Part
1 I | zöld rácsos kocsija volt ott látható. A pecér egy termetes
2 I | a kocsihoz vonszolta, s ott ketten is emelték. Az egyik
3 I | nyitva voltak.~Egy délben már ott ült, amikor a fiatalember
4 I | fiatalember.~A leány is.~A rózsát ott látta a fiatalember ahová
5 I | kémlelődött, hogy látja-e ott a kövér asszonyt is? De
6 I | s örült, hogy a virágát ott látta a többi virág között.~
7 I | reggel és minden délben ott őgyeleg a Kegyed ablaka
8 I | ablaka alatt.~Napestig is ott őgyelegnék, de munkámból
9 I | látott.~Darabig csak állt ott és gondolkodott. Mintha
10 I | fiu felé pillantott.~A fiu ott maradt.~Negyedóra nem telt
11 I | fiura, pillogott.~- Talán... ott hátul a kert végén, - szólalt
12 I | végre.~- Jó, az éppen jó.~- Ott van egy beszögezett kis
13 I | leány kezét.~- Köszönöm. Ott leszek. De milyen időtájban?~-
14 I | mosolyogva ismételgette:~„Ott hátul a kert végén... Ott
15 I | Ott hátul a kert végén... Ott van egy beszögezett kis
16 I | Másnap este kilenc óra tájban ott állt a kert sarkán. Az ajtót
17 I | bodzabokor mellett. Megállt ott és várt.~A lombokon át négyszögletü
18 I | szólhattam volna, ahogy éreztem, ott, az omnibuszban, azt mondtam
19 I | hangon a leány.~- Mit keresel ott a fák közt?~- Szentjános
20 I | megszentelte őt.~- Valaki ott száll már a csillagok felé, -
21 I | maga mellett látta Ábelt. Ott térdepelt a fiu, mögötte.~-
22 I | Kisérjen el az országútig. Ott aztán elválunk.~S andalogtak
23 I | hallgatva mentek az útig. Ott a fiu odanyujtotta a vadrózsa
24 I | Lefürészelték. A törzsökét meg vagy ott felejtették, vagy tán később
25 I | Vasárnaponkint egy vak fiu szokott ott ülni. Harmonikázik. A kalapja
26 I | Nem fog meghűlni?~És amint ott szárítgatta féltérdén a
27 I | volt. Ábel már tíz órakor ott ült a bodzabokor alatt.
28 II | nyitott veranda volt. Eszterék ott szoktak ebédelni.~Ábel már
29 II | háza előtt a fára? Fel! Ott fogja találni reggel Eszter
30 II | meg fog halni egyedül. Nem ott az ablaka alatt, nem, -
31 II | látszott. Mindenki arcán ott sugárzott az érzés: Szép
32 II | besötétedett, megint csak ott lapult a kiskapu mellett.~
33 II | vendégek már nem voltak ott.~Kilenc órakor halk suhogás
34 II | visz Bécsbe. Még ujévig ott marad.~Ábel hallgatott.~
35 III | susogva váltottak. Ha ült ott valaki, Ábel megfogta Eszternek
36 III | olaszfaragásu tükör szokta ott megállítani egy-két percre.~
37 III | egy-két percre.~Függtek ott oldalt is tükrök: zsebtükör,
38 III | csontkeretü tükör. Ahogy ott gyönyörködik az arcában,
39 III | Magyar-utcán.~- Bement?~- Be. Ott van most is. Vártam rá egyideig.
40 IV | többnyire zavartak voltak. Ott ült a gazda, ott álldogáltak
41 IV | voltak. Ott ült a gazda, ott álldogáltak a segédek, ott
42 IV | ott álldogáltak a segédek, ott lézengtek a vevők. Idegenül
43 IV | Városligetbe. Sok nép lesz ott. A fasor mellett letelepedünk
44 IV | volt. Délután három órakor ott látta megjelenni a doktor
45 IV | édeseggyemet. A cseléd is ott volt velök. Nagy szőnyeget
46 IV | heverészünk. Ha négykor nem talál ott, a Pávaszigeten várjuk.
47 V | Az a kép bizonyos, hogy ott marad mindig az első helyen,
48 V | nem találkoznak.~De Ábel ott volt. Bizonyára arra gondolt,
49 V | haragszik.~Azonban Ábel nem volt ott.~- A divatlapom, - kérdezte
50 V | Egy percig szótlanul állt ott.~- Hát majd néhány nap multán
51 V | Ha egyedül találná Ábelt!~Ott ült a szőke emberek viaszszinhalványságával
52 VI | órát töltenem. Az anyám is ott volt szegény. Akkor mondta,
53 VI | anyjával marad lélekegységben, ott a házasság pokoli szerződés.~
54 VI | ma vége a szegődségnek. Ott rídogál szegény a konyhán,
55 VII | hogy hozzámehetne.~Vajjon ott lesz-e vasárnap a templomban?
56 VII | Ábelnak a nyakába borul ott az idegenek előtt, vagy
57 VII | a boltba.~Ábel nem volt ott.~Az asszonyka alig bírta
58 VII | és benyitott.~A felesége ott ült egy ősz asszonynyal
59 VIII| Velök töltöttem.~De ahogy ott ültünk a kétaraszos karácsonfa
60 VIII| szobában vetköződnie.~S ahogy ott ült a karosszékében, a kályha
61 VIII| megvizsgálta volna a karosszéket, ott látta volna a prémes kabátját.
62 IX | Darabideig még föl s alá járt ott, maga se tudta miért? Aztán
63 IX | Őmaga is kivonult oda, s ott gondolkodott egy szál gyertya
64 IX | tért vissza. Reggel már ott állt a Zöldfa-utca és a
65 IX | egy órája is ácsorgott már ott, mikor végre megjelent a
66 X | Múzeum-kertbe.~Szeretett volna mégis ott lenni, az első sétán, amikor
67 X | Dehiszen ha odamenne is, ott a férj. Az vezetgeti, az
68 X | ember csak a szemét hordozza ott, nem az érzéseit. Bizony
69 X | szövet pompázik. A falon ott függ az ő Mária-képe. Az
70 X | Zöldfa-utcában van.~Ha már most ott volt, végigbandukolt az
71 X | arcu fiatalember olvasta ott a Pesti Naplót. Odább meg
72 X | zajongtak.~Ha véletlenül ott látta volna Esztert, nem
73 X | vonzotta be, hogy Esztert ott találja, csak Eszternek
74 X | hátulsó padokban csakúgy ott seppegnek-sóhajtoznak a
75 X | nyak! Ez a haj! És éppen ott ahol azelőtt! Ábel hátán
76 X | látta; mintha úgy állna ott mint régen, s mikor kijönnek,
77 X | költözködni, nehogy véletlenül ott találkozzanak. S megmondja
78 XI | én szivemre, ha nem akar ott maradni? Azt mondod magadban:
79 XI | erőltette tovább. Ime, gondolta, ott vagyok ahol Mádi Mózes.
80 XI | és tolongásban, mikor én ott vagyok. Ha teljesen idegen
81 XIII| templom kiürült. A doktorné ott maradt az első padban, és
82 XIV | elámult rajta.~A szalonban ott ült Lidi néni is a kis Irénnel,
83 XIV | Bertának egy leánypajtása is ott volt, egy mindig-mosolygó
84 XIV | mint leánykorában, amikor ott a sziklán a fölkelő napot
85 XIV | mi jutott eszembe, amikor ott ültél a kályha előtt?~-
86 XIV | fénye rádpiroslott. És ahogy ott ültél fehér kabátban, olyan
87 XIV | Esztert már nem találta ott. Hogy a kocsipénz kárba
88 XV | mikor egy délelőtt óraközben ott pillantotta meg az iskola
89 XV | nem arra jár. Nem találsz ott. Csak néha, legalább havonkint
90 XV | ellátogatott az iskolába. Ott időzött tiz percig, negyedóráig.
91 XV | Öt perc nem telt belé, ott volt a halottas háznál.~
92 XV | tőle! Elmegyek hozzátok. Ott hálok. Adtok tán szállást
93 XV | eltemették. Ábel mindvégig ott volt Eszter mellett. A koporsónál
94 XV | beemelte őt a bérkocsiba, s ott magához ölelte: „Jer velem!
95 XVI | bement a dolgozó-szobájába. Ott járkált fel-alá. Ujra meghányta-vetette,
96 XVI | Eszterhez. Egyedül találja. Ott áll a szoba közepén kevélyen
97 XVII| a Ligetbe. Wampeticshoz. Ott szoktam ebédelni néha.~-
98 XVII| hámlott.~Az ablak-fülkében már ott volt a teriték egy teaasztalkán.
99 XVII| áll-e még az a kis villa ott az út mellett?~- Bizonyosan.
100 XVII| multba Eszterkém.~- És ha még ott az a szikla...~- Együtt
|