Part
1 Eloszo| dalnak a szövegét mondja el.~ ~
2 I | a virág-arcszín foglalta el, amely csak gyermeken és
3 I | volna: egykedvüen nézett el a feje mellett, az ablakon
4 I | Vasárnaponkint különösen. El nem ment onnan, míg csak
5 I | égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még
6 I | tünődöm, hogy nem ragadja-e el a reményeimet valami gonosz
7 I | kiadni.~- Hát nem költöztek el?~- Ja-ja, - felelte az asszony. -
8 I | egy berlin-hintó robogott el. A leány kissé beljebb húzódott.
9 I | olyan szent érzés fogott el. Egyszer éreztem olyan érzést
10 I | Jóéjszakát.~- Mikor jöhetek el?~- Amikor ráér. Nekem úgyis
11 I | leány mindig azzal vált el, hogy van valami mondanivalója,
12 I | Fájdalmasan nézett a fiura.~- Már el vagyok jegyezve.~Ábel megrendült,
13 I | hogy mért fogadtam hát el a maga közeledését, Ábel. (
14 I | aki mellett nem haladhatok el úgy az élet útján, hogy
15 I | hozzá! Dehát orvost vessen el egy boltoslegényért? Hónapos
16 I | Jobb lenne, Esztike, ha el se jönnék többé, - sohajtotta
17 I | tudnék aludni, ha nem jönne el.~És szomoruan nézett reá,
18 I | Elkisérhetem egydarabig?~- El, - felelte a leány, - a
19 I | haza gondolt.~- Kisérjen el az országútig. Ott aztán
20 I | kabátjába illesztette.~- El fogom tenni emlékül, - rebegte
21 I | rokonaihoz a Vizivárosba: el fogja kisérni a templomig.
22 I | szép formás láb lepleződik el a hosszu szoknyában! S még
23 I | Ábel csak fülelgetett, el nem tudta gondolni, mi történt?~
24 I | narancsszínű fénynyel öntötte el az arcát és a fehér kásmir-kendőt.
25 II | szeptemberi napon Ábelnak el kellett utaznia.~Özvegy
26 II | Csak a Mária-képet ne add el. Vidd el magaddal és akaszd
27 II | Mária-képet ne add el. Vidd el magaddal és akaszd be a
28 II | és tedd jobb rámába: add el.~A szekrény fölött egy elfeketült
29 II | falra tenni.~- Nem felejted el? - kérdezte a beteg.~- Remélem
30 II | nekem száraz kenyér. Én is el vagyok ám bélyegezve az
31 II | jobbmódú is. Nem én tiltom el Öntől a leányomat, hanem
32 III | furcsa. Azt gondoltam, hogy el foglak feledni. Akartam.
33 III | az írás sokszor áruló. De el se jöhetek: mink már többé
34 III | olyan gondolatokat mond el, amelyek nem abban a pillanatban
35 III | Gondoltam, hogy vele jövök el, hogy összeismerkedtetlek,
36 III | kirakatban van.~- Az már el van adva.~És elvörösödött.
37 III | szerette volna mondani: Gyere el hozzám! Az asszonynak is
38 III | Belenyult az almás kosárba és elmosolyodott:~- No megfogadom
39 III | mintha a szőnyeget igazítaná el. Az anyja segített neki.~
40 III | elmult a leánykoroddal. El kell hagynod, nem szabad
41 III | Ugyanakkor Eszter haladt el mellette, annélkül, hogy
42 IV | mozdulatán hogyan bocsátja el a cselédet. Szinte hallotta
43 IV | vonta és csókkal borította el az arcát. Aztán az ajakát
44 IV | nyiltan? A férjed nem megy el nyaralni. Az orvos az első
45 IV | séget gyűjt: nem hagyja el egy betegét se. A három
46 IV | Ezt a mai napot valahogy el tudom intézni a belső kisbiróval.
47 IV | kegyetlen kézzel választott el attól akit szerettem. Ez
48 IV | arcát forró könnyek lepik el.~- Eszterkém, - csillapította, -
49 IV | Mert vagy te pusztulsz el, vagy én, vagy mindketten.
50 V | hűséget.~- De tudta, hogy el fog venni!~- Hát szeretett
51 V | orvos történeteket mondott el, hogy Eszter a veszteségét
52 V | Sajnálom, hogy nincs itt, de el kellett utaznia: meghalt
53 VI | csevegő természetű. És Eszter el is mondta, hogy ezzel vagy
54 VI | valamit, amit sohase felejtek el. Mikor Kufsteinba vitték,
55 VI | ez az egység különbözteti el az anyóst is a vőtől vagy
56 VI | asszony. Ábel arca nem takart el előle semmi gondolatot.
57 VI | mondom neki:~- Hát ne menj el Rózikám, itt maradsz.~Az
58 VII | bánattól, s csak azért nem ment el a könyves boltba, mert attól
59 VII | litániára se. Mert eljött volna, el. Ábel nem fog őrá haragudni
60 VII | reggelén a piacról tünt el Lidi néni mellől. Délután
61 VII | urát!~- Eszter? - hőkölt el a kövér asszony. - Nem igaz!~-
62 VII | keverte a lekvárt, hogy el ne égjen.~A doktor fiákeren
63 VII | Mit cselekedjek?~- Menjen el hozzá. Nézze meg, hogy van?
64 VII | aztán Kardosnénak mindennap el kellett mennie délelőtt,
65 VII | izentem anyádtól, hogy jőjj el, bizonynyal jőjj el.~- Nem
66 VII | jőjj el, bizonynyal jőjj el.~- Nem mondta meg.~- Nem?
67 VII | örökségemet.~- Örökségedet?~- Azt. El akartam menni Pestről ki
68 VII | Aztán, hogy a Mária-képet is el akarom vinni, lebontottam
69 VIII | VIII.~Ábel kiment Berlinbe. El se búcsuzott. Ment azon
70 VIII | amennyire csak lehet és feledj el engem, mint egy elviselt
71 VIII | magánykodó életet. Járj el néha mulatságokba. És írj
72 VIII | karácsont édes Ábelem! Menj el valahova társaságba. Karácson
73 VIII | sohse láttalak rútnak és el nem képzelhetem, hogy milyen
74 VIII | válságos napon nem utazom-e el én is az anyósom után? Fiatal
75 IX | Igaz: a levelet kérdezte. El is vitte. Különben igen
76 IX | jelentették be? Talán még el se temették? Oh ha még a
77 IX | többé: csak Eördöghné, - s el is fog hízni, mint az anyja.
78 X | Az anyókák nem fogynak el soha.~A szeme egy divatos
79 X | látnia többé. Törökéktől is el fog költözködni, nehogy
80 X | Összeesett volna, ha Ábel el nem kapja.~A tolongók bámulva
81 XI | ezer csókkal borította el az arcát.~- Most már az
82 XI | reá.~- Ábel...~- Menjünk el azonnal! Ki se szálljunk
83 XI | ebből a kocsiból! Menjünk el bárhova! Ha akarod messze!
84 XI | azt kérdezi: Mért hagytad el apámat?~Ábel elszorult szívvel
85 XI | volt: hogy épp akkor szédül el a hőségben és tolongásban,
86 XII | még akkor nem árasztotta el állati lehelettel Európát.~
87 XII | keletlen tészta. Ha már egyszer el van hibázva, eldobhatjuk.~-
88 XII | A vadgesztenye-fasor már el is hullatta a levelét. Októberi
89 XII | Meglássák, hogy nem feledi el.~A kisleány néhány perc
90 XII | doktorné csak akkor sápadt el. Berta még mindig lángoló
91 XII | kerékvágásba talált:~- Én el is venném, - mosolygott
92 XII | szólalnak meg. Én igazán el is venném magát, ha ez csak
93 XII | lélek, te!...~- Csak vedd el nyugodtan. Az én lelkem
94 XIII | hetek fészekrakással teltek el. Ábelék a Zöld-udvar mellett
95 XIII | házastársul veszem... Soha el nem hagyom...”~Aztán a pap
96 XIII | doktornénak, de az nem fogadta el.~- Köszönöm, - mosolygott
97 XIII | amit valamikor ő. De hogyan el tudta nyomni a fájdalmát!
98 XIII | a kezét: nem bocsátotta el. S fájdalmasan nézett reá:~-
99 XIII | melegen:~- Eljösz holnap?~- El.~- De talán el vagy foglalva.
100 XIII | holnap?~- El.~- De talán el vagy foglalva. Tudom még
101 XIV | megérti, mért nem fogadja el Ábel a szivart. A szemének
102 XIV | meg, és akkor se fogadod el!~- Az uram nem szereti a
103 XIV | nap jókedvvel váltak volna el egymástól.~A hölgyek vidáman
104 XIV | a felesége mellette ment el, magához ölelte.~Berta azonban
105 XIV | szerelmese vagy, minek vettél el engem!?~És sírva borult
106 XIV | vagy a doktor rontotta el a kedvét vagy Lidi néni.
107 XIV | felpattant:~- Csak nem beszélted el neki...?~- Hova gondolsz!
108 XIV | egyebet semmit se mondtál el nekik?~- Még azt is annyira
109 XIV | de nekem az Akadémiába is el kell járnom.~Ezen meg a
110 XIV | meg a társ csodálkozott el:~- Mi a manó? Hát te oda
111 XIV | varrtak lámpásnál.~- No mondd el mi ujság? - szólt Berta
112 XV | hogy jól felöltözzön, hogy el ne csússzon, ártalmas ételt
113 XV | fáján.~Talán tíz nap telt el, hogy Ábel nem látta Esztert.
114 XV | pedig tudtam, hogy nem jösz el. Nem is akarom. Megértem,
115 XV | konferenciákra se járt már el. Berta láthatta az órarendről,
116 XV | egyesült, csak a bölcsőnél vált el.~Ábel reggel feküdt le és
117 XV | ismét Ábelra:~- Ne hagyj el!~- Itt maradok ameddig akarod.~-
118 XV | morfiummal pusztította volna el magát.~Az asszony a fejét
119 XV | hal meg... De nem fogadták el.~És ismét megeredtek a könnyei.~-
120 XV | Mégis itt kell maradnod. Ezt el kell szenvedned. Minden
121 XV | kézszorításokkal bocsátotta el. A szeme kérdezett valamit,
122 XV | felel. Azonban hetek multak el anélkül.~Eszter idegessége
123 XV | tanácsolták neki, hogy menjen el hat hétre valami erdős helyre,
124 XV | halotti sápadtság fehérítette el. Lehajtotta a fejét. Nem
125 XVI | vonaglásával.~- Ő nem hagyta el énértem az urát, én meg
126 XVI | az urát, én meg hagyjam el most a gyermekemet, a feleségemet!
127 XVI | férjhez?~Abban hogy nem hagyja el a családját?~Hát Eszter
128 XVI | azután is, hogy nem hagyta el a férjét a kedvemért, ő
129 XVI | Egy zágrábi orvos vette el, - az angolképü.~ ~
130 XVII | éveknek hosszu sora szállt el.~A fővárosban körútak, új
131 XVII | és gyermekedtől nem válsz el az én kedvemért, de az nyilallott
132 XVII | neked... miért is hallgatnám el... eldurvult. Az első férjem...
133 XVII | Ebédközben aztán Ábel beszélte el, hogy neki három fia volt.
134 XVII | három tüdőbajban pusztult el. A feleségét is az ölte
135 XVII | ily gyenge ebédre fogtalak el, - mentegetődzött az asszony, -
136 XVII | nyugalomdíjat. Azt se költöm el.~- Én is úgy vagyok. A második
137 XVII | És holnap...holnap gyere el megint. Eljösz ugy-e? Délben.
|