Part

  1 Eloszo|        kőre.~Minek is? Nem keresi azt a sírt soha senki. Legfeljebb
  2 I     |         kövér asszonyt is? De sem azt nem látta, sem a kisasszonyt.
  3 I     |         szivemre öleltem volna, s azt mondtam volna:~- Te kedves,
  4 I     |         házába. S Kegyed még csak azt se mondta volna:~- Szegény.~
  5 I     |      furcsa lett volna, ha valaki azt mondta volna neki:~- Ejnye
  6 I     |   feleségül.~Boldogok.~Ebből csak azt magyarázom ki, hogy valami
  7 I     |       csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja
  8 I     |    ablakot zárva találta.~Először azt gondolta, hogy alusznak.
  9 I     |     bízták volna rá, hogy őrizze. Azt is tudta, hogy a kiskutya
 10 I     |           a fiatal­embernek, mert azt igyekezett róla leszedni.~
 11 I     |   fiatalember kisérte őket, egyre azt mondogatta magában:~- Milyen
 12 I     |           egy.~- Egy, Esztike. És azt gondolom... az ember is
 13 I     |           hévvel Ábel, - és lássa azt hiszem, hogy minket egytáblába
 14 I     |        szemmel, mint ahogy valaki azt mondaná: Meghalok ha rajtam
 15 I     |    éreztem, ott, az omnibusz­ban, azt mondtam volna: Te kedves!
 16 I     |            Óh, Esztike, ne mondja azt! Ne legyen bizalmatlan!~
 17 I     |    szombaton Ábel ismét kifejezte azt az óhajtását, hogy bemutatkozna
 18 I     |           ez a maga titkolódzása. Azt mondta, hogy a mamája nem
 19 I     |          folytatta:~- Tudom, most azt kérdezi magában, hogy mért
 20 I     |       sóhajtott a leány, - amikor azt láttam, hogy ide is kijön,
 21 I     |           az ügy nem is komoly.~- Azt véli?~- Azt vélem, hogy
 22 I     |          is komoly.~- Azt véli?~- Azt vélem, hogy az a rokona
 23 I     |          hová? Miből élünk?~... ? Azt mondjam neki, hogy ne menjen
 24 I     |        templomos életet, de mióta azt a leányt ismerte, annak
 25 I     |        felelte Ábel búsan, - csak azt nem, hogy nem gondolok reá.~-
 26 I     |    összerendezgette.~Ábel elnézte azt a hőségtől piros finom arcocskát,
 27 II    |     édesanyja Pozsonyban lakott s azt telegrafálták, hogy halálosan
 28 II    |      Lajosnak képe. Olajfestmény. Azt vedd ki, ha csendesül az
 29 II    |          De az ájtatos szívek nem azt nézik. Megszokják a képet,
 30 II    |            a szépség nagy valami! Azt nem lehet analizálni.~A
 31 II    |      tetszik, pedig meg se esszük azt a pirosságot: lehámozzuk,
 32 II    |            eltaszitaná Eördöghöt. Azt mondaná: Inkább meghalok,
 33 II    |           Meg.~- És mit felelt?~- Azt felelte, nyugodtan azt felelte,
 34 II    |            Azt felelte, nyugodtan azt felelte, hogy nem baj. Majd
 35 II    |        Mit akarok? - zuborgott, - azt kivánom-e, hogy az az édes
 36 II    |          többé.~S ha Eszter netán azt mondja:~- Nem, nem!~Hát
 37 III   |           írtam. De olyan furcsa. Azt gondoltam, hogy el foglak
 38 III   |           az öregúrhoz fordult.~- Azt a legujabb törvénykönyvet,
 39 III   |          melegen és búsan. Mintha azt mondaná: Meg­csókolnálak!
 40 III   |    melegsége egybeáramlott. És ők azt a meleget abban a tömjénillatos
 41 III   |          egyik se mondta ki.~Ábel azt gondolta: Bizonyára nem
 42 III   |       Bizonyára nem jönne.~Eszter azt gondolta: Minek mondaná
 43 III   |           A fiatal asszony érezte azt a három különböző nézést.
 44 III   |      utcai szoba a rendelő szoba. Azt gipszfal választotta ketté:
 45 III   |           meg a kulcsok karikája. Azt mondta, hogy csak addig,
 46 III   |         tojásra ránéztek, még tán azt is tudták, hogy tyúk kelt
 47 III   | cselekedtem?~- Te tudod.~- Hát én azt tudom, hogy semmi rosszat
 48 III   |          Akármennyire szereted is azt az embert, elmult a leánykoroddal.
 49 III   |          meghalnék bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok
 50 III   |           papiros­kát meg tollat. Azt mondta, hogy telegrammot
 51 III   |    lógatva hallgatta.~Egyszercsak azt érzi, hogy valaki papirost
 52 IV    |    kölcsönképpen került hozzájok, azt olvasták.~Egyidő óta azonban
 53 IV    |        elment néha, hogy ezt vagy azt meg­rendelje. Hol Lipcséből
 54 IV    |         hogy így magukban voltak, azt mondja Eszter Ábelnak:~-
 55 IV    |          mosolygott az asszony, - azt mondtam nekik, hogy az ajtót
 56 IV    |         beteget látogat Cinkotán. Azt igérték neki, hogy négyig
 57 IV    |       intézni a belső kisbiróval. Azt mondom neki, hogy a sors
 58 IV    |   délutánja. Hiszen emlékszel rá: azt mondtad egyszer, hogy közös
 59 IV    |          Istenem, engem okozol-e? Azt kivánod-e egy leánytól,
 60 V     |       hogy boldogtalan légy, csak azt, hogy ha nem áldja meg a
 61 V     |           az a gyermek, aki neked azt mondotta volna: apám!”~Eszter
 62 V     |          tavaszon Bécsbe utazott. Azt mondta, hogy valami nevezetes
 63 V     |      másról, csak Károly­ról.~Hát azt kérdi egykedvüen.~- Kinél
 64 VI    |           a Muzeum­kertbe.~Mindig azt az órát választotta, amelyben
 65 VI    |       Pedighát Ábellal töltötte ő azt az időt.~A Muzeumkertbe
 66 VI    |          minden más gazdasszonyt. Azt gondolják, hogy a húst senkise
 67 VI    |           és hogy mindig sokalják azt, amit a férje őrá költ.~-
 68 VI    |         volna ránk a muszkatábor. Azt a trónfosztást akkor cselekedték
 69 VI    |          kap helyet? Megsajnálom. Azt mondom neki:~- Hát ne menj
 70 VI    |   kálvinista boszorkányra, az meg azt mondta, hogy ha ő egy cseléd
 71 VI    |           akarat van, ha te akkor azt mondod nekem: Jössz! Viszlek!
 72 VI    |    ostobál­kodtam, mert sajnáltam azt a leányt, hogy nem talál
 73 VII   |     bemegy a könyvkereskedésbe és azt mondja: Sürgős levelet hoztam
 74 VII   |      úrtól Nyéky Ábel úrnak. Erre azt fogják mondani: Beteg, nincs
 75 VII   |          itt a levelet. Maga erre azt feleli: Személyesen kell
 76 VII   |           mosolyogva a leányka, - azt véli álmodik.~- És orvos
 77 VII   |       fehérhajú felelt:~- Ő maga. Azt mondta, hogy nyilallik a
 78 VII   |             Semmit!~- Semmit? Még azt mondod, semmit!~- Semmit
 79 VII   |      anyám, amire a belső kisbíró azt itélné: nem jól van.~- Az
 80 VII   |       bizonyosra semmit. Ámbár én azt se bánom, ha mindent tudnak
 81 VII   |           át a válságon. Az orvos azt mondta, hogy meg fog gyógyulni.~
 82 VII   |     örökségemet.~- Örökségedet?~- Azt. El akartam menni Pestről
 83 VIII  |        meg, hogy elutazott s hogy azt igérte, írni fog. A levelet
 84 VIII  |       lenni. Nem mintha gyűlölném azt a foglalkozást, hanem az
 85 VIII  |           meg kell szoknunk, mint azt a gondolatot, hogy egyszer
 86 VIII  |          nagy változáson megy át: azt gondolom, hogy te most már
 87 VIII  |         állapotodról olvashattam. Azt mondtad egyszer, hogy nevet
 88 VIII  |         egynehány sort. Legjobban azt, hogy mozogj a levegőn akár
 89 VIII  |        Sört is igyál, ha jólesik. Azt mondja a könyv, hogy tápláló
 90 VIII  |         férjemnek is megmutattam. Azt mondta: Szamárság! De ő
 91 VIII  |       visszatartani a könnyeimet.~Azt irod, hogy elrútultál. Én
 92 VIII  |          hogy elrútultál. Én csak azt érzem, hogy ez fáj neked.
 93 IX    |        valamennyit.~Ábel még csak azt kérdezte, hogy van-e bérlő
 94 IX    |           hogy a leánya hogy van? Azt ne ujságolja neki hogy hazajöttem.
 95 IX    |       neki hogy hazajöttem. Ámbár azt se bánom ha megmondja.~Délután
 96 IX    |          ránézett:~- Én vagyok.~- Azt hallottam, hogy a doktor
 97 IX    |             Az izét...~- Annát?~- Azt azt, Annát! Nézd csak én
 98 IX    |         Az izét...~- Annát?~- Azt azt, Annát! Nézd csak én annak
 99 IX    |         piacra.~Ábel utánok járt. Azt a pillanatot várta, hogy
100 IX    |  kérdezősködtem?~- Lehet. Ámbátor azt gondolnám kedves öcsémuram,
101 X     |       erősíti meg a Sors!~Valóban azt kell hinni, hogy a Föld
102 X     |          kellemes csupa­érzéshang azt mondja: Ábelkám.~Sokszor
103 X     |            és leginkább a szemét, azt a mosolygó bizalmas nézést,
104 X     |           üres-e a szoba?~Törökné azt felelte, hogy a szoba nem
105 X     |       Professzorságra készült.~És azt gondolta nem tér többé haza.~
106 X     |        hozta egy asszony­tól, aki azt mondta neki, hogy vesse
107 X     |     tudnám, - szólt Törökné. - De azt gondoltam, hogy talán direkte
108 X     |    asszony volt. Guta ütötte meg. Azt mondják: szerencsés halál.
109 X     |       hajadon. Hogy repül az idő?~Azt gondolta, hogy Eszter elmúlt
110 X     |          úgy szeretné látni, mint azt a kardot, csákót, falovat,
111 X     |    elmúlasztja az érzéseket. Ábel azt kereste: mi maradt belőlük?~
112 XI    |          és egynapon elém áll, és azt kérdezi: Mért hagytad el
113 XI    |        haragszom.~- De haragszol. Azt kérded magadban: mért veti
114 XI    |          ha nem akar ott maradni? Azt mondod magadban: Eszter
115 XI    |           az orvos meglátja őket, azt fogják mondani, hogy Eszter
116 XI    |      fordult feléje, folytatta:~- Azt hiszem egy nő tisztességének
117 XI    |    rosszat a doktornéról.~- De én azt szeretném, hogy ne is gondoljanak.
118 XI    |     megvédeni a gyanutól, hát még azt, aki igazán tisztességes.
119 XI    |          a tüdő­gyulladásom volt, azt gondolta, hogy szerelmi
120 XII   |              Lánykorodban egyszer azt mondtad, hogy érzed: nekem
121 XII   |        mosolygott:~- Mit tudod te azt?~- Hát még van amit nem
122 XII   |         nem tudok?~- Mit tudod te azt a lelki harcot, amit én
123 XII   |     multját, hát óvakodik, nehogy azt a kényes húrt megpendítse.
124 XII   |           készültem reá. Jóformán azt se tudtam, hogy mit mondok.
125 XII   |           Egy szeptemberi délután azt mondja Eszter Ábelnak:~-
126 XII   |           ragaszkodol hozzám...~- Azt mondaná, bolond vagyok.
127 XII   | csatlakozz hozzánk. Irénke délben azt kérdezte tőlem:~- Mért nem
128 XII   |        nem élet, barátom.~- És te azt gondolod édesem, hogy Berta
129 XII   |             Te áldott jólélek te! Azt hittem ösmerlek lelkednek
130 XIII  |           Eszter? Ki kell jönnie: azt mondta, hogy a férje rossz
131 XIII  |       hogy minek az a bozót!~- No azt rosszul mondta. Neked igen
132 XIII  |          és könnyü mint a pehely. Azt esténkint felöltöm, hozzá
133 XIII  |       megértette. Szegény asszony azt szenvedte át, amit valamikor
134 XIII  |           rábeszéled.~- Nem lehet azt rábeszélni semmire. Gyöngéd,
135 XIII  |    figyelmes férj, de ha valamire azt mondja: nem, - abban konokul
136 XIII  |           De nézd: a feleségemnek azt mondtam, hogy uzsonnára
137 XIII  |      hazamegyek. Egye meg a holló azt az uzsonnát, azért nem mennék
138 XIV   |           Nem szereti?~És a szeme azt mondta:~- Egyszer vendégelhetlek
139 XIV   |    felelte Berta.~- Benne maradt. Azt gondolod, hogy új ez a ruha?~
140 XIV   |           még nem enged fütenünk. Azt mondja, hogy meghülünk,
141 XIV   |           visszakisérjem.~- Nohát azt mégse lehet! - ijedt fel
142 XIV   |       fogva megszünt minden!~- No azt nem engedem.~És akkor Berta
143 XIV   |           megbecsül téged.~- Meg? Azt hiszed? Minden héten elmagyarázza,
144 XIV   |            mert ez is kicsinylés. Azt mondja vele: mi nekem egy
145 XIV   |      Nekem sohse beszéltél erről. Azt hittem, hogy csendes békességben
146 XIV   |         mikor elmentem?~- Semmit. Azt mondta, kedves vagy. Tegnap
147 XIV   |           hogy Eszter rosszkedvü. Azt is érezte, hogy igazságtalan,
148 XIV   |        érezte, hogy igazságtalan, azt is, hogy nem.~Eszter elővonta
149 XIV   |           mondtál el nekik?~- Még azt is annyira elrajzoltam,
150 XIV   |      szakált és bajuszt festenek. Azt mondtam, hogy csak lánykori
151 XIV   |    mondotta a szemét meregetve. - Azt néztem, hogy mi dolgod van
152 XIV   |           a bozótot.~- De kérlek, azt mondják, hogy nekem a szakál
153 XIV   |    egészen!~- De kérlek a borbély azt mondta, hogy vétek lenne:
154 XIV   |       ideje is, egye meg a farkas azt a sok konferenciát. Mondja:
155 XV    |         csatlakozik a szivünkhöz? Azt mondjuk: nincsenek csodák,
156 XV    |           neked, hogy egy gyermek azt mondogatja majd nekem: Apám.~-
157 XV    |         mosolygott:~- Lásd, érzem azt is, hogy ebben a pillanatban
158 XV    |          egy kirakatban: megvette azt is a feleségének. Éjjeli
159 XV    |        Nem hagyott szegénységben.~Azt akarta mondani: Nem szeretted.~
160 XV    |        akarta ezt.~- Hogy akarta? Azt gondolod, hogy...~- Azt.
161 XV    |           Azt gondolod, hogy...~- Azt. Egyre sötétebb és sötétebb
162 XV    |            Az utóbbi napokban már azt fejtegette, hogy nincs értelme
163 XV    |           mindholtig. Egyszer meg azt mondta, hogy ő soha életében
164 XV    |         az arcomról mit gondolok. Azt mondta: Azt se! És kiment
165 XV    |         mit gondolok. Azt mondta: Azt se! És kiment a szobából.
166 XV    |     ameddig akarod.~- Ugy-e te is azt véled, hogy akarattal sebezte
167 XV    |     utolsó marok földet.~Mindenki azt gondolta, hogy rokon.~Berta
168 XV    |          szokása megszünt. Mindig azt várta, hogy Ábel megszólal,
169 XV    |           és szenvedő. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy menjen
170 XV    |    megjelent s mihelyt megszólal, azt fogja mondani: apám!~Sokszor
171 XV    |       másnap is elolvasta, mintha azt gondolná, hogy másnap többet
172 XV    |       Mikor várjalak?~És ő mindig azt felelte:~- Hacsak lehet
173 XV    |     mindent elsodró lángjával; ha azt mondaná: „Ábel menjünk!
174 XVI   |        kedvemért, ő elhajít mikor azt látja, hogy az ő kedvének
175 XVI   |          Jól tetted.~S azon éjjel azt álmodta, hogy pisztolyt
176 XVII  |          a fejét.~- Szegény Ábel! Azt hittem már unokáid is vannak.~
177 XVII  |          most ha elválunk, holnap azt is álomnak gondolom, hogy
178 XVII  |       belém, mikor te fontolgatva azt mondtad: Férjhez kellene
179 XVII  |          csak kissé hebegett. Hát azt szerette. De valamin aztán
180 XVII  |       szeretted, igazán szeretted azt az asszonyt?~Ábel egy késhegynyi
181 XVII  |         Aztán Ábel szólalt meg:~- Azt mondod: szegedi asszony,
182 XVII  |        több. Kapok nyugalomdíjat. Azt se költöm el.~- Én is úgy
183 XVII  |      Eszter lesütötte a szemét:~- Azt hiszed nem kerestelek? Pedig