Part
1 I | kiáltották, akik a kövér asszony után nyomakodtak.~Az omnibuszban
2 I | Végre is kilépett a német asszony, és az ölébe kapta a mérges
3 I | Nem van, - felelte az asszony.~- Hát ez? (A zárt ajtóra
4 I | el?~- Ja-ja, - felelte az asszony. - Csak elmenni sommerwohnung,
5 I | uzsonna-asztalnál. Az ismerős kövér asszony olyan krinolinban, hogy
6 I | A sötétségen át a kövér asszony kiáltása hallatszott:~-
7 I | Adhatok-e én neki nagyságos asszony címet? Vehetek-e neki selyemszoknyát?
8 II | Az öreg Nyékyné szívbajos asszony volt. Időnkint elájult s
9 II | Ábel odaérkezett, az öreg asszony már eszméletén volt.~Hét
10 II | foglalkozott. És az öregasszony is írt neki minden héten,
11 II | egy kékruhás elegáns német asszony. A kiskutya mindenféle tudománynyal
12 II | tizenötéves leánykát. Az öregasszony nemes elmés, angyali lélek,
13 II | délután Budára. Hátha a kövér asszony alszik, s Eszter kilopódzhat?
14 II | eggyetlenem! ~E.~- Tehát már asszony: - gondolta szive szakadásával
15 III | feleségem, más felesége!~Az asszony megérezte Ábel gondolatait
16 III | könyvet és nézegesd.~S hogy az asszony leült, hosszan nézett a
17 III | szemébe:~- Boldog vagy-e?~Az asszony lehunyta a szemét. Csak
18 III | estéim.~- De máskülönben?~Az asszony vállat vont:~- Nem rossz
19 III | öregúr nyitott a boltba. Az asszony az órára tekintett, s fölkelt.~-
20 III | ugyse mehetek hozzá.~Az asszony a Zöldfa-utcában lakott.
21 III | kisért a Hatvani-utcán át?~Az asszony elhalaványult.~- Egy beteged, -
22 III | elhálálkodtak a konyhán.~De az asszony mégis megdöbbent. A férje
23 III | mikor vadra áll.~A fiatal asszony érezte azt a három különböző
24 III | most már nem halsz meg.~Az asszony Ábelra gondolt. Milyen más
25 III | De vajjon te tisztességes asszony vagy-e?~Eszter megrázkódott:~-
26 III | anyám, mindig tudom, hogy asszony vagyok.~De utána sohajtott
27 III | Eszter beült egy csoport asszony közé, s belehajolt az imádságos
28 IV | Nyugodj meg, - mosolygott az asszony, - azt mondtam nekik, hogy
29 IV | csókolta meg hosszasan.~Az asszony akkor, mintha álomból ocsudna,
30 IV | Látod ez szép, hogy mióta asszony vagyok, nem csókoltál meg,
31 IV | ma.~- És vétkeztem ma?~Az asszony elgondolkodott:~- Talán
32 IV | válaszul az ajkához emelte az asszony kezét és csókot lehelt reá. ~
33 IV | átölelte.~Ábel érezte, hogy az asszony arcát forró könnyek lepik
34 IV | próbáljuk meg, - felelte az asszony a könnyeit letörölve.~Az
35 IV | Isten veled... álmom!~Az asszony a könnyein át mosolyogva,
36 V | piros jelzőn megakadt az asszony szeme.~Kibontja. Hát egy
37 V | nevezetes operációra megyen.~Más asszony vonaglott volna kínjában
38 V | szótlanul visszaadta.~Akkor az asszony felkelt.~Kimentek a templomból.~
39 VI | délutánja szabad volt. Az asszony a hét többi napján úgy viselkedett
40 VI | szerette hallgatni. Az asszony érdeklődött minden ügye
41 VI | érdekelte, hogy hogyan él az asszony? micsoda gondjai vannak?
42 VI | micsoda gondolatai?~Mert az asszony mindent elcsevegett és mindent
43 VI | kérdést, hogy én vagyok-e az asszony a háznál?~Akkor aztán Ábel
44 VI | egységet Ábellal érezte az asszony. Ábel arca nem takart el
45 VI | ideges-izgatottan jelent meg az asszony a Muzeum kertjében.~- Eszterkém!
46 VI | Megaláztak! - rebegte az asszony kiomló könnyel. - Megaláztak!
47 VI | a pénztár: én vagyok az asszony!~Ábel hüledezett.~- És a
48 VI | lódult, hogy elérje. De az asszony csaknem futva haladt át
49 VI | És akkor a kis madáreszü asszony bánni kezdette a hevességét.~-
50 VII | arcra fiatal kis gömböc asszony női posztó kalapot vasalt
51 VII | Bizony beteg, - felelte az asszony a vasalóra hajolva.~Aztán
52 VII | Ábel, - kiáltotta az asszony. - Nem ösmersz meg?~Ábel
53 VII | Nincs senkije. A takarító asszony csak reggel járhat fel.
54 VII | ekközben megjelent. A fehérhajú asszony is bekisérte.~Leült az ágy
55 VII | rokona vagyok.~A fehérhajú asszony széket tett eléje.~Eszter
56 VII | Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. - Nem igaz!~- Lehetetlen! -
57 VII | rázta a fejét a kövér asszony, - az én leányom nem jár
58 VII | felelte fölvillámló szemmel az asszony, - ez az ember Lachapelle
59 VII | szerencsétlen!~A fiatal asszony arca olyan volt, mint a
60 VII | nem gondolsz arra, hogy asszony vagy?~Eszter fájdalmasan
61 VII | lássuk: haragszol-e?~Az asszony szótlanul vett ki egy szárnyat.~
62 VII | feleségétől várta.~De hogy az asszony nem kezdett, ő se kezdett.~
63 VII | mienk, kettőnké!~A kövér asszony tétovázva állott:~- Hát
64 VII | magam megyek, ha...~A kövér asszony odaidőzött másfél óra hosszáig.
65 VII | susogta ijedt szemmel az asszony, - de ne mondja senkinek.~
66 VII | beteg épülni kezdett, az asszony megfogta az alkalmat, hogy
67 VII | hitetlenül nézett reá.~Az asszony folytatta:~- Az ura a legjobb
68 VIII| Ámbár remélem Erdőssy kisasszony bőven sugároz reád meleget...~
69 IX | Mit tud a doktornéról?~Az asszony vállat vont:~- Ide szerdán
70 IX | angyalok az égre.~Szegény asszony! Szegény asszony!~Darabideig
71 IX | Szegény asszony! Szegény asszony!~Darabideig még föl s alá
72 IX | A belső szobában három asszony is sürgött-forgott. Hallani
73 IX | végre megjelent a kövér asszony a cseléddel. Mindenikénél
74 IX | hazaindultak. A cseléd elől, az asszony utána.~Akkor Ábel eléje
75 X | Az emeletről hozta egy asszonytól, aki azt mondta neki,
76 X | hogy vesse a szemétbe. Az asszony sajnálta még szemétbe dobni,
77 X | haza, meg az a fehérhajú asszony, meg az a gyermekleány lett
78 X | Szegény. Jó vidám kövér asszony volt. Guta ütötte meg. Azt
79 XI | rebegte mámorosan az asszony.~S Ábelnak a mellére dőlt:~-
80 XI | Ideiglen odahuzódunk.~Az asszony Ábel nyakához fonulva nézett
81 XI | Visszük magunkkal!~Az asszony Ábel vállára hajtotta a
82 XI | felelte nedves szemmel az asszony, - Irénkém.~- Visszük!~-
83 XI | szív egylánggal akarja!?~Az asszony szeméből leperdült a könny
84 XI | zsebkendőjét és fölitatta vele az asszony pilláin csillogó könnyeket.~-
85 XI | vihetjük ki, - rebegte az asszony. - És ha úgy gyülölném is
86 XI | gyermeked, - folytatta az asszony ellágyultan, - te nem tudod,
87 XI | van egy elválasztó kéz.~Az asszony folytatta:~- És a gyermekem
88 XI | magadban: mért veti ez az asszony magát az én szivemre, ha
89 XI | Igy nem kelt gyanút.~Az asszony a Kerepesi-úton a Nemzeti
90 XI | szólalt meg aztán az asszony elburkolt gúnynyal. - Hiszen
91 XI | Kérem Nyéky úr! - szólt az asszony, - hiszen mi nem mondtunk
92 XII | hetedik szentség párnáját.~Az asszony szomorúan mosolygott:~-
93 XII | Aztán, - folytatta az asszony, - mikor a gyermekem megszületett,
94 XIII| felelte Ábel.~S hogy az asszony beljebb húzódott a mellette
95 XIII| borotválkozva. Nevetett.~- Az asszony mondta, hogy minek az a
96 XIII| illatos tea párolog. Az asszony mosolyog rám. Cirógat, kedveskedik.
97 XIII| Ábel megértette. Szegény asszony azt szenvedte át, amit valamikor
98 XIV | lenne, hanem bántás is.~Az asszony még kissé vonakodott, gondolkodott,
99 XIV | érkeztek, ránézett Bertára.~Az asszony kedvetlen volt. Nem felelt.
100 XIV | Tudod, - fakadt ki az asszony a szemét meregetve, - az
101 XIV | beszéltetek?~Ábel elmondta.~Az asszony bólogatott:~- Ismerem a
102 XIV | Hát jó. Kiszálljak?~Az asszony megfogta a kabátját:~- Még
103 XIV | Tanári értekezés.~Az asszony megnyugodott. Megsimogatta
104 XIV | vagyok: hogy tetszik?~Az asszony nevetett:~- Micsoda csúfság!
105 XIV | szakál illik legjobban.~Az asszony aznap gyengélkedett: a fejét
106 XIV | Sándor-palota előtt. Egy asszony beleesett. Hét gyermek anyja.
107 XIV | Itt a feleségem...~Az asszony letörölte a könnyeit, s
108 XV | édes!~- Nem, - felelte az asszony, - csak egy percre jöttem
109 XV | alig mozduló ajakkal az asszony, - pedig tudtam, hogy nem
110 XV | Holnap hol leszel?~Az asszony mintha nem is hallotta volna.
111 XV | Hol leszel holnap?~Az asszony gondolkodott.~- Sehol, -
112 XV | ablakmélyedésbe vezette Esztert.~Az asszony fájdalmasan pihegett.~-
113 XV | ő? boldogított téged?~Az asszony mélyen behunyta a szemét.
114 XV | pusztította volna el magát.~Az asszony a fejét rázta:~- Nem félt
115 XV | háljak itthon? - mondotta az asszony rémledező szemmel. - Félek
116 XV | fejezte ki.~Elmentek.~Az asszony a karosszékbe rogyott, s
117 XV | fölösleges bútorát eladta az asszony. Az orvosi műszereket és
118 XV | negyedórára, néha továbbra is.~Az asszony mindig sugárzó arccal fogadta
119 XV | szünet szakadt, mindig az asszony öltött új fonalat. Ez a
120 XV | mindenképpen járni akar.~Az asszony bús mosolygással hallgatta.~
121 XV | mindezt apróra elbeszélte, az asszony gondolatokba merülve nézett
122 XV | férjhez kellene menned.~Az asszony arcát halotti sápadtság
123 XVI | Micsoda maga-szereti bestia az asszony!~S vörösen duzzadozott a
124 XVII| Közben rápillantott az asszony ruhájára is. Fekete bő bársonykabát,
125 XVII| ujság kiesett a kezéből.~Az asszony bús mosolygással bólogatott:~-
126 XVII| nem él.~- És a leányod?~Az asszony behunyta a szemét:~- Meghalt.~
127 XVII| rásütött az ablakon át az asszony bársonykabátjára és arcának
128 XVII| lődörgök a világban.~Az asszony sajnálkozva és nagy érdeklődéssel
129 XVII| hogy veled találkoztam.~Az asszony szemébe könny gyülemlett.~-
130 XVII| végig-pillantottak egymáson.~Az asszony látta, hogy Ábel meggörbült,
131 XVII| kérdezte sajnálkozón.~Az asszony mélyen behunyta a szemét.~-
132 XVII| Nyujthatom a karomat?~Az asszony beleöltötte a karját, és
133 XVII| be Ábelkám, - mondotta az asszony egy üveges ajtóra mutatva. -
134 XVII| jön hozzánk Ábel bácsi?~Az asszony mélyen sóhajtott és a fejét
135 XVII| mondom Eszter, nem volt rossz asszony. Csak éppen hogy könnyen
136 XVII| Megizlelte a levest.~- Szegedi asszony a szakácsom. És mondd Ábel:
137 XVII| meg:~- Azt mondod: szegedi asszony, iszen ez nem magyar leves.~-
138 XVII| el, - mentegetődzött az asszony, - de lásd nem is álmodtam...~-
|