Part
1 I | pihent a leányán. Mindig úgy nézett, ahányszor a leányára nézett.~
2 I | nézett, ahányszor a leányára nézett.~A leány arcáról lassankint
3 I | tekintete. Szinte áhitattal nézett reá. Sokáig csodálta a szemét,
4 I | látta volna: egykedvüen nézett el a feje mellett, az ablakon
5 I | volt.~Először csodálkozva nézett a fiatalemberre. Aztán csakhamar
6 I | kötényével.~Aztán kérdőn nézett az ifjúra.~- Kiadó lakás
7 I | Megfordult hát és a fehér ajtóra nézett, amelyen a leány szokott
8 I | leány is bizalmasan, melegen nézett már akkor reá.~- Mi a foglalkozása? -
9 I | egytáblába vetettek.~Ábrándosan nézett a leányra. A leány a gallyacskát
10 I | A leány mosolygó szemmel nézett a hintó után és a fiúra.~
11 I | a leány kezét, és esdőn nézett rá:~- Nem beszélhetünk többet?~-
12 I | elgondolkodón, szinte szomorúan nézett a fiura.~- Sokan járnak...~-
13 I | Hát mikor?~A leány habozva nézett rá.~- Minek?~- Minek? Esztike,
14 I | pillogott. Aztán a fiura nézett.~- Talán holnap...~- Itt?
15 I | Ide jöjjek?~A leány csak nézett. Halkan, édes vonakodással
16 I | gondolkodó arccal, komolyan nézett reá, aztán a ház felé pillantott
17 I | Elhallgatott. A fiú várakozóan nézett reá:~- És mikor érezte meg…
18 I | sohse mondta meg, mi. Csak nézett a fiura hallgatva, olykor
19 I | állt előtte. Fájdalmasan nézett a fiura.~- Már el vagyok
20 I | kételkedhetett benne. Csak nézett rá elképedten, megdermedten.~-
21 I | következett.~A leány a fiura nézett, aztán bús szemmel folytatta:~-
22 I | nem jönne el.~És szomoruan nézett reá, oly szomoruan, hogy
23 I | Eszter.~Elváltak. A fiu utána nézett, míg csak láthatta. A leány
24 I | Aztán mélyen a szemébe nézett Ábelnak.~- Vigyázzunk, Ábel,
25 I | befutott a bokrok közé. Nem nézett föl, csak amikor elmentek.~-
26 I | támaszkodva ült s álmodozva nézett Ábelra.~- Milyen szép a
27 II | könyves kalmárnak.~Csodálkozva nézett szét otthon az ismerős butorokon:
28 II | sikerülni semmi.~És a vízre nézett.~- Csak egy mozdulat kellene,
29 II | csodálatos.~Ábel figyelemmel nézett a vidáman mosolygó fiatalemberre.
30 III | megszorította Eszter kezét.~S nézett rá. A nő is nézett bús édes
31 III | kezét.~S nézett rá. A nő is nézett bús édes mosolygással.~-
32 III | az asszony leült, hosszan nézett a szemébe:~- Boldog vagy-e?~
33 III | gazdájának.~Az öregúr kedvetlenül nézett, s megfordult, elkocogott.~-
34 III | éhenkórászszal voltál!~Eszter dacosan nézett az anyjára:~- Az tisztességes
35 IV | Eszter álmodozó szemmel nézett reá:~- Mit is mond Kalderon? „
36 IV | ezt többé Ábel!~Ábel búsan nézett reá:~- Mért? Haragszol tán
37 IV | kezét.~Ábel elborult szemmel nézett maga elé. Csak percek multán
38 V | apám!”~Eszter megkövülten nézett a levélre. Hogy Károly őt
39 V | testtel.~Eszter elképedve nézett Ábelra:~- Hát talán te is...~
40 VI | kezére, és könnyes szemmel nézett reá.~Így találkoztak ők
41 VI | férjed?~- A férjem az anyjára nézett, arra a konok kálvinista
42 VII | vasalt a folyosón. Kérdően nézett reá.~- Nyéky úr itt lakik?~
43 VII | volt kötve. Eszter felé nézett, de a szeme előtt vörös
44 VII | megengedi.~A leány vonakodva nézett az asszonyra, aztán Ábelra:~-
45 VII | elhagyatott!~S csak akkor nézett körül a szobában.~Kétablakos
46 VII | kecegése.~Eszter aggodalmasan nézett a betegre.~Az orvos megszólalt:~-
47 VII | közepén és fagyos szemmel nézett a feleségére.~Eszter felkelt.
48 VII | testvére.~És méltóságos-büszkén nézett a férje szeme közé.~A doktor
49 VII | elsápadt. Egy percig megütődve nézett a feleségére, aztán a beteghez
50 VII | Pesten.~Ábel hitetlenül nézett reá.~Az asszony folytatta:~-
51 VII | kezéből, sugárzó szemmel nézett Eszterre.~- Angyali látogatás.~
52 VII | végre-valahára...~Eszter búsan nézett reá. Sohajtott.~- Nem lehet
53 IX | messziről reszkető szívvel nézett a házra, hogy be van-e vonva
54 IX | kezét.~Kardosné fagyosan nézett reá, de aztán elmosolyodott.~-
55 X | elköltöztek.~Megállt. Elmerengve nézett az ablakra, amelyben Eszter
56 X | bérkocsiba.~Berta elsápadtan nézett utánok. A keblére tüzött
57 XI | tekintetnek vége!~Eszter mámorosan nézett reá.~- Ábel...~- Menjünk
58 XI | asszony Ábel nyakához fonulva nézett rá mámoros szemmel. A szivét
59 XI | Ábel!~Ábel elszomorodva nézett reá:~- Hát még mindig köt
60 XI | hallgatták. Berta rá se nézett.~- No persze: a doktorné, -
61 XI | arcára. Nyugodtan és hidegen nézett reá, de a szeme kételkedést
62 XII | anyjáé.~Ábel először idegenül nézett reá, sőt gyülölettel. De
63 XII | másról.~Ábel gondolkodón nézett reá:~- És nem vagy féltékeny?
64 XII | fiakeron.~S hogy a társaságra nézett, a doktorné megnevezte őket:~-
65 XII | hajlana.~Törökné elvörösödve nézett Bertára, akinek a szeme
66 XII | ösmertem.~És elérzékenyülten nézett az asszonyra.~- Angyali
67 XIII| Istenem!~Ábel zavarodottan nézett reá:~- Eszterkém... dehiszen...
68 XIII| És mély sajnálkozással nézett reá.~- Én, Eszterkém, nem
69 XIII| bocsátotta el. S fájdalmasan nézett reá:~- Azelőtt nem siettél
70 XIII| kezébe fogta. A szemébe nézett búsan, melegen:~- Eljösz
71 XIV | dörzsölgette. A szoba szögletébe nézett.~- No eredj, eredj, mit
72 XIV | Eszter bántódva és kérlelőn nézett reá.~- Dehát mért? Nem szereti?~
73 XIV | Aztán a doktor sötéten nézett maga elé.~- Tudja, tanár
74 XIV | hallgatott. Hideg életunalommal nézett maga elé.~Ez az ember beteg -
75 XIV | ki a karjából.~Ábel csak nézett:~- Mi bajod édesem?~Berta
76 XIV | lélekbe mélyedő meleg érzéssel nézett reá, amellyel csak a boldog
77 XIV | látványosságtól.~És hidegen, szomorúan nézett félre.~Hallgatva haladtak
78 XIV | megszünt.~Eszter gondolkodón nézett maga elé.~- Nem megyek többet
79 XIV | megfogta a kezét, és a szemébe nézett, amely tele volt harmattal.~-
80 XIV | ölébe, és hideg szemmel nézett az ura arcába.~- Hazudik!~
81 XV | hogy lássalak.~És szomorúan nézett Ábelnak fülig simára borotvált
82 XV | kivántalak.~És szomorúan nézett Ábelra.~- Holnap elmegyek
83 XV | negyedóráig. Keveset beszélt. Csak nézett Ábelra elgondolkodón, szomorún.~-
84 XV | Eszter bólogatott. Már nem nézett olyan melegen, olyan édes-mosolygón
85 XV | ült, fölmelegedett, úgy nézett reá, mint azelőtt.~- Nem
86 XV | Aztán könyörgő szemmel nézett ismét Ábelra:~- Ne hagyj
87 XV | karosszékbe rogyott, s hallgatva nézett maga elé.~Ábel nyugtalankodott:~-
88 XV | s a könnyeken át hálásan nézett Ábelra.~~A doktort aztán
89 XV | ezt a levelet, és búsan nézett reá. S másnap is elolvasta,
90 XV | szakadt közéjök. Ábel maga elé nézett. Eszter meg őrá. És olyankor
91 XV | asszony gondolatokba merülve nézett reá.~Látta, hogy Ábelnak
92 XV | megható történetet és Irénkére nézett. A szobába egy percnyi csend
93 XV | és ábrándosan komolyan nézett a szemébe:~- Ugye Ábel bácsi,
94 XV | szívére ölelte. Gondolkodva nézett a tüzbe.~- Bizony Eszterkém, -
95 XV | gondolatokba merült arccal nézett Eszterre:~- Kihez?~Eszter
96 XV | mormogta Ábel.~Elvörösödve nézett maga elé. Aztán az ajtóhoz
97 XVI | hideg nézése... Soha nem nézett az a nő úgy reá! Máskor
98 XVI | pávázott a sétálók között. Ugy nézett rám, olyan méltóságosan,
99 XVII| csak bámult. Az asszonyka nézett bizalmas örvendő mosolygással.~-
100 XVII| sajnálkozva és nagy érdeklődéssel nézett.~- Hogyan?~- Az én családi
101 XVII| hajtotta.~Ábel meghatottan nézett reá. Az emlékek olyan kavarodással
102 XVII| térdemre könyökölt és rám nézett:~- Anyácskám mért nem jön
103 XVII| fejét csóválta. Mosolyogva nézett Eszterre.~- Hogyan van, -
|