Part
1 I | ahányszor a leányára nézett.~A leány arcáról lassankint elszállt
2 I | Rózsaszínruhás, cinegetestü a leány. Az arca vékony, de csupa
3 I | csodálgatta a leányt. A leány pirossága már elmúlt. Az
4 I | ábrándosan csüggött a leányon.~A leány szemben ült vele, de mintha
5 I | küzdelmet.~- Szegény! - mondta a leány.~Két sz-szel mondta a szegényt,
6 I | tulajdonosa persze az omnibuszbeli leány volt.~Először csodálkozva
7 I | emelte a kalapját, de a leány mintha nem látta volna.
8 I | megjelent a fiatalember.~A leány is.~A rózsát ott látta a
9 I | fiatalember ahová letűzte, de a leány fölvette a rózsát s megszagolta,
10 I | megemelte a kalapját.~A leány egykicsit fogadta, egykicsit
11 I | a többi virág között.~A leány megjelent az ablaknál. A
12 I | az útca túlsó feléről. A leány azonban gyorsan visszahúzódott.~
13 I | egy leánynak a lábára. A leánynak tán nem is a lába fájt
14 I | ajtóra nézett, amelyen a leány szokott bejárni. Az ajtón
15 I | megfért volna alatta, aztán a leány és két félgyászba öltözött
16 I | mindakettő sovány és magas.~A leány aznap is rózsaszínü ruhába
17 I | kenderszínü vékony bajuszát.~A leány az út felé fordulva ült.
18 I | út tulsó felén haladt. A leány egyszer se tekintett vissza.~
19 I | út tulsó felén maradt.~A leány bevonta a kis rácsos kaput,
20 I | Negyedóra nem telt belé, a leány a bokrok levelét tépegetve
21 I | Szabad jóestét kivánnom?~A leány csak éppen rápillantott.
22 I | felelte fölpillantva a leány, - Kardos Eszter.~- Az én
23 I | nevem Ábel, Nyéky Ábel.~A leány kezet nyujtott, lányosan,
24 I | ismerték volna egymást.~A leány is bizalmasan, melegen nézett
25 I | de most még csak segéd.~A leány pillogott.~- Könyvkereskedő?
26 I | isaszegi csatában.~S már a leány is elfogulatlanul beszélt.~-
27 I | Hogyne hinnék, - felelte a leány, - hogyne.~- Gondoltam, -
28 I | Ábrándosan nézett a leányra. A leány a gallyacskát babrálta.~
29 I | berlin-hintó robogott el. A leány kissé beljebb húzódott.
30 I | szegfüillatot érzett. A leány mosolygó szemmel nézett
31 I | kellett.~Ismét hallgattak. A leány a ház felé pillantott. Aztán
32 I | hosszan tartotta a kezében a leány kezét, és esdőn nézett rá:~-
33 I | járnak...~- Hát mikor?~A leány habozva nézett rá.~- Minek?~-
34 I | engedi meg, hogy lássam?~A leány hallgatott. Maga elé pillogott.
35 I | köszönöm.~S megragadta a leány kezét.~- Ide jöjjek?~A leány
36 I | leány kezét.~- Ide jöjjek?~A leány csak nézett. Halkan, édes
37 I | Nem tudom...~- Mégis...~A leány ismét ránézett a fiura,
38 I | köszönöm.~S megragadta ismét a leány kezét.~- Köszönöm. Ott leszek.
39 I | ha rajtam nem segítesz!~A leány gondolkodó arccal, komolyan
40 I | közelebb-közelebb.~A fiu remegett.~A leány félrehajlította a lombokat,
41 I | meg a tegnapi, Esztike.~A leány egy letört hársfa-galyacskával
42 I | valami csodálatos nap volt.~A leány föltekintett:~- Miért?~-
43 I | Pesten sok arc van és sok leány, de mind olyan idegen, mind
44 I | Beszélhet, - susogta a leány.~- De nem lehet, Esztike.
45 I | megtalált édes álomképem!~A leány kezében megrezdült a hársfagaly.~-
46 I | hagyta rá csendesen a leány.~Aztán ő szólalt meg:~-
47 I | meg... az én érzésemet?~A leány mosolyogva vont vállat:~-
48 I | felelte nyugodt hangon a leány.~- Mit keresel ott a fák
49 I | mellett egy-két percre. A leány mindig azzal vált el, hogy
50 I | mamának?~- Nem, - felelte a leány, - holnap vendégünk lesz:
51 I | felelte szinte ijedten a leány, - itt lesznek a rokonaink.~
52 I | Ábelnak különös volt a leány hangja.~- Talán maga nem
53 I | Nem mondhatja meg?~A leány a bodzabokor leveleit tépegette.~
54 I | nyugtalankodott a fiu.~A leány arca olyan fájdalmasan hajolt
55 I | elszomorít maga engem!~A leány habozva állt előtte. Fájdalmasan
56 I | kettérepedt volna közöttük. A leány oly nehezen, olyan gyászosan
57 I | Apám akarata, - sóhajtott a leány.~És idegesen szaggatta a
58 I | Kriptai csend következett.~A leány a fiura nézett, aztán bús
59 I | Köszönöm, - felelte Ábel.~S a leány kezét a két tenyerébe szorította,
60 I | Aztán, - sóhajtott a leány, - amikor azt láttam, hogy
61 I | Hát nem szereti?~A leány lehajtotta a fejét.~- Nem.~-
62 I | megrontotta az álmait.~Aztán a leány napról-napra többet vallott
63 I | Istenem, - sohajtott a leány, - hát mit tehetek! Nem
64 I | sajnálgatjuk, siratgatjuk.~A leány lehajtotta a fejét. Hallgatott.
65 I | vasárnaponkint ide jár misére.~A leány belemártotta az ujja hegyét
66 I | egydarabig?~- El, - felelte a leány, - a temetőig a társaskocsin
67 I | Lássa Ábel, - mondotta a leány, - ma okosak voltunk. Se
68 I | az ajkát Ábelnak.~Aztán a leány kibontakozott, s hallgatva
69 I | odanyujtotta a vadrózsalombot. A leány leválasztott róla egy félig
70 I | emlékül, - rebegte a fiu.~A leány kezet nyujtott:~- Isten
71 I | nézett, míg csak láthatta. A leány aztán az út végén visszafordult,
72 I | ide sujtana, - remegett a leány.~- Bár ide sujtana, - felelte
73 I | ilyet.~- Nem mondok többé.~A leány Ábelhoz simult, és minden
74 I | szenvedés.~Ábel megrendült.~A leány a vállára hajolt:~- Ábel,
75 I | törzsökre a köpönyegét.~A leány leült. A virágot az ölébe
76 I | óráját, - mondotta Ábel.~A leány szomorúan mosolygott.~A
77 I | laktam, ahol sok volt a leány. Azoktól megtanultam.~-
78 I | tapsoltak nekik. Erre a leány abbahagyta a táncot, és
79 I | szép a harmat, - mondotta a leány, - szeretnék járni a harmatos
80 I | maga is harmatos virág!~A leány magához szorította, és Ábel
81 I | Ábel utána indult, de a leány visszaintette:~- Maradjon,
82 I | milyen szép most maga!~A leány fölemelt keze erre Ábel
83 I | zsebkendőjével a harmatot.~A leány háttal a fának támaszkodva
84 I | szárítgatta féltérdén a leány lábát, lehajolt és csókot
85 I | rebegte felocsudva a leány.~S elkapta a lábát. Gyorsan
86 I | aranynyá változott volna. És a leány szemében is mintha két kis
87 II | hát olyan csunya volt az a leány?~- A leány szép volt, de
88 II | csunya volt az a leány?~- A leány szép volt, de a házasság...
89 II | szívébe a mosolygása!~Pedig a leány tartózkodó volt, - mosolygása
90 II | beszélt. Egyszer megfogta a leány kezét. A leány nem vonta
91 II | megfogta a leány kezét. A leány nem vonta vissza. Tovább
92 II | beszélgettek. Eördögh fölemelte a leány kezét és megcsókolta.~Ábel
93 II | marad.~Ábel hallgatott.~A leány rátette a kezét Ábel karjára:~-
94 II | És nincs menekvés?~A leány sóhajtott.~- Nincs. A vendégek
95 II | kivánom-e, hogy az az édes leány feláldozza a bizonyost a
96 II | hogy utoljára lássa.~A leány helyett a cseléd jött ki
97 II | kövérasszony leszidja, a leány meg elbúcsuzik!~Bement a
98 IV | neki:~- Eredj, mulass!~S a leány kezet csókolt és elment.~
99 VII | édesmama bizonyára megengedi.~A leány vonakodva nézett az asszonyra,
100 VII | bárónénak.~Eleven kis barna leány volt, soványka, tejképű
101 VIII| Írd meg, hogy milyen az a leány? Művelt-e? kedves-e? szép-e?
102 IX | elmosolyodott.~- Micsoda?~A leány a vállát vonogatta:~- Olyan,
103 X | Hiszen leánya lett neki. A leány kétszeresen kedves minden
104 X | gyakorolja.~Csinos nyulánk leány lett belőle. Az arca csakolyan
105 X | Ábelnak furcsa volt, hogy a leány nem bácsizza.~De egyik se
106 X | ugye? - szólalt meg aztán a leány. - Hozok azonnal.~És eltünt.~
107 X | csokor nárciszt Bertának.~A leány kedves mosolygással köszönte
108 XII | Berta iskolát végzett eszes leány. Lehetett vele beszélni
109 XII | szabad tréfálni, - rebegte a leány.~- Mért volna ez tréfa? -
110 XII | álmom.~Ábel csak nézte. A leány lesütötte a szemét. A hangja
111 XII | Ábel.~S megszorította a leány kezét.~És szótlanul sétáltak
112 XIV | egy mindig-mosolygó kövér leány. Ábel csodálkozva látta,
113 XV | biztosított a halála esetére a leánykánknak egy új biztosító-társulatnál.
114 XV | könyvjegyző valami üzletben. Az a leány meg a fiucska tartja fenn
115 XVII| rövidnyaku csontos arcú leány csipkés sárga selyemben.
116 XVII| csunya leánynyá fejlődött! A leány mellett az első férj, az
|