Part
1 I | pirossága már elmúlt. Az ő halványsága megszínesedett.
2 I | multával pontosan megjelent ő is déltájt az ablakban.
3 I | csendesen a leány.~Aztán ő szólalt meg:~- Nekem is
4 I | kisérni a templomig. Onnan ő aztán kocsin tér vissza.~
5 I | anyját korán lefektette Ő is lefeküdt vele együtt.
6 I | olvasmánya lenne. Mert csak ő érezné a sorok között a
7 I | Én se! - felelte Ábel.~De ő a leányt bámulta.~ ~
8 II | neki minden héten, de az ő levele jobbára csak tanácsolás
9 II | szeretné őt, mint ahogy ő Esztert, eltaszitaná Eördöghöt.
10 II | boldogság volt az a tájék. Csak ő egyedül volt boldogtalan.~
11 II | nem baj. Majd megszokom. Ő is úgy ment férjhez.~- Borzasztó!~-
12 II | ne féljek Bécstől semmit: ő is hozzánk jön, és csakúgy
13 II | ha igazán szeretem őt, az ő javát kell néznem. Gondolkodjunk
14 II | ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat nem teljesíteném
15 III | igaztalan vagyok iránta.~- Ő is gyűlölne téged. És nekem
16 III | az orvosi ficdagnyelv.~És ő mindig azon a nyelven beszélt.~
17 III | kisvárosi izlése szerint. Ő fogadta a cselédeket is
18 III | fogadta a cselédeket is s az ő kezében volt mingyárt kezdetben
19 III | konyhapénzt, s a főzőkanál is az ő kezében maradt.~A fiatal
20 III | Hát olyan fölösleges volt ő otthon!~Utoljára is megunta
21 III | Maga is kezdte hinni, hogy ő csak tudatlan, pazarló városi
22 III | konditottak.~- Akkor nem ő volt. Összevétetted valakivel.~-
23 III | kongattak, itthon volt. Még ő hítta Károlyt, hogy nézzék
24 III | itthon maradt volna. Nem ő volt akit láttál.~A vénkisasszony
25 IV | Könyvesboltba nem járt az ő családja se, hanem csak
26 IV | megtanult németül.) S már ő is tudta, hogy a könyvet
27 V | gondolta tünődve. Egy évet ő is tanult franciául a klastromban,
28 V | előtünt a levélből, tehát az ő férjének szól a levél.~Próbálta,
29 V | az első kép alá, amely az ő apját és Károly apját ábrázolta.
30 V | szegénységben élt az anyja. Ő csak a temetés után tudta
31 VI | Pedighát Ábellal töltötte ő azt az időt.~A Muzeumkertbe
32 VI | meg azt mondta, hogy ha ő egy cseléd miatt megszégyenül,
33 VI | a fiát is leszidta, hogy ő neki már nincs becsülete
34 VI | csillapította:~- Mégis tudod ő öregebb. És ha ezzel az
35 VII | fel annyira! Mintha nem is ő szólott volna akkor az ő
36 VII | ő szólott volna akkor az ő nyelvén. Dehát ki? Dehát
37 VII | villámlott elő. Hiszen ha ő kész volt volna úgy átgázolni
38 VII | gondol most, hogy mi az ő szeretete? És az a bizalmas
39 VII | vet magára.~De hol járt az ő gondolata az Istentől.~Az
40 VII | nem volt még itt?~- Nem. Ő maga rendelt magának orvosságot.~-
41 VII | Megtapogatta a beteg mellét.~- Ő maga akar így feküdni? -
42 VII | helyett a fehérhajú felelt:~- Ő maga. Azt mondta, hogy nyilallik
43 VII | gondolta az orvos.~Mert ő a leszámolást viszont a
44 VII | az asszony nem kezdett, ő se kezdett.~Másnap aztán
45 VII | kellemetlen ügynek. Sem ő nem merte említeni, sem
46 VII | kérdezett:~- Eszter küldi?~- Ő, - susogta ijedt szemmel
47 VII | rajtakapja a feleségét, mint ő, hát megöli. Olvastam én
48 VII | sem akarták bocsátani. De ő nem is felelt. Rohant egyenesen
49 VIII| Azt mondta: Szamárság! De ő minden orvosi munkáról így
50 VIII| a markába. De egyszer az ő keze volt az asztalkán s
51 VIII| megindult. Látszott, hogy ő a társaságban a legjobb
52 VIII| társaságban a legjobb médium, s ő maga csodálkozott ezen legjobban.~
53 IX | akkor fölugrott és bement. Ő meg elaludt.~Hát azok a
54 IX | jutottak Ábelnak az eszébe. Ő is itt ül, mint a gombkötő, -
55 IX | gombkötő, - pedig hát nem is az ő kötelessége a remegés.~És
56 X | neki ír, a Senkinek. Hát ki ő most már neki? Hiszen ha
57 X | pázik. A falon ott függ az ő Mária-képe. Az ágy is ugyanazon
58 X | fölösleges magamat bemutatnom?~És ő elmosolyodik majd azzal
59 X | gyöngéd érintés?~De nem jár ő már oda! Hogy is járna!
60 X | került, hogy profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy
61 X | hogy profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy lökkenetekkel
62 X | profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy lökkenetekkel
63 X | profilban lássa.~Ő az, Ő, Ő, Ő!~S a szive nagy lökkenetekkel
64 XI | elájult a tolongásban, és ő az idegen, humánus kötelességet
65 XI | tisztességes. Hát hogy folytassam: ő a doktorhoz ment nőül. De
66 XII | hazugságot kapok, s a végén ő fogja tudakolni, hogy miképpen
67 XII | ellenmondásokba keveredek. Jobb így. Ő nem tudja, hogy mennyire
68 XII | a lámpásomba. Nekem kell ő, mert ösmeri a gyengeségeimet.~-
69 XIII| szenvedte át, amit valamikor ő. De hogyan el tudta nyomni
70 XIII| inkább úgy van minden, ahogy ő akarja.~- Dehát nekünk kötelességünk
71 XIII| egyáltalán nincsenek barátai. Ő csak magának él, jobban
72 XIV | Ha nem látogatod meg, ő se jön többé hozzád. Nem
73 XIV | nagyabb nyájasságot? Leült ő is az asztalhoz, és beöntött
74 XIV | milyen más minden szó az ő ajkán! mennyivel szebb,
75 XIV | szebb, ha ugyanazt a szót ő mondja.~Ha Ábel szobrász
76 XIV | az ég is üres, csak az ő feje nem üres. Semmise szép,
77 XIV | Elvégre gyermeketek is van, és ő megbecsül téged.~- Meg?
78 XIV | veszekedtek?~- Nem. Csak én. Ő olyankor nevet. És ez mégjobban
79 XIV | férjének, hogy csókolja meg ő is.~Ábel megcsókolta a kisleányt
80 XIV | csókot.~Mért cselekedte? ő tudta.~Vidáman csevegtek
81 XIV | betakarni a lábát, de most már ő is férj: mintha csak a maga
82 XIV | Feltálalta a vacsorát, de ő nem evett, csak ült, bágyadozott.~-
83 XV | Eszter épp úgy nem örül az ő örömének, mint ahogy ő nem
84 XV | az ő örömének, mint ahogy ő nem örült, mikor Eszternek
85 XV | Egyszer meg azt mondta, hogy ő soha életében nem szeretett
86 XV | Rosalie, de nem mondtam ki. Ő ahogy rámnézett, leolvasta
87 XV | Ábel vállat vont:~- Hát ő? boldogított téged?~Az asszony
88 XV | kinos. Az ujság is írja, és ő is bizonyosan tudta. Ha
89 XV | is bizonyosan tudta. Ha ő meg akart volna halni, morfiummal
90 XV | fejét rázta:~- Nem félt ő a szenvedéstől se. Tavaly
91 XV | mellett. A koporsónál is az ő karja támogatta. A sírba
92 XV | szezon alkalmas reá. De ő csak maradt: hátha elmulik
93 XV | milyen szivesen várták! S ő is szivesen járt oda. Mintha
94 XV | járt oda. Mintha az is az ő családja volna.~Irénkének
95 XV | megkérdezte:~- Mikor várjalak?~És ő mindig azt felelte:~- Hacsak
96 XV | Vagy Ábelra várt, hogy ő szólal meg majd egyszer?~
97 XV | úgyis rég letelt már, és ő arra gondolt, mennyire tetszett
98 XV | rapszodikus zene. Ime most ő özvegy, fiatal és szép.
99 XV | fiatal és szép. Ha most ő ragadná meg Ábelt itt a
100 XV | Hagyj itt mindent!” És ahogy ő szólott: „Ha most nem jösz,
101 XVI | legérzékenyebb vonaglásával.~- Ő nem hagyta el énértem az
102 XVI | gyermekemet, a feleségemet! Ő tisztességes volt akkor.
103 XVI | De hogyan van az, hogy ő máskor mindig nyugodt birt
104 XVI | el a férjét a kedvemért, ő elhajít mikor azt látja,
105 XVI | mikor azt látja, hogy az ő kedvének nem áldozom fel
106 XVI | én? Tartalékférj? Hogyha ő özvegységre jut, legyen
107 XVII| kéz gyöngéden rámarkol az ő kezére.~Az öregúr föltekint.
108 XVII| beretvált arcu kos.~De ő csak Esztert nézte. A kép
109 XVII| a szive is eldobbant.~Az ő arcképe volt.~Közelebb hajolt,
110 XVII| sárgább volt, mint ahogy ő emlékezett magára, dehát
111 XVII| megnagyíttatta a fényképét, és ő aztán szinezte. A tied a
112 XVII| ültünk a kandalló előtt. Ő a porcellán macskával játszadozott
113 XVII| csöndes élete lehetett. Ahogy ő akarta...~- Hát az igaz,
|