájára.~-
187 X | gyermekkori az ismeretségük?~S hamisan rákancsalított.~-
188 X | mikor szél támad az erdőn, s a néma és a mozdulatlan
189 X | végigbandukolt az utcán s rápillantott a házra. Szinte
190 X | Aztán tovább andalgott, s valami árvaszomoruságot
191 X | ránézett volna messziről, s tovább ment volna, tán kissé
192 X | úriasszonyok között ült s fehér csipkével környezett
193 X | profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy lökkenetekkel
194 X | úgy állna ott mint régen, s mikor kijönnek, boldogan
195 X | véletlenül ott találkozzanak. S megmondja nekik, hogy: ha
196 X | Visszavonult a templom homályába, s onnan nézte tovább. Mikor
197 X | elváltoztatta az arcomat.~S a templom elé állt, közel
198 X | az Eszter karjába fűzi, s elvonja onnan egy fiakerba.~-
199 X | tüzött nárciszt leszakította, s eldobta.~ ~
200 XI | rebegte mámorosan az asszony.~S Ábelnak a mellére dőlt:~-
201 XI | kezet csókolt az asszonynak, s gondolta:~- Nem, nem, soha
202 XI | Bocsánat Török néni, - mondta, s leült, - a doktornéról valami
203 XI | mi az ismeretségem vele?~S hogy Törökné kiváncsian
204 XII | csimborasszói hazugságot kapok, s a végén ő fogja tudakolni,
205 XII | elálmosodott. Ábel az ölébe vette. S amig tovább beszélgettek,
206 XII | idő napról-napra mulik, s egyszercsak ráncos arcot
207 XII | nyájassággal viszonozták az örömét, s hogy a doktorné hozzájuk
208 XII | vagyok.~Ábel az ölébe kapta, s odatartotta Bertának:~-
209 XII | Gyertek haza majd fiakeron.~S hogy a társaságra nézett,
210 XII | kisleányát. Kétszer megcsókolta. S elhajtatott.~Egy percnyi
211 XII | nyugodtan, - rebegte Ábel.~S megszorította a leány kezét.~
212 XIII | megrebbenve intett neki, s megállította a kocsit.~-
213 XIII | érkeztünk, - felelte Ábel.~S hogy az asszony beljebb
214 XIII | az esküvőn jelen voltak. S házasság-szerzőt éppen.~-
215 XIII | kezét: nem bocsátotta el. S fájdalmasan nézett reá:~-
216 XIII | holnap is, - felelte Ábel.~S megcsókolta Eszternek mind
217 XIV | Testvérként csókolta meg Nyékynét, s bevezette őket a szalonba.~-
218 XIV | mondta a pillantás, - s neked semmi se kell ami
219 XIV | fogadhatta volna szivesebben.~S hogy egy utcai lámpás alá
220 XIV | Berta szivesen nevetett, s nem azért, hogy szép fehér
221 XIV | csak mosolyogni szokott, s olyankor csak egy kis fehér
222 XIV | lakott.~Ábel levetkezett, s magára öltötte a kamukát.
223 XIV | házisapkában a bőrszékbe, s hogy a felesége mellette
224 XIV | megcsókolta a kisleányt s egyuttal a felesége arcára
225 XIV | gyapjutakarót begyürte a lába alá, s lába köré. Azelőtt nem merte
226 XIV | Megvárod tán mig rágyujtok?~S mig a csibukot tömögette,
227 XIV | asszony letörölte a könnyeit, s készséggel felelt az orvos
228 XIV | Eszter a kezét nyújtotta, s nem szorította vissza Ábel
229 XV | meg.~Fölkelt és letörülte.~S ahogy igy állott, Ábel gyöngéden
230 XV | hónapban megint eljövök.~S mielőtt Ábel megcsókolhatta
231 XV | volna a kezét, elsietett.~S nem is találkoztak többé,
232 XV | meleget is, hideget is.~S hogy Ábel némán csókolgatta
233 XV | vagy! Milyen okos vagy!~S valóban úgy történt, hogy
234 XV | Dr. Eördögh Károly~ s utána valami hosszú hír.~
235 XV | halott-boncolás közben fertőzés érte, s attól halt meg.~Ábellel
236 XV | Nem tudtam boldogítani.~S lecsüggedt a keze, ahogy
237 XV | asszony a karosszékbe rogyott, s hallgatva nézett maga elé.~
238 XV | szeme könnyel telt meg, s a könnyeken át hálásan nézett
239 XV | még java virágában volt, s a gyászruha minden nőnek
240 XV | vidámkodni bajos benne. S Eszter igazán szomorú volt.~
241 XV | érzi a szárnyat a vállán, s nem tudja, hogy már nem
242 XV | hajlékomban is megjelent s mihelyt megszólal, azt fogja
243 XV | levelet, és búsan nézett reá. S másnap is elolvasta, mintha
244 XV | milyen szivesen várták! S ő is szivesen járt oda.
245 XV | kis vasgyúró a díványra, s lábára állott. Ma már lovat
246 XV | templom előtt találkoztak, s Ábel beemelte őt a bérkocsiba,
247 XV | beemelte őt a bérkocsiba, s ott magához ölelte: „Jer
248 XV | kihez?~Végig ment a szobán, s a karját összefonva gondolatokba
249 XVI | megharagudott Eszterre, s haragudott reá szivének
250 XVI | maga-szereti bestia az asszony!~S vörösen duzzadozott a képe
251 XVI | annál ritkábban haragszik. S ha volna olyan okos ember,
252 XVI | percre, aztán meg lehiggad, s bánkódik. Azóta bizonyára
253 XVI | megnyílott már az ajtó, s Eszter kinézett rajta könnyes
254 XVI | gondolkodom, - felelte Ábel.~S bement a dolgozó-szobájába.
255 XVI | utazott jóbarátjától kapta. S még egy szivar maradt benne,
256 XVI | azon már bajos vállalat.~S valóban másnap mégmélyebbnek
257 XVI | lángot vetett a szeme, s látszott rajta, hogy a vére
258 XVI | hogy ne gondolt volna reá. S minél inkább haladt az idő,
259 XVI | jön. Meghaltunk egymásnak!~S újra meg újra fontolgatott:~-
260 XVI | vont vállat:~- Jól tetted.~S azon éjjel azt álmodta,
261 XVI | közepén kevélyen hidegen. S a fejét fölemelve idegenül
262 XVI | fagyos-nyugodtan nézi vissza, s feleli dacosan:~- Mi közöd
263 XVI | elcsapni, de egyet fordul, s végig zuhan a szőnyegen.~
264 XVII | Megigazitotta az orrán a szemüveget, s olvasásba fogott.~A kocsi
265 XVII | Megkerülte az Akadémiát s kanyarodott az Országháznál
266 XVII | elképedve rázta a fejét. S tovább olvasott.~S amint
267 XVII | fejét. S tovább olvasott.~S amint az ujságot tartja,
268 XVII | öregúr megrezzent:~- Eszter!~S az ujság kiesett a kezéből.~
269 XVII | gyerekeim. Így állok Eszter.~S fölemelte a mutató ujját.
270 XVII | Leszálltak. Ábel elől, s a kezét nyujtotta az asszonynak,
271 XVII | látta, hogy Ábel meggörbült, s hogy lötyög rajta a kabát
272 XVII | vastagnyelü esernyő van s támaszkodik reá.~- Mi lelte
273 XVII | kép mégis őt ábrázolta, s ez a látvány a szivére olvadt.
274 XVII | mind harminc év körül való, s három katonatiszt. A fejét
275 XVII | mosolyogva tipegett be, s mind a két kezét nyujtotta
276 XVII | hozott! valóban Isten hozott!~S gyöngéden megölelte, arcát
277 XVII | megharagudtam akkor este reád, s azonnal irtam a doktornak,
278 XVII | porcellán macskával játszadozott s egyszercsak a térdemre könyökölt
279 XVII | húsz-huszonegy éves koráig, s mind a három tüdőbajban
280 XVII | juttatok minden esztendőben.~S könnybe lábadt szemmel folytatta:~-
281 XVII | igazán különös, hogy...~S elővonta a szivartárcáját.~
282 XVII | Nálam is van egy szivarod.~S a régi-módi körtefa-sublóthoz
283 XVII | hogy mégis találkoztunk!~S ahogy az öregasszony mellette
|