Part
1 I | volna:~- Szegény.~Pedig hát van a szívünkben egy belső
2 I | neki:~- Ejnye kisasszony, hát így beszél maga azzal, aki
3 I | nemsokára a férje lesz?~Mert hát az lett. Sohse látták azelőtt
4 I | volt nála. A lábát mozgatta hát a kétöklömnyi kis oroszlán
5 I | felelte az asszony.~- Hát ez? (A zárt ajtóra mutatott.)~-
6 I | Ez nem van kiadni.~- Hát nem költöztek el?~- Ja-ja, -
7 I | ajtó mögött.~Megfordult hát és a fehér ajtóra nézett,
8 I | fiura.~- Sokan járnak...~- Hát mikor?~A leány habozva nézett
9 I | Minek? Esztike, minek? Hát nem engedi meg, hogy lássam?~
10 I | Nem.~S elvonta a kezét.~- Hát hol, Esztike, hol?~- Nem
11 I | időtájban?~- Amikor ráér.~- Hát én hét órakor szabadulok
12 I | határozott volna, susogta:~- Hát jó. Egy percre, remélem
13 I | akarja Eszter!~- Óh!...~- Hát akkor a mama. Kevés vagyok
14 I | nem tud magáról semmit.~- Hát akkor maga gondolja Eszter,
15 I | Buzakereskedő volt az öregapám.~- Hát akkor mért nem mutatkozhatok
16 I | ne magyarázzon félre!~- Hát akkor mi lehet az ok? Igen
17 I | magában, hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését, Ábel. (
18 I | megmondanom. Nehéz...~- Hát nem szereti?~A leány lehajtotta
19 I | sohajtott a leány, - hát mit tehetek! Nem én választottam.~
20 I | térdepelt a fiu, mögötte.~- Hát maga hogy kerül ide? - kérdezte
21 I | ide? - kérdezte susogva.~- Hát csak eljöttem, - felelte
22 I | látta, hogy le akar ülni, hát ráterítette a törzsökre
23 I | a gyermekek, mezítláb.~- Hát járjon.~- Nem. Szégyelném
24 I | tréfából földi ruhába öltözik. Hát még holdvilágnál!~- Nem,
25 I | Bent mégnagyobb Esztike.~- Hát mondja: nem bolondok az
26 I | borult, - óh te hű angyal! Hát mért nem mentél haza? Nem
27 I | várhatnánk meg a napkeltét.~- Hát nem kell hazatérned?~- Bánom
28 I | hazatérned?~- Bánom is én.~- Hát várjuk meg. Tudod, hogy
29 II | fizetése, gyűjteni fog.~Hát aggodalmas szívvel ült a
30 II | kékruhás elegáns hölgy, - hát olyan csunya volt az a leány?~-
31 II | fiatalember mosolygott:~- Mert hát mi is a szépség? Ha az emberek
32 II | fordult:~- A húst boncoltam? Hát a nő nem hús? Ha ön beleszeret
33 II | beleszeret egy leányba, hát nem a húsába szeret bele?
34 II | fellopódzott a bodzabokorig.~Hát a két gyászruhás hölgy volt
35 II | teremtések, mint a férfiak.~Hát meg fog halni egyedül. Nem
36 II | azt mondja:~- Nem, nem!~Hát akkor:~- Gyere: lesz ahogy
37 III | vagyok a háznál senki.~- Hát itt laktok már?~- Itt. Egy
38 III | megfordult, elkocogott.~- Hát láthatlak? - kérdezte Ábel. -
39 III | is csaknem megbetegedtek, hát az orvos aztán illőbb történe
40 III | lelte az édes kis kezedet?~Hát olyan fölösleges volt ő
41 III | befolyik. Visszahuzódott hát a szobákba, és varrt, takarított,
42 III | olvasgatott.~Azon az estén hát a feje fölé gyültek a fellegek.~
43 III | cselekedtem?~- Te tudod.~- Hát én azt tudom, hogy semmi
44 III | szénatéri templomba.~Eszter hát egymaga indult a kis imádságos
45 III | kendőjét ledobva lihegte:~- Hát megvan!~- Mi? Hol?~- Két
46 IV | Két férjed nem lehet.~- Hát próbáljuk meg, - felelte
47 V | asszony szeme.~Kibontja. Hát egy idegen nyelvü levél.~
48 V | másról, csak Károlyról.~Hát azt kérdi egykedvüen.~-
49 V | bomlottul zörömböl.~Alig várta hát a vasárnapi litániát. S
50 V | tudta, hogy el fog venni!~- Hát szeretett valakit a házassága
51 V | Eszterkém?~- Nem bizony.~- Hát engem?~- Téged szerettelek
52 V | elképedve nézett Ábelra:~- Hát talán te is...~Ábel pillogott.~-
53 V | Kérlek, - hebegte, - hát... az ilyen apró diákkori
54 V | hitványak! - fakadt ki Eszter, - hát tebenned is csalódtam!~És
55 V | Istenem, - mondotta magában, - hát mit követelek tőle én, másnak
56 V | percig szótlanul állt ott.~- Hát majd néhány nap multán bejövök.~
57 VI | nénivel ment. Könnyű volt hát szerdán délutánonként egy-egy
58 VI | eltávozása óta ezen a Földön, hát jólesett neki, hogy valaki
59 VI | Nem iszok, nem kártyázok. Hát nálatok történt‑e valami?~
60 VI | kicsapolnom.~Eszter nevetett:~- Hát mikor én férjhez mentem,
61 VI | álmatlanságtól. Mindig vörös a szeme. Hát ma vége a szegődségnek.
62 VI | Megsajnálom. Azt mondom neki:~- Hát ne menj el Rózikám, itt
63 VI | Hogy vóna ez a te dógod!~- Hát hogyne vóna! Hát mi vagyok
64 VI | dógod!~- Hát hogyne vóna! Hát mi vagyok én a háznál: kanári
65 VII | hangja rezgése elárulja.~- Hát majd egynehány nap múltán
66 VII | nagyságos asszonyom.~- Hát nézze itt fogok sétálni
67 VII | negyedik osztályu tanuló.~- Hát nézze Bertácskám, a betegnek
68 VII | hogy a feleséged kószál?~- Hát aztán? Csak hagyják.~- De
69 VII | szilvalekvárt főzött.~- Hát megtörtént! - lihegte, -
70 VII | Isten szerelmére Eszter, hát nem gondolsz arra, hogy
71 VII | asszony tétovázva állott:~- Hát még mindig... Hát nem birod
72 VII | állott:~- Hát még mindig... Hát nem birod elhagyni, elfelejteni?~
73 VII | rajtakapja a feleségét, mint ő, hát megöli. Olvastam én már
74 VII | Ámbár igaz, hogy nem igérte. Hát Eszterkém ütött az óra!~-
75 VII | lenyújtotta az Ég! Fogd: tartsd hát a kezed. Itt is van még,
76 VII | is.~- Mi történt veled?~- Hát lelkem, megkaptam az örökségemet.~-
77 VII | Összegöngyölve akartam elvinni. Hát mit találok a két vászon
78 VII | papirost. Nézem: mifélék? Hát részvények, bányarészvények.
79 VII | No, - mondotta Ábel - hát most már Eszter az enyém
80 VII | Sohajtott.~- Nem lehet Ábel: hát nem látsz! Nem látod, hogy
81 VIII| férjed, ha valami baj ér. Hát arra gondoltam, hogy elküldöm
82 IX | meghalt!~- Nem hallottam.~- Hát mikor volt itt utoljára
83 IX | a szobájában?~- Nincs.~- Hát akkor van, - mondta Ábel.~
84 IX | csak az anyja halt meg.~- Hát a felesége nem?~- Az még
85 IX | nem? - fuldoklott Ábel, - hát az is halálán van?~- Nem
86 IX | Én nem vagyok Marcsa.~- Hát nem a doktorék cselédje
87 IX | és bement. Ő meg elaludt.~Hát azok a hangok jutottak Ábelnak
88 IX | mint a gombkötő, - pedig hát nem is az ő kötelessége
89 IX | de aztán elmosolyodott.~- Hát maga itthon van?~- Hogy
90 X | is neki ír, a Senkinek. Hát ki ő most már neki? Hiszen
91 X | beszél, azzal eggy az élete.~Hát nem írt, nem írt. De sokszor
92 X | mégegyszer látnia kell.~Hát mi is van abban? mondotta.
93 X | földhöz csapta a cilinderét:~- Hát muszáj énnekem bujdosnom?
94 X | aztán professzor lesz.~- Hát doktorék hogy vannak? -
95 X | csodálkozásra nyílott:~- Hát nem leveleztek?~Ábel némán
96 X | lakkozva beszélt tovább:~- Hát a doktorné megvan, de az
97 XI | elszomorodva nézett reá:~- Hát még mindig köt valami? Még
98 XI | kötelesség megvédeni a gyanutól, hát még azt, aki igazán tisztességes.
99 XI | aki igazán tisztességes. Hát hogy folytassam: ő a doktorhoz
100 XI | gasson csak kérem tovább. Én hát elutaztam külföldre, nehogy
101 XII | mosolygott:~- Mit tudod te azt?~- Hát még van amit nem tudok?~-
102 XII | bizalmas nőbarátoddal.~- Hát... azóta csak tiszteljük
103 XII | mennyire ismerem a multját, hát óvakodik, nehogy azt a kényes
104 XII | húrt megpendítse. Én meg hát, - tudod.~- És sohse beszéltetek
105 XII | leányt.~Ábel vállat vont.~- Hát keress.~- Hiba, hogy nem
106 XII | arcom mégis elárult. Gondolj hát arra, hogy ha a férjem netalán
107 XII | reájok egy kis lelki parfön.~Hát másnap kimentek a Városligetbe.~
108 XII | mosolyogva üdvözölte.~- Hát csak mulassanak, - mondotta, -
109 XII | miattam maradtál agglegény.~- Hát jó, - sohajtott Ábel, -
110 XII | mert te akarod Eszter. És hát nekem csakugyan kell valaki,
111 XII | Eszter vállat vont:~- Hogy? Hát Berta a feleséged lesz testileg.
112 XIII| mindig félgyászban járt, hát nem állt az oltár mellé,
113 XIII| férfi, ha nincs szakála.~- Hát akkor meghagyom.~- No és
114 XIII| sürög-forog, dolgozik.~- Boldog?~- Hát hogyne! Tudod hogy nem is
115 XIII| is kivánt mást férjül.~- Hát boldog? nagyon boldog?~-
116 XIII| kérdezte:~- Szereted?~- Hát hogyne, - felelte Ábel könnyedén, -
117 XIII| Eszterkém... dehiszen... hát nem te akartad...~- Én Ábel,
118 XIII| se fogadunk vendégeket.~- Hát rábeszéled.~- Nem lehet
119 XIII| Kálvinista faj.~- Akkor hát hol a gyöngédség, figyelmesség?~-
120 XIII| gyöngédség, figyelmesség?~- Hát azért nem durva. Csak hallgat,
121 XIII| arcot nézni. Szenvedek. Hát inkább úgy van minden, ahogy
122 XIII| Eszter elmosolyodott:~- Hát csak eredj.~És Ábel kezét
123 XIV | bevezette őket a szalonba.~- Hát megjöttetek? Hol voltatok?
124 XIV | mondotta Berta röviden.~- Hát akkor teát, - vélekedett
125 XIV | Semmise szép, semmi, semmi!~- Hát a gyermeke? Hát annak az
126 XIV | semmi!~- Hát a gyermeke? Hát annak az arcát is agyon
127 XIV | keserün. Edd meg magad!~- Hát veszekedtek?~- Nem. Csak
128 XIV | férjeddel volt bajod?~- Nem!~- Hát mi?~- Igazán semmi, csak
129 XIV | a kezét a kezébe véve, - hát miben vagyok én bűnös?~-
130 XIV | komolyan mondod?~- Látod.~- Hát jó. Kiszálljak?~Az asszony
131 XIV | mondva. A feleség kivánja, hát akkor mit nyomhat az idegen
132 XIV | tudnak annyit tanácskozni?~- Hát a tanulókról kell értekeznünk
133 XIV | csodálkozott el:~- Mi a manó? Hát te oda is jársz?~- Hogyne:
134 XIV | az orvos nem volt otthon, hát nála hagyta a névjegyét.~
135 XIV | históriákat eszelt ki.~- Hát egy hid leszakadt a Tiszán.
136 XIV | a szeme.~Megszeppent.~- Hát ha már tudod: nem oda siettem.~-
137 XIV | tudod: nem oda siettem.~- Hát?~- Az orvoshoz.~Berta leeresztette
138 XIV | Eszter kibámult az ablakon.~- Hát sehogyan. Most már családapa
139 XV | és fájt neki az a hiány. Hát Eszter nélkül is élet az
140 XV | élet?~Szinte megrezzent hát, mikor egy délelőtt óraközben
141 XV | valami fáj, nem az fáj.~- Hát mi? Mondd meg nyiltan, tudod,
142 XV | ajkad mondja ezt Ábel.~- Hát ki változott: én? vagy te?
143 XV | szárnyát.~Ábel vállat vont:~- Hát ő? boldogított téged?~Az
144 XV | orvosság lesz az idegeidre.~Hát végre is engedett. Ábel
145 XV | narancs-szín selyemernyőt tett reá.~Hát Ábel meg is jelent. Csupa
146 XV | rest, elment a szülőkhöz. Hát az apa vak, az anya köszvényes.
147 XVI | hibázott?~Abban hogy megnősült?~Hát Eszter nem ment-e férjhez?~
148 XVI | nem hagyja el a családját?~Hát Eszter elhagyta-e?~Eszter
149 XVI | feleségemet, fiacskámat. Hát mi voltam én? Tartalékférj?
150 XVII| velök mióta elváltak.~- Hát tudod hogy én férjhez mentem, -
151 XVII| azonban nem jöttél...~- Hát...~- Láttad a képedet? Irén
152 XVII| Hogy is hivták?~- Irén. Hát Irén férjhez ment egy közöshadseregbeli
153 XVII| volt, csak kissé hebegett. Hát azt szerette. De valamin
154 XVII| lehetett. Ahogy ő akarta...~- Hát az igaz, hogy kerültem a
155 XVII| iratát. Sokszor.~- Nini! Hát nálad maradt?~- Nálam. Benne
156 XVII| Ejnye de itt maradtam.~- Hát maradj itt vacsorára is.~-
157 XVII| Választmányi tag vagyok.~- No jó hát akkor nem tartóztatlak.
|