Part
1 I | De feszült rajta minden, mint a keztyü.~Aztán lassankint
2 I | s a hangja zengő volt, mint a muzsika.~Aztán elmosolyodva
3 I | Eleinte csak úgy kandikált ki, mint a madár a lombok közül,
4 I | A köszönést úgy fogadta, mint az előttevaló napon. A fiú
5 I | bizonyára úgy jártam volna, mint az a kutya a pecér drótján.
6 I | is a lába fájt annyira, mint inkább az, hogy a lakkcipője
7 I | fogunk átszállani az életen, mint két együtt szálló madár,
8 I | lángot hányt, és ugrált, mint a hörcsök.~Végre is kilépett
9 I | Milyen szép! Milyen tiszta! Mint azok a tulipánok, mint azok
10 I | Mint azok a tulipánok, mint azok az iriszek, - mondotta
11 I | ember is csak olyan vetés mint a búza... Az ember az Ég
12 I | szemmel mondta, olyan szemmel, mint ahogy valaki azt mondaná:
13 I | könyvkereskedő nem olyan boltos, mint a füszeres.~- Nem, ne magyarázzon
14 I | gondol magával Eszterke, mint maga ővele.~Eszter hallgatott.
15 I | Vajjon szenvedett-e, mint én, vagyhogy boldogabb volt?
16 I | lesz! Eggyek vagyunk mink, mint két egyforma gyertyatartó,
17 I | olyanok nekem, Esztike, mint a fának a virágzása napjai.
18 I | maradok gyümölcstelenül, mint a szomorúfűzfa.~Eszter
19 I | közt. A lapja akkora volt, mint a malomkő lapja. Sokszázados
20 I | harmatos fűben. Futkosni benne, mint a gyermekek, mezítláb.~-
21 I | Nekem olyan maga nappal is, mint valami tündér, aki tréfából
22 I | testem. Szállani szeretnék mint ősszel a mezők fátyola!
23 I | fehér szoknya volt rajta, mint szokott lenni, testhez lengő
24 I | susogva beszélt; susogva mint a nád, amelyen szellő suhan
25 I | halk, édes gügyögés volt, mint ahogy az alvó madár gügyög
26 II | csak akkora bolttal is, mint a szivarskatulya, de megkezdi.
27 II | rám? Nem jobb lenne‑e ma, mint azután?~Elsétált onnan,
28 II | leányka akaratos, ostoba, mint a réce, de karcsu, kiskezü,
29 II | az ajka friss, arca színe mint a rózsáé. Válasszon közüle.~
30 II | szemhéj olyan vékonynyá apad, mint a papiros. Ez az öreg szem.~
31 II | régióból való teremtések, mint mink vagyunk.~- Ugyan, ugyan!~-
32 II | szentek közt is több a nő, mint a férfi.~- De egy sem írt
33 II | csakugy becsülöm, tisztelem, mint önök, csak más szemmel nézem.
34 II | más szemmel nézi a holdat, mint az agg. A földmíves is más
35 II | földmíves is más szemmel, mint a csillagász. Valamennyinek
36 II | nem volt olyan okos arcú mint tegnap. Gyűlöletes volt!
37 II | S tovább figyelte őket, mint ahogy a ketrecbe zárt bagoly
38 II | szinte robogva sietett, mint a fészkéből kiüzött állat.
39 II | olyan szívvel szeretné őt, mint ahogy ő Esztert, eltaszitaná
40 II | olyan tökéletes teremtések, mint a férfiak.~Hát meg fog halni
41 II | és csakúgy együtt élünk mint eddig. Nem mertem neki megmondani
42 II | óhajtana lenni az ön felesége, mint bárkié.~De ha az Ön állapota
43 III | figyelmes. Inkább rokon, mint férj. Kellemetlenebb, hogy
44 III | s ültek egymás mellett, mint két veréb az ágon.~Ha nem
45 III | szeme szögletéből. Az ángya, mint a vizsla, mikor vadra áll.~
46 III | De csak olyan volt köztük mint Pupák Guszti a cirkuszban.~
47 III | hivatalosan, tudományosan, mint akármelyik más betegére,
48 III | kivált a járókelők közül, mint a szélmozgatta virágok közül
49 III | Két óra hosszáig futott mint gazdátlan kutya, aztán bement
50 IV | öltözködve, éppen olyanba, mint az előbbi évben. Ábel látta
51 IV | Szegfüparfön volt rajta, mint leánykorában.~Négy órakor
52 IV | csirkék az anyjuk körül, mint az előbbeni évben.~Fölmentek
53 IV | fehérszegfűm. Olyan vagy nekem mint a nap a földnek. Mikor nem
54 IV | átlátok minden szavadon mint az üvegen. A te szavaid
55 IV | ma megcsókolt. Ez több, mint amennyit megengedhetek neki.
56 IV | mai nap emlékünnep volt, mint mindenszentek délutánja.
57 IV | Soha jobban nem szerettelek mint ma, és te is érezted ezt,
58 V | Finom orrocskája úgy mozgott mint az egéré, amely éléskamrába
59 V | mondtad, hogy olybá tekinted, mint a púpos a púpját. De nincs
60 V | annyira a fölfedezés bántotta, mint inkább az, hogy Károly is
61 V | olyan becsületesek lenni, mint a nők? És a gyermek? Mily
62 V | ura jobban tudta szeretni, mint őt?~Szőke volt-e vagy barna?
63 V | volt a jó kövérasszony, mint az ébresztő óra, amely mindig
64 V | férfi vére, testalkata más mint a nőé. A léleknek az ilyen
65 V | Hulltak a könnyei. Elment mint a förgeteg.~Jó darabig szinte
66 V | nem volt az olyan nehéz, mint te gondolod. Megszokta.
67 VI | velem Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert ember, akiben
68 VI | doktor gyengéd volt iránta, mint valami gyermek iránt, de
69 VI | örömeit, bajait. Olyan volt mint az ismeretlen ház, amelynek
70 VI | házastársak úgy forranak össze, mint az ojtott ág a törzszsel.
71 VI | testi ember lett volna, mint amennyire nem volt, olyasmiket
72 VI | anyjától. Rámparancsolt, mint a kutyára!~S a szava zokogásba
73 VI | maga is lehült. Lehült, mint a zivatar, amely eldörögte
74 VI | Meregette a szemét maga elé, mint a dühös apa, aki haragjában
75 VI | kisujja is többet ért hozzá, mint nekem mind a két kezem.
76 VII | hőtől pirosan ült inkább mint feküdt az ágyban. A feje
77 VII | Ábel kezét. Olyan volt az, mint a tűz. Aztán levette a fejéről
78 VII | csak akkora fonata volt, mint a malac farka.~A hivott
79 VII | betegre bámult. A leányka mint az ijedt macska Eszterre.~
80 VII | asszony arca olyan volt, mint a festett kő: merev és hideg,
81 VII | a konyhába és hallgasson mint a ponty.~Eszter aztán várta,
82 VII | rajtakapja a feleségét, mint ő, hát megöli. Olvastam
83 VIII| lássalak. De meg kell szoknunk, mint azt a gondolatot, hogy egyszer
84 VIII| lehet és feledj el engem, mint egy elviselt ruhát.~Az utolsó
85 VIII| hogy sohse voltam olyan rút mint most. Szégyenkeznék, ha
86 VIII| most már: olyan vagyok, mint a könyvből kiszakított lap,
87 VIII| kisasszonynak Örzsike a neve. Barna mint te vagy. Náladnál valamivel
88 VIII| De csak olyan volt az, mint a füst, olyan lengő, bizonytalan.~-
89 IX | az eszébe. Ő is itt ül, mint a gombkötő, - pedig hát
90 IX | Eördöghné, - s el is fog hízni, mint az anyja. Vége!~ ~
91 X | zúgás támadt a szívében, mint mikor a malom kerekére ráeresztik
92 X | Olyanféle érzés szállotta meg, mint aki virágzó orgonabokor
93 X | benne ez az érzés, de úgy mint akkor, soha. Akármivel foglalkozott,
94 X | csakolyan tejszínü volt, mint gyermekkorában, de a szeme
95 X | pillanatban megmozdult a lelke, mint mikor szél támad az erdőn,
96 X | Csak úgy szeretné látni, mint azt a kardot, csákót, falovat,
97 X | szegényes öltözetü anyókák, mint akkor. Nem változott meg
98 X | szívén valami édes érzés, mint mikor a tavasz első meleg
99 X | látta; mintha úgy állna ott mint régen, s mikor kijönnek,
100 X | bizonyosan később érkeznek ki, mint Eszter.~És Ábel arca izgalomtól
101 X | De mégis úgy ver a szíve, mint a kallós malom.~Ime előtünik
102 X | Kétszerakkorára nyilik, mint szokott. A következő percben
103 XI | Jer! Repülünk, szállunk, mint két boldog vándormadár.
104 XI | gyülölném is a férjemet, mint a varangyos békát, a gyermeket
105 XI | Eszter nem szeret úgy, mint azelőtt! De én csakúgy szeretlek.
106 XII | hallgatag bábu, barnabőrü, mint az apja, csak a szeme és
107 XII | a szeme és az ajka olyan mint az anyjáé.~Ábel először
108 XII | megcsókolta.~- Úgy szeretsz, mint mama?~- Úgy, - felelte a
109 XII | oly bizalmasan beszéltek, mint ahogy testvérek szoktak,
110 XII | tudatlanul mentem férjhez, mint egy porcellán bábu. Sejtelmeim
111 XII | hogy úgy eresztett útnak, mint ahogy a tyúkot kiröpítik
112 XII | ha úgy beszélnél velem, mint valami bizalmas nőbarátod
113 XII | másnak a gondolatait.~- Ilyen mint én, nem lehet, - mondotta
114 XII | Az én életem már olyan, mint a keletlen tészta. Ha már
115 XII | Olyan része vagy a napomnak, mint az ebéd, mint az alvás.
116 XII | napomnak, mint az ebéd, mint az alvás. Ha egy nap nem
117 XII | hidegjózan kezdesz lenni, mint a férjed,~Akkor Eszter szeme
118 XII | elpirosodott: olyanná vált az arca, mint a ribizli.~A doktor kezet
119 XII | Ábelnak. De így csak álltak mint két gőzoszlop.~- Gondolkodjunk
120 XII | mégegyszer ugy megbetegszel, mint egyszer?~- Bemegyek a kórházba.~-
121 XII | Csak lézeng a világban, mint a gazdátlan kutya.~Ábel
122 XIII| háziköntöst. Puha és könnyü mint a pehely. Azt esténkint
123 XIII| hol nálatok!~És tapsolt, mint a gyermek.~Aztán megint
124 XIII| mégse lesz annyira nyájas, mint várod, legalább nem annyira,
125 XIV | szereti önt, hogy jobban, mint engem. Mindig: „Ábel bácsi,
126 XIV | tartott a kézszorításuk, mint kellett volna. Berta szeme
127 XIV | foglalkozik a doktornéval, mint a régi barátjával: olyan
128 XIV | kevesebb, de finomabb, mint a Bertáé. A szeme mosolygóbb,
129 XIV | szivesebben kifaragta volna, mint Esztert, de ha festő volt
130 XIV | rápiroslott az arcára olyan volt, mint leánykorában, amikor ott
131 XIV | kabátban, olyan volt az arcod, mint azon a hajnalon, mikor a
132 XIV | nem is annyira csók volt, mint inkább morfium.~- ?~- Morfium
133 XIV | is annyira elrajzoltam, mint mikor a gyerekek a női arcra
134 XIV | mosolygott:~- Kijárunk ezután is, mint eddig. Ha valamikor eszedbe
135 XV | beleolvadt Ábel lelkébe, mint a cukor a kávéba. Mind a
136 XV | olyan édes-mosolygón Ábelra, mint azelőtt. A maga családjáról
137 XV | fölmelegedett, úgy nézett reá, mint azelőtt.~- Nem tudom mi
138 XV | meg nyiltan, tudod, úgy mint máskor.~Eszter arca erre
139 XV | Csak olyan volt már néki, mint egy elmúlt édes emlék, amely
140 XV | egyszer-kétszer megjelenik, - mint valami visszatérő álom.~
141 XV | nem örül az ő örömének, mint ahogy ő nem örült, mikor
142 XV | arca épp oly hideg volt, mint életében, csak nagy fekete
143 XV | hirtelen jött ez a csapás, mint mikor anyám halt meg. Irtózom
144 XV | iskolástárs vette meg, aki azelőtt mint afféle nőtlen ember gyakran
145 XV | olvasott úgy a szemében, mint azelőtt. A beszélgetésükbe
146 XV | Szép akart lenni, még szebb mint volt!~- Eredj, - biztatta
147 XV | életünk járása olyan egyforma, mint az óráé. A fiam már mosolyog.
148 XV | Ábel több munkát vállalt, mint azelőtt. Több a költség
149 XV | hogy Ábel ismét az övé, mint valamikor, azokon a holdas
150 XV | haját egycsomóba kötötte, mint akkor.~Ábel már négy napja
151 XV | Mindez olyan volt akkor, mint egy rapszodikus zene. Ime
152 XVI | tegnap... dermesztő volt, mint kígyó.~- Nem megyek többé
153 XVII| szőkesége sárgább volt, mint ahogy ő emlékezett magára,
154 XVII| legsikerültebb, csak kissé sárgább, mint voltál.~Elmondta aztán,
155 XVII| aztán megkülönböztek, - mint mink. Csakhogy ők aztán
156 XVII| De úgy nem szeretted, mint ahogy engem szerettél...
157 XVII| szerencsétlenül jártam volna, mint veled. A sors kegyetlen
|