Part
1 I | leányt. A leány pirossága már elmúlt. Az ő halványsága
2 I | fölpillantott, aztán eltünt.~Akkor már tavaszi volt az idő: az
3 I | nyitva voltak.~Egy délben már ott ült, amikor a fiatalember
4 I | jelent meg a fiú. Az ablak már nyitva volt. Egyideig az
5 I | amikor Kegyedet megláttam. Már meg van kötve rövidre, csomóba.~
6 I | elköltöztek?~A házbelieket már ismerte. Tudta, hogy egy
7 I | Annak se kellett több: most már a cipő orrának fordult,
8 I | öreg cselédet látta, akit már jól ismert. A cseléd kék
9 I | mondta volna:~- Várlak!~Már akkor homályzott az est.
10 I | szomoruan tértem volna haza.~Ezt már olyan bizalmas hangon mondta,
11 I | bizalmasan, melegen nézett már akkor reá.~- Mi a foglalkozása? -
12 I | az isaszegi csatában.~S már a leány is elfogulatlanul
13 I | Fájdalmasan nézett a fiura.~- Már el vagyok jegyezve.~Ábel
14 I | Orvosnövendék. Azaz most már végzett orvos. Bécsben van.~
15 I | mondotta Ábel, - annak már nem kellenek művelt társaságok
16 I | megszentelte őt.~- Valaki ott száll már a csillagok felé, - mondotta
17 I | bennünket. Lássa délelőtt már nem szomorkodtunk. Aztán
18 I | mama nem ellenkezett.~Ábel már várta őt a templom előtt.
19 I | hazafelé.~~Augusztusban már nem kilenc órakor találkoztak,
20 I | És maga nevetne rajtam.~- Már hogy nevetnék!~- Itt a völgyben
21 I | messzire kijár, de most már nem sajnálom: látom, hogy
22 I | szombat este volt. Ábel már tíz órakor ott ült a bodzabokor
23 I | a János-kórház mellett.~Már tizenegy óra elmult, a negyedek
24 II | odaérkezett, az öreg asszony már eszméletén volt.~Hét éve
25 II | Ábel tizenötéves korában már a maga erején élt. Gyermekeket
26 II | körül kacagott a társaság. Már nem a kutyáját nevették
27 II | pap a fejét rázva. - Az már akkor nem nő és nem szépség.~-
28 II | festők képein láthatók.~Akkor már a fiatalember rovására nevettek.
29 II | Szépjuhásznénál ebédelt. Egy órakor már elsétálhatott a ház előtt.~
30 II | ott szoktak ebédelni.~Ábel már messziről látta, hogy nem
31 II | kicsinylően beszélt.~- Eördögh!~Már nem volt olyan okos arcú
32 II | közelben, itt a völgyben.~Már látta is magát: hogyan fog
33 II | ahogy szokott. A vendégek már nem voltak ott.~Kilenc órakor
34 II | fejtegette nekem, hogy ez már elvégzett ügy, és hogy ne
35 II | megesküsznek.~Itélje meg most már maga az ügyünket és elhigyje,
36 II | eggyetlenem! ~E.~- Tehát már asszony: - gondolta szive
37 III | senki.~- Hát itt laktok már?~- Itt. Egy hónapja. Csodálkozva
38 III | De el se jöhetek: mink már többé nem találkozhatunk.
39 III | Amelyik a kirakatban van.~- Az már el van adva.~És elvörösödött.
40 III | mondaná: Megcsókolnálak! De már nem szabad!~S elsietett.~~
41 III | magyarázatában, de a nők már megszokták. Ha nem is értették,
42 III | egy favágó ellopta.~De már ettől az öregasszonyok is
43 III | kötötte is be.~- Nohát most már nem halsz meg.~Az asszony
44 III | délelőtt, mikor az orvos már behúzódott a rendelő szobájába,
45 III | a litániára. Megszokták már, hogy egyedül járt a litániára.
46 III | félóra hosszáig. Akkorra már rogyadozásig elfáradt, hazafelé
47 III | Összevétetted valakivel.~- Már hogy vétettem volna. Egy
48 IV | eléggé megtanult németül.) S már ő is tudta, hogy a könyvet
49 IV | gyengéded formás a keze! Ismerte már annak a kéznek minden vonalát,
50 V | nagybuzgón tanult. Egy hét multán már francia könyveken gyakorolta
51 V | elővette a levelet, látta, hogy már sokat ért belőle. Tanult
52 V | lelkét a bánat.~Délután már bement a könyvesboltba.
53 V | megrendelésem is volna. Már megszoktam, hogy neki diktáljam
54 V | küldtem volna neki... Most már van annyi fizetésem, hogy
55 VI | vitorlázott.~Ábelnak akkor már minden szerda délutánja
56 VI | felelte Ábel, - most már nekem kell fogadnom a segédeket
57 VI | cselekedték volna meg, mikor már győztek.~- Okos ember lehetett
58 VI | agyonvert ember, akiben már csak pislog a lélek. És
59 VI | is dolgozik, reggel meg már öt órakor fölcsengeti az
60 VI | zaklatja. Szegény leánynak már a szeme pillája is kihúll
61 VI | is leszidta, hogy ő neki már nincs becsülete a háznál,
62 VI | Ábel utólérhette volna, már künn volt az utcán.~~Mikorra
63 VI | a muzeumkertbe.~De Ábel már nem volt ottan.~ ~
64 VII | De hogyan tudja meg most már Ábelnak a lakását?~A rendőrséghez
65 VII | mállott karosszék. Ábelnak már akkor hatvan forint volt
66 VII | ez ismétlődött.~Délután már Lidi néni megint lesre indúlt.~
67 VII | csak pislogott.~- Most már bizonyos, hogy van valakije, -
68 VII | rebegte a másik.~- Való! Én már rég gyanakodtam! Mindig
69 VII | külön házba, emeletre, ez már gyanús.~- Az én leányom, -
70 VII | szembe álljak a férjemmel, ha már férjem. Ápolja, gondoskodjék
71 VII | hát megöli. Olvastam én már az ujságokban olyat, hogy
72 VII | egyenesen Ábelhoz.~Ábel már az ablaknál ült és egy piros
73 VII | mondotta Ábel - hát most már Eszter az enyém vagy. Az
74 VIII| azt gondolom, hogy te most már szíveddel, lelkeddel egybe-olvadsz
75 VIII| helyettesítené az enyémet. Hiába most már: olyan vagyok, mint a könyvből
76 IX | mit beszélt? Megtörtént már...~- Nem. Éppen arról beszélt,
77 IX | összebarátkoztunk azóta Kardosnéval. Már ebéden is volt nálam. Én
78 IX | Elsietett a Zöldfa-utcába.~Már messziről reszkető szívvel
79 IX | Ábel visszatért az utcára.~Már sötétedett. Az emeleti ablakok
80 IX | még világosak voltak, de már csak három ablak.~Ábel szomorúan
81 IX | mégse tért vissza. Reggel már ott állt a Zöldfa-utca és
82 IX | Tán egy órája is ácsorgott már ott, mikor végre megjelent
83 IX | fölösleges. Remélem most már vége szakad annak a bolondságnak,
84 X | Senkinek. Hát ki ő most már neki? Hiszen ha valaki anya,
85 X | megráncosodott a képe. Most már nem olyan szembeötlő a fehér
86 X | szerencsés halál. Most már csak Lidi néni él. Eljön
87 X | Fösvény. A szalmakalapja már másfél fontos a sok lakktól.~
88 X | még gyermek volt, ma meg már tessék: férjhez menő hajadon.
89 X | a Zöldfa-utcában van.~Ha már most ott volt, végigbandukolt
90 X | Valamikor majd később, mikor már öregek lesznek, egyszer
91 X | És az egyik gimnáziumban már harmadik napra tanította
92 X | játszott. Csak megnézné, de már nem játszana vele.~Vajjon
93 X | gyöngéd érintés?~De nem jár ő már oda! Hogy is járna! A gyermekének
94 XI | borította el az arcát.~- Most már az enyém vagy! Az enyém!
95 XI | Az enyém! Viszlek! Most már nem él az anyád! A családi
96 XI | hozzám jött nőül.~Akkor már Berta is ránézett Ábelnak
97 XII | beült a kocsiba.~A leányka már akkor három éves múlt; kis
98 XII | És nevetett.~- De most már igazán beszéljünk másról.~
99 XII | tudok hazudni, de tovább már ellenmondásokba keveredek.
100 XII | Hogy jut ilyesmi eszedbe?~- Már régen gondolkodok rajta.
101 XII | tűt és cérnát hoztam ki. Már három napja lóg ez a gomb
102 XII | tükör és fehér hajat. Ma már harminc éves vagy ugye?~-
103 XII | vasárnaponkint ismerősök jönnek. Már gondoltam egyikre-másikra.
104 XII | kérdést Eszter. Az én életem már olyan, mint a keletlen tészta.
105 XII | mint a keletlen tészta. Ha már egyszer el van hibázva,
106 XII | heve és lefolyása, - ezt már a férjemtől tanultam. A
107 XII | gondolkodása egybealakul. Már te is olyan hidegjózan kezdesz
108 XII | kimentek a Városligetbe.~Már sárgultak a fák. A vadgesztenye-fasor
109 XII | fák. A vadgesztenye-fasor már el is hullatta a levelét.
110 XIII| kedvesebb barátja Bertának. Már másnap meglátogatta a doktorné,
111 XIII| megérkeztek a nászútról, Ábel már másnap a fasor végén álldogált.~
112 XIII| hintója zárható. A doktor most már csak délután fogad otthon
113 XIII| megállította a kocsit.~- Hogyan? már megjöttetek?~- Az este érkeztünk, -
114 XIII| szeretsz többé! nem szeretsz már!~- Dehogynem…~- Nem, nem...
115 XIII| gondoltam a nászúton is mindig. Már másnap vettem neki egy üveg
116 XIV | eredj a borbélyhoz, hiszen már hatnapos a szakálad.~Ábel
117 XIV | Különben is hatnapos szakál már szakál, azzal elmehetek
118 XIV | Nem, köszönöm, akkor már inkább egy ujjnyicska kávét,
119 XIV | intett neki, hogy menjenek már. Berta helyeslőn pillantott.~
120 XIV | mentek hazáig.~A doktorné már másnap viszonozta a látogatást.
121 XIV | Esztert imádni is.~A szoba már homályosodott.~- A lámpást, -
122 XIV | mondotta Berta, - most már meggyujthatjuk.~- Ne, ne, -
123 XIV | inkább a kályha ajtaját. Most már úgyis csak a parázs ég.~
124 XIV | betakarni a lábát, de most már ő is férj: mintha csak a
125 XIV | kedvét vagy Lidi néni. De már nem avatkozott Eszter családjának
126 XIV | a feleségedet.~De akkor már a szeme villámlott.~Ábel
127 XIV | nem kirakati cikk.~Ábel már értette.~- Hallgass ide
128 XIV | Ne ilyen hamar!~De ezt már fájdalmasan mondta.~Ábel
129 XIV | étvágytalankodott. Ábel ebédután már készülődött, hogy orvosért
130 XIV | mondotta, - a férjem egyszer már itthon marad. Ma nincs konferencia?~-
131 XIV | akadémiai bizottságukról, de már késő volt. Berta fagyosan
132 XIV | sietett ki a fasorba. Esztert már nem találta ott. Hogy a
133 XIV | szeme.~Megszeppent.~- Hát ha már tudod: nem oda siettem.~-
134 XIV | ablakon.~- Hát sehogyan. Most már családapa vagy. A feleségedet
135 XV | XV.~Ábel azután már otthon töltötte a délutánjait.
136 XV | volna, olybá tünt föl neki. Már bámulta. Uj szépségeket
137 XV | Berta boldogan mosolygott. Már egységes egy volt a férjével.
138 XV | volt a férjével. Eszterre már nem féltékenykedett, nem
139 XV | Azelőtt ha egynap nem látta, már éhezett a szeme. Hiányzott
140 XV | Nem, nem engedem. A kocsim már nem arra jár. Nem találsz
141 XV | elmondta. Eszter bólogatott. Már nem nézett olyan melegen,
142 XV | csak futó érzés volt: mikor már mellette ült, fölmelegedett,
143 XV | nyilatkozzon-e vagy hallgasson?~- Már lelkileg se vagy az enyém, -
144 XV | akadémiai konferenciákra se járt már el. Berta láthatta az órarendről,
145 XV | találkozott. Csak olyan volt már néki, mint egy elmúlt édes
146 XV | érzése az volt, hogy bárcsak már délután volna: rohanna Eszterhez.
147 XV | négy-öt csomólék is nehezlett már a hóna alatt.~Közben megszomjazott.
148 XV | lelke. Az utóbbi napokban már azt fejtegette, hogy nincs
149 XV | mennem, - mondotta. - Most már szedd össze az erődet édes
150 XV | édes eggyetlenem. Holnap már reggel eljövök, és veled
151 XV | nem mondott ki, de Ábel már nem olvasott úgy a szemében,
152 XV | egyforma, mint az óráé. A fiam már mosolyog. Ha engem lát,
153 XV | vállán, s nem tudja, hogy már nem a magasban van. Oh a
154 XV | életerő.~Mikorra visszatért, már megkezdődtek az iskolák.
155 XV | azelőtt. Több a költség most már a háznál.~Bizony gyéren
156 XV | a fiáról ujságolt. Hogy már a foga jön, már megszólalt,
157 XV | ujságolt. Hogy már a foga jön, már megszólalt, már mindenképpen
158 XV | foga jön, már megszólalt, már mindenképpen járni akar.~
159 XV | mély-gyász ideje úgyis rég letelt már, és ő arra gondolt, mennyire
160 XV | kötötte, mint akkor.~Ábel már négy napja nem volt nála,
161 XV | díványra, s lábára állott. Ma már lovat kap! Hazamenet veszek
162 XV | vendéglőben házaláson kapták. Már éjfél felé járt az idő,
163 XV | többé vissza!”~És a szeme már kigyulladt, az arcára rózsaszinek
164 XV | Ugye Ábel bácsi, most már te vagy az én papám?~Eszter
165 XV | Eszterkém!~De az ajtó be volt már zárva.~ ~
166 XVI | okos ember, akinél okosabb már senkise lehetne, az olyan
167 XVI | emlékezett, hogy hányszor pattant már így Eszter a szeme közé!
168 XVI | Azóta bizonyára megnyílott már az ajtó, s Eszter kinézett
169 XVI | a leánykájának:~- Elment már Ábel bácsi?~De hogyan van
170 XVI | köztük. Hidat építeni azon már bajos vállalat.~S valóban
171 XVII| Magam.~- Magad?~- A férjem már nem él.~- És a leányod?~
172 XVII| Szegény Ábel! Azt hittem már unokáid is vannak.~Ábel
173 XVII| vannak.~Ábel vállat vont:~- Már elfeledtem, hogy családos
174 XVII| nővel, aki csak emlék volt már neki.~Beléptek egy nyaralóforma
175 XVII| hámlott.~Az ablak-fülkében már ott volt a teriték egy teaasztalkán.
176 XVII| Igazságtalan voltam és vak, most már elitélem magamat érte. De
177 XVII| De akkor... Aztán mikor már a doktor nagysebten eljegyzett,
178 XVII| mentegetődzött, - és Irén már akkor elmult húsz éves.
179 XVII| aztán megint megbékültek. De már akkor késő volt. És tudod
180 XVII| ablakra pillantott.~- Nini már este van. Ejnye de itt maradtam.~-
181 XVII| Nem oda.~- Azért. Mert én már... az én lábam már nem táncol.~-
182 XVII| Mert én már... az én lábam már nem táncol.~- Enyém se.
|