Part
1 I | pillantott végig az utasokon, aztán a pirosképű leányon maradt
2 I | rajta minden, mint a keztyü.~Aztán lassankint elmúlt a haragja:
3 I | zengő volt, mint a muzsika.~Aztán elmosolyodva pillantott
4 I | Kétszív-utca 47. Nomen est omen!~Aztán előkapta az óráját és sietve
5 I | nézett a fiatalemberre. Aztán csakhamar eltünt a szoba
6 I | babrált, megint fölpillantott, aztán eltünt.~Akkor már tavaszi
7 I | túlsó felén kémlelődött, aztán átsietett és egy szál piros
8 I | a rózsát s megszagolta, aztán visszatűzte a cserépbe.
9 I | fiatalemberre s eltűnt.~Aztán ismét visszatért. Öntöző
10 I | hogy megszáradjon a tinta. Aztán mégegyszer elolvasta a levelet,
11 I | Végre is elment.~Délben aztán a szokott időben visszatért.
12 I | betakarta a fejét a kötényével.~Aztán kérdőn nézett az ifjúra.~-
13 I | Közben-közben újra bekémlelődött. Aztán még-messzebb elsétált és
14 I | tyúk megfért volna alatta, aztán a leány és két félgyászba
15 I | egyszer se tekintett vissza.~Aztán visszatértek. A fiatalember
16 I | hogy kijött, - szólalt meg aztán a fiu, - ha ki nem jött
17 I | a hintó után és a fiúra.~Aztán a fiú szólalt meg újból:~-
18 I | leány a ház felé pillantott. Aztán susogva szólott:~- Anyám
19 I | hallgatott. Maga elé pillogott. Aztán a fiura nézett.~- Talán
20 I | arccal, komolyan nézett reá, aztán a ház felé pillantott s
21 I | ballagott hazafelé. Később aztán elkomolyodott:~- Mért este,
22 I | félrehajlította a lombokat, s megállt. Aztán nesztelenül lebbent a gyepen
23 I | hagyta rá csendesen a leány.~Aztán ő szólalt meg:~- Nekem is
24 I | között.~Így találkoztak aztán a következő napokon is,
25 I | szinte szomorún.~Szombaton aztán Ábel megkérdezte, hogy másnap
26 I | ötórakor és ismét tanulok. Aztán, ha a nyolc osztályt elvégeztem,
27 I | mindig veszekedett velem. Aztán elkerült iskolába, és idegenné
28 I | A leány a fiura nézett, aztán bús szemmel folytatta:~-
29 I | szorította, megcsókolta.~- Aztán, - sóhajtott a leány, -
30 I | De aznap nem lehetett... Aztán mindig halasztottam, mert
31 I | s megrontotta az álmait.~Aztán a leány napról-napra többet
32 I | bécsi kórházban gyakorol, aztán Pesten telepedik meg.~-
33 I | amely eggyasztalra való.~Aztán megint elcsüggedt. Az élet
34 I | lehajtotta a fejét. Hallgatott. Aztán rátette a kezét Ábelnak
35 I | a bánatukról nem.~Mikor aztán délfelé járt az idő, Eszter
36 I | Kisérjen el az országútig. Ott aztán elválunk.~S andalogtak az
37 I | délelőtt már nem szomorkodtunk. Aztán lássa sok minden történik
38 I | nyujtotta az ajkát Ábelnak.~Aztán a leány kibontakozott, s
39 I | míg csak láthatta. A leány aztán az út végén visszafordult,
40 I | búcsúzót.~~Az erdei sétálás aztán minden vasárnap és minden
41 I | Fél?~- Csak a dörgéstől.~Aztán mélyen a szemébe nézett
42 I | kisérni a templomig. Onnan ő aztán kocsin tér vissza.~A jó
43 I | Összefogóztak és táncoltak.~Aztán a verklis mazurkát húzott,
44 I | verklis mazurkát húzott, aztán palotást. Végigtáncolták
45 I | haja kibomlott és lengett. Aztán a kendőt is lekapta a válláról,
46 I | holdfényben, füvek illatában. Aztán lihegve futott vissza, és
47 I | a harisnyáját s a cipőt. Aztán újra egymás karjába füződtek, -
48 I | kavicsos út halk hersegése, aztán sebes szoknyasuhogás.~-
49 I | A többit letette a fűre. Aztán kilépett a kisajtón.~Hosszu
50 II | élt. Gyermekeket tanított, aztán meg beállt könyves kalmárnak.~
51 II | felelte a fia.~Másnap reggel aztán visszatért hajóval, mivelhogy
52 II | táncolt, apportírozott. Aztán a gazdája, egy szőke sörhasi
53 II | elveszem. Ettől a gondolattól aztán annyira megijedtem, hogy
54 II | szívdobogással szemlélte. Egyszer aztán, hogy arca fordult a fiatalembernek,
55 II | férjhez.~- Borzasztó!~- Aztán, hogy sirva fakadtam, hosszasan
56 II | szive szakadásával Ábel.~Aztán harmadnapra kapott ismét
57 III | elhalaványult egy percre. Aztán ismét elmosolyodott.~- Ülj
58 III | Végigtekintett a könyvek falán. Aztán ismét Ábelra fordult az
59 III | többé nem találkozhatunk. De aztán arra gondoltam, hogy te
60 III | Eszter térdelve imádkozott, aztán visszaigazodott a padra,
61 III | szivük melegének érezték.~Aztán hazaindultak. Ábel elkisérte
62 III | Hatvani-utcáig kisérte, aztán a Magyar-utcán át tovább
63 III | és lábakat dobálták. Ők aztán óra végén ujságpapirosba
64 III | megbetegedtek, hát az orvos aztán illőbb történetekkel mulattatta
65 III | menyecske bele nem tanul. De aztán a doktor mindig csak neki
66 III | kisasszonynyal) a bevásárlásokra, aztán segítgetett is a konyhán,
67 III | szaladsz te orvoshoz! Fujj rá, aztán megvan.~Másnap vasárnap
68 III | a két nő arcát.~Kardosné aztán csillapítóan beszélt:~-
69 III | megfirkantotta a telegrammot.~Aztán kilépett a boltból és annélkül,
70 III | futott mint gazdátlan kutya, aztán bement egy sárga házba a
71 IV | kezet csókolt és elment.~Aztán kisidőre rá látta hogyan
72 IV | vált szót az öregnőkkel, aztán elsiet a fasor felé. Megszólít
73 IV | intett neki, hogy üljön be. Aztán a bérkocsisnak szólott:~-
74 IV | megmondták, hol várja őket. Aztán fölsétáltak a hegyoldalra
75 IV | csókkal borította el az arcát. Aztán az ajakát csókolta meg hosszasan.~
76 IV | tavaly voltam: leánynak.~Aztán Ábel karjába fűzte a karját,
77 IV | lehelt reá. ~Hallgattak. Aztán Eszter szólalt meg ismét:~-
78 IV | ajkához emelte.~- Köszönöm.~Aztán nem beszéltek többet. A
79 V | mingyárt az elején megakadt. Aztán egy másik szóban, harmadikban
80 V | levéllel nem boldogult.~Aztán hetekig nem nyúlt a levélhez,
81 V | tanult franciául. Mikor aztán újból elővette a levelet,
82 V | és elolvasta a levelet, aztán elrejtette az arcképes albumba,
83 V | a vége elleplezett átok!~Aztán azon gondolkodott, hogy
84 V | talált semmit se.~Délután aztán, hogy együtt varrt az öregekkel,
85 V | szótlanul ültek a padban, aztán Eszter kinyitotta az imádságos
86 V | Jó darabig szinte futott, aztán az Egyetem-utcán meglassúdott.
87 V | gondolkodásában nincsen logika.~Eszter aztán lecsillapodott, s meghányta-vetette
88 V | belépett, s körülnézett, aztán könnyezve omlott Ábel mellére:~-
89 V | volna magam is a földbe.~Aztán elpanaszolta, hogy micsoda
90 VI | VI.~Aztán a barátságuk ismét a régi
91 VI | asszony a háznál?~Akkor aztán Ábel csendesítette Esztert:~-
92 VI | Megaláztak! Megaláztak!~Aztán hogy az izgalmát elsírta,
93 VI | Az anyám csak kérlelt. Aztán a férjem is délben. De én
94 VI | és mindefféléket.~- No és aztán?~- Aztán az lett a vége,
95 VI | mindefféléket.~- No és aztán?~- Aztán az lett a vége, hogy a férjem
96 VI | agyonütötte a gyermekét és aztán meg világot adna érte, ha
97 VII | szeme.~- Beteg? - kérdezte aztán ijedt elcsodálkozással, -
98 VII | és alá járt a Váci-utcán, aztán a Vigadó sarkán megszólított
99 VII | nem leszek egyedül. Akkor aztán holnap itt megint találkozunk
100 VII | asszony a vasalóra hajolva.~Aztán kiváncsian pillantott Eszterre.~
101 VII | vonakodva nézett az asszonyra, aztán Ábelra:~- Nyéky úr nem akar
102 VII | Olyan volt az, mint a tűz. Aztán levette a fejéről a kendőt
103 VII | Motyogott, bolondokat beszélt. Aztán elszenderedett.~- Istenem, -
104 VII | fizető.~Az orvos bólintott. Aztán receptet írt a térdén.~-
105 VII | Borogatást az oldalára, ahol fáj. Aztán rá kell kényszeríteni, hogy
106 VII | az ijedt macska Eszterre.~Aztán Eszter őhozzá fordult:~-
107 VII | ismételte, hogy rokona Ábelnak. Aztán megkérte, hogy állítson
108 VII | Csak fölkelt és kifutott. Aztán méghalványabban tért vissza.~-
109 VII | délután sokáig elmaradt. Aztán a következő nap reggelén
110 VII | feleséged kószál?~- Hát aztán? Csak hagyják.~- De nem
111 VII | megütődve nézett a feleségére, aztán a beteghez lépett.~Megfogta
112 VII | sohajtott:~- Tehetek én róla?~Aztán megölelte az anyját:~- Ne
113 VII | hallgasson mint a ponty.~Eszter aztán várta, hogy következik a
114 VII | rendelő óráról beteghez ment. Aztán a vacsoránál az volt az
115 VII | kezdett, ő se kezdett.~Másnap aztán tapogatott ide-oda. Hosszan
116 VII | fog gyógyulni.~Attólfogva aztán Kardosnénak mindennap el
117 VII | ne mondja senkinek.~Mikor aztán a beteg épülni kezdett,
118 VII | mondotta csüggedt fejjel.~Ezt aztán Kardosné megujságolta a
119 VII | menni Pestről ki külföldre. Aztán, hogy a Mária-képet is el
120 VII | Holnap megindítod a válópert, aztán végre-valahára...~Eszter
121 VIII| esküvőjük.~~És így következtek aztán is tíznaponkint a levelek.~
122 VIII| elhalványult.~- Egy ismerősöm.~De aztán a fejét rázta:~- Bolondság.
123 VIII| és alá járt a szobában. Aztán sohajtott.~Levetkezett.~
124 VIII| maga elé bámult. Egyszer aztán kilódult az ágyból. Megnézte
125 IX | ott, maga se tudta miért? Aztán hogy az éhség elővette,
126 IX | fagyosan nézett reá, de aztán elmosolyodott.~- Hát maga
127 X | érettségit is letette.~Akkor aztán arra gondolt, hogy mi legyen?
128 X | mondotta. Egyszer beszélünk, aztán ismét nem látom, nem látom
129 X | hozzak ugye? - szólalt meg aztán a leány. - Hozok azonnal.~
130 X | Megmosdott és átöltözködött, aztán szivarra gyujtott, és visszatért
131 X | szembeötlő a fehér haj a fején. Aztán maga is elmondta, hogy külföldön
132 X | itthon is tanul egy évig, aztán professzor lesz.~- Hát doktorék
133 X | hogy vannak? - kérdezte aztán egykedvüen.~Berta rápillantott,
134 X | bizonyára gyakorta megjelent. Aztán tovább andalgott, s valami
135 X | és szemét éktelenkedik.~Aztán visszafordultak a Váci-utcának,
136 XI | Bécsben egy napot pihenünk. Aztán ki Berlinbe! A kis kerti
137 XI | végét csókkal pontozta.~Aztán egyszercsak letágult a karja
138 XI | doktorné, - szólalt meg aztán az asszony elburkolt gúnynyal. -
139 XI | tartsak fenn ismeretséget. Igy aztán szerelem helyett tisztességes
140 XII | egyebet. Nem is vádollak.~- Aztán, - folytatta az asszony, -
141 XII | öccsével vagy bátyjával? Én aztán belezavarodnék. Mert egy
142 XII | beszélgettek, elaludt.~Ábel aztán az ölében vitte a kocsiba.
143 XII | Törökné öreg, édes lelkem. Aztán egyszercsak meghal. És mi
144 XII | bokája is megmerevedett.~Aztán a doktorné szólalt meg erőltetett
145 XII | magyarázata, - folytatta aztán visszanyerve a nyugalmát. -
146 XII | magának teremtette.~Arra aztán Ábel zavarodott meg. De
147 XII | izzadtak egymás mellett, Ábel aztán megszólalt:~- Bertácska, -
148 XII | sétáltak tovább.~~Másnap aztán Ábel ismét maga ment a találkozóra.~-
149 XII | bolond képtelenség ez mégis!~Aztán megragadta Eszternek a kezét,
150 XIII| gyúródeszkát is.~Az esküvő aztán a belvárosi templomban történt
151 XIII| Soha el nem hagyom...”~Aztán a pap megáldotta az új házaspárt.
152 XIII| és hosszan megcsókolta. Aztán a doktorné nyakába borúlt
153 XIII| meghatott volt a jó ember.~Aztán elvonultak. Az egyik tanár
154 XIII| zsebkendőjére borúlt.~~Az új pár aztán rövid vacsorára ült össze
155 XIII| doktornét sokáig várták, de aztán megnyugodtak abban, hogy
156 XIII| gondos kéznek a melege! Aztán tudod Bécsben vett nekem
157 XIII| tapsolt, mint a gyermek.~Aztán megint elkomolyodott.~-
158 XIV | vonakodott, gondolkodott, de aztán beleegyezett:~- No jó. Délután
159 XIV | arcát csókolta meg.~Berta aztán elcsevegte bőven és apróra,
160 XIV | A pillantás kérdő volt. Aztán látszott Eszter arcán, hogy
161 XIV | itt mindenben.~Bevezette aztán őket a többi szobába is.
162 XIV | csevegéssel ültek az asztalnál.~Aztán a doktor sötéten nézett
163 XIV | Eszter megengesztelődve.~Aztán csendesen, nyugodtan beszélgettek
164 XIV | Megsimogatta a férje arcát, aztán egyszercsak eltolta magától:~-
165 XIV | vakaródzott, gondolkodott, aztán elment. Félóra múlván kiberetvált
166 XIV | Locsogott, magyarázgatott aztán az akadémiai bizottságukról,
167 XIV | majd elmúlik.~A tanár aztán négy óra felé elment. Ábel
168 XIV | Kiküldte Ábelt a szobából, aztán néhány perc múlva visszahívta:~-
169 XIV | mentegetődzött Ábel.~Aztán elmondta, hogy micsoda veszedelmes
170 XV | gondolkodott.~- Sehol, - felelte aztán. Élj most a feleségednek.
171 XV | szemét. A feje lecsüggedt.~Aztán könyörgő szemmel nézett
172 XV | Eszter elnyitotta a szemét, aztán szomorú sohajtással nyujtott
173 XV | nézett Ábelra.~~A doktort aztán eltemették. Ábel mindvégig
174 XV | Eszter mosolyogva hallgatta. Aztán beszélgettek.~Ábel ha ujságolt
175 XV | mosolygással hallgatta.~Aztán olykor percekig tartó csend
176 XV | Eszter mégbúsabbá vált.~Mikor aztán Ábel az órára tekintett,
177 XV | tanárok hazakergették. Ma aztán arról beszéltek, hogy nem
178 XV | Elvörösödve nézett maga elé. Aztán az ajtóhoz sietett: megnyomta
179 XVI | nem lépem át a küszöbét!~Aztán arra gondolt, hogy értelmes
180 XVI | Felforr egy-két percre, aztán meg lehiggad, s bánkódik.
181 XVI | Aludjunk rá eggyet, - sohajtott aztán, - pihent szem jobban lát.~
182 XVII| először meghalt a feleségem, aztán sorra a gyerekeim. Így állok
183 XVII| a szivére olvadt. Nézte aztán a mellette függő képeket
184 XVII| magamat érte. De akkor... Aztán mikor már a doktor nagysebten
185 XVII| megnagyíttatta a fényképét, és ő aztán szinezte. A tied a legsikerültebb,
186 XVII| sárgább, mint voltál.~Elmondta aztán, hogy a második férj egy
187 XVII| azt szerette. De valamin aztán megkülönböztek, - mint mink.
188 XVII| mint mink. Csakhogy ők aztán megint megbékültek. De már
189 XVII| A báró miatt, - rebegte aztán. - A bárót is agyonlőtte.~
190 XVII| kancsó mellé.~Ebédközben aztán Ábel beszélte el, hogy neki
191 XVII| Hallgattak néhány kanálnyit. Aztán Ábel szólalt meg:~- Azt
192 XVII| mozdulattal a könnyeit.~Aztán megnyomott egy csengőgombot
193 XVII| Hallgattak egy percig. Aztán a betegségükről beszélgettek.
194 XVII| megint. Eljösz ugy-e? Délben. Aztán ha szép napos idő lesz,
|