Part
1 I | s azt mondtam volna:~- Te kedves, csakhogy megtaláltalak!~
2 I | ban, azt mondtam volna: Te kedves! Te egyetlen! Te
3 I | mondtam volna: Te kedves! Te egyetlen! Te megtalált édes
4 I | Te kedves! Te egyetlen! Te megtalált édes álomképem!~
5 I | sebes szoknyasuhogás.~- Te még itt vagy! - s a nyakába
6 I | s a nyakába borult, - óh te hű angyal! Hát mért nem
7 I | s akkor nincs vége. Oh te szegény jó lélek te! És
8 I | Oh te szegény jó lélek te! És te itt álltál a nedves
9 I | szegény jó lélek te! És te itt álltál a nedves hideg
10 I | Azaz hogy van.~- Micsoda?~- Te magad, édes.~Eszter elmosolyodott.~
11 II | És tudom: az oltárnál is Te lész az eszemben, Te eggyetlenem! ~
12 II | is Te lész az eszemben, Te eggyetlenem! ~E.~- Tehát
13 III | aztán arra gondoltam, hogy te jó és becsületes vagy és
14 III | Ilyen csekélységért szaladsz te orvoshoz! Fujj rá, aztán
15 III | Kardosné előfogta leányát:~- Te! te ugye avval az éhenkórászszal
16 III | előfogta leányát:~- Te! te ugye avval az éhenkórászszal
17 III | ember, anyám.~- De vajjon te tisztességes asszony vagy-e?~
18 III | Mi rosszat cselekedtem?~- Te tudod.~- Hát én azt tudom,
19 IV | a kuckóban szeret ülni. Te magad nagyságos asszonyom
20 IV | szavadon mint az üvegen. A te szavaid mögött ez a gondolat
21 IV | kótáimat megtarthatom, a te emlékedet mért keljen eldobnom?
22 IV | keljen eldobnom? És éppen te mondod ezt? Te mégis haragszol!~
23 IV | És éppen te mondod ezt? Te mégis haragszol!~És akkor
24 IV | szerettelek mint ma, és te is érezted ezt, mert arra
25 IV | egymást valameddig. Mert vagy te pusztulsz el, vagy én, vagy
26 V | orvos, megélsz mindenütt. De te nem vagy férfi, mert elveszel
27 V | valakit a házassága előtt. Te nem szerettél senkit Eszterkém?~-
28 V | nézett Ábelra:~- Hát talán te is...~Ábel pillogott.~-
29 V | homlokát megcsókolva. Ha még te is elhagytál volna engem,
30 V | volt az olyan nehéz, mint te gondolod. Megszokta. Nem
31 VI | Okos ember lehetett az a te apád.~- Az volt, ha nem
32 VI | magáé.~- Hogy vóna ez a te dógod!~- Hát hogyne vóna!
33 VI | elintéződött...~- Így beszélsz? Te is így beszélsz! - toppantott
34 VI | toppantott Eszter, - a te gyávaságod az oka!~- Az
35 VI | én gyávaságom?~- Csakis a te gyávaságod! Mert az juttatott
36 VI | akkor, akkor akarat van, ha te akkor azt mondod nekem:
37 VI | ellenezze.~- De Eszter!~- De te gyáva vagy! gyáva! gyáva!~
38 VII | De hány személyben vagy te a világon? ~Motyogott, bolondokat
39 VIII| birtam volna elmenni, ha a te kedves arcodat fájdalmasnak
40 VIII| De gondold meg, hogy a te életed a mostani állapotoddal
41 VIII| megy át: azt gondolom, hogy te most már szíveddel, lelkeddel
42 VIII| És gondolkodtam, hogy a te óhajtásod szerint lehetett
43 VIII| egy könyvet, amelyben a te állapotodról olvashattam.
44 VIII| Hogy mindig láthatnám a te édes kis rút arcodat.~Itt
45 VIII| Örzsike a neve. Barna mint te vagy. Náladnál valamivel
46 IX | Engem?~- Téged ám. Ösmered te ugye a doktorék cselédjét?~-
47 XI | szavakat rebegtek:~- Ábel!~- Te kedves! Te édes!~- Hogy
48 XI | rebegtek:~- Ábel!~- Te kedves! Te édes!~- Hogy megleptél!~-
49 XI | édes!~- Hogy megleptél!~- Te leptél meg!~És Ábel magához
50 XI | az asszony ellágyultan, - te nem tudod, mi az. Az a gyermek
51 XII | az amit nem értek. Hogy te oly megadással tetted a
52 XII | mosolygott:~- Mit tudod te azt?~- Hát még van amit
53 XII | amit nem tudok?~- Mit tudod te azt a lelki harcot, amit
54 XII | én harcoltam. Mit tudsz te arról, hogy én oly tudatlanul
55 XII | Ábel. Ha valaki tudná, hogy te hogyan ragaszkodol hozzám...~-
56 XII | A lázunk elmúlt Ábel, és te még mindig nem nézed józanul
57 XII | gondolkodása egybealakul. Már te is olyan hidegjózan kezdesz
58 XII | ment a találkozóra.~- No te jól felzavartad a vizet,
59 XII | irántad?~- Dehát nekem a te gondolatod oly képtelen
60 XII | oly képtelen valami, hogy te, éppen te ugratsz engem
61 XII | képtelen valami, hogy te, éppen te ugratsz engem házasságba, -
62 XII | engem házasságba, - hogy te egyedül-uralkodója a szivemnek,
63 XII | csak arra gondoltam, hogy te árvaéletet élsz, hogy a
64 XII | árvaéletet élsz, hogy a te ruhádon, a te lakásodon
65 XII | élsz, hogy a te ruhádon, a te lakásodon nincs rajta egy
66 XII | mondotta, - igaz. De hogy éppen te...~- Ha anyád élne még,
67 XII | nem élet, barátom.~- És te azt gondolod édesem, hogy
68 XII | egymásután megcsókolta:~- Te áldott jólélek te! Azt hittem
69 XII | megcsókolta:~- Te áldott jólélek te! Azt hittem ösmerlek lelkednek
70 XII | csak most látom, hogy a te angyali jóságodat nem ösmertem.~
71 XII | asszonyra.~- Angyali lélek, te!...~- Csak vedd el nyugodtan.
72 XII | elveszem. Elveszem, mert te akarod Eszter. És hát nekem
73 XIII| vagyok érte! Milyen jó vagy te! milyen angyali! milyen
74 XIII| Eszterkém... dehiszen... hát nem te akartad...~- Én Ábel, én,
75 XIII| sohse nősültem volna meg. Te löktél be a házasság szentségébe.
76 XIV | és mosolygott:~- Micsoda: te szegfüparfönnel szagosítod
77 XIV | üvegecskével.~- Dehiszen a te ruhád is szegfü-parfünös, -
78 XIV | az mégsem illik, hogy te folyton a doktornét nézed!~
79 XIV | pattogott Berta. - Ha te még ma is szerelmese vagy,
80 XIV | Hiszen ha úgy volna, ahogy te mondod, de magad is érzed,
81 XIV | fordulva. Nem vagy-e néha te is úgy, hogy rábámulsz valamire
82 XIV | ajkát Ábel halántékához.~- Te okosabb ember vagy az uramnál.
83 XIV | villámlott.~Ábel megszeppent:~- Te nem vagy idegen. Téged mink
84 XIV | szóért, de igen illik reá. És te se keress fel többé. Megházasítottalak.
85 XIV | Megházasítottalak. Köszönd meg te is, ahogy Berta köszöni.~-
86 XIV | ahogy Berta köszöni.~- És te ezt komolyan mondod?~- Látod.~-
87 XIV | harmattal.~- Édes Eszterem, te kis okosom, csak gondold
88 XIV | csodálkozott el:~- Mi a manó? Hát te oda is jársz?~- Hogyne:
89 XIV | haszontalanságokért rohantál te fiakeron ide a szomszéd
90 XIV | az egyszer bocsáss meg! te jó! te kedves! te igaz!
91 XIV | egyszer bocsáss meg! te jó! te kedves! te igaz! te leghívebb
92 XIV | bocsáss meg! te jó! te kedves! te igaz! te leghívebb férj
93 XIV | jó! te kedves! te igaz! te leghívebb férj a világon!~~
94 XV | mindig: Szegény Ábel! most te mondod: Szegény Eszter.~
95 XV | Hát ki változott: én? vagy te? Nem te voltál-e az, aki
96 XV | változott: én? vagy te? Nem te voltál-e az, aki leintett
97 XV | gyermekét se.~- De lelkem, te ennek oka nem vagy.~Eszter
98 XV | ameddig akarod.~- Ugy-e te is azt véled, hogy akarattal
99 XV | Ha maga vitte zátonyra, te nem vagy az oka.~- Hogy
100 XV | melletted ülni és hallgatni a te lágyan zengő édes szavadat.~
101 XV | Ugye Ábel bácsi, most már te vagy az én papám?~Eszter
102 XV | nem szorultam arra, hogy te keress nekem férjet! poltron!~
103 XVII| örvendezve pillogott Ábelra:~- És te?~Ábel legyintett:~- Én is
104 XVII| olyan mintha álmodtam volna. Te is olyan voltál. És most
105 XVII| volna, akkor is lenne, ha te jösz hozzám.~A kocsi a végső
106 XVII| nyilallott belém, mikor te fontolgatva azt mondtad:
107 XVII| csak egyszer látlak is. Te azonban nem jöttél...~-
108 XVII| Ámbár igaz: az később volt. Te nem ismerted a kutyámat.
109 XVII| hiszen ez pompás ebéd! Te azonban alig eszel valamit,
|