Part
1 I | hogy bemutatkozhassak, de én nemrég költöztem ebbe a
2 I | se.~Tisztelt Kisasszony, én érzem, hogy bennünket is
3 I | rövidebbet.~„Tisztelt kisasszony!~Én az a fiatalember vagyok,
4 I | leány, - Kardos Eszter.~- Az én nevem Ábel, Nyéky Ábel.~
5 I | úgy jártunk. Csakhogy az én szegény apám oda is veszett
6 I | elfogulatlanul beszélt.~- Az én apám börtönben halt meg,
7 I | időtájban?~- Amikor ráér.~- Hát én hét órakor szabadulok az
8 I | susogott tovább a fiu, - amikor én magát először megláttam,
9 I | De nem lehet, Esztike. Ha én akkor úgy szólhattam volna,
10 I | mikor érezte meg... az én érzésemet?~A leány mosolyogva
11 I | mosolyogva vont vállat:~- Én nem tudom a maga érzését.~-
12 I | hiszen azon segíthetünk. Én négy osztályt végeztem,
13 I | nincs mért tagadnom, hogy én is úgy éreztem... maga valaki
14 I | hát mit tehetek! Nem én választottam.~És könnyezett.~
15 I | hozománya!~... Adhatok-e én neki nagyságos asszony címet?
16 I | Vajjon szenvedett-e, mint én, vagyhogy boldogabb volt?
17 I | említette a „holt angyalt”, se én. Fogadjuk meg, hogy nem
18 I | nem, Esztike, jó nem. Az én sorsom nem olyan, hogy jókat
19 I | megy Esztike, lehull az én virágom, elmúl a tavaszom,
20 I | Azoktól megtanultam.~- Én is tudok. De elhiszi-e,
21 I | kell hazatérned?~- Bánom is én.~- Hát várjuk meg. Tudod,
22 I | várjuk meg. Tudod, hogy én még sose láttam fölkelni
23 I | láttam ennél szebbet!~- Én se! - felelte Ábel.~De ő
24 II | csokoládé, nekem száraz kenyér. Én is el vagyok ám bélyegezve
25 II | vállat vont.~- Mért ne? Az én boncoló késem alatt legalább
26 II | mindig viaskodó kedvvel, - én nem arról beszéltem, hogy
27 II | nő értéke - mult bankó. Én a nőt csakugy becsülöm,
28 II | Gondolja meg, Eszterkém, hogy én szegény ördög vagyok, az
29 II | tegezni, nincs jogom rá.~- De én akarom, én kivánom. Ha tegezel,
30 II | jogom rá.~- De én akarom, én kivánom. Ha tegezel, a szivedet
31 II | Nyéky úr? - kérdezte.~- Én vagyok, - felelte az ifju
32 II | vagy akár jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől a leányomat,
33 II | Eördöghöt-e vagy Kardost az én uramat? Mert az én uram
34 II | Kardost az én uramat? Mert az én uram egy szerencsés vétellel
35 II | említett letéthez van kötve. És én anyám mellett nőttem fel,
36 III | lott belé, hogy: Ime az én feleségem, más felesége!~
37 III | anyját meg a nénjét. Az én anyám is velünk van. Én
38 III | én anyám is velünk van. Én nem vagyok a háznál senki.~-
39 III | Ábel, - a férjedet gyűlölöm én, gyomromból gyűlölöm. Bocsáss
40 III | mondaná meg a lakását, hiszen én ugyse mehetek hozzá.~Az
41 III | cselekedtem?~- Te tudod.~- Hát én azt tudom, hogy semmi rosszat
42 III | hiszen hűséget esküdtél. És én meghalnék bánatomban, ha
43 IV | Hátha az is álom, hogy én férjhez mentem?~Ábel a keblére
44 IV | Ülj vissza azonnal, vagy én is leszállok!~Ábel visszaült.
45 IV | Eszter, ne érts balul. De én magam mondom neked, hogy
46 IV | csak az az érzés, hogy én vagyok a legszerencsétlenebb
47 IV | téged. Nem tehettél másképp. Én a sorsomat vádolom és hálás
48 IV | mert arra gondoltál amire én: hogy ne lássuk egymást
49 IV | vagy te pusztulsz el, vagy én, vagy mindketten. Két férjed
50 V | kisasszony idegen.~- De én téged csak a lelkemmel szerettelek.
51 V | a lelkemmel szerettelek. Én nem mentem piszkos cipővel
52 V | is volt!~- Nem igen. És én még akkor nem ismertelek.~-
53 V | hát mit követelek tőle én, másnak a felesége!?~És
54 V | És éppen most! Tegnap én ütöttem tőrt a szivébe,
55 VI | fogadnom a segédeket is, én vagyok értök felelős. Üzlettárs
56 VI | Nem, köszönöm, annyira én soha nem jutok. Nem iszok,
57 VI | amit a férje őrá költ.~- De én nem türök tovább! - lázadozott
58 VI | kivágom a kérdést, hogy én vagyok-e az asszony a háznál?~
59 VI | kellene vennünk. Látod az én boldogult apám mondott nekem
60 VI | cselekedne. Ha április 14-én reggel minden országgyűlési
61 VI | Eszter nevetett:~- Hát mikor én férjhez mentem, akkor is
62 VI | herreg:~- Mit avatkozol az én dolgomba!~- Bocsánat anyám, -
63 VI | anyám, - felelem - ez az én dolgom, nem a magáé.~- Hogy
64 VI | hogyne vóna! Hát mi vagyok én a háznál: kanári madár vagy
65 VI | madár vagy papagáj? Nem én vagyok-e a ház asszonya?~
66 VI | Aztán a férjem is délben. De én megkeményedtem:~- Mától
67 VI | kulcs, nálam a pénztár: én vagyok az asszony!~Ábel
68 VI | gyávaságod az oka!~- Az én gyávaságom?~- Csakis a te
69 VI | Jössz! Viszlek! Akarom! én nem tudtam volna ellentállni!~-
70 VI | volna kenyérhajon, de az én kenyerem lett volna! Laktunk
71 VI | pince-szobában, de az az én szobám lett volna! És elvégre
72 VI | haragudj! - esdekelt, - én kérlek, a hetvenéves agg
73 VI | aranyos mamukám. Hiszen én csak azért ingerlődtem fel,
74 VII | orvost.~- Fusson édes az én felelősségemre!~Megfogta
75 VII | És maga ápolja?~- Hol én, hol mama. Nincs senkije.
76 VII | rebegte a másik.~- Való! Én már rég gyanakodtam! Mindig
77 VII | emeletre, ez már gyanús.~- Az én leányom, - rázta a fejét
78 VII | fejét a kövér asszony, - az én leányom nem jár senkihez!~-
79 VII | rakjanak a mellére, tízet. Az én felelősségemre.~S még mindig
80 VII | fájdalmasan sohajtott:~- Tehetek én róla?~Aztán megölelte az
81 VII | bizonyosra semmit. Ámbár én azt se bánom, ha mindent
82 VII | Szokott-e eljárni a feleségem az én távollétem alatt?~- Nem.
83 VII | hozzá. Nézze meg, hogy van? Én nem birom meg, hogy mégegyszer
84 VII | beszéljen:~- Lássa Nyéky úr, az én leányom boldog volna, ha
85 VII | ő, hát megöli. Olvastam én már az ujságokban olyat,
86 VIII| látlak viszont. Legalább az én kézszorításom lett volna
87 VIII| tekörülötted. Mintha az én betegem volnál, mintha rám
88 VIII| Azt irod, hogy elrútultál. Én csak azt érzem, hogy ez
89 VIII| hogy ez fáj neked. Mert én sohse láttalak rútnak és
90 VIII| kivánunk egymásnak. És én egy gondolatban Neked a
91 VIII| válságos napon nem utazom-e el én is az anyósom után? Fiatal
92 IX | Már ebéden is volt nálam. Én csinálom a kalapjukat valamennyit.~
93 IX | hátha meg se halt? Csak én gondolom?~Visszasietett
94 IX | idősebbik felállt és ránézett:~- Én vagyok.~- Azt hallottam,
95 IX | meg egy szóra Marcsa.~- Én nem vagyok Marcsa.~- Hát
96 IX | Azt azt, Annát! Nézd csak én annak a falujából jöttem.
97 X | elmúlt. Eszter is más lett, én is megváltoztam. Ha találkozunk
98 X | legyintett.~- Igaz, hiszen én tudnám, - szólt Törökné. -
99 X | a doktorné is járt itt. Én igazítom a kalapjait. De
100 X | feledkeztem volna meg az én kis barátomról, - felelte
101 XI | gyermek egyik kezével az én kezemet fogja, másikkal
102 XI | veti ez az asszony magát az én szivemre, ha nem akar ott
103 XI | szeret úgy, mint azelőtt! De én csakúgy szeretlek. Mióta
104 XI | sokan vágyakoznak a kezére. Én is vágyakoztam. Hogy mennyit
105 XI | rosszat a doktornéról.~- De én azt szeretném, hogy ne is
106 XI | nőül. De tudott arról, hogy én is szerettem volna elvenni.
107 XI | gasson csak kérem tovább. Én hát elutaztam külföldre,
108 XI | hőségben és tolongásban, mikor én ott vagyok. Ha teljesen
109 XII | Hogyan eggy a szive az én szivemmel!~És akkor Ábel
110 XII | eljegyezve Istentől. Az én fám voltál. Másnak virágzol,
111 XII | azt a lelki harcot, amit én harcoltam. Mit tudsz te
112 XII | Mit tudsz te arról, hogy én oly tudatlanul mentem férjhez,
113 XII | férjednek?~- Nem lehetett. Ha én előrántom, bizonyos hogy
114 XII | öccsével vagy bátyjával? Én aztán belezavarodnék. Mert
115 XII | belezavarodnék. Mert egy mondatot én is tudok hazudni, de tovább
116 XII | kényes húrt megpendítse. Én meg hát, - tudod.~- És sohse
117 XII | hozzám, mintha fia volnék. Én sohse tudom gondozni, rendberakni
118 XII | rendberakni a fehérnemüimet. Én nem tudok fát rendelni télen.
119 XII | tudok fát rendelni télen. Én nem tudok olajat önteni
120 XII | egyikre-másikra. Beleegyezel, hogy én válasszak?~- Bele, Eszterkém.
121 XII | gondolatait.~- Ilyen mint én, nem lehet, - mondotta Ábelnak
122 XII | ezt a kérdést Eszter. Az én életem már olyan, mint a
123 XII | bolond vagyok. Bánom is én. Nekem kell, hogy mindennap
124 XII | hamar kerékvágásba talált:~- Én el is venném, - mosolygott
125 XII | angyalok szólalnak meg. Én igazán el is venném magát,
126 XII | volna. De hogyan gondoljak én házasságra, amikor olyan
127 XII | pogány tréfa volt.~- De én nem tréfáltam lelkem. Nagyon
128 XII | a szívnek a házassággal? Én csak arra gondoltam, hogy
129 XII | Csak vedd el nyugodtan. Az én lelkem is nyugodtabb lesz,
130 XIII| mosolygott szomorúan - én még egy percre itt maradok
131 XIII| hát nem te akartad...~- Én Ábel, én, de a szivem megszakad!~
132 XIII| te akartad...~- Én Ábel, én, de a szivem megszakad!~
133 XIII| sajnálkozással nézett reá.~- Én, Eszterkém, nem érzek semmi
134 XIII| valami nem tetszik neki. Én nem bírom a mogorva arcot
135 XIV | hozzáfordult:~- Lidi néni, ime az én legfiatalabb és legkedvesebb
136 XIV | ami a férjemé. Dehiszen az én vagyonom fele is benne van
137 XIV | Ábel eltolta a csészét:~- Én nem kérek nagyságos asszonyom.~
138 XIV | ujjnyicska kávét, csak épp hogy én is uzsonnázzak a társasággal.~
139 XIV | tanár úr, - mondotta, - én nem hiszek semmit, amit
140 XIV | Milyen jó meleg van itt! Az én férjem még nem enged fütenünk.
141 XIV | nézed!~Ábel hüledezett.~- Én néztem? Én? Tán féltékeny
142 XIV | hüledezett.~- Én néztem? Én? Tán féltékeny vagy Bertácskám?~-
143 XIV | érzed, hogy nincs igazad! Én véletlenül úgy ültem, hogy
144 XIV | Nagyságos asszonyom, az én feleségem ideges mostanában:
145 XIV | lehet! - ijedt fel Berta.~- Én bizony megteszem. Elvégre
146 XIV | Látod ilyen emberhez mentem én nőül.~- Nem szabad elégedetlenkedned, -
147 XIV | veszekedtek?~- Nem. Csak én. Ő olyankor nevet. És ez
148 XIV | véve, - hát miben vagyok én bűnös?~- Nem, bűnös nem
149 XIV | hogy itt ülök melletted, én, a fiatal házas.~- Igaz, -
150 XIV | a szakál illik.~- De ha én kivánom?~Az én szerelmes
151 XIV | De ha én kivánom?~Az én szerelmes hangsúlylyal volt
152 XIV | Sajnállak.~- Jobban sajnálom én magamat, - sóhajtott Berta.~
153 XV | vagy, milyen áldott vagy! Én meg sem érdemlem, hogy az
154 XV | fordul az élet. Azelőtt én mondtam mindig: Szegény
155 XV | Ábel.~- Hát ki változott: én? vagy te? Nem te voltál-e
156 XV | vígasztalna engem, ha nem az én egyetlen testvérem!~Ábel
157 XV | Ábel. - Rendelkezz velem. Én csak most értesültem az
158 XV | könnyei.~- Boldogtalan volt! Én vagyok az oka, én, én, én.~
159 XV | volt! Én vagyok az oka, én, én, én.~Ábel vigasztalta:~-
160 XV | volt! Én vagyok az oka, én, én, én.~Ábel vigasztalta:~-
161 XV | Én vagyok az oka, én, én, én.~Ábel vigasztalta:~- Mindenki
162 XV | éjszakára?~Ábel elmosolyodott.~- Én édesem adnék, de tudod mi
163 XV | teremtésnek ez a csodás titka az én hajlékomban is megjelent
164 XV | bácsi, most már te vagy az én papám?~Eszter kezén remegés
165 XV | megsimogatta a leányka haját:~- Én kedves, én, meg a jó Isten.~
166 XV | leányka haját:~- Én kedves, én, meg a jó Isten.~Térdére
167 XVI | hagyta el énértem az urát, én meg hagyjam el most a gyermekemet,
168 XVI | tisztességes volt akkor. Én nem vagyok tisztességes,
169 XVI | nem volt akkor poltron?~Én poltron vagyok?~Akármint
170 XVI | újra fontolgatott:~- Lám én ragaszkodtam hozzá azután
171 XVI | fiacskámat. Hát mi voltam én? Tartalékférj? Hogyha ő
172 XVI | lehetett az az úr! No de én is visszanéztem ám...~Ábelnak
173 XVII| És te?~Ábel legyintett:~- Én is csak magam lődörgök a
174 XVII| érdeklődéssel nézett.~- Hogyan?~- Az én családi életem is átalakult
175 XVII| elváltak.~- Hát tudod hogy én férjhez mentem, - kezdte
176 XVII| gyermekedtől nem válsz el az én kedvemért, de az nyilallott
177 XVII| És tudod mi vége lett az én szegény egyetlen leányomnak?
178 XVII| nyugalomdíjat. Azt se költöm el.~- Én is úgy vagyok. A második
179 XVII| Persze, persze. Tavasszal én mindig falun lakom. Hol
180 XVII| Nem oda.~- Azért. Mert én már... az én lábam már nem
181 XVII| Azért. Mert én már... az én lábam már nem táncol.~-
|