Part
1 I | csomóba.~A helyzetem most olyan, hogy kerülnöm kellene Kegyedet,
2 I | csak segéd. Remélem nem olyan foglalkozás, amelyre Kegyed
3 I | kicsaholni a kapunyíláson, olyan mérgesen, mintha legalább
4 I | Az ismerős kövér asszony olyan krinolinban, hogy tizenkét
5 I | tértem volna haza.~Ezt már olyan bizalmas hangon mondta,
6 I | gondolom... az ember is csak olyan vetés mint a búza... Az
7 I | Esztike!~Esdő szemmel mondta, olyan szemmel, mint ahogy valaki
8 I | van és sok leány, de mind olyan idegen, mind olyan más.
9 I | mind olyan idegen, mind olyan más. Mikor magát megláttam
10 I | elbűvölő volt egyszerre. És olyan szent érzés fogott el. Egyszer
11 I | fogott el. Egyszer éreztem olyan érzést falun, amikor a husvét
12 I | szólalt meg:~- Nekem is olyan ismerős volt maga.~Elhallgatott.
13 I | a rokonok nem beszélnek olyan fontos ügyet. Mondja meg
14 I | nyugtalankodott a fiu.~A leány arca olyan fájdalmasan hajolt le, hogy
15 I | Dehiszen a könyvkereskedő nem olyan boltos, mint a füszeres.~-
16 I | közöttük. A leány oly nehezen, olyan gyászosan szólott, hogy
17 I | jó nem. Az én sorsom nem olyan, hogy jókat is várhatnék
18 I | nem szoktam. Diákkoromban olyan helyen laktam, ahol sok
19 I | Ábel.~- Énelőttem? Nekem olyan maga nappal is, mint valami
20 I | ősszel a mezők fátyola! Olyan lengőn, olyan fehéren szeretnék
21 I | mezők fátyola! Olyan lengőn, olyan fehéren szeretnék szállani
22 I | Mikor először láttam Ábel, olyan színtelen volt, szinte beteges.~-
23 I | egy szikla. Holdvilágnál olyan, mintha régi várnak az omladéka
24 I | kásmir-kendőt. A kezében a liliom is olyan volt, mintha aranynyá változott
25 II | gyermekkorában nem látszott olyan szegényesnek az a hajlék.~-
26 II | templomokban szokott lenni olyan művészietlen mázolmány.
27 II | ja, - mondotta a német, - olyan szerelmes voltam a leányba,
28 II | kékruhás elegáns hölgy, - hát olyan csunya volt az a leány?~-
29 II | fiatalember. - A házasság olyan ügylet, amely teljes életre
30 II | megráncosodik. A szemhéj olyan vékonynyá apad, mint a papiros.
31 II | rászorult akkor egy nőnek olyan nagyfoku szeretetére, amilyenre
32 II | a hajón a női szépségről olyan kicsinylően beszélt.~- Eördögh!~
33 II | Eördögh!~Már nem volt olyan okos arcú mint tegnap. Gyűlöletes
34 II | holtan!~Mert ha Eszter is olyan szívvel szeretné őt, mint
35 II | vőlegény, hogy a nők nem olyan tökéletes teremtések, mint
36 II | bárkié.~De ha az Ön állapota olyan volna is, hogy elvehetné,
37 III | meg, hogy nem írtam. De olyan furcsa. Azt gondoltam, hogy
38 III | Mindennap gondolok reád. S van olyan nap, hogy minden órában.~
39 III | beszélt. Látszott rajta, hogy olyan gondolatokat mond el, amelyek
40 III | miben segithetne? De csak olyan volt köztük mint Pupák Guszti
41 III | kezére. De úgy öntötte rá, olyan hivatalosan, tudományosan,
42 III | az édes kis kezedet?~Hát olyan fölösleges volt ő otthon!~
43 III | beszélnem az ismerőseimmel.~- Olyan ismerőssel nem szabad.~-
44 III | rózsaszínü volt az, éppen olyan színü, amilyenben őt Ábel
45 IV | napfényes volt, a fák épp olyan lombosak, az árnyékok épp
46 IV | Rád édes fehérszegfűm. Olyan vagy nekem mint a nap a
47 IV | legszerencsétlenebb ember a világon. Olyan vagyok, mintha kioperálták
48 V | férfi, mert elveszel egy olyan leányt, akiről magad mondtad,
49 V | púpos a púpját. De nincs olyan púpos, aki bármi pénzért
50 V | Vajjon a férfiak tudnak-e olyan becsületesek lenni, mint
51 V | senkire nem kötelező. Még egy olyan perc és mindaketten bűnbe
52 V | Ismerte az anyja természetét. Olyan volt a jó kövérasszony,
53 V | Isten nyugtassa, nem volt az olyan nehéz, mint te gondolod.
54 VI | eltünődött, hogy mi köti őt egy olyan asszonyhoz, akinek a sorsa
55 VI | történt volna velem Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert
56 VI | gondjait, örömeit, bajait. Olyan volt mint az ismeretlen
57 VII | mondókáját:~- A megrendelésem olyan természetű, hogy legjobban
58 VII | Hogy hívják?~- Nem tudom. Olyan öreg...~- Fusson érte kedves.
59 VII | felelősségemre!~Megfogta Ábel kezét. Olyan volt az, mint a tűz. Aztán
60 VII | beszélni ha szólították, olyan rettenve, de okos szemmel,
61 VII | mintha megváltozott volna: olyan ételeket kivánt, aminőket
62 VII | szerencsétlen!~A fiatal asszony arca olyan volt, mint a festett kő:
63 VIII| Ábel, hogy sohse voltam olyan rút mint most. Szégyenkeznék,
64 VIII| Édes Bujdosóm!~Örülök, hogy olyan jó emberekre találtál. Írd
65 VIII| enyémet. Hiába most már: olyan vagyok, mint a könyvből
66 VIII| választott ki, hogy csupa olyan leányokkal ismerkedjek össze,
67 VIII| Eszternek az arcát. De csak olyan volt az, mint a füst, olyan
68 VIII| olyan volt az, mint a füst, olyan lengő, bizonytalan.~- Ábel...~
69 IX | De miért is voltam akkor olyan gyáva!~A városházán megtudakolta,
70 IX | leány a vállát vonogatta:~- Olyan, amit magamnak nem kivánok.~
71 X | sohase. Az is meglehet, hogy olyan állapotban találom, amely
72 X | megnyissa a szobáját.~Ábelnak olyan volt, mintha haza érkezett
73 X | megráncosodott a képe. Most már nem olyan szembeötlő a fehér haj a
74 X | fogadták.~- Semmi vizsgálat! Olyan szükség van professzorokra,
75 XII | csak a szeme és az ajka olyan mint az anyjáé.~Ábel először
76 XII | meg, - Isten nyugtassa, - olyan gondatlan volt, hogy úgy
77 XII | is.~- Megszoktam. Törökné olyan jó hozzám, mintha fia volnék.
78 XII | Eszter. Az én életem már olyan, mint a keletlen tészta.
79 XII | hogy mindennap lássalak. Olyan része vagy a napomnak, mint
80 XII | gondolkodása egybealakul. Már te is olyan hidegjózan kezdesz lenni,
81 XII | velök sétálni a Dunaparton. Olyan bizalmas viszony volt köztük,
82 XII | gondoljak én házasságra, amikor olyan csekély a fizetésem, hogy
83 XIV | hiszekegyet. Nekem a világ olyan üres! Engem nem lelkesít
84 XIV | mint a régi barátjával: olyan nyájas a doktornéhoz, mintha
85 XIV | szólalt fel Eszter, - olyan kedves a homály így tűz
86 XIV | fénye rápiroslott az arcára olyan volt, mint leánykorában,
87 XIV | ott ültél fehér kabátban, olyan volt az arcod, mint azon
88 XIV | Azelőtt nem merte volna olyan bizalmasan betakarni a lábát,
89 XV | bólogatott. Már nem nézett olyan melegen, olyan édes-mosolygón
90 XV | nem nézett olyan melegen, olyan édes-mosolygón Ábelra, mint
91 XV | ritkábban találkozott. Csak olyan volt már néki, mint egy
92 XV | mindennap, de az életünk járása olyan egyforma, mint az óráé.
93 XV | magunk világában!” Mindez olyan volt akkor, mint egy rapszodikus
94 XVI | ritkábban haragszik. S ha volna olyan okos ember, akinél okosabb
95 XVI | már senkise lehetne, az olyan ember nem haragudna soha.~-
96 XVI | feledést. De azért nem volt olyan nap, hogy ne gondolt volna
97 XVI | között. Ugy nézett rám, olyan méltóságosan, mintha legalább
98 XVII| családos voltam valaha. Csak olyan mintha álmodtam volna. Te
99 XVII| mintha álmodtam volna. Te is olyan voltál. És most ha elválunk,
100 XVII| függő képeket is: azok is olyan korú fiatal emberek, - ki
101 XVII| meghatottan nézett reá. Az emlékek olyan kavarodással rohanták meg
102 XVII| apjához. A természete is olyan volt: hideg és vakmerő.
103 XVII| szerencsém, különben vele is olyan szerencsétlenül jártam volna,
|