Part
1 I | hosszuívű. Máskülönben nem volna a szemén semmi irigylenivaló:
2 I | de mintha nem is látta volna: egykedvüen nézett el a
3 I | a leány mintha nem látta volna. De mégis elpirult, és eltünt
4 I | elrohant, mintha lopott volna.~Délben tizenkét óra s harminc
5 I | nekem valamiképpen testvérem volna. Mintha régen kedves volna
6 I | volna. Mintha régen kedves volna nekem minden vonása! Mintha
7 I | az érzésemnek engedhettem volna, egyszerre a szivemre öleltem
8 I | egyszerre a szivemre öleltem volna, s azt mondtam volna:~-
9 I | öleltem volna, s azt mondtam volna:~- Te kedves, csakhogy megtaláltalak!~
10 I | akkor bizonyára úgy jártam volna, mint az a kutya a pecér
11 I | pecér drótján. Bevittek volna a bolondok házába. S Kegyed
12 I | Kegyed még csak azt se mondta volna:~- Szegény.~Pedig hát van
13 I | Ostoba!~Ugye furcsa lett volna, ha valaki azt mondta volna
14 I | volna, ha valaki azt mondta volna neki:~- Ejnye kisasszony,
15 I | magyar koronakincseket bízták volna rá, hogy őrizze. Azt is
16 I | Mintha bátorságot gyüjtött volna a levegőből. Végre is a
17 I | udvar közepén. Szeretett volna még valamit kérdezni, de
18 I | tizenkét csirkés tyúk megfért volna alatta, aztán a leány és
19 I | kapufélfának.~Mintha mondta volna:~- Várlak!~Már akkor homályzott
20 I | a fiu, - ha ki nem jött volna, ha nem beszélhettem volna
21 I | volna, ha nem beszélhettem volna kegyeddel Esztike, igen
22 I | Esztike, igen szomoruan tértem volna haza.~Ezt már olyan bizalmas
23 I | gyermekkoruktól ismerték volna egymást.~A leány is bizalmasan,
24 I | hirtelen mintha határozott volna, susogta:~- Hát jó. Egy
25 I | én akkor úgy szólhattam volna, ahogy éreztem, ott, az
26 I | omnibuszban, azt mondtam volna: Te kedves! Te egyetlen!
27 I | mintha a föld kettérepedt volna közöttük. A leány oly nehezen,
28 I | valami szegény varróleány volna, akinek csak két gombolyag
29 I | Jaj, ha valaki megismert volna! Menjünk haza, Ábel.~A karját
30 I | mikor a hold süt, mintha más volna a világ. Minden szép! Ugy
31 I | szép! Ugy érzem mintha nem volna testem. Szállani szeretnék
32 I | régi várnak az omladéka volna.~A táj elhagyott volt. Eszter
33 I | Reggelig itt álltam volna. Nézd, egypár liliomot hoztam.~-
34 I | mintha aranynyá változott volna. És a leány szemében is
35 II | harmatos virágfürtöt csókolt volna meg.~- Gondolkodjunk csak
36 II | ha az Ön állapota olyan volna is, hogy elvehetné, nem
37 II | lehetne, ha Ön nagyobb állásu volna az orvosnál, vagy akár jobbmódú
38 II | és a társa nem is tudott volna róla, ha meg nem mondja.
39 III | utcákon.~Sokszor szerette volna mondani: Gyere el hozzám!
40 III | feleségét, bizonyára megütközött volna a színe változásán. De így
41 III | kakas?~Pedig hogy szeretett volna a fiatal asszonyka is gazdasszonykodni!
42 III | volnék, akkor is szabad volna beszélnem az ismerőseimmel.~-
43 III | ismerőssel nem szabad.~- Miért ne volna szabad? Találkoztam vele,
44 III | Esztert mintha mellbe csapták volna.~Dobogó szívvel indult tovább,
45 III | mintha jégdarab csúszott volna végig a hátán.~Eszter beült
46 III | valakivel.~- Már hogy vétettem volna. Egy percre se eresztettem
47 III | a tüzet. Ha fáradt volt volna, itthon maradt volna. Nem
48 III | volt volna, itthon maradt volna. Nem ő volt akit láttál.~
49 IV | az nekem örök gyötrelem volna, ha elveszteném a magam
50 IV | vagyok, mintha kioperálták volna a mellemből a szívemet:
51 V | aki neked azt mondotta volna: apám!”~Eszter megkövülten
52 V | mintha jégzajlás indult volna meg.~Nem annyira a fölfedezés
53 V | megyen.~Más asszony vonaglott volna kínjában ilyen visszagondolásra,
54 V | Ábelhoz, mintha mi sem történt volna. Ábel meg fogja érteni,
55 V | mert más megrendelésem is volna. Már megszoktam, hogy neki
56 V | Ha még te is elhagytál volna engem, igazán belekivánkoztam
57 V | igazán belekivánkoztam volna magam is a földbe.~Aztán
58 V | Hacsak öt forintot is küldtem volna neki... Most már van annyi
59 V | fizetésem, hogy meg se éreztem volna.~És megcsókolta Eszternek
60 V | érzem mintha egy angyal jött volna le az égből, hogy letörölje
61 VI | képviselőn eret vágtak volna, nem mondták volna ki a
62 VI | vágtak volna, nem mondták volna ki a trónfosztást, nem következett
63 VI | trónfosztást, nem következett volna ránk a muszkatábor. Azt
64 VI | trónfosztást akkor cselekedték volna meg, mikor már győztek.~-
65 VI | És ha arra nem gondoltam volna...~- Beszélj bizalmasan.~-
66 VI | Nem tudom mi történt volna velem Eszter. Olyan voltam
67 VI | erre valósággal eret vágtak volna rajtam, nyugodtabban gondolkodtam.~
68 VI | annyira testi ember lett volna, mint amennyire nem volt,
69 VI | olyasmiket is kérdezhetett volna tőle, amiket a nők egymás
70 VI | a háznál, hogy jobb lett volna nem szülnie és mindefféléket.~-
71 VI | Viszlek! Akarom! én nem tudtam volna ellentállni!~- De Eszter!~-
72 VI | családi szamárságok? Éltünk volna kenyérhajon, de az én kenyerem
73 VI | de az én kenyerem lett volna! Laktunk volna pince-szobában,
74 VI | kenyerem lett volna! Laktunk volna pince-szobában, de az az
75 VI | de az az én szobám lett volna! És elvégre is az az anyámnak
76 VI | Mikorra Ábel utólérhette volna, már künn volt az utcán.~~
77 VI | mintha a dühét is levetette volna. Nem maradt belőle más,
78 VII | Mintha nem is ő szólott volna akkor az ő nyelvén. Dehát
79 VII | elő. Hiszen ha ő kész volt volna úgy átgázolni a család akaratán,
80 VII | Ábel bizonyára elvette volna. De neki oly lehetetlennek
81 VII | litániára se. Mert eljött volna, el. Ábel nem fog őrá haragudni
82 VII | természete mintha megváltozott volna: olyan ételeket kivánt,
83 VII | úr, az én leányom boldog volna, ha maga nem élne Pesten.~
84 VIII| búcsuzatlanul távoztam. Nem birtam volna elmenni, ha a te kedves
85 VIII| az én kézszorításom lett volna az utolsó melegség, amit
86 VIII| ellen való őrültség lett volna, hogy ilyen állapotban házasságot
87 VIII| bámult.~Ha megvizsgálta volna a karosszéket, ott látta
88 VIII| a karosszéket, ott látta volna a prémes kabátját. Odadobta,
89 IX | néninek mintha örökül hagyta volna a köszvényét: most meg az
90 IX | mintha Berlinből hozta volna.~- Ha Kardosné jön, - mondotta
91 IX | meg. Él. Ha a fal üvegből volna, látni lehetne hogyan fekszik
92 IX | akár pörkölt taplót tettek volna eléje: nem érezte mit eszik.~
93 IX | követték, mintha gyilkoltak volna valakit. Egy óra hosszáig
94 X | a gyermekéé. Rossz anya volna? Elképzelhetetlen. Hiszen
95 X | Múzeum-kertbe.~Szeretett volna mégis ott lenni, az első
96 X | halvány arcára. Szerette volna a karját nyújtani, hogy
97 X | rátámaszkodjék. Szerette volna látni, látni.~Dehiszen ha
98 X | Földön az Ég.~Minek lett volna ezeket a gondolatait papirosra
99 X | Eszter elé?~Mégis szeretett volna hazatérni. A fecske nem
100 X | ismer meg?~- Berta? Maga volna a Bertácska, az a kicsi?...~-
101 X | volt, mintha haza érkezett volna. Az a kis szoba volt neki
102 X | meg az a gyermekleány lett volna, de az bizony elváltozott
103 X | róla.~- Hogy feledkeztem volna meg az én kis barátomról, -
104 X | Ha véletlenül ott látta volna Esztert, nem szólította
105 X | Esztert, nem szólította volna meg, csak ránézett volna
106 X | volna meg, csak ránézett volna messziről, s tovább ment
107 X | messziről, s tovább ment volna, tán kissé megsajduló szívvel,
108 X | szívvel, de tovább ment volna.~Jobb, ha nem ismerik egymást.
109 X | fölébred.~Mintha csak álom volt volna, hogy évekig nem látta;
110 X | omlik a mellére.~Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~A
111 XI | arról, hogy én is szerettem volna elvenni. A nők képzelődése
112 XI | nekem akkor viszonyom volt volna vele, bizonyára nem utaztam
113 XI | vele, bizonyára nem utaztam volna külföldre.~- De ön még nem
114 XI | volnék is, hazakisértem volna.~- De egy pohár bort csak
115 XII | asszonyt. Talán megtette volna, ha nagyon kéri, de bizonyára
116 XII | rebegte a leány.~- Mért volna ez tréfa? - mondotta a doktorné. -
117 XII | ha ez csak a szív kérdése volna. De hogyan gondoljak én
118 XII | bizonyára a nyakába omlott volna Ábelnak. De így csak álltak
119 XII | Ha anyád élne még, vagy volna testvéred, nőrokonod, akit
120 XIII| Mintha csak azért született volna, hogy nekem feleségem legyen!~
121 XIII| tudod hogy sohse nősültem volna meg. Te löktél be a házasság
122 XIV | kézszorításuk, mint kellett volna. Berta szeme elsötétült.~
123 XIV | testvérét se fogadhatta volna szivesebben.~S hogy egy
124 XIV | előttevaló nap jókedvvel váltak volna el egymástól.~A hölgyek
125 XIV | mondja.~Ha Ábel szobrász volt volna, Bertát szivesebben kifaragta
126 XIV | Bertát szivesebben kifaragta volna, mint Esztert, de ha festő
127 XIV | Esztert, de ha festő volt volna, Esztert becsülte volna
128 XIV | volna, Esztert becsülte volna festenivalóbbnak.~Berta
129 XIV | napot várták.~Ábel szerette volna neki mondani:~- Emlékszel-e?~
130 XIV | Bertácskám. Hiszen ha úgy volna, ahogy te mondod, de magad
131 XIV | köré. Azelőtt nem merte volna olyan bizalmasan betakarni
132 XIV | felesége iránt figyelmeskedett volna.~Eszter ugyanugy fogadta.~
133 XIV | Eszter mintha megszúrták volna, felpattant:~- Csak nem
134 XIV | felelte a vendég, - hogy volna?~- No ideje is, egye meg
135 XV | testben-lélekben megujult volna, olybá tünt föl neki. Már
136 XV | asszony mintha nem is hallotta volna. Az ajtóban az arcára vonta
137 XV | mielőtt Ábel megcsókolhatta volna a kezét, elsietett.~S nem
138 XV | hogy bárcsak már délután volna: rohanna Eszterhez. De ez
139 XV | bizonyosan tudta. Ha ő meg akart volna halni, morfiummal pusztította
140 XV | morfiummal pusztította volna el magát.~Az asszony a fejét
141 XV | Mintha az is az ő családja volna.~Irénkének mindig vitt cukrot,
142 XVI | ritkábban haragszik. S ha volna olyan okos ember, akinél
143 XVI | olyan nap, hogy ne gondolt volna reá. S minél inkább haladt
144 XVI | egy zsák jeget öntöttek volna a hátára. Minden erejét
145 XVII| Csak olyan mintha álmodtam volna. Te is olyan voltál. És
146 XVII| két személyre?~- Ha nem volna, akkor is lenne, ha te jösz
147 XVII| nagysebten eljegyzett, szerettem volna kibontakozni. És vártalak,
148 XVII| leánynyá fejlődött: ha láttad volna! De nem hozzám hasonlitott,
149 XVII| Egy hadnagyot szeretett volna, egy bárót. Annak sincs
150 XVII| olyan szerencsétlenül jártam volna, mint veled. A sors kegyetlen
151 XVII| Bemenni hozzád nem mertem volna.~- Bizonyosan nyáron kerestél.~-
|