Part
1 Eloszo| sírt soha senki. Legfeljebb ha egy-egy fülemüle száll reá
2 I | csillapítottam magamat.~Mert ha az érzésemnek engedhettem
3 I | Ugye furcsa lett volna, ha valaki azt mondta volna
4 I | egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást.
5 I | Kegyedre. Boldog vagyok, ha látom. És boldogtalan, ha
6 I | ha látom. És boldogtalan, ha azon tünődöm, hogy nem ragadja-e
7 I | szólalt meg aztán a fiu, - ha ki nem jött volna, ha nem
8 I | ha ki nem jött volna, ha nem beszélhettem volna kegyeddel
9 I | találkoznunk kellett Esztike, ha az idén nem, utóbb, - de
10 I | valaki azt mondaná: Meghalok ha rajtam nem segítesz!~A leány
11 I | boldogító. Alleluja, alleluja. Ha úgy beszélhetnénk, ahogy
12 I | De nem lehet, Esztike. Ha én akkor úgy szólhattam
13 I | és ismét tanulok. Aztán, ha a nyolc osztályt elvégeztem,
14 I | Dehát hogy mehet hozzá, ha nem szereti? - kérdezte
15 I | kappant és ananászt?~… Hiszen, ha valami szegény varróleány
16 I | vagyhogy boldogabb volt? Ha szenvedett, fölfelé néz.
17 I | szenvedett, fölfelé néz. Ha boldog volt, lefelé.~Ballagott.
18 I | Jobb lenne, Esztike, ha el se jönnék többé, - sohajtotta
19 I | eljöhet. Nem tudnék aludni, ha nem jönne el.~És szomoruan
20 I | társaskocsin megyünk. Onnan gyalog, ha úgy tetszik.~Félóra mulván
21 I | juharfa alá húzódtak.~- Ha most a villám ide sujtana, -
22 I | öreg édesanyja, nekem is. Ha szenvedés van ránk mérve,
23 I | amikor elmentek.~- Jaj, ha valaki megismert volna!
24 I | Lehet. Az álom is szép, ha szép. Tudja-e hogy mióta
25 I | Ábelnak az arcához.~- Szeress ha szép vagyok! Mindig!~- Örökké.~-
26 I | szabad megmozdulnom. Mert ha mama meghallja, hogy mozdulok,
27 I | holdvilágnál két szerelmes fiatal? Ha leírnák, elbámulna az olvasó,
28 I | nem is beszélgethettünk. Ha együtt várhatnánk meg a
29 II | emberségére helyezkedik ha csak akkora bolttal is,
30 II | boldogulsz.~És sohajtott.~- Ha mégegyszer ilyen baj ér,
31 II | Olajfestmény. Azt vedd ki, ha csendesül az idő és tedd
32 II | Mindenki jól nősülne, ha józanon nősülne. De ki nősül
33 II | nem szerelmes soha, vagy ha szerelmes, nem okos. Tehát
34 II | Mert hát mi is a szépség? Ha az emberek tudnák mi a szépség!
35 II | boncoltam? Hát a nő nem hús? Ha ön beleszeret egy leányba,
36 II | zsirréteg. Ez a szépség. Ha a zsirréteg elmúlik, a
37 II | se tudta hova. Az eb fut, ha a gyomra fáj. Véli, hogy
38 II | reggel Eszter holtan!~Mert ha Eszter is olyan szívvel
39 II | mondaná: Inkább meghalok, ha azé nem lehetek, aki nekem
40 II | megmondom, hogy megvárlak Ábel; ha kell tíz esztendeig is elvárok.
41 II | De én akarom, én kivánom. Ha tegezel, a szivedet a szivemben
42 II | szivedet a szivemben érzem. Ha magázol, idegen vagy.~Ábel
43 II | a bizonytalanért? Hiszen ha igazán szeretem őt, az ő
44 II | Énvelem ne törődjél többé.~S ha Eszter netán azt mondja:~-
45 II | Mi lehet a levél egyéb, ha nem gyászjelentés a meghalt
46 II | Mi lehet más a levélben, ha nem az, hogy a kövérasszony
47 II | felesége, mint bárkié.~De ha az Ön állapota olyan volna
48 II | lehetne. Még akkor se lehetne, ha Ön nagyobb állásu volna
49 II | megfogadták egymásnak, hogy ha az egyiknek fia lesz, a
50 II | nem is tudott volna róla, ha meg nem mondja. De amaz
51 II | bizonyitja meg, hogy szereti, ha teljesíti a szeretettnek
52 II | hiszen ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat nem teljesíteném
53 II | vagyok. Isten önnel, Ábel. Ha a szemem könnyezni fog,
54 III | beszélgessünk. Ez ugyan rideg hely. Ha valaki jön, végy fel egy
55 III | mint két veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben senki,
56 III | szót susogva váltottak. Ha ült ott valaki, Ábel meg
57 III | éppen csirkecombot faragott. Ha egy perccel előbb vagy utóbb
58 III | látta őket? Mi történik, ha gyalog találkozik velük?~
59 III | de a nők már megszokták. Ha nem is értették, rásejtették
60 III | érdekes.~S mulatott azon, ha borzadoztak.~Egyszer elmondta,
61 III | ték meg, hogy igaz-e. S ha egy tojásra ránéztek, még
62 III | hogy semmi rosszat se. Ha apáca volnék, akkor is szabad
63 III | férj, jó ember: vétkeznél, ha elfelednéd, hogy a felesége
64 III | én meghalnék bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok
65 III | folytatta az utját. Mi történik, ha Ábel eléje talál jönni?
66 III | Ábel eléje talál jönni? ha üdvözli őt és a kezét nyújtja
67 III | szeretet bizalmas mozdulatával? ha meglátja őket a templomban?
68 III | meglátja őket a templomban? ha Ábel a fülébe susog? És
69 III | rá egyideig. De jobb tán, ha Károly várja tovább.~Az
70 III | hogy nézzék meg a tüzet. Ha fáradt volt volna, itthon
71 IV | Isten szerelmére! Eszter!~- Ha megöl is édesanyám, nem
72 IV | arcát. Boldogok voltak, ha a kezük kissé összeért,
73 IV | szemed rajtam, mindig rajtam. Ha lehet, hacsak lehet, elveszek
74 IV | négyig a réten heverészünk. Ha négykor nem talál ott, a
75 IV | nekem örök gyötrelem volna, ha elveszteném a magam becsülését.
76 IV | mondom neked, hogy jobb ha ezentúl ritkábban látjuk
77 V | Nem hiszem, nem hihetem. Ha férfi vagy s diplomás orvos,
78 V | púpot fogadna a hátára, ha egyszer leteheti a púpját.
79 V | kételkedem a leveledben, de ha igaz, nem kivánom, hogy
80 V | boldogtalan légy, csak azt, hogy ha nem áldja meg a házasságodat
81 V | langyosak voltak. A férje ha megcsókolta is, nem volt
82 V | benne a csókjában a lelke. Ha együtt sétáltak, a férje
83 V | az a Lachapelle Rosalie, ha az ura jobban tudta szeretni,
84 V | csendesen tiktakkol, de ha egyszer felhuzzák, bomlottul
85 V | szólsz rá?~- Sajnálnálak, ha neked fájna ez.~- Fájna?
86 V | föl, meg napernyőt kapott.~Ha egyedül találná Ábelt!~Ott
87 V | a homlokát megcsókolva. Ha még te is elhagytál volna
88 VI | hogy gyanut ne keltsen. Ha valahova ment, csak az anyjával
89 VI | majdcsak megkönnyebbül. És ha éppen valami pénzszükség
90 VI | Türelem, türelem Eszterkém. Ha a békességet boltban árulnák,
91 VI | magyar ember, jól tenné, ha inkább egy meszely vérét
92 VI | mintsemhogy cselekedne. Ha április 14-én reggel minden
93 VI | az a te apád.~- Az volt, ha nem is afféle könyves tudós.
94 VI | könyves tudós. De látod, azóta ha valami felizgat, megharagít,
95 VI | Eszter, bizonyisten arra. És ha arra nem gondoltam volna...~-
96 VI | előle semmi gondolatot. Ha hallgatott is, Eszter tudta
97 VI | Neki mindent elmondott. S ha Ábel annyira testi ember
98 VI | az meg azt mondta, hogy ha ő egy cseléd miatt megszégyenül,
99 VI | Mégis tudod ő öregebb. És ha ezzel az ügy elintéződött...~-
100 VI | közé a pogányok közé! Mert ha tebenned akkor, akkor akarat
101 VI | akkor, akkor akarat van, ha te akkor azt mondod nekem:
102 VI | aztán meg világot adna érte, ha föltámaszthatná.~Megfordult
103 VI | szeretet volt az úr a háznál. Ha kívánod, a cseléd is maradhat.~
104 VII | pillanatban villámlott elő. Hiszen ha ő kész volt volna úgy átgázolni
105 VII | úrnak a címét. De vigyázzon: ha nem leszek egyedül, ne közelítsen
106 VII | hozzám. Itt van egy forint, ha történetesen nem leszek
107 VII | Mindig úgy szokott beszélni ha szólították, olyan rettenve,
108 VII | hogy nyilallik a baloldala, ha egyenesen fekszik. Mink
109 VII | ült vissza. Gondolta: - Ha téged Ábelnak hívnának,
110 VII | gyanakodtam! Mindig gyanus, ha fiatal nő magányosan kószál.
111 VII | Ámbár én azt se bánom, ha mindent tudnak is.~- Károly
112 VII | szembe álljak a férjemmel, ha már férjem. Ápolja, gondoskodjék
113 VII | Rögtön magam megyek, ha...~A kövér asszony odaidőzött
114 VII | én leányom boldog volna, ha maga nem élne Pesten.~Ábel
115 VII | ember a világon. Más ember, ha úgy rajtakapja a feleségét,
116 VIII | Nem birtam volna elmenni, ha a te kedves arcodat fájdalmasnak
117 VIII | nekem? Áldjon meg az Isten, ha írsz! De gondold meg, hogy
118 VIII | egyszer, hogy nevet a férjed, ha valami baj ér. Hát arra
119 VIII | akár rossz. Továbbá, hogy ha valami különöset kívánsz
120 VIII | hasznos. Sört is igyál, ha jólesik. Azt mondja a könyv,
121 VIII | szerelmes belém. Mindig elkisér, ha sétálni megyek és takargat,
122 VIII | mint most. Szégyenkeznék, ha látnál.~Az anyósom beteg.
123 VIII | mondom, hogy szeretném, ha mentül többet beszélnél
124 VIII | mentül többet beszélnél vele, ha össze is barátkoznátok, -
125 VIII | össze is barátkoznátok, - ha lenne melletted egy szív,
126 VIII | lámpás is ég.~Ábel bámult.~Ha megvizsgálta volna a karosszéket,
127 IX | mondta Ábel.~S elsietett.~- Ha meghalt ezekben a napokban, -
128 IX | Talán még el se temették? Oh ha még a ravatalon találnám!
129 IX | Berlinből hozta volna.~- Ha Kardosné jön, - mondotta
130 IX | hazajöttem. Ámbár azt se bánom ha megmondja.~Délután négy
131 IX | pillantott az ablakokba.~Ha Esztert csak egy pillanatra
132 IX | Tehát nem halt meg. Él. Ha a fal üvegből volna, látni
133 X | ő most már neki? Hiszen ha valaki anya, minden gondolata
134 X | felelt. Mit is feleljen? Ha Eszter a feleletet várja,
135 X | két öreg asszonyra.~Jobb, ha lassankint közéjük száll
136 X | volna látni, látni.~Dehiszen ha odamenne is, ott a férj.
137 X | írt, nem írt. De sokszor ha rágondolt, mély zúgás támadt
138 X | hét multán jöhet, de jobb, ha még egypár nappal később
139 X | akkor mégis meggondolkodott: ha az érzése ennyire eleven
140 X | visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne
141 X | lett, én is megváltoztam. Ha találkozunk is véletlenül,
142 X | hogy a Zöldfa-utcában van.~Ha már most ott volt, végigbandukolt
143 X | meg gyermekek zajongtak.~Ha véletlenül ott látta volna
144 X | tovább ment volna.~Jobb, ha nem ismerik egymást. Valamikor
145 X | nem játszana vele.~Vajjon ha odaállana a régi helyére,
146 X | S megmondja nekik, hogy: ha kérdezősködik, ne tudjanak
147 X | nyugtatta magát, - hiszen ha belém botlik, akkor se ismer
148 X | közelről lássa, közelről.~Ha Eszter véletlenül rátekint,
149 X | mellére.~Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~A tolongók
150 XI | kocsiból! Menjünk el bárhova! Ha akarod messze! Ki külföldre!
151 XI | a kocsi a lakásom előtt. Ha most nem jösz, ezt az órát
152 XI | lehet? Mi az, ami nem lehet, ha két szív egylánggal akarja!?~
153 XI | rebegte az asszony. - És ha úgy gyülölném is a férjemet,
154 XI | másikkal az apjáét. És ha erővel kiszakítom az apja
155 XI | feléje fogja nyujtani. És ha mégis megteszem, a gyermek
156 XI | gyermekem szemében itélet lesz. Ha nem mondja is ki, itélet
157 XI | asszony magát az én szivemre, ha nem akar ott maradni? Azt
158 XI | Elkísérte az asszonyt kocsin. Ha véletlenül az orvos meglátja
159 XI | tisztességének sem árt az, ha leány-korában sokan vágyakoznak
160 XI | hogy milyen az állapotom? Ha nekem akkor viszonyom volt
161 XI | tolongásban, mikor én ott vagyok. Ha teljesen idegen volnék is,
162 XII | kisleányával és levegőre vitte. Ha napos volt az idő, leszálltak
163 XII | Ábel csatlakozott hozzájuk. Ha essős volt az idő, Ábel
164 XII | asszonyt. Talán megtette volna, ha nagyon kéri, de bizonyára
165 XII | De lásd nekem jólesnék, ha úgy beszélnél velem, mint
166 XII | férjednek?~- Nem lehetett. Ha én előrántom, bizonyos hogy
167 XII | mint a keletlen tészta. Ha már egyszer el van hibázva,
168 XII | így nem maradhatsz Ábel. Ha valaki tudná, hogy te hogyan
169 XII | az ebéd, mint az alvás. Ha egy nap nem látlak, valami
170 XII | Gondolj hát arra, hogy ha a férjem netalán kijönne,
171 XII | Különben hagyjuk abba, ha Berta annyira érzékenyen
172 XII | igazán el is venném magát, ha ez csak a szív kérdése volna.
173 XII | szemét. A hangja remegett. Ha nem a Ligetben vannak, idegen
174 XII | a nyoma. Mi lesz veled, ha netán mégegyszer ugy megbetegszel,
175 XII | Bemegyek a kórházba.~- És ha megvénülsz? Micsoda ágrul
176 XII | igaz. De hogy éppen te...~- Ha anyád élne még, vagy volna
177 XII | lelkem is nyugodtabb lesz, ha látom, hogy az életed folyása
178 XIII | Szőke ember nem férfi, ha nincs szakála.~- Hát akkor
179 XIII | megszakad!~És sírt. Azelőtt ha sírt, Ábelnak a vállára
180 XIII | Gyöngéd, figyelmes férj, de ha valamire azt mondja: nem, -
181 XIII | hallgat, és az arca elsötétül, ha valami nem tetszik neki.
182 XIV | hálátlan iránta.~- Oh dehogy.~- Ha nem látogatod meg, ő se
183 XIV | semmi, nekem nem szép semmi. Ha valamit szépnek érzek, a
184 XIV | mondja, hogy meghülünk, ha korán fütünk.~Ábel a kályhához
185 XIV | ajkán! mennyivel szebb, ha ugyanazt a szót ő mondja.~
186 XIV | ugyanazt a szót ő mondja.~Ha Ábel szobrász volt volna,
187 XIV | volna, mint Esztert, de ha festő volt volna, Esztert
188 XIV | illik! - pattogott Berta. - Ha te még ma is szerelmese
189 XIV | lecsendesíteni.~- Bertácskám. Hiszen ha úgy volna, ahogy te mondod,
190 XIV | soha rá nem nézek! Fogadom, ha mégegyszer ide bejön, hátat
191 XIV | nekem a szakál illik.~- De ha én kivánom?~Az én szerelmes
192 XIV | megvidámult. Örült mindig, ha vendégük érkezett.~- Legalább, -
193 XIV | szeme.~Megszeppent.~- Hát ha már tudod: nem oda siettem.~-
194 XIV | Rossz jel, - fakadt ki, - ha az élettárs gyanakvó. Napszámosasszonyok
195 XIV | Kijárunk ezután is, mint eddig. Ha valamikor eszedbe jutok,
196 XV | lélekzik nélküle. Azelőtt ha egynap nem látta, már éhezett
197 XV | rettent meg Eszter, - ha valami fáj, nem az fáj.~-
198 XV | csipkerózsa-lombbal! fülemüle-dallal.~Ha ez egy évvel ezelőtt történik!...~
199 XV | Ki is vígasztalna engem, ha nem az én egyetlen testvérem!~
200 XV | és ő is bizonyosan tudta. Ha ő meg akart volna halni,
201 XV | irányitja a hajóját az életének. Ha maga vitte zátonyra, te
202 XV | A beszélgetésükbe máskor ha szünet szakadt, mindig az
203 XV | óráé. A fiam már mosolyog. Ha engem lát, szinte röpdös.
204 XV | Aztán beszélgettek.~Ábel ha ujságolt valamit, mindig
205 XV | nevetett. Mindig mosolygott, ha a fiára gondolt.~A kandalló
206 XV | özvegy, fiatal és szép. Ha most ő ragadná meg Ábelt
207 XV | mindent elsodró lángjával; ha azt mondaná: „Ábel menjünk!
208 XV | mindent!” És ahogy ő szólott: „Ha most nem jösz, ezt az órát
209 XV | megvillanó szemmel felelte:~- Ha az a szándékom, hogy férjhez
210 XVI | annál ritkábban haragszik. S ha volna olyan okos ember,
211 XVI | az a nő úgy reá! Máskor ha haragudott, lángot vetett
212 XVII | is olyan voltál. És most ha elválunk, holnap azt is
213 XVII | ebéded két személyre?~- Ha nem volna, akkor is lenne,
214 XVII | nem volna, akkor is lenne, ha te jösz hozzám.~A kocsi
215 XVII | is özvegyen, és boldogan ha hetenkint csak egyszer látlak
216 XVII | volt soha. A második... ha rossz kedve volt, úgy bánt
217 XVII | gyönyörü leánynyá fejlődött: ha láttad volna! De nem hozzám
218 XVII | Eljösz ugy-e? Délben. Aztán ha szép napos idő lesz, kocsikázzunk
219 XVII | Mehetünk kocsin is. Budára... ha neked is kedves...~- Budára? -
220 XVII | a multba Eszterkém.~- És ha még ott az a szikla...~-
|