12-besze | beszo-egnek | egre-eszme | eszte-gethe | gette-honap | honna-kepes | keppe-kulfo | kulon-megen | meger-napja | napke-pelyh | penze-szaka | szakr-terde | tereb-vert | vesse-zuhan
Part
1 V | telegrammra.~~Eördögh orvos déli 12 óráig szokott rendelni,
2 VI | mintsemhogy cselekedne. Ha április 14-én reggel minden országgyűlési
3 VIII | helyett.~Ábel.~~Pest, nov.15~Édes Ábelkám!~Hogy tudtál
4 VIII | reád meleget...~E.~~január 18.~Kedves Betegem!~A kérdezett
5 VIII | életedért.~Á.~~december 20.~Kedves Báránykám!~A könyvet
6 VIII | csókol téged.~E.~~november 25.~Kedves Eszterem!~Vettem
7 VIII | következtek a levelek:~Berlin, nov.3.~Édes jó Eszterem!~Bocsáss
8 VIII | a legtöbbet.~Á.~~január 8.~Édes Bujdosóm!~Örülök,
9 III | szalonnát csak ők tudták abárolni. A tejfelt csak ők ismer
10 I | tapsoltak nekik. Erre a leány abbahagyta a táncot, és az arcát a
11 XIII | fészekrakással teltek el. Ábelék a Zöld-udvar mellett egy
12 XV | érte, s attól halt meg.~Ábellel fölfordult a kávéház, a
13 XIV | legkedvesebb asszony-barátom: Nyéky Ábelné.~Nyékyné kezet csókolt Lidi
14 XIV | egyszer.~Berta rábámult Ábelre.~Ábel zavarodottan nevetett:~-
15 II | megijedtem, hogy otthagytam.~- Aber herr doktor! - szólt a kékruhás
16 XVII | asztal vörösre hámlott.~Az ablak-fülkében már ott volt a teriték egy
17 VII | rányitott a leányára, és az ablakba vonta:~- Mit cselekedtél
18 I | mégis elpirult, és eltünt az ablakból.~A következő napon korán
19 XVII | megnyomott egy csengőgombot az ablakfalban. A cseléd kihordta az edényt
20 XV | kik, - bámultak.~Ábel az ablakmélyedésbe vezette Esztert.~Az asszony
21 I | Ajtócsukás hallatszott. Az ablakocska fénye eltünt. A ház is eltünt:
22 I | A szeme egyre a világló ablakocskán. Ajtócsukás hallatszott.
23 VII | rút őszi esső pacskolta az ablakokat. Az öreg nők mind otthon
24 IX | Minduntalan fölpillantott az ablakokba.~Ha Esztert csak egy pillanatra
25 I | lombjainak zöldjében. Az ablakokban a szivutcai két bimbós muskátli.
26 VIII | csendes kerti szobám van. Ablakomba bekandikál az akácfa lombja.
27 I | omnibuszszal a Kétszív-útcába.~Az ablakot zárva találta.~Először azt
28 X | is ugyanazon a helyen, az ablaksarokban.~Megmosdott és átöltözködött,
29 I | tavaszi volt az idő: az ablaktáblák mindig nyitva voltak.~Egy
30 X | kirázta a szívéből ezt az ábrándot. Eszternek nem szabad őt
31 V | előtt sápadtan, bünbánó ábrázattal.~Fölkelt és a könnyeit letörülte.~-
32 XVII | gyermeket gyászoló anyát ábrázolja, amint vigasztalást kér
33 II | gyermektisztító cselekvést ábrázolt, amilyenek csak a régi németalföldi
34 IX | sarkán.~Tán egy órája is ácsorgott már ott, mikor végre megjelent
35 I | következő pillanatban a kiskutya ádáz mérgesen rohanta meg, s
36 I | gombolyag cérna a hozománya!~... Adhatok-e én neki nagyságos asszony
37 III | nagyijedten a férjéhez:~- Adj valamit! Jaj, nézd: megégettem
38 VII | óránkint egy kanálkával adják be.~Elment. A gazdasszony
39 VII | méghalványabban tért vissza.~- Adjon valami orvosságot, - mondotta
40 VI | gyermekét és aztán meg világot adna érte, ha föltámaszthatná.~
41 VII | Ábelnak hívnának, bizonyára adnál orvosságot.~A természete
42 XV | elmosolyodott.~- Én édesem adnék, de tudod mi történt?~-
43 VII | is. Mama bérlőnek szokta adni.~- Mama kalapkészítő?~A
44 XIV | betegeidnek édes porral adod a förtelmes pilulákat, nekem
45 XIV | akadémiai értekezés alakjában adogatja be. Néha kifakadok: A betegeidnek
46 XIV | Most ilang-ilang járja. Adok neked egy üvegecskével.~-
47 XVII | A házassági fundusba adom, hogy ahhoz menjenek férjhez,
48 III | doktor mindig csak neki adta ki a konyhapénzt, s a főzőkanál
49 XI | szobámat talán még ki se adták. Ideiglen odahuzódunk.~Az
50 XVII | Gondolhatod, hogy csak muszájból adtam németnek. Mennyire szeretett
51 XV | Elmegyek hozzátok. Ott hálok. Adtok tán szállást egy éjszakára?~
52 IX | Fölvette a kártyát.~- Makk az adutt.~- Az még nem? - fuldoklott
53 III | kirakatban van.~- Az már el van adva.~És elvörösödött. Életében
54 VI | beszélnek. Ábel nem kérdezett affélét soha.~Egy szeptembervégi
55 VI | forranak össze, mint az ojtott ág a törzszsel. A léleknek
56 I | méternyi hosszu virágos ágat. Annak a töviseit tisztogatva
57 III | arcára fagyott. Az anya aggodalmasan, szinte ijedten nézte.
58 II | fizetése, gyűjteni fog.~Hát aggodalmas szívvel ült a beteg mellett.~
59 I | Ne kérdezze!~A fiú szivét aggodalom szorította össze.~- Dehát
60 VII | megölelte az anyját:~- Ne aggódjék és ne beszéljen erről többet.
61 VII | egyenesen fekszik. Mink is aggódunk. Jóravaló ember. Pontos
62 III | mellett, mint két veréb az ágon.~Ha nem volt közelükben
63 XII | És ha megvénülsz? Micsoda ágrul szakadt szomoru figura az
64 IX | lehetne hogyan fekszik az ágyában. Látni lehetne az arcát,
65 I | ki. Nesztelenül kelt ki ágyából és felöltözött. Kisuhant.~
66 II | odaviszik az ujságot az ágyához.~- Gondolkodjunk csak nyugodtan!~
67 VII | egy sarkában felbontott ágyat pillantott meg. Az ágy előtt
68 XI | szerelmi búbánat vetett ágyba. Eljött és megnézte, hogy
69 VIII | Egyszer aztán kilódult az ágyból. Megnézte az óráját. Megnézte
70 XIV | gyermeke? Hát annak az arcát is agyon tudja gondolni?~A doktor
71 XIV | percben elemezem, felbontom, agyongondolom. Semmise szép, semmi, semmi!~-
72 VI | dühös apa, aki haragjában agyonütötte a gyermekét és aztán meg
73 VI | Eszter. Olyan voltam mint az agyonvert ember, akiben már csak pislog
74 X | mindig-keztyüs kezét:~- Ah igen, igen. Csak a neve
75 I | mi reménységünk. Mink meg ahelyett, hogy eltemetnénk, mindennap
76 XIII | még jobb: eljársz hozzánk. Ahhelyett, hogy künn találkoznánk,
77 I | rajta-ragadt a tekintete. Szinte áhitattal nézett reá. Sokáig csodálta
78 XV | csendességben.~A kisleány, aki addig áhítattal hallgatta Ábelt, megmozdult
79 XIV | hosszáig. Úgy tért vissza ahogyan elment.~- Tele van a műhely.
80 I | ott látta a fiatalember ahová letűzte, de a leány fölvette
81 IV | borította el az arcát. Aztán az ajakát csókolta meg hosszasan.~
82 XV | mondotta alig mozduló ajakkal az asszony, - pedig tudtam,
83 X | levélke.~„Lányom van, Isten ajándéka. Sorsnak kárpótlása. Levelet
84 X | tolldíszt.~- Berta igen örül az ajándéknak, - mondotta, - szép, hogy
85 XIV | nőorvoshoz is, akit a tanártársa ajánlott. De az orvos nem volt otthon,
86 II | figyelte. Hogy fájt neki minden ajka-mozdulása, amint Eördöghnek felelt!
87 XV | A tied vagyok.~- Csak az ajkad mondja ezt Ábel.~- Hát ki
88 XIV | fehér vonal látszott a piros ajkak mögött.~Berta bársony volt,
89 V | édessége! átjárta a testét az ajkától a sarkáig!~De a templomos
90 I | legyen bizalmatlan!~A házikó ajtaja nyikkant.~Mind a ketten
91 XIV | Nyissuk ki inkább a kályha ajtaját. Most már úgyis csak a parázs
92 II | művészietlen mázolmány. De az ájtatos szívek nem azt nézik. Megszokják
93 I | lótnak-futnak.~Kinyitotta az ajtócskát, s kilebbent.~- Gyerünk
94 I | egyre a világló ablakocskán. Ajtócsukás hallatszott. Az ablakocska
95 I | fiu felkönyökölt a korhadt ajtólécre és nézte.~- Életemnek legboldogabb
96 XVII | csengetéssel. Megkerülte az Akadémiát s kanyarodott az
97 VIII | Ablakomba bekandikál az akácfa lombja. Nem tudom, hogyan
98 XII | pillanatban.~Padon ültek egy ákácfa alatt. Irénke a gyepen kocsikát
99 XIV | van havonkint, de nekem az Akadémiába is el kell járnom.~Ezen
100 X | épülő Magyar tudományos akadémiát. Körül is járták. Bizony
101 VI | ha tebenned akkor, akkor akarat van, ha te akkor azt mondod
102 I | elképedten, megdermedten.~- Apám akarata, - sóhajtott a leány.~És
103 VII | volna úgy átgázolni a család akaratán, Ábel bizonyára elvette
104 XV | Ugy-e te is azt véled, hogy akarattal sebezte meg magát?~- Nem.
105 II | ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat nem teljesíteném is, anyám
106 III | hivatalosan, tudományosan, mint akármelyik más betegére, és ugyanúgy
107 III | elő szerencsétlenséget! Akármennyire szereted is azt az embert,
108 XVI | poltron?~Én poltron vagyok?~Akármint fordította az ügyet, hibásnak
109 XVII | vagy mentegetődzöl, vagy akármit csinálsz is, de legalább
110 X | de úgy mint akkor, soha. Akármivel foglalkozott, mindig Eszter
111 XIV | tovább.~Berta mintha tüntetni akarna a férje szeretetével, kedveskedve
112 XVI | jobbját, mintha a füstöt akarná elcsapni, de egyet fordul,
113 XVII | menjenek férjhez, akihez akarnak.~Fehér zsebkendőt vont elő
114 XVII | megijedéssel. - Csak nem akarsz tán táncolni?~- A Zugligetbe
115 XIII | dehiszen... hát nem te akartad...~- Én Ábel, én, de a szivem
116 II | temetőben vannak, hiszen ők jót akartak.~S ha az ő akaratukat nem
117 XVII | kerestelek? Pedig csak látni akartalak, meglátni messziről... Bemenni
118 II | el. Vidd el magaddal és akaszd be a szobádba. A Mária-kép
119 VI | mint az agyonvert ember, akiben már csak pislog a lélek.
120 III | ismerős öregasszonyokhoz járt, akikhez Eszter nem szokta elkísérni,
121 VIII | leányokkal ismerkedjek össze, akiknek vőlegényük van. Mához egy
122 V | elveszel egy olyan leányt, akiről magad mondtad, hogy olybá
123 XIV | legujabb kalapdivat.~Ábel akközben érdeklődéssel szemlélődött
124 V | vagy barna? Magas-e vagy alacsony? Úrinő-e vagy guvernant?~
125 XIV | mondd: igaz, hogy a nők alacsonyabbrendű hitványabb teremtések?~Ábel
126 IV | a könnyeit letörölve.~Az Alagút alá értek. Középen ahol
127 V | éléskamrába érkezik.~Nézi az aláirást: Rosalie Lachapelle. Nézi
128 XIV | ásítozva, akadémiai értekezés alakjában adogatja be. Néha kifakadok:
129 XV | lámpáskát is vett, tulipán alakut, vörös üvegből.~Mikorra
130 V | aztán elrejtette az arcképes albumba, az első kép alá, amely
131 XIV | gondolkodik. Hogy micsoda áldozat a családalapítás, milyen
132 V | családi kivánatoknak vetette áldozatul a kedvesét.~A férje különben
133 XVI | hogy az ő kedvének nem áldozom fel a feleségemet, fiacskámat.
134 XIII | ahol Bertát keresztelték, áldoztatták, bérmálták.~Köznapi csendes
135 I | először. A mennyországban aligha vannak omnibuszok, de nekem
136 I | is látszottak a névjegy alján:~BUDA. LIPÓTMEZEI ORSZÁGÚT.
137 XV | fővárosra. Még az őszi szezon alkalmas reá. De ő csak maradt: hátha
138 V | Lachapelle kisasszony felől.~Az alkalom hamar elkövetkezett. Hiszen
139 V | együtt varrt az öregekkel, alkalomra várt, hogy kérdezősködhessen
140 XVII | beszéltünk... Nem tudom áll-e még az a kis villa ott az
141 XIV | Félóra múlván kiberetvált állal tért haza.~- No itt vagyok:
142 XI | van. Csak egy percig fog állani a kocsi a lakásom előtt.
143 XV | a feleségednek. Ebben az állapotában szükséges, hogy osztatlanul
144 VIII | abban valami, ami a mostani állapotodban hasznos. Sört is igyál,
145 VIII | hogy a te életed a mostani állapotoddal nagy változáson megy át:
146 VIII | egy könyvet, amelyben a te állapotodról olvashattam. Azt mondtad
147 XI | megnézte, hogy milyen az állapotom? Ha nekem akkor viszonyom
148 XVII | zágrábi kórházban vállalt állást. Eleinte igen szerető férj
149 II | se lehetne, ha Ön nagyobb állásu volna az orvosnál, vagy
150 XIII | már másnap a fasor végén álldogált.~Hideg, borult idő volt
151 IV | voltak. Ott ült a gazda, ott álldogáltak a segédek, ott lézengtek
152 X | állott. Hamar kijutott.~Hova állhatna úgy félre, hogy lássa Eszter
153 III | láttam, hogy magad vagy. Nem állhattam meg, hogy be ne jőjjek.~-
154 XVII | üveg sört és egy üveg bort állitott a vizes kancsó mellé.~Ebédközben
155 VII | Ábelnak. Aztán megkérte, hogy állítson a beteg mellé valakit. Elővett
156 II | nem a húsába szeret bele? Állítsunk egymás mellé egy öregasszonyt,
157 VII | kard kard ellen, szembe álljak a férjemmel, ha már férjem.
158 X | kapja.~A tolongók bámulva állják körül.~- Elájult! - susogják
159 IV | megérintette a kocsist:~- Álljon meg.~- Isten veled Eszter!
160 X | évekig nem látta; mintha úgy állna ott mint régen, s mikor
161 I | majdnem kinyomta a hátul álló három fiatal embert.~- Megtelt! -
162 VIII | járatrendet.~Éjfélre künn volt az állomáson.~ ~
163 XVII | hozzám.~A kocsi a végső állomásra ért. Leszálltak. Ábel elől,
164 I | szegény jó lélek te! És te itt álltál a nedves hideg éjben! és
165 I | vártál...~- Reggelig itt álltam volna. Nézd, egypár liliomot
166 II | nem, ami szép, az szép. Az alma pirossága is tetszik, pedig
167 X | gondolta, hogy Eszter elmúlt álma neki, mégis amikor először
168 III | újra elmagyarázta, hogy az almában micsoda savak rejlenek?
169 I | ahogy az alvó madár gügyög álmában a lombok között.~~Másnap
170 X | csakugy hirtelen, mintegy álmából rezzenve felelt, a szemét
171 I | előtte, s megrontotta az álmait.~Aztán a leány napról-napra
172 III | különböző nézést. Belenyult az almás kosárba és elmosolyodott:~-
173 XVII | vigasztalást kér Máriától. Almaszag illatozott mind a két szobában.~
174 VI | pillája is kihúll a sok álmatlanságtól. Mindig vörös a szeme. Hát
175 IV | borult az időm.~Eszter álmodozó szemmel nézett reá:~- Mit
176 I | fának támaszkodva ült s álmodozva nézett Ábelra.~- Milyen
177 XVI | tetted.~S azon éjjel azt álmodta, hogy pisztolyt vásárolt.
178 XVI | felszabaduljon a nyomás alól. De a tárca nem volt a zsebében.
179 I | egyetlen! Te megtalált édes álomképem!~A leány kezében megrezdült
180 XVII | elválunk, holnap azt is álomnak gondolom, hogy veled találkoztam.~
181 III | elfáradt, hazafelé tartott. Egy általházon átsurrant, s éppen akkor
182 IX | oda a konyhaládára, oszt aludj.~A nyögéseket csakhamar
183 XVI | az ezüstlapra gondolt.~- Aludjunk rá eggyet, - sohajtott aztán, -
184 XIV | Igazán semmi, csak rosszul aludtam.~Valóban halvány volt. Fázott
185 I | Az egyik nagyot rúgott alulról rajta, és így föllendítette
186 II | róla, ha meg nem mondja. De amaz arra hivatkozott, hogy a
187 XV | színplüss széket, Ábelnak amellé a kis puffot. A lámpást
188 XIV | meleg érzéssel nézett reá, amellyel csak a boldog nők tudnak
189 III | teremben egy külön kád volt, amelybe a levágott kezeket és lábakat
190 V | levelet az orvosi könyvbe, amelyből Károly bizonyosan az utolsó
191 XVII | talán ugyanazon székekre, amelyeken az utolsó estén ültek. Eszter
192 IV | német képesujságok iránt, amelyeket külön hozatnak a könyvkereskedők.~
193 I | Remélem nem olyan foglalkozás, amelyre Kegyed megvetően néz.”~Ez
194 IV | megcsókolt. Ez több, mint amennyit megengedhetek neki. Egynehány
195 XVII | kormányt, hogy küldjön hajókat Amerikába magyar munkásokért.~Az öregúr
196 IV | a hallgató virágok közt amerre az előbbi évben jártak.~
197 XII | Ábel az ölébe vette. S amig tovább beszélgettek, elaludt.~
198 VI | kérdezhetett volna tőle, amiket a nők egymás között se igen
199 III | volt az, éppen olyan színü, amilyenben őt Ábel megszerette.~A doktor
200 II | gyermektisztító cselekvést ábrázolt, amilyenek csak a régi németalföldi
201 II | olyan nagyfoku szeretetére, amilyenre millió meg millió nő képes,
202 VII | olyan ételeket kivánt, aminőket azelőtt nem szeretett.~Egyszer
203 I | asztalnál ehetik kappant és ananászt?~… Hiszen, ha valami szegény
204 I | országútig. Ott aztán elválunk.~S andalogtak az országút felé.~Egy helyen
205 XV | műszereket és könyveket az angolképű iskolástárs vette meg, aki
206 XVI | zágrábi orvos vette el, - az angolképü.~ ~
207 III | a szeme szögletéből. Az ángya, mint a vizsla, mikor vadra
208 X | káprázott. A templom aranyozott angyalai és festett szentjei zavarogva
209 I | maga nem említette a „holt angyalt”, se én. Fogadjuk meg, hogy
210 IV | negyedórára, vagy az égi jó angyalunk valahogy másképp kedvez
211 XVII | könyökölt és rám nézett:~- Anyácskám mért nem jön hozzánk Ábel
212 VII | boldogan, - ma reggel izentem anyádtól, hogy jőjj el, bizonynyal
213 II | visszautazott. Beszéltem azután anyámmal. Megmondtam neki, hogy Eördöghöt
214 VI | volna! És elvégre is az az anyámnak is kötelessége, hogy a boldogságomat
215 X | kétszeresen kedves minden anyának.~Nem felelt. Mit is feleljen?
216 I | van ránk mérve, viseljük anyánkért és egymásért. Hiszen a szeretet
217 XVII | holt gyermeket gyászoló anyát ábrázolja, amint vigasztalást
218 XII | és az ajka olyan mint az anyjáé.~Ábel először idegenül nézett
219 IV | futkostak az emberi csirkék az anyjuk körül, mint az előbbeni
220 VI | egység különbözteti el az anyóst is a vőtől vagy menytől.
221 III | hogy semmi rosszat se. Ha apáca volnék, akkor is szabad
222 XVII | nyaralóforma házba. Az ajtót egy apáca-képü vén cselédasszony nyitotta
223 II | szemhéj olyan vékonynyá apad, mint a papiros. Ez az öreg
224 VI | Okos ember lehetett az a te apád.~- Az volt, ha nem is afféle
225 XV | sovány arcát, sovány kezét, apadt halántékát. Végre is megrémült
226 II | szerint.~Nem vádolom ezzel az apákat, akik immár a temetőben
227 XI | kérdezi: Mért hagytad el apámat?~Ábel elszorult szívvel
228 XI | kezemet fogja, másikkal az apjáét. És ha erővel kiszakítom
229 VII | nézze Bertácskám, a betegnek ápoló kell. Ki lesz mellette az
230 II | széket ugrott, táncolt, apportírozott. Aztán a gazdája, egy szőke
231 I | KARDOS JÁNOSNÉ~De ónnal írt apró-betüs szavak is látszottak a névjegy
232 XVII | felelte Ábel a tortát aprózva.~- És hogy lakol? Hány szobád
233 I | A ruhájából szegfüillat áradt.~A fiu felkönyökölt a korhadt
234 X | kitavaszodott. A levegő langyos áramlata szállt be az ablakon.~Ábel
235 II | Nohát a nő is ilyen. Önöknek arany, nekem föld. Mind a kettő
236 XIII | rövid vacsorára ült össze az Arany-sasban. A doktornét sokáig várták,
237 VII | a rámába. Negyvennyolcas aranyak! Ezek voltak a két üvegcsőben.~
238 VII | üvegcsőben.~Eszter leöntötte az aranyakat az ablak párkányára. Bámult,
239 XIV | faragott pohárszék, középen aranylábú asztalka, körülötte sülyedős
240 I | napfény a falevelek közül ráaranylott. Eszter behunyta a szemét,
241 I | liliom is olyan volt, mintha aranynyá változott volna. És a leány
242 VI | békességet boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk.
243 VIII | esténkint megindult a háromlábu arasznyi kis asztal és írt.~És csodálatos
244 XII | francia irodalom még akkor nem árasztotta el állati lehelettel Európát.~
245 VI | nekem, hogy hova menjen? Így aratás után szinte özönlenek a
246 XIV | hideg szemmel nézett az ura arcába.~- Hazudik!~Ábel vállat
247 III | Ahogy ott gyönyörködik az arcában, az egyik oldaltükörben
248 XVII | asszony bársonykabátjára és arcának hervadt bőrére. Fölemelte
249 X | rátekint, nem fog köszönni; egy arcizma se fog megmozdulni. Csak
250 XVII | falon négy nagy olajfestésü arckép: Eszter fekete selyemruhában
251 XVII | szive is eldobbant.~Az ő arcképe volt.~Közelebb hajolt, hogy
252 V | levelet, aztán elrejtette az arcképes albumba, az első kép alá,
253 I | azt a hőségtől piros finom arcocskát, ahogy a napfény a falevelek
254 XIV | Micsoda maskarát csinálsz az arcodból, - szólt Ábelra, - magyar
255 XIV | nekem ilyet Eszter. Látom az arcodról. A férjeddel volt bajod?~-
256 XVII | fő-utakon. Az utcákon más arcok nyüzsögnek, másszabású ruhákat
257 XII | a férjem. Lehet, hogy az arcom mégis elárult. Gondolj hát
258 X | szakál elváltoztatta az arcomat.~S a templom elé állt, közel
259 XV | rámnézett, leolvasta az arcomról mit gondolok. Azt mondta:
260 IV | mellett letelepedünk az árnyékba. Legyen a szemed rajtam,
261 IV | fák épp olyan lombosak, az árnyékok épp oly fűillatos hüvösek.
262 I | megvilágította fejét s finoman árnyékolta a homlokát. A ruhájából
263 XIV | Bertáé. A szeme mosolygóbb, árnyékosabb, melegebb. És a hangja:
264 XIV | másik hölgyet is, - az is arrafelé lakott.~Ábel levetkezett,
265 II | hogyan hökken meg az első arrajáró. Látta a pesti és pozsonyi
266 XV | felöltözzön, hogy el ne csússzon, ártalmas ételt ne egyen. És Berta
267 XII | De a leányka a gyermekek ártatlan bizalmával, mingyárt az
268 IV | a könyvet könyvesboltban árulják. Maga is elment néha, hogy
269 VI | Ha a békességet boltban árulnák, aranyon is meg kellene
270 III | Gondoltam: az írás sokszor áruló. De el se jöhetek: mink
271 III | bármi véletlen csekélység árulóm lehet. De... eljárok vasárnaponkint
272 XV | fiucska belépett, és gyujtót árult. Mikor a tanárokat meglátta,
273 X | nárciszt és olasz-jázmint árultak. Ábel vett egy csokor nárciszt
274 XVII | egynehány száz forintot az árva leányok házának is juttatok
275 XII | arra gondoltam, hogy te árvaéletet élsz, hogy a te ruhádon,
276 X | tovább andalgott, s valami árvaszomoruságot érzett a szivében.~Átment
277 XIV | mindezt csakúgy monologizálva, ásítozva, akadémiai értekezés alakjában
278 XIV | legfiatalabb és legkedvesebb asszony-barátom: Nyéky Ábelné.~Nyékyné kezet
279 XIII | saját otthon! mindenütt az asszonyi gondos kéznek a melege!
280 XVII | A férfi látta, hogy az asszonykánál vastagnyelü esernyő van
281 XII | Mindig látok valamit, ami asszonykézért kiált. No tartsd ide.~És
282 X | fiatal házaspár telepedik az asztala mellé. Ábel megmozzant,
283 VIII | egyszer az ő keze volt az asztalkán s az asztal azonnal megindult.
284 VIII | Egy áprilisi estén is az asztalkára teszi a kezét, s néz a többire:
285 XVII | szakácsasszony megszélesitette az asztalt és másik teritéket is tett
286 VIII | sok helyen foglalkoztak az asztaltáncoltatás csodáival, s néhol még tudományosan
287 VIII | azért is múlt divatja az asztaltáncoltatásnak, mert minden társaságban
288 I | jól ismert. A cseléd kék asztalterítőt vetett a szélső fenyőfa
289 VII | feleli: Személyesen kell átadnom: Hol lakik? Most következik
290 XII | egyedül-uralkodója a szivemnek, átadod csupán egy ötletből a hatalmadat,
291 XVII | Az én családi életem is átalakult temetkezési vállalattá:
292 V | levelet, mellette a fordítást, átcsusztatta Ábel kezébe.~Ábel a gyér
293 VI | délutánonként egy-egy kis időre átfutnia a Muzeumkertbe.~Mindig
294 VII | ha ő kész volt volna úgy átgázolni a család akaratán, Ábel
295 V | hétig. Állt szép fekete atillában, a szokott helyén, az utolsó
296 V | Jóképü pocakos és körszakálas atillás magyarok voltak. Szinte
297 I | Lánchídnál történt. A férfiak atillásak és zekések; a nők krinolinosak,
298 X | micsoda vizsgákon kell átjutnia, hogy professzor lehessen?~
299 XVII | vagyonom bizony... tudod az átkozott vagyon, az bizony megcsappant.
300 IV | szivedet, lelkedet, hogy átlátok minden szavadon mint az
301 I | igazított a nyakkendőjén, s átlépett az úton. Remegő kézzel emelte
302 X | árvaszomoruságot érzett a szivében.~Átment a Múzeum-kertbe. Elsétált
303 X | szeméhez, hogy Ábelt szinte átnyilalta. Pedig nem Eszter volt.
304 XIV | mosolyogva.~És a névjegyet átnyujtotta:~- Nyéky Ábel úr? Ön hagyta
305 X | ablaksarokban.~Megmosdott és átöltözködött, aztán szivarra gyujtott,
306 V | levélnek az a vége elleplezett átok!~Aztán azon gondolkodott,
307 I | felén kémlelődött, aztán átsietett és egy szál piros rózsát
308 XIV | meleg felé. Finom ujjain átsugárzott a tűzfény.~- Milyen szép
309 III | tartott. Egy általházon átsurrant, s éppen akkor ért haza,
310 I | közös. Mi együtt fogunk átszállani az életen, mint két együtt
311 XVII | belső sarokban.~Az öregúr áttipegett az utasok során és leült.~-
312 VII | hogy meg fog gyógyulni.~Attólfogva aztán Kardosnénak mindennap
313 II | nézik. Megszokják a képet, átváltozik nekik elevenné, s meg nem
314 XII | testvére! egyszerre megnémult. Átváltozott orvosnak, és soha nem kérdezett,
315 XV | Talán az öreg kisasszony átvitte őket a másik szobába. Vagy
316 I | éjfélig, néha tovább is.~Augusztus végén éjjel holdtölte volt.
317 I | alatt a völgybe hazafelé.~~Augusztusban már nem kilenc órakor találkoztak,
318 I | mellett sárgavirágos ribesz aureák. Az udvaron vagy három virágágy:
319 VI | anyósom erre rám herreg:~- Mit avatkozol az én dolgomba!~- Bocsánat
320 XIV | vagy Lidi néni. De már nem avatkozott Eszter családjának az ügyeibe.~
321 XIII | új házaspár meglátogatja azokat, akik az esküvőn jelen voltak.
322 I | ahol sok volt a leány. Azoktól megtanultam.~- Én is tudok.
323 II | gyermek virági szépsége azonos a nőkével. A bőr alatt zsirréteg.
324 I | leányra. A leány a gallyacskát babrálta.~Az úton egy berlin-hintó
325 IV | követelheti?! A gyermekkori bábuimat megtarthatom, a leánykori
326 XV | porcellán macskával, meg a bábujával:~- Cic, mondd: cic...~Eszter
327 XIV | Arra a - divatkirakati bábura? Arra a...~- Ugyan…~- Ami
328 VIII | sétálni megyek és takargat, babusgat, kedveskedik.~Pedig megirom
329 XIV | Irénnel, aki egy kékruhás bábuval foglalkozott.~Eszter hozzáfordult:~-
330 X | furcsa volt, hogy a leány nem bácsizza.~De egyik se mondta ki,
331 VII | ült és egy piros táblás Bädeckert olvasott. A szoba közepén
332 II | mint ahogy a ketrecbe zárt bagoly les kifelé a zugából. A
333 XIV | de ő nem evett, csak ült, bágyadozott.~- Mi bajod? - kérdezte
334 XIV | bajom.~Másnap nem is volt baja, de harmadnap megint étvágytalankodott.
335 VI | szándékait, gondjait, örömeit, bajait. Olyan volt mint az ismeretlen
336 II | élt, néha senkise tudott a bajáról. Akkor azonban a szomszédságban
337 XIV | falat az oka. Holnapra semmi bajom.~Másnap nem is volt baja,
338 IX | hoztam neki.~- Avval ugyan bajosan beszélhet mostan.~- Mér?
339 XV | életében, csak nagy fekete bajusza borzolódott széjjel.~Ábel
340 I | pödörgette kenderszínü vékony bajuszát.~A leány az út felé fordulva
341 XVII | ki szőke, ki barna, ki bajuszos, ki bajusztalan, de mind
342 XIV | gyerekek a női arcra szakált és bajuszt festenek. Azt mondtam, hogy
343 XVII | ki barna, ki bajuszos, ki bajusztalan, de mind harminc év körül
344 XII | elé és más-más kocsis a bakra. Hogy másutt is találkozzanak,
345 I | elhiszi-e, hogy sose voltam még bálban? még táncmulatságon se soha.~
346 VII | mondta, hogy nyilallik a baloldala, ha egyenesen fekszik. Mink
347 IV | haragszom Eszter, ne érts balul. De én magam mondom neked,
348 V | ismertelek!~Ez a néhány szó balzsamként olvadozott rá lassankint
349 XVI | vacsorázott és szótlanul bámulgatott a lámpásra. A feleségének
350 XIV | anélkül, hogy látnád amire bámulsz. De fogadom, - folytatta
351 XV | Ábel nem látta kik, - bámultak.~Ábel az ablakmélyedésbe
352 V | szinte rázta a lelkét a bánat.~Délután már bement a könyvesboltba.
353 III | esküdtél. És én meghalnék bánatomban, ha azt látnám, hogy a házasságtok
354 XVI | Bizonyos hogy kinézett, és bánatosan rebegte a leánykájának:~-
355 II | mellett nőttem fel, és soha bánatot nem okoztam. És őneki egyetlen
356 VII | hangon!~A lelke remegett a bánattól, s csak azért nem ment el
357 I | csevegtek mindenről, csak a bánatukról nem.~Mikor aztán délfelé
358 II | hogy a nő értéke - mult bankó. Én a nőt csakugy becsülöm,
359 XVI | percre, aztán meg lehiggad, s bánkódik. Azóta bizonyára megnyílott
360 VI | a kis madáreszü asszony bánni kezdette a hevességét.~-
361 XIV | tört.~De mingyárt meg is bánta, hogy heveskedett.~- Gondolkodjunk
362 XIV | illetlenség lenne, hanem bántás is.~Az asszony még kissé
363 XIV | nagyságos asszonyom.~Eszter bántódva és kérlelőn nézett reá.~-
364 XVI | fel is tünt a komorsága:~- Bántott valaki?~- Nem. Csak gondolkodom, -
365 VII | mifélék? Hát részvények, bányarészvények. Jók! A rámában is valami
366 II | negyedágiak; üzlettársak, jóbarátok teljes életükön át.
367 VIII | Á.~~december 20.~Kedves Báránykám!~A könyvet köszönöm. Elolvastam.
368 II | kenyéren és vizen. Ahova Isten bárányt teremt, teremt oda füvet
369 XIII | Néki egyáltalán nincsenek barátai. Ő csak magának él, jobban
370 XI | szerelem helyett tisztességes baráti viszony fejlődött ki közöttünk.
371 XIII | jelenet óta nem volt kedvesebb barátja Bertának. Már másnap meglátogatta
372 XIV | vendégnek.~Ábel ránézett a barátjára:~- No, nekem befütöttél!~
373 XIV | doktornéval, mint a régi barátjával: olyan nyájas a doktornéhoz,
374 VIII | beszélnél vele, ha össze is barátkoznátok, - ha lenne melletted egy
375 I | ügyetlenség annyira bántotta a barátomat, hogy Vácon a püspöki kertésznél
376 XI | Köszönöm, - felelte Ábel, - egy barátommal fogok vacsorázni a Kékszőllőben.
377 X | feledkeztem volna meg az én kis barátomról, - felelte Ábel szórakozottan, -
378 VI | VI.~Aztán a barátságuk ismét a régi Csendes tengeren
379 XI | ebből a kocsiból! Menjünk el bárhova! Ha akarod messze! Ki külföldre!
380 II | lenni az ön felesége, mint bárkié.~De ha az Ön állapota olyan
381 V | Egyetem-utcán meglassúdott. A sírást bármennyire tartóztatta, minduntalan
382 XV | bele akarta tétetni, hogy bármiképpen hal meg... De nem fogadták
383 XII | kis komoly hallgatag bábu, barnabőrü, mint az apja, csak a szeme
384 XVII | zsebkendőt a szemén.~- A báró miatt, - rebegte aztán. -
385 XIV | látogatást. Egyedül. Fehér bársony-kabát volt rajta, és kócsagtollas
386 I | vallott. Fekete ruhája volt. Bársony-kalpagján strucc-toll lengett. A napernyő
387 XVII | asszony ruhájára is. Fekete bő bársonykabát, a fején hollótollas fekete
388 XVII | az ablakon át az asszony bársonykabátjára és arcának hervadt bőrére.
389 I | és gondolkodott. Mintha bátorságot gyüjtött volna a levegőből.
390 XII | kisasszonynak az öccsével vagy bátyjával? Én aztán belezavarodnék.
391 I | nyolc osztályt elvégeztem, beállok azonnal valami hivatalba
392 II | Gyermekeket tanított, aztán meg beállt könyves kalmárnak.~Csodálkozva
393 XIII | fogadott, kettőt is.~A lakás bebútorozásában a doktorné is segített.
394 II | elvégzett ügy, és hogy ne féljek Bécstől semmit: ő is hozzánk jön,
395 IV | ha elveszteném a magam becsülését. Nem tudnék tükörbe nézni.
396 VI | leszidta, hogy ő neki már nincs becsülete a háznál, hogy jobb lett
397 III | gondoltam, hogy te jó és becsületes vagy és szeretsz engem.~
398 V | a férfiak tudnak-e olyan becsületesek lenni, mint a nők? És a
399 II | bankó. Én a nőt csakugy becsülöm, tisztelem, mint önök, csak
400 XIV | festő volt volna, Esztert becsülte volna festenivalóbbnak.~
401 XIV | csók, amelylyel előtted becsültem meg a feleségemet, nem is
402 X | mikor az imádságos könyvét becsukta, amikor keresztet vetett,
403 XV | Meggyujtotta. A gyujtót bedobta a tűzbe.~- Férjhez kellene
404 XV | előtt találkoztak, s Ábel beemelte őt a bérkocsiba, s ott magához
405 XVII | hátat alvás előtt.~Közben beesteledett.~Ábel az ablakra pillantott.~-
406 III | pénzt, amely a férjéhez befolyik. Visszahuzódott hát a szobákba,
407 V | letörülje a könnyeit. Végre is befordult egy házba, és a lépcső-karfára
408 I | nyomukban haladt. S amikor a nők befordultak egy földszintes házikóba,
409 III | tudták megfüszerszámozni. A befőtteket csak ők tudták elrakni.
410 XIV | a barátjára:~- No, nekem befütöttél!~A társ csak akkor ocsúdkodott.~
411 III | zsircsepp: megégette a kezét. Befut nagyijedten a férjéhez:~-
412 XIV | neki. A meleg gyapjutakarót begyürte a lába alá, s lába köré.
413 VIII | hó is esett. A kályhájába begyujtott, hogy ne kelljen hideg szobában
414 XVII | soha a pénz hónap végéig. Beh jó leves ez.~Borsóleves
415 VII | rossz levegő. A beteg feküdt behunyt szemmel, maga-tudatlanul.~
416 II | kavicsos útján sétáltak. Ábel behuzódott a bokor lombjai közé: lesett.~
417 X | tortáért. Hiszen ez mártirság.~Beiratkozott az egyetemre a filológiai
418 VIII | Mingyárt az első napon beiratkoztam magántanulónak egy gimnáziumba.
419 I | amelyen a leány szokott bejárni. Az ajtón elsárgult névjegy
420 XVII | gondot?~- Csak kettő. Van egy bejáró asszonyom, aki takarit,
421 XIV | Fogadom, ha mégegyszer ide bejön, hátat fordítok neki és
422 V | Hát majd néhány nap multán bejövök.~És a fejével könnyedén
423 VIII | kerti szobám van. Ablakomba bekandikál az akácfa lombja. Nem tudom,
424 XVII | tapasztotta fázó két kezét. Közben bekandikált a másik szobába is, amelynek
425 XI | férjemet, mint a varangyos békát, a gyermeket nem lehet megfosztani
426 II | A hold még nem kelt fel. Béke és boldogság volt az a tájék.
427 XIV | Azt hittem, hogy csendes békességben éltek.~- Hiszen abban élünk.
428 VI | türelem Eszterkém. Ha a békességet boltban árulnák, aranyon
429 XIV | megteszem. Elvégre is a mi békességünk az első!~- Nem ennyire nem...~-
430 VI | legyen nálad minden! Csak békétlenség ne legyen a háznál!~És megölelte.~-
431 VII | A fehérhajú asszony is bekisérte.~Leült az ágy mellé. Megolvasta
432 VII | Csak mégegyszer meg tudja békíteni, csak mégegyszer beszélhessen
433 XII | gondoltam egyikre-másikra. Beleegyezel, hogy én válasszak?~- Bele,
434 III | férjemnek elmondom... Hogy a beleegyezését kérem. Gondoltam, hogy vele
435 XIV | gondolkodott, de aztán beleegyezett:~- No jó. Délután elmegyünk.
436 XIV | Sándor-palota előtt. Egy asszony beleesett. Hét gyermek anyja. Egy
437 VIII | az emberi arcot a tükörbe belefogni? Hogy mindig láthatnám a
438 III | csoport asszony közé, s belehajolt az imádságos könyvébe.~~
439 V | elhagytál volna engem, igazán belekivánkoztam volna magam is a földbe.~
440 VII | szabadulás órája! Nézd.~Belemarkolt a zsebébe és egy marok aranyat
441 I | ide jár misére.~A leány belemártotta az ujja hegyét a szentelt
442 I | eltünt. A ház is eltünt: belémult az esti homályba.~A kavics
443 III | három különböző nézést. Belenyult az almás kosárba és elmosolyodott:~-
444 VII | aranyat tartott Eszter elé. Belenyúlt a másik zsebébe és megint
445 XV | Berta tapadt hozzá, lelke beleolvadt Ábel lelkébe, mint a cukor
446 XVII | csak emlék volt már neki.~Beléptek egy nyaralóforma házba.
447 III | bús édes mosolygással.~- Belesekedtem a kirakat hézagán át, -
448 II | Hát a nő nem hús? Ha ön beleszeret egy leányba, hát nem a húsába
449 XIII | papucs, hálósapka, csibuk. Beleülök a plüss-székbe. Előttem
450 XII | vagy bátyjával? Én aztán belezavarodnék. Mert egy mondatot én is
451 X | Ábel azt kereste: mi maradt belőlük?~A hátulsó padokban csakúgy
452 IX | a kis Bertának. A gyüszü belül aranyozott volt. Odaadta
453 II | kenyér. Én is el vagyok ám bélyegezve az ördögnek életem hosszára.
454 XII | megbetegszel, mint egyszer?~- Bemegyek a kórházba.~- És ha megvénülsz?
455 IX | találnám! A ravatalhoz mindenki bemehet. A doktor nem ismerhet rám.
456 XI | kötelességének érezte, hogy bemenjen Törökékhez, és bocsánatot
457 XVII | akartalak, meglátni messziről... Bemenni hozzád nem mertem volna.~-
458 I | így az útcán elfogadja a bemutatkozásomat! De be se mehetek ilyen
459 I | várom az alkalmat, hogy bemutatkozhassak, de én nemrég költöztem
460 I | kifejezte azt az óhajtását, hogy bemutatkozna a mamának.~- Nem lehet, -
461 VIII | fülemnek. Fölmentem hozzá és bemutatkoztam. Felesége és egy férjhezmenő
462 X | talán fölösleges magamat bemutatnom?~És ő elmosolyodik majd
463 III | Oda-odaállt fehér kötényben, és tekintgetett miben segithetne?
464 VII | egynehány nap múltán megint benézek, - mondotta.~És elsietett.~
465 X | arca az imádságos könyve.~Benézett délután Törökékhez. Éppen
466 VII | reggel járhat fel. Megkért bennünket, hogy nézzünk be minden
467 I | aggodalommal pillantott szét a bent-ülőkön.~De jobbára nők ültek az
468 XIV | Leült ő is az asztalhoz, és beöntött egy csésze kávét.~- A feleségem
469 XII | Hogy önöket együtt láttam Bertácska, arra gondoltam,
470 XIII | Zöld-udvar mellett egy új házban béreltek lakást. Háromszobás kis
471 VI | De fizessük meg egyhavi bérét a leánynak. És csak gazdasszonykodjék
472 IV | felkap reá.~Utána sietett.~A bérkocsi várta őt a fasor végén a
473 IV | hogy üljön be. Aztán a bérkocsisnak szólott:~- Hajtson a Zugligetbe!~
474 IV | felé. Megszólít egy üres bérkocsit, és felkap reá.~Utána sietett.~
475 VIII | S következtek a levelek:~Berlin, nov.3.~Édes jó Eszterem!~
476 I | gallyacskát babrálta.~Az úton egy berlin-hintó robogott el. A leány kissé
477 VIII | édes kis rút arcodat.~Itt Berlinben most erős a hideg. Bizonyosan
478 IX | volt. Odaadta neki, mintha Berlinből hozta volna.~- Ha Kardosné
479 IX | azt kérdezte, hogy van-e bérlő a szobájában?~- Nincs.~-
480 VII | mienk ez a szoba is. Mama bérlőnek szokta adni.~- Mama kalapkészítő?~
481 XIII | keresztelték, áldoztatták, bérmálták.~Köznapi csendes esküvő
482 XIV | kevesebb, de finomabb, mint a Bertáé. A szeme mosolygóbb, árnyékosabb,
483 II | kesergett Ábel.~De mikor besötétedett, megint csak ott lapult
484 II | kezet nyujtott.~- Mióta besötétült.~- Szomoru hírrel jövök:
485 XVI | poltron! Micsoda maga-szereti bestia az asszony!~S vörösen duzzadozott
486 I | meg-megállt. Kiszálltak, beszálltak, megint zötyögött a Városliget
487 XVII | Országháznál a Ligetnek. Közben beszálltak-kiszálltak. Az öregúr olvasott elmélyedten.~
488 XVII | kaszinóban, a budai kaszinóban beszámoló ülés lesz. Választmányi
489 XIV | Eszébe jutott a hajón történt beszéd.~- Nem tudom, - felelte
490 XVII | később azonban...~Eszter beszéde itt megtört. A szeme pillája
491 XV | hallotta a hangját is, de a beszédére nem ügyelt.~Arra gondolt,
492 VII | közé vágtam, hogy... De nem beszélek erről. Térjen vissza a konyhába
493 III | kissé, - rebegte Ábel, - beszélgessünk. Ez ugyan rideg hely. Ha
494 I | karbaöltekezve s beszélgettek.~Miket beszélget holdvilágnál két szerelmes
495 XII | alig elég.~Mindezt egykedvű beszélgetésképp mondotta, csak éppen, hogy
496 I | bentülők nem ügyeltek a beszélgetésre. Abban az időben sokszor
497 I | meghallja, hogy mozdulok, beszélgetést kezd velem, s akkor nincs
498 I | holdárnyékos fák között. A beszélgetésük halk, édes gügyögés volt,
499 XV | szemében, mint azelőtt. A beszélgetésükbe máskor ha szünet szakadt,
500 IX | sürgött-forgott. Hallani lehetett a beszélgetésüket.~- Mi a baj bácsi? - kérdezte
501 IV | estefelé. Olyankor bizalmasan beszélgethettek. Eszter a vállával Ábelnak
502 I | virrad!~- Bizony. Még nem is beszélgethettünk. Ha együtt várhatnánk meg
503 IV | lehet megismerni, hogy nem beszélgetnek.~~Pedig azok a bolti látogatások
504 XIV | Mondd: milyen neked? Miről beszélgettetek? Fogadni mernék, hogy a
505 VII | ideköltözött, mindennap beszélgetünk. Jó ember.~- És maga ápolja?~-
506 I | Alleluja, alleluja. Ha úgy beszélhetnénk, ahogy érezünk...~- Beszélhet, -
507 I | ki nem jött volna, ha nem beszélhettem volna kegyeddel Esztike,
508 XIV | a férjéről?~- Még nem is beszélhettünk azóta. Mondd: milyen neked?
509 I | üres ostobaság. De az aki beszéli, annak a világ legérdekesebb
510 I | kérdezett vállat vonintott:~- Beszélik. A nép fantáziája nagy.
511 VI | nem gondoltam volna...~- Beszélj bizalmasan.~- Nem tudom
512 III | nehogy előtte is bizalmasan beszéljek veled.~- Lehetetlen.~- Lehetetlen.~
513 XV | A szülőkkel kell előbb beszélnünk, - vélte Ábel. - Hátha a
514 XVII | mellé.~Ebédközben aztán Ábel beszélte el, hogy neki három fia
515 XIV | felpattant:~- Csak nem beszélted el neki...?~- Hova gondolsz!
516 XIV | a haragja?~- Nekem sohse beszéltél erről. Azt hittem, hogy
517 XVII | gondoltam, ahol először beszéltünk... Nem tudom áll-e még az
|